Belépés
charlotteani.blog.xfree.hu
"Az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív" (Prédikátor 7:3) Nálam helye van az érzelmeknek, az állatok szeretetének, a Bibliának, az élet dol... Molnár Anikó
1976.03.18
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
1Sámuel 21-25-ig terjedő fejezetei
  2016-10-02 21:48:17, vasárnap
 
  1Sámuel 21. fejezete

1Dávid később elment Ahimélek paphoz, Nóbba. Ahiméleket pedig remegés fogta el, amint Dáviddal találkozott, és így szólt hozzá:,,Miért vagy egyedül?Miért nincs veled senki?"2Dávid erre ezt válaszolta Ahimélek papnak:,,A király parancsolt nekem valamit, és hozzátette:Senki ne tudjon meg semmit arról, amivel elküldelek, és amire parancsot adtam neked.Én pedig megbeszéltem a legényekkel, hogy itt és itt találkozunk.3Most pedig, ha van kéznél öt kenyered, add a kezembe, vagy bármit, ami akad."4De a pap ezt válaszolta Dávidnak:,,Közönséges kenyér nincs nálam, van azonban szent kenyér;de csak akkor, ha a legények megtartóztatták magukat az asszonytól."5Dávid erre így válaszolt a papnak:,,De hiszen megtartóztattuk magunkat az asszonytól, mint korábban is, amikor kivonultam. A legények teste szent, még ha a küldetés közönséges is. Mennyivel inkább ma, amikor megszentelődik az ember a testében!"6A pap erre odaadta neki azt, ami szent, mert nem akadt más kenyér, csak a jelenlét kenyere, amelyet elvettek Jehova színe elől, hogy friss kenyeret tegyenek oda azon a napon, amelyen elvették.7Aznap pedig ott volt Saulnak egy szolgája, akinek ott kellett maradnia Jehova előtt különrekesztve, név szerint Doég, az edomita, Saul pásztorainak a feje.8Dávid azután ezt mondta Ahiméleknek:,,Nincs itt a kezednél semmi? Lándzsa vagy kard?Mert se kardomat, se fegyvereimet nem vettem kezemhez, mivel a király ügye sürgős volt."9A pap erre így szólt:,,A filiszteus Góliát kardja, akit megvertél az Elah völgyében, itt van betakarva egy köntösbe az efód mögött. Ha azt magaddal akarod vinni, vidd, mert nincs itt más azon kívül."Dávid erre ezt mondta:,,Nincs ahhoz hasonló! Add ide nekem."10Dávid akkor fölkerekedett, és még aznap továbbmenekült Saul miatt. Végül Gát királyához, Ákishoz ment.11Ákishoz pedig így kezdtek beszélni a szolgái:,,Vajon nem Dávid ez, az ország királya?Nemde ez volt az, akinek táncolva felelgettek, és ezt mondták:Megverte Saul az ezreit, És Dávid is a tízezreit."12Dávid szívére vette ezeket a szavakat, és nagyon megijedt Gát királyától, Ákistól.13Elrejtette hát szemük elől, hogy épelméjű, és tébolyultan kezdett viselkedni a kezük között, firkálgatott a kapu ajtóira, és szakállára folyatta a nyálát.14Ákis végül így szólt a szolgáihoz:,,Tessék, itt láttok egy őrjöngő embert! Minek kellett idehoznotok hozzám?15Talán híján vagyok az őrülteknek, hogy idehoztátok ezt, hogy őrjöngjön előttem?Ez jöjjön be a házamba?!"

