Regisztráció  Belépés
bzsuzsanna.blog.xfree.hu
"Az emberek kevésbé szégyellik bűneiket, mint gyengéiket és hiúságukat!" - La Bruyere L. Burda Zsuzsanna
1943.02.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
(Édesanyám emlékének)
  2016-10-31 19:26:11, hétfő
 
  Kereszt ízű alkonyat
/Anyám emlékére/

Villanó vágynak
semmije,
fénye holdnyi
sápatag.

Osonva jár
a sötétségben,
opálos lett,
roskatag.

Amint halványul
egyre fénye,
hitem
úgy apad.

Távolodik
egyre tőlem,
álom volt
a kép, szakadt.

Oh, a régi ifjúságom!
Anyám emléke örök:
aranyszínű
arca fáradt,
kereszt ízű alkonyat.

Átsuhanva
oldja vétkem!
Bennem fájdalom
maradt.

Burda Zsuzsanna
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Mindenszentek (versem)
  2016-10-31 19:23:42, hétfő
 
  Gyertyák kísértésében

November volt,
és alig hóesés.
Angyalok szitáltak
fentről
a Hold és
a csillagok alatt.
Hűvös csend
bújt a fákon,
rozsdás avarban
hagytuk
lábnyomunkat.
Gyertyák kísértésében:
november elseje volt.

Burda Zsuzsanna
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Fiamra emlékezem...
  2016-10-30 09:49:31, vasárnap
 
  Fiammal egy hajnalon...

Egy filmet nézek, pedig nem váltottam jegyet. Hajnal van, én nézem a képeket, mert jönnek, peregnek a kockák.
Tűsarkú cipőben megyek az utcán, az emberek megbámulnak, hogyan bírom a pocakomat vinni ilyen könnyedén. Érzem, hogy súlytalan vagyok, a kisfiam jön velem a szívem alatt.
Én várom, hogy megszülessen, már közel az idő. Jól érzem magam, szép az ősz, majdnem nyárias. 1963, szeptember van. Gyakran vagyok egyedül, vagyunk mi ketten. Beszélgetek vele, vagy énekelgetek.
Azután hajnalodik, majd mentőt hívunk, mert itt van az idő. Érzem, de nem fájdalomként, csak másként, mert ismeretlen az érzés.
Ő felsír, én boldog vagyok, azt mondja az orvos ,,kisfiú"
Dédelgetem, mert olyan ártatlan és annyira bújik hozzám. Olvasok, sok - sok mesét, hogy meglássa a tündéreket. Felnéz rám nagy barna kerek szemével, rám nevet.
Jönnek a képek, én nézem kitartóan. Beszél hozzám, alig érteni, talán csak én érzem, mit akar mondani.
A következő kép, amikor szalad elém az óvodába, ,,itt hagytál" mondja vádlón. Dehogy, anya mindig érted jön! Könnyes szemével rám nevet és a nyakam köré kulcsolja kiskezét.
........
Mindenhol keressük, bejárjuk a környéket, az egész falut. Azután végre megtaláljuk, a kerti kukoricásban guggol, és egy pillangó játékát figyeli. - Jaj miért nem szóltál, hogy itt vagy? Kérdezem, amikor meglátom világoskék kis ruhájában. - Mert elröpült volna! - mondja a kisfiam.
.......
Hozzák utánam a munkahelyemre, talán 8-éves lehet. Maszatos a ruhája, elszakadt, egy zsebkendővel eltakarja a szemét. Mentővel viszem a szemészetre, mert egy ág belecsapódott és megszúrta a recehártyát. Egy hétig benn tartják, megyek látogatni. -,,Annyira kedvesek a nővérek, meg szépek mind" - mondja a kisfiam.
........
Játszani megy, én nyugtalan vagyok, mert sokáig marad. Azután ott áll előttem, amikor megfordulok, látom véres az inge, mindkét kezét a háta mögött tartja. Rémülten kérdezem ,,mi történt veled?" Elővesz a háta mögül egy kis csokor mezei virágot -,,neked hoztam, nem örülsz anya?" Azután viszem az orvoshoz kötözésre. Alig felgyógyul, megismétlődik mindez.