22. fejezet
1Dávid tehát elment onnan, és elmenekült Adullám barlangjába. A testvérei és apjának egész háza meghallotta ezt, és lementek oda hozzá.2Őhozzá gyülekeztek mind a szorongatott helyzetben levők, mindenki, akinek hitelezője volt, és minden megkeseredett lelkű ember, ő pedig a vezérük lett. Végül mintegy négyszáz ember volt vele.3Dávid később elment onnan a moábi Micpébe, és így szólt Moáb királyához:,,Kérlek, hadd lakjon nálatok apám és anyám, míg meg nem tudom, mit tesz velem Isten."4Letelepítette hát őket Moáb királya előtt, és ott maradtak nála mindazokon a napokon, amelyeken Dávid a megközelíthetetlen helyen tartózkodott.5Idővel Gád próféta így szólt Dávidhoz:,,Ne maradj a megközelíthetetlen helyen. Eredj, menj el Júda földjére."Dávid tehát elment és eljutott a hereti erdőségbe.6Saul pedig meghallotta, hogy rátaláltak Dávidra és a vele levő emberekre. Saul ekkor Gibeában a tamariszkuszfa alatt ült a magaslaton, lándzsájával a kezében, és a szolgái mind ott álltak körülötte.7Akkor ezt mondta Saul a körülötte álló szolgáinak:,,Figyeljetek csak, benjáminiták! Hát Isai fia majd nektek is, mindnyájatoknak földeket és szőlőket ad? Vajon ezrek meg százak parancsnokává nevezi ki mindegyikőtöket?8Mert bizony mind összeesküdtetek ellenem. Senki sincs, aki fülembe juttatná, hogy a fiam szövetséget köt Isai fiával. Senki sincs közöttetek, aki együtt érezne velem, és fülembe juttatná, hogy a saját fiam lesbe állította ellenem a szolgámat, amint a mai napon van."9Akkor megszólalt az edomita Doég, aki ott állt mint Saul szolgáinak a felettese, és ezt mondta:,,Én láttam, amikor Isai fia Nóbba érkezett Ahimélekhez, Ahitub fiához.10Az megkérdezte felőle Jehovát, és ellátta őt élelemmel. A filiszteus Góliát kardját is odaadta neki."11A király erre tüstént hívatta Ahimélek papot, Ahitub fiát, és apjának egész házát, a nóbi papokat. Meg is jelentek mindnyájan a király előtt.12Saul ekkor így szólt:,,Figyelj csak, Ahitub fia!",mire ő ezt mondta:,,Itt vagyok, uram."13Saul aztán így szólt hozzá:,,Miért esküdtetek össze ellenem, te meg Isai fia?Kenyeret és kardot adtál neki, és megkérdezted felőle Istent, hogy lesbe álljon ellenem, amint a mai napon van."14Ahimélek erre így válaszolt a királynak:,,Összes szolgád közül kicsoda olyan, mint Dávid?Hűséges, a király veje, testőrséged parancsnoka, és tisztelet övezi házadban.15Talán bizony ma kérdeztem meg először felőle Istent?Távol legyen tőlem! Ne tulajdonítson semmi ilyet a király az ő szolgájának, se apám egész házának, mert nem tudott a te szolgád minderről sem keveset, sem sokat."16A király azonban így szólt:,,Halállal kell lakolnod, Ahimélek!Neked és apád egész házának!"17Azzal a király odaszólt a körülötte álló kengyelfutóknak:,,Forduljatok, és öljétek meg Jehova papjait, mert az ő kezük is Dáviddal van, és mert tudták, hogy szökésben van, de nem mondták el fülembe!"A király szolgái azonban nem akarták kinyújtani a kezüket, hogy Jehova papjaira támadjanak.18A király végül így szólt Doéghoz:,,Fordulj, és támadj rá te a papokra!"Az edomita Doég már fordult is, rátámadott a papokra, és megölt azon a napon nyolcvanöt embert, akik lenvászon efódot viseltek.19Nóbot, a papok városát is kardélre hányta, kard élével vágott le férfit és nőt, gyermeket és csecsemőt, bikát, szamarat és juhot.20Mindamellett Ahitub fiának, Ahiméleknek az egyik fia, név szerint Abjátár, megmenekült, és elfutott, hogy Dávidot kövesse.21Abjátár akkor elmondta Dávidnak:,,Saul megölte Jehova papjait."22Dávid erre így szólt Abjátárhoz:,,Jól tudtam én azon a napon, mert az edomita Doég ott volt, hogy megmondja Saulnak. Én hoztam bajt apád házának minden lelkére.23Maradj csak nálam. Ne félj, hiszen aki az én lelkemet keresi, az a te lelkedet is keresi, mert bizony védelemre van szükséged nálam."

23. fejezet