.........
Jól tanul, olvas és figyeli a madarak, állatok mozgását, azt mondja: ,,vadász szeretnék lenni, vagy régész." A természetről - állatokról szóló könyveket olvassa, közben az erdőben bolyong.
Elbúcsúzik, Csongrádba megy, ,,vadász- vadtenyésztő" szakra felveszik, sikerül a felvételi elbeszélgetés.
Mindig könnyes a szeme, amikor elutazik, nem kísérhetem az állomásra, mert nem szeret búcsúzni.
A ballagásán vagyunk, szép volt az egyenruhájában. Egyenes büszke tartással ballag a társaival.
Lányok tolonganak körülötte, mert a film forog. Egy csokor fehér liliomot dob fel a vonat ablakába egy kislány, búcsúznak egymástól.
A szerelmek jönnek és mennek, a lányok jönnek hozzá, mert Ő mindenkit szeret. Zene hallatszik a szobájából, vagy felolvas egy lány hangosan.
........
Boldog karácsonyunk volt, egy motorkerékpár kulcsa a karácsonyfán. Ettől kezdve sohasem tudtam elaludni, míg nem hallottam a motor hangját, hogy hazaért. Azután látom, hogy véres az arca, valaki hazahozta, mert egy traktor átszántotta az utat, ő sötétben jött a szolgálatból haza. Kivágódott a földekre, a motorja összetört, ő megsérült.

Amikor katonának sorozták, nem engedte, hogy kimenjek a vasútállomásra vele. - ,,nem akarok sírni mama." - Mondta.
A filmkockák idő és tér nélkül pörögnek előttem.
........

Jönnek a levelek tőle. Hív, látni akar, és ,,beszélnünk kell"! Mindig féltett a váratlan fordulataitól. Soha nem bántott meg, most is tudom, hogy valami nagydolgot akar közölni.
,,Nagymama leszel anya"!
Megijedtem, mert még csak 20-éves, ,,hogyan leszel Apa fiam?"
Azután megszületett az első unokám! Boldog család voltunk.
A második kisfiú gyorsan jött utána: - Éreztem, hogy nagymama vagyok!
.........

Egy karácsonyon kocsi kulcsot tettünk a karácsonyfára, hogy megvédjük őt, a motoros balesetektől. Boldog volt, ragyogott a szeme.
Több Trabantot is összetört az erdei utakon, de mindig gyorsan, könnyen felépült a balesetekből. Orvoshoz sohasem ment. - ,,Ne félj mama, nem halok meg." - ígérte nekem.
A kisebbik fia ballagásán még együtt volt a család, de a fiam és a felesége már nem. Valami összetört benne, hosszú hallgatások jöttek.
.......
Csendes volt, mindenkihez barátságos, a családjához eltéphetetlen szálakkal kötődött. A szíve mindig velük maradt, valahol ott maradt.
...... .....
Ezután még történtek balesetek, mert sohasem mérte fel a veszélyt, a figyelmeztetést.
Gyakran vigasztalt, amikor sírtam, ,,nem lesz bajom mama, sohasem halok meg"
Örökölt cukorbetegségét sem vette komolyan, két éve leállt a keringése, az orvosok napokig nem ígértek semmit. Három hétig ültem az ágya mellett, a jó Isten is ott volt velünk. Ő meg egy szál cigarettáért könyörgött, amit én naponta bevittem neki. (Azt gondoltam nem attól halunk meg, hogy elfüstölünk egy szál dohányt.)

Szeptember 23-án, 50-éves. Innentől már súlyos állapotok váltották egymást. Mindig várta a fiait. Szerették a fiuk, de külön életük volt. 26 és 27-évesek, olyanok, mint az édesapjuk, nincsen veszélyérzetük, hárítják a figyelmeztető jeleket. Ritkultak a találkozások, a beszélgetések. Amikor idejük volt, meglátogatták!
Hathétig minden nap mentem hozzá, ha késtem felhívott. - ,,Mikor jössz mama?"
Rejtvényt fejtett, olvasott, vagy a TV-t nézte, hallgatta. Több ereje már nem maradt. Amikor kijöttem tőle az ajtó mögött sírtam.

.......
December 16. hétfő. Felgyorsultan pereg az idő, a film közben megszakad. 15.30-kor készülök eljönni tőle. Nagyon szenvedett, a hallgatást megtörte még annyit mondott: - ,,Karácsonykor nem jövök hozzád mama, nem tudok ott lenni az ünnepi vacsorán" - Én is elfáradtam kisfiam, de szép karácsonyunk lesz, mondtam. ,,Ha tudnád, én mennyire fáradt vagyok!"- mondja a fiam, és néz rám a nagy barna szemével, valami bűntudattal, mint egy kisgyerek. - Arra gondolok, hogy sohasem panaszkodott. Amikor indulok az ajtó felé utánam szól, - ,,köszönök mindent mama, ne felejtsd a madarakat megetetni"
........
Nem hittem, hogy ez az utolsó beszélgetésünk. Mentem hazafelé és kihangosodott bennem minden szava, de próbáltam elhessegetni a gondolataimat.
Éjszaka elvitte a mentő, már nem tudott tovább küzdeni. 17-én reggel, 7-órakor örökre elment.

,,A SZERETET, AMI ÖRÖKKÉ MARAD!"