1Idővel hírül adták Dávidnak:,,Íme, a filiszteusok hadakoznak Keila ellen, és fosztogatják a szérűket."2Dávid ekkor megkérdezte Jehovát:,,Elmenjek-e, és megverjem-e ezeket a filiszteusokat?"Jehova erre ezt mondta Dávidnak:,,Menj el, verd meg a filiszteusokat, és mentsd meg Keilát."3Dávidnak az emberei akkor ezt mondták:,,Íme, mi itt Júdában is félünk, hát még, ha Keilába kell mennünk a filiszteusok csatasorai ellen!"4Dávid ismét megkérdezte Jehovát, és Jehova ekkor így válaszolt neki:,,Kelj fel, vonulj le Keilába, mert kezedbe adom a filiszteusokat."5Dávid tehát elment az embereivel Keilába, és harcolt a filiszteusok ellen. Elhajtotta jószágukat, őket pedig megverte nagy öldökléssel. Dávid lett a megmentője Keila lakóinak.6Történt pedig, hogy amikor Abjátár, Ahimélek fia Dávidhoz menekült Keilába, egy efódot is levitt magával a kezében.7Idővel hírül adták Saulnak:,,Dávid Keilába ment."Saul erre így szólt:,,Isten eladta őt a kezembe, mert bezárta magát azzal, hogy kapukkal és reteszekkel ellátott városba ment."8Saul tehát hadba szólította az egész népet, hogy lemenjenek Keilába, és ostrom alá vegyék Dávidot és embereit.9Dávid pedig megtudta, hogy Saul gonoszt forral ellene, ezért így szólt Abjátár paphoz:,,Hozd ide az efódot."10Aztán ezt mondta Dávid:,,Ó, Jehova, Izrael Istene! Bizony hallotta a te szolgád, hogy Saul Keilába akar jönni, hogy lerombolja a várost miattam.11Kezébe adnak-e engem Keila földtulajdonosai?Lejön-e Saul, ahogy hallotta a te szolgád?Ó, Jehova, Izrael Istene, kérlek, mondd meg a te szolgádnak!"Jehova erre ezt mondta:,,Lejön."12Dávid így folytatta:,,Odaadnak-e Saul kezébe Keila földtulajdonosai engem és az embereimet?"Jehova erre ezt mondta:,,Odaadnak."13Dávid azon nyomban fölkerekedett az embereivel, mintegy hatszáz emberrel, és kimentek Keilából, és jártak, amerre járhattak. Saul pedig hírét vette, hogy Dávid elmenekült Keilából, így aztán letett róla, hogy kivonuljon.14Dávid ezután nehezen megközelíthető helyeken húzódott meg a pusztában, és a hegyvidéken maradt Zif pusztájában. Saul folyton kereste, de Isten nem adta őt a kezébe.15Dávid állandó félelemben élt, mert Saul kivonult, hogy a lelkére törjön. Dávid ekkor Zif pusztájában volt, Hóresben.16Jonatán, Saul fia pedig fölkerekedett, és elment Dávidhoz Hóresbe, hogy megerősítse a kezét Istennel kapcsolatban.17Így szólt hozzá:,,Ne félj, mert nem ér utol apámnak, Saulnak a keze. Te király leszel Izrael felett, én pedig második leszek utánad. Apám, Saul is tudja ezt."18Akkor ők ketten szövetséget kötöttek Jehova előtt;és Dávid továbbra is Hóresben tartózkodott, Jonatán pedig hazament.19Később aztán Zif emberei fölmentek Saulhoz Gibeába, és ezt mondták:,,Nemde a közelünkben rejtőzködik Dávid a nehezen megközelíthető helyeken, Hóresben, Hakila dombján, amely a Jesimontól jobb kézre van?20Most tehát mivel lelked minden kívánsága az, hogy lejöjj, ó, király, jöjj le!Mi majd a király kezébe adjuk őt."21Saul erre így szólt:,,Jehova áldottai vagytok, mert könyörültetek rajtam!22Kérlek benneteket, menjetek el, legyetek még állhatatosabbak, fürkésszétek ki, és nézzétek meg a helyét, ahol megveti lábát - bárki látta is ott -, mert úgy mondták nekem, hogy ő nagyon ravasz.23Nézzetek meg és fürkésszetek ki minden rejtekhelyet, ahol bujkál. Térjetek vissza hozzám a bizonyítékkal, és veletek megyek. Ha az országban tartózkodik, én felkutatom őt Júda minden ezrei közül."24Azok föl is kerekedtek, és elmentek Saul előtt Zifbe. Dávid és az emberei ekkor Máon pusztájában voltak az Arabában, a Jesimontól délre.25Saul később elment az embereivel, hogy megkeresse őt. Amikor Dávid értesült erről, tüstént lement a sziklához, és Máon pusztájában maradt. Saul meghallva ezt, Dávid után eredt Máon pusztájába.26Végül aztán Saul eljutott a hegy innenső oldalára, Dávid pedig a hegy túlsó oldalán volt az embereivel. Dávid most már sietve menekült Saul elől. Mindeközben Saul és az emberei már-már bekerítették Dávidot és embereit, hogy elfogják őket,27ámde követ érkezett Saulhoz, és ezt mondta:,,Siess, és menj, mert a filiszteusok betörtek az országba!"28Saul nyomban megfordult, és nem üldözte tovább Dávidot. Elment a filiszteusok ellen. Ezért nevezték el azt a helyet az Elválás kősziklájának.29Dávid ezután följebb húzódott onnan, és Én-Gedi nehezen megközelíthető helyein tartózkodott.

24. fejezet
1Amikor aztán Saul visszatért a filiszteusok üldözéséből, hírül vitték neki:,,Íme, Dávid Én-Gedi pusztájában van."2Saul erre magához vett háromezer válogatott férfit egész Izraelből, és elment, hogy felkutassa Dávidot meg embereit a kőszáli kecskék kopár szikláin.3Végül eljutott az út menti kő juhaklokhoz, ahol volt egy barlang. Be is ment oda Saul, hogy szükségét végezze. Dávid és az emberei ezalatt a barlang leghátsó részében ültek.4Így szóltak az emberei Dávidhoz:,,Ez az a nap, amelyen azt mondja neked Jehova:Íme, kezedbe adom ellenségedet. Úgy cselekedj vele, ahogy jónak látszik szemedben."Dávid tehát felkelt, és titkon levágta Saul palástjának a szárnyát.5Utána azonban bántotta a szíve Dávidot, amiért levágta Saul palástjának a szárnyát.6Ezért ezt mondta az embereinek:,,Jehova szemszögéből nézve el sem tudom képzelni, hogy ilyesmit tegyek urammal, Jehova felkentjével, hogy kinyújtsam ellene a kezem, hiszen ő Jehova felkentje!"7Dávid tehát szétoszlatta embereit ezekkel a szavakkal, és nem engedte, hogy fölkeljenek Saul ellen. Saul pedig fölkelt a barlangból, és folytatta útját.8Aztán Dávid is fölkerekedett és kiment a barlangból, majd Saul után kiáltott:,,Uram király!"Saul erre hátratekintett, Dávid pedig mélyen meghajolt, arccal a földig, és leborult.9Aztán így szólt Dávid Saulhoz:,,Miért hallgatsz az olyan ember szavára, aki azt mondja:Íme, Dávid ártani akar neked.10Íme, a mai napon látták szemeid, hogy kezembe adott ma téged Jehova a barlangban. Valaki azt mondta, meg kell ölni téged, de én megszántalak, és ezt mondtam:Nem nyújtom ki a kezem uram ellen, mert ő Jehova felkentje.11Nézd, atyám, igen, nézd csak a palástod szárnyát kezemben, mert amikor levágtam palástod szárnyát, nem öltelek meg. Tudd meg és lásd, hogy nincsen kezemben gonoszság, sem lázadás, és nem vétkeztem ellened, holott te leselkedsz a lelkem után, hogy elvegyed.12Jehova ítéljen közöttem és közötted, és Jehova álljon rajtad bosszút értem, de én nem emelem rád kezemet.13A régiek közmondása is úgy tartja:A gonoszoktól gonoszság származik, de én nem emelem rád kezemet.14Kicsoda után vonult ki Izrael királya?Kit kergetsz?Egy holt ebet?Egy árva bolhát?15Jehova legyen a bíró, ő ítéljen közöttem és közötted. Ő látja és képviseli peres ügyemet, és megítél engem, hogy kiszabadítson kezedből."16Dávid alig fejezte be Saulhoz intézett szavait, amikor Saul így szólt:,,A te hangod az, fiam, Dávid?"És felemelte Saul a hangját, és sírt.17Aztán ezt mondta Dávidnak:,,Te igazságosabb vagy nálam, mert te jót tettél velem, én pedig gonoszságot műveltem veled.18Te ma megmondtad, milyen jót tettél velem, hiszen Jehova a kezedbe adott, mégsem öltél meg.19Pedig ha az ember rátalál ellenségére, vajon elbocsátja-e jó úton?Jehova jóval fog jutalmazni téged, mivel így tettél velem a mai napon.20Most pedig, íme, jól tudom, hogy királyként fogsz uralkodni, és hogy a te kezedben fennmarad Izrael királysága.21Esküdj meg hát nekem most Jehovára, hogy nem irtod ki magomat utánam, és nem törlöd ki nevemet apám házából."22Dávid azért megesküdött Saulnak, és azután Saul hazament. Dávid és az emberei pedig fölmentek a nehezen megközelíthető helyre.

25. fejezet
1Idővel Sámuel meghalt, és az egész Izrael egybegyűlt és megsiratta őt. Otthonában, Rámában temették el. Dávid akkor fölkerekedett, és lement Párán pusztájába.2Élt pedig egy ember Máonban, és Kármelben volt neki gazdasága. Ez az ember igen jómódú volt:háromezer juha és ezer kecskéje volt. Épp a juhai nyírásával foglalatoskodott Kármelben.3A férfit Nábálnak hívták, a feleségét pedig Abigailnak. Az asszony nagyon értelmes és szép termetű volt, a férje ellenben durva ember, akinek rossz szokásai voltak;Káleb fiai közé tartozott.4Dávid a pusztában hírét vette, hogy Nábál a juhait nyírja.5Elküldött hát Dávid tíz legényt, és így szólt a legényekhez Dávid:,,Menjetek fel Kármelbe, keressétek fel Nábált, és kérdezzétek meg tőle a nevemben, hogy jól van-e.6Így szóljatok testvéremhez:Minden jót neked is, házadnak is és mindannak, ami a tiéd!7Most hallottam, hogy nyírók vannak nálad. A pásztoraid velünk voltak. Nem bántottuk őket, és semmijük sem hiányzott mindazokon a napokon, amelyeken Kármelben voltak.8Kérdezd csak meg legényeidet, és megmondják neked - hadd találjanak legényeim kegyet szemedben, hiszen jó napon jöttünk. Kérlek tehát, adj szolgáidnak és fiadnak, Dávidnak valamit, amit előtalál a kezed."9Dávid legényei oda is mentek, és mindezen szavak szerint szóltak Nábálhoz Dávid nevében, aztán várakoztak.10Nábál erre így válaszolt Dávid szolgáinak:,,Ki az a Dávid, és ki az az Isai fia?Manapság sok szolga van, aki elszökik urától.11Talán fogjam a kenyeremet, vizemet, leölt állataimat, amelyeket levágtam a nyíróimnak, és olyan embereknek adjam, akikről azt se tudom, honnan valók?"12Dávid legényei erre megfordultak útjukon, és visszamentek. Meg is érkeztek, és beszámoltak neki mindezen szavak szerint,13Dávid pedig rögtön így szólt az embereihez:,,Mindenki kösse fel a kardját!"Erre felkötötte mindenki a kardját, Dávid is felkötötte a kardját, és mintegy négyszáz ember fölment Dávid után, kétszázan meg ott maradtak a holminál.14Közben az egyik legény elmondta Nábál feleségének, Abigailnak:,,Íme, Dávid követeket küldött a pusztából, hogy jót kívánjanak urunknak, de ő rájuk ripakodott.15Ezek az emberek nagyon jók voltak hozzánk, nem bántottak minket, és semmink se hiányzott mindazokon a napokon, amelyeken együtt jártunk velük, amikor a mezőn voltunk.16Fal gyanánt voltak körülöttünk éjjel-nappal mindennap, amikor velük voltunk, és terelgettük a nyájat.17Most pedig tudd és lásd, hogy mit teszel, mert elhatároztatott a veszedelem urunk ellen és egész háza ellen, mert ő sokkal semmirekellőbb ember annál, hogy beszélni lehessen vele."18Abigail erre sietve fogott kétszáz kenyeret, két nagy korsó bort, öt elkészített juhot, öt szea pörkölt gabonát, száz mazsolalepényt meg kétszáz aszaltfüge-lepényt, és felrakta őket a szamarakra,19majd ezt mondta legényeinek:,,Menjetek előttem. Íme, én követlek titeket."Férjének, Nábálnak azonban semmit sem szólt.20Történt pedig, hogy amíg ő szamárháton észrevétlenül lefelé tartott a hegyen, íme, Dávid és az emberei is lefelé jöttek vele szemben, így összetalálkozott velük.21Dávid akkor így szólt:,,Bizony hiába vigyáztam ennek mindenére a pusztában, úgyhogy semmi sem hiányzott mindabból, ami az övé, mégis gonosszal fizet nekem a jóért.22Úgy bánjon Isten Dávid ellenségeivel, sőt még rosszabbul, ha akár csak egyetlen falra vizelőt is meghagyok reggelre mindazok közül, akik az övéi!"23Amikor Abigail meglátta Dávidot, sietve leszállt a szamárról, arcra borult Dávid előtt és a földig meghajolt.24Aztán leborult a lábához, és így szólt:,,Rajtam legyen a vétek, ó, uram! Kérlek, hadd beszéljen rabszolgaleányod füled hallatára, és hallgasd meg rabszolgaleányod szavait!25Kérlek, uram, ne törődjön szíved ezzel a semmirekellő emberrel, Nábállal, mert olyan ő, amilyen a neve. Nábálnak hívják, és ostobaság van benne. Ami engem illet, rabszolgaleányod nem látta uram legényeit, akiket elküldtél.26Most pedig, uram, él Jehova és él a te lelked, hogy Jehova visszatartott téged attól, hogy vérbűnt vonj magadra, és hogy önkezeddel mentsd meg magadat. Legyenek hát Nábálhoz hasonlók az ellenségeid, és azok, akik ártani kívánnak uramnak!27Ez az áldásként adott ajándék pedig, amelyet szolgálóleányod hozott uramnak, legyen a legényeké, akik uram nyomában járnak.28Kérlek, bocsásd meg rabszolgaleányod kihágását, mert bizony Jehova maradandó házat fog készíteni uramnak, mert Jehova harcait harcolja az én uram. Gonoszságot pedig nem fognak találni benned életed napjain.29Ha felkel valaki, hogy üldözzön és lelkedre törjön, uramnak lelke be lesz kötve az élet tarsolyába Istenednél, Jehovánál. Ellenségeid lelkét azonban elhajítja, mintha a parittya közepéből hajítaná el.30És Jehova, mivel megadja uramnak - teneked - a jót az ő minden beszéde szerint, Izrael vezetőjének fog kijelölni téged.31Ne okozza ez megingásodat, és botláskővé se legyen ez uram szívének, hogy ok nélkül lenne vérontás, vagy hogy önkezével mentené meg magát az én uram. Jehova jót fog tenni urammal, te pedig emlékezz meg rabszolgaleányodról."32Dávid erre így szólt Abigailhoz:,,Áldott legyen Jehova, Izrael Istene, aki elém küldött a mai napon!33Áldott legyen értelmességed, és áldott legyél magad is, aki visszatartottál a mai napon attól, hogy vérbűnt vonjak magamra, és hogy önkezemmel mentsem meg magamat!34De - él Jehova, Izrael Istene, aki visszatartott attól, hogy ártsak neked - ha nem siettél volna elém, a reggel felvirradtára bizony nem maradt volna egyetlen falra vizelője sem Nábálnak."35Dávid ezután elfogadta kezéből, amit hozott neki, és így szólt hozzá:,,Menj fel házadba békével. Lásd, hallgattam szavadra, hogy tekintettel legyek rád."36Később Abigail megérkezett Nábálhoz, és íme, lakoma volt annak házában, olyan, akár a királyé. Nábál szíve vidám volt, és teljesen lerészegedett. Abigail nem mondott el neki semmit, sem keveset, sem sokat, a reggel felvirradtáig.37Reggel aztán, amikor elszállt a bor Nábálból, a felesége elmondta neki ezeket a dolgokat. Nábálban elhalt a szíve, és ő maga kővé dermedt.38Mintegy tíz nap múlva Jehova megverte Nábált, és meg is halt.39Dávid pedig meghallotta, hogy Nábál meghalt, ezért ezt mondta:,,Áldott legyen Jehova, aki képviselte gyalázásom peres ügyét, hogy megszabadítson Nábál kezéből! Visszatartotta szolgáját a gonoszságtól, Nábál gonoszságát pedig az ő fejére fordította vissza Jehova."Dávid ezután elküldött, és feleségül kérte Abigailt.40El is mentek Dávid szolgái Abigailhoz Kármelbe, és így szóltak hozzá:,,Dávid küldött minket hozzád, hogy elvegyen feleségül."41Ő nyomban felkelt, arccal a földig hajolt, és ezt mondta:,,Itt a te rabszolgaleányod szolgálóul, hogy uram szolgáinak lábát mossa."42Abigail akkor sietve felkelt, majd szamárra ült - öt szolgálólánya is ott ment mögötte -, és elkísérte Dávid követeit, és a felesége lett.43Dávid a jezréeli Ahinoámot is elvette már;mindkét asszony a felesége lett.44Saul pedig a Gallimból való Paltihoz, Lais fiához adta leányát, Mikált, Dávid feleségét.



 
 
0 komment , kategória:  1 Sámuel /Ósz.  
1Sámuel 26-31-ig terjedő fejezetei
  2016-10-02 21:44:01, vasárnap
 
  1Sámuel 26. fejezete

1Idővel Zif emberei elmentek Saulhoz Gibeába, és így szóltak:,,Nemde Hakila dombján rejtőzködik Dávid, a Jesimonnal szemben?"2Saul erre fölkerekedett, és lement Zif pusztájába. Háromezren voltak vele, Izrael válogatott emberei, hogy felkutassák Dávidot Zif pusztájában.3Saul Hakila dombján, a Jesimonnal szemben ütött tábort az út mentén, Dávid pedig a pusztában tartózkodott, és észrevette, hogy Saul utánajött a pusztába.4Dávid ezért kémeket küldött ki, mert meg akarta tudni, hogy csakugyan odajött-e Saul.5Később Dávid fölkerekedett, és elment arra a helyre, ahol Saul letáborozott. Meglátta Dávid a helyet, ahol lefeküdt Saul, meg a hadvezére is, Ábner, Nér fia. Saul a táborgyűrűben feküdt, és a nép körülötte táborozott.6Dávid ekkor megszólalt, és ezt mondta a hettita Ahiméleknek meg Abisainak, Céruja fiának, Joáb testvérének:,,Ki jön le velem Saulhoz a táborba?"Abisai erre így szólt:,,Én lemegyek veled."7Dávid tehát odament éjjel a nép közé Abisaival, és íme, Saul ott aludt a táborgyűrűben. Lándzsája a földbe volt szúrva a fejénél, Ábner és a nép pedig ott feküdt körülötte.8Abisai ekkor így szólt Dávidhoz:,,Isten ma kezedbe adta ellenségedet. Most tehát hadd szegezzem őt a lándzsával a földhöz csak egyszer, és nem bántom kétszer."9Dávid azonban ezt mondta Abisainak:,,Ne pusztítsd el, mert kicsoda nyújtotta ki a kezét Jehova felkentje ellen úgy, hogy ártatlan maradt?"10Majd így folytatta Dávid:,,Él Jehova, hogy maga Jehova fog lesújtani rá;vagy eljön a napja, és meg kell halnia, vagy csatába vonul, és elsöprik.11Jehova szemszögéből nézve el se tudom képzelni, hogy kinyújtsam a kezem Jehova felkentje ellen! Vedd el, kérlek, a fejénél levő lándzsát, meg a vizeskorsót, és menjünk."12El is vette Dávid a lándzsát meg a vizeskorsót Saul feje mellől, aztán elmentek. Senki sem látta, senki sem vette észre, és senki sem ébredt föl. Mindnyájan aludtak, mert mély álmot bocsátott rájuk Jehova.13Akkor Dávid átment a túlsó oldalra, és megállt a hegy tetején, messzebb, úgyhogy igen nagy távolság volt közöttük.14És odakiáltott Dávid a népnek és Ábnernek, Nér fiának:,,Nem felelsz-e, Ábner?"Ábner pedig így felelt:,,Ki vagy te, aki a királynak kiáltasz?"15Dávid erre ezt mondta Ábnernek:,,Nem férfi vagy te?Ki fogható hozzád Izraelben?Miért nem vigyáztál hát uradra, a királyra?Hisz bement oda valaki a nép közül, hogy elpusztítsa uradat, a királyt.16Nem jó az, amit tettél. Él Jehova, hogy halált érdemeltek, mert nem vigyáztatok uratokra, Jehova felkentjére. Nézd csak meg, hol a király lándzsája és a vizeskorsó, amelyek a fejénél voltak!"17Saul ekkor megismerte Dávid hangját, és így szólt:,,A te hangod az, fiam, Dávid?" Dávid erre ezt mondta.,,Az én hangom, uram király!"18Hozzátette még:,,Miért kergeti uram a szolgáját?Mit tettem, és milyen gonoszság van kezemben?19Most pedig kérem, figyeljen uram, a király, a szolgája szavaira:Ha Jehova indított fel ellenem, illatozzon előtte gabonafelajánlás, de ha embernek fiai, akkor átkozottak ők Jehova előtt, mert elűztek ma engem, hogy ne érezzem magam Jehova örökségéhez tartozónak, és ezt mondják:Eredj, szolgálj más isteneket!20Ne hulljon hát most vérem Jehova színe előtt a földre;hiszen Izrael királya kivonult, hogy úgy kutasson egy árva bolha után, ahogy a fogolymadarat szokták hajszolni a hegyeken."21Saul erre ezt mondta: ,,Vétkeztem. Jöjj vissza fiam, Dávid! Nem ártok neked többet, hiszen drága volt ma a lelkem szemedben. Íme, ostobán cselekedtem, és igen nagyot tévedtem."22Dávid akkor így válaszolt:,,Itt van a király lándzsája. Jöjjön át az egyik legény, és vigye el.23Jehova fogja visszafizetni kinek-kinek az ő igazságosságát és hűségét, hiszen Jehova ma kezembe adott, de én nem akartam kinyújtani a kezem Jehova felkentje ellen.24Íme, ahogy nagy volt ma a lelked szememben, úgy legyen nagy az én lelkem is Jehova szemében, hogy megszabadítson engem minden nyomorúságból."25Saul erre így szólt Dávidhoz:,,Áldott légy fiam, Dávid! Nemcsak cselekedni fogsz, hanem diadalmaskodsz is."Dávid akkor elment a maga útján, Saul pedig visszatért a helyére.

27. fejezet
1Dávid azonban ezt mondta szívében:,,Egy nap mégiscsak elsöpör Saul keze. Nem tehetek jobbat, mint hogy elmenekülök a filiszteusok földjére. Saul majd lemond róla, hogy tovább keressen Izrael egész területén, és így megmenekülök a kezéből."2Dávid tehát fölkerekedett, és átment a vele levő hatszáz emberrel Ákishoz, Máok fiához, Gát királyához.3És Dávid Ákisnál maradt Gátban; ő meg az emberei, ki-ki a háznépével, Dávid és két felesége, a jezréeli Ahinoám és a kármeli Abigail, Nábál felesége.4Idővel hírül vitték Saulnak, hogy Dávid Gátba menekült, így aztán nem kereste többé.5Dávid akkor így szólt Ákishoz:,,Ha ugyan kegyet találtam szemedben, adjanak helyet nekem valamelyik vidéki városban, hadd lakjam ott. Miért lakjon a te szolgád veled együtt a királyi városban?"6Ákis tehát neki adta azon a napon Ciklágot. Ezért tartozik Ciklág Júda királyaihoz mind a mai napig.7Azok a napok pedig, amelyeken Dávid a filiszteusok vidékén lakott, egy évet és négy hónapot tettek ki.8Dávid akkoriban fölment az embereivel, hogy rajtaüssenek a gesúriakon, a girzitákon és az amálekitákon;mert ezek laktak azon a földön, amely Telámtól egészen Súrig, és lefelé Egyiptom földjéig terjedt.9Dávid megverte azt a földet, és nem hagyott életben sem férfit, sem nőt;elvitt nyájakat, csordákat, szamarakat, tevéket és ruhákat, aztán visszatért, és elment Ákishoz.10Ákis akkor így szólt:,,Merre portyáztatok ma?"Dávid erre ezt mondta:,,Júda déli vidékén, a jerahméeliták déli vidékén és a keniták déli vidékén."11Sem férfit, sem nőt nem hagyott életben Dávid, hogy Gátba vitte volna őket, mert ezt mondta:,,Nehogy megjelentsék rólunk:Így cselekedett Dávid."(És így járt el mindazokon a napokon, amelyeken a filiszteusok vidékén tartózkodott.)12Hitt is Ákis Dávidnak, és ezt mondta magában:,,Bizony bűzössé lett ő a népe, Izrael körében. Az én szolgám lesz időtlen időkig."

28. fejezet
1Történt pedig azokban a napokban, hogy a filiszteusok hadrendbe gyűjtötték táboraikat, hogy hadakozzanak Izrael ellen. Ákis ezért ezt mondta Dávidnak:,,Biztosan tudod, hogy velem kell kivonulnod a táborba - neked meg az embereidnek."2Dávid erre így szólt Ákishoz:,,Akkor te már azt is tudod, mit kell tennie a szolgádnak."Ákis feleletül ezt mondta Dávidnak:,,Éppen ezért fejem őrzőjének nevezlek ki mindenkorra."3Közben Sámuel meghalt, és egész Izrael megsiratta őt. A városában, Rámában temették el. Saul pedig eltávolította a szellemidézőket és a jövendőmondókat az országból.4A filiszteusok ezután összegyűltek, eljöttek és letáboroztak Sunemben. Saul ezért egybegyűjtötte egész Izraelt, és tábort ütöttek a Gilboán.5Amikor Saul meglátta a filiszteusok táborát, megijedt, és nagy remegés fogta el a szívét.6Kérdezte ugyan Saul Jehovát, de Jehova soha nem válaszolt neki, sem álmokkal, sem az urimmal, sem a próféták által.7Végül Saul így szólt a szolgáihoz:,,Keressetek nekem egy asszonyt, aki ért a szellemidézéshez, és elmegyek hozzá, kikérem a tanácsát."A szolgái akkor ezt mondták neki:,,Íme, van egy asszony Én-Dórban, aki ért a szellemidézéshez."8Saul tehát elváltoztatta külsejét, más ruhába bújt, és elment két emberrel. El is jutottak az asszonyhoz éjjel. Akkor így szólt Saul:,,Kérlek, jósolj nekem szellemidézéssel, és idézd meg nekem azt, akit mondok neked."9Az asszony azonban ezt mondta neki:,,Íme, magad is jól tudod, mit tett Saul, hogyan irtotta ki az országból a szellemidézőket és a jövendőmondókat. Akkor miért vetsz tőrt a lelkemnek, hogy halálra adj?"10De Saul azonnal megesküdött neki Jehovára, ezt mondva:,,Él Jehova, hogy nem vonsz magadra vétket ebben a dologban!"11Az asszony akkor így szólt:,,Kit idézzek meg neked?!Ő erre ezt mondta:,,Idézd meg nekem Sámuelt."12Amikor az asszony meglátta,,Sámuelt",teli torokból felkiáltott;aztán ezt mondta az asszony Saulnak:,,Miért csaptál be?Hiszen te vagy Saul!"13A király azonban így szólt hozzá:,,Ne félj!Ugyan mit láttál?"Az asszony erre elmondta Saulnak:,,Valami istent láttam feljönni a földből."14Saul rögtön megkérdezte tőle:,,Milyen az alakja?",mire ő ezt válaszolta:,,Idős ember jön fel, és palástba van burkolózva."Saul akkor felismerte, hogy,,Sámuel"az, majd mélyen meghajolt, arccal a földig, és leborult.15,,Sámuel"ezután így szólt Saulhoz:,,Miért háborgattál azzal, hogy megidéztettél?"Saul erre ezt mondta:,,Nagyon szorult helyzetben vagyok, mert a filiszteusok harcolnak ellenem, Isten pedig eltávozott tőlem, és nem válaszol már nekem sem a próféták által, sem álmokkal. Ezért téged hívlak, hogy tudasd velem, mit tegyek."16,,Sámuel"így folytatta:,,Miért kérdezel engem, ha egyszer Jehova eltávozott tőled és ellenséged lett?17Jehova a maga részéről pontosan úgy fog cselekedni, ahogy megmondta általam. Elszakasztja Jehova kezedből a királyságot, és felebarátodnak, Dávidnak adja.18Mivel nem hallgattál Jehova szavára, és nem töltötted ki lángoló haragját Amáleken, azért teszi ezt veled Jehova a mai napon.19Jehova veled együtt Izraelt is a filiszteusok kezébe adja, te pedig holnap a fiaiddal együtt velem leszel. Még Izrael táborát is a filiszteusok kezébe adja Jehova."20Saul akkor hirtelen teljes hosszában a földre esett, és nagyon félni kezdett