Örökké fáj

Örökké fáj, ha
Elmegyünk.
Az utolsó úton
Elkísérve
Benne lesz
az életünk.
Hisszük, hogy
Öröklétben
Isten országába
érkezünk.

...... .........
Mégis

Mégis, oly szép a reggel,
mikor a Nap fenn ragyog!
százszorszép színekkel
játszhatnak "angyalok"

L. Burda Zsuzsanna





 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ella könyve (II. kötetet kérnek az olvasók)
  2016-10-28 20:56:18, péntek
 
  "Az akkori iskola- rendszer, a pedagógus és diák kapcsolatok, majd az 1956-os eseményekről olvashatunk. Senki sem gondolja hogy egy diáklány, aki akkor 13 évesen jó megfigyelő képességével kíváncsian tekint a körülötte történtekre, eseményekre még "Naplót" is ír. Naplót, ami hétéves korától tizenöt-éves koráig szól. A napló folytatódik, amikor a könyv szereplőjének "Ellának" testvérei születnek, meghalnak. Az apa visszaköltözik Budapestre, a család marad, kötődése a faluhoz megerősödött. Megélhetést biztosít az akkor már ötgyermekes anyának, a faluban megszerették őket.
"Ella" találkozik a deportálásból a faluba visszatérő zsidólánnyal, akinek a szüleit megölték a haláltáborban, Ella életére nagy hatással lesz Zsoana története.
1965-ben Ella testvérének disszidálása meghatározza a család amúgy is labilis helyzetét.
Egészen a rendszerváltásig tartó bizonytalanság, megpróbáltatások sorát zúdítja, az akkor huszonkét éves Ellára és családjára.
Ella tükröt tart a társadalom elé, milyen emberként viselkedünk akkor, amikor arra a legnagyobb szükség van." Rövid fülszöveg. Ella könyve regényről. Kilenc évvel ezelőtt jelent meg a kötet, az író környezetében akkor elég "zajos fogadtatást élhetett meg az író és a könyve" Azután elcsendesedett minden, de a "falak mögött" maradt a találgatás, a suttogás. Az író folyamatosan érezte, éreztették vele, hogy "darázs-fészekbe nyúlt" Az idei 1956-os események 60. évfordulója minden maradék példányt felkutatott.
Jóleső érzés, hogy egyre több helyről jönnek az információk Ella könyve kapcsán. Megkeresés is történt, hogy a könyvet folytatni kell, meg kell írni az "ígért II. kötetet."

(Az író egyenlőre nem felel)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Végig a városon...
  2016-10-26 21:23:44, szerda
 
  Végig a városon, azt éreztem nincs vége az utamnak. Pontos adataim nem voltak hol van a város kezdete és vége. Több irányból be lehet jönni és kimenni ebből, csak saccolom (40-ezer) fős városból.
Ma megint új utcákat fedezhettem fel,( számomra újakat) az utam véletlenül vezetett ilyen messzire.
Igazából el voltam foglalva a forgalmat irányító táblákkal és az utca nevekkel. Nem éreztem az egyik útkereszteződésben, hogy nem nekem van elsőbbségem. Jók a táblák, segítettek!
Így is zavarba ejtőnek éreztem, ( ha a tábla nem lett volna) mert az útszakasz felező vonala hiányzott, talán a foltozások miatt.
Szűknek tűnő hosszú mellékutcákon vitt az utam tovább. Arra gondoltam: talán erre többet nem jövök. Ismeretlen, idegen környezet tárult elém. A házak szépek, rendezett udvarokkal. Itt-ott egy- egy régi épület, vagy csak a maradványai.
Egyszer azt mondta egy művész barátom, hogy "nem költözne ebbe a városba, mert nincsenek határok, csak végtelen hosszú távolságok." Most igazat adtam neki, gyalogosan bizony nem lehet elérni sem az elejét, sem a végét. Busz megállókat sem láttam az utamon, csak közel a város nevezetesebb részein, a központok irányában. Nagyon örültem a döntésemnek, hogy a központi részen igyekeztem letelepülni, egy élhetőbb város részen, mégis majdnem falusi környezetben.



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Egy régi kép az emlékeimben...
  2016-10-25 21:33:02, kedd
 
  Burda Zsuzsanna

Régi kép II.

Emlékeim közé
tekinteted
még nem tenném,
mely kutatva téved,
egy-egy lány szemén.

Emlékeim közé
nem tennélek:
Még nem éreztem
az ölelésed,
álmomban voltál
csak nekem.

Emlékeim tépett
rezzenések,
átsuhanók a hajnalok.
Arcod, közéjük nem valók.

Ébredő a régi kép!
A vasútállomáson
egy - egy gyorsvonat.

Az árnyékok bennem
egyre nőnek,
sodródnak emberek.
A vonatok zajában,
egy néma érzés,
halvány lett, elveszett.

Sok év telt el,
mert az évek mennek.
Üres volt egyszer az állomás...
Sokáig álltunk egymással
szemben.
Égetett a néma vallomás.

Emlékeim rohantak, mentek,
az arcod néha elveszett.
Múltak az évek:
a sodrásban
egy régi képet, az idő
elfedett.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Egy kicsi változással, egy régi versem...
  2016-10-23 22:04:02, vasárnap
 
  Burda Zsuzsanna

Szegények Zsoltára

Karácsony- közelben, imában
neveddel, Jézus!
Állunk a kapu alatt, a híd alatt,
az aluljárók védelmében,
fedél alatt.
Jézus!—ki ekkor születtél
Betlehemben... Jászolban...
barmok közt, jó melegben...?
--vegyél védelmedbe!
Megkínzottan, megalázva,
ázva és fázva
mind elveszünk Uram!
Mint Te vesztél.
Kereszten feszültél,
véreztél,
meghaltál...
a Mennybe mentél
harmadnapon:
Visszajöttél
mindörökre
Uram?
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Nyugalom és csend van!
  2016-10-23 21:52:48, vasárnap
 
  Nyugalom van, csend van! Sötét a ház, talán mindenki alszik. Nem hallani az elhaladó vonatok zaját. Nem fúj a szél, nem hozza a hangokat. Nekem furcsa itt minden, még sohasem laktam máshol, mint "otthon"! Most máshol lakom.
Minden rendben van körülöttem, de minden másképpen, mint a megszokás rögzített bennem.
Talán a kényelem is idegen számomra, nem kell aggódni a favágás miatt, nem kell kimenni a kazánházba és nem az én gondom, hogy meleg legyen . Nagyon jó fekvésű a ház, a lakásom, szinte mindig süti a Nap!
A gázt még nem kellett bekapcsolni, bár üzem-képesre végezte a szerelő a karbantartást. Most 24 fok van itt a nappalimban, a hálómban is annyi. Azt mondják a lakók úgy karácsony táján szoktak fűteni. Itt a házban nincsen picike gyerek, jó középkorúak és ketten egy idősek vagyunk, vannak diákok de közel a felnőtt korhoz. Fegyelmezett ház, fegyelmezett emberekkel. Mindenki köszön és barátságosnak mutatkozik.
Sajnos nem túl jó a közvilágítás, nekem a parkolótól is sötétnek tűnik míg átvágok az udvaron a lakásomig. Itt már működik az érzékelő.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Mosonmagyaróvár 1956 / A sortűz utáni csend.
  2016-10-21 20:59:50, péntek
 
  Fájdalom, vér, sikoly
(Mosonmagyaróvár: 1956-2016)


Álltam némán gyökértelen hitemben,
mozdulatlan.
A csendet akartam hallani,
a halott mártírok némaságát,
kezemben a kegyelet virágaival.

Lassan borzongani kezdett a testem,
mint egy hidegleléssel küzdő
nagy beteg.
Menni akartam, nem lehetett!
Valami, Valaki nem engedett.

Sikolyt, hallani véltem, majd
éreztem a párolgó vér szagát!
Lebegő lelkek suttogtak felettem,
lépni nem mertem:
Egyre hangosabb lett a Tér,

zavarossá vált a környezet:
Benépesedett!
Fiúk és lányok karöltve jöttek,
csak jöttek, jöttek az emberek!
Hullámzó tömeget láttam,

hallottam az eldördült lövéseket.
Sikoly hasított a levegőbe,
ketté vágta az életet.
Vértócsákat láttam, vérzőket:
Elvérzetteket!

Dideregtem, fáztam
az emlékek súlyától.
A félelem a Térre költözött!
,,Csak álltam némán a sorban:
a gyilkosokkal szemben."

A sortűz utáni
csendet, most is hallani. / Burda Zsuzsanna
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Az 56-os szobor Oslinál a Hanság szélén.
  2016-10-18 22:03:21, kedd
 
  L. BURDA ZSUZSANNA

Osli

Napsütés!
Mégis ősz,
hirtelen ébredő
a reggel.
Hívott a fény,
csalogatón, színes
játékaival
a falevél.
fújt a szél,
csak jelezte
az áramlást
nyugat felől.
A Hanság szélén
Oslinál álltunk:
az 56-os szobor
mutatta az utat
Ausztriába, és
Hazafelé!
A férfi indulna,
az Anya visszanéz...
Madonna arcával,
keblére szorítva
gyermekét.

2015, szeptember 21.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
2016.09 2016. Október 2016.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 20 db bejegyzés
e év: 256 db bejegyzés
Összes: 1996 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 206
  • e Hét: 1528
  • e Hónap: 8368
  • e Év: 108845
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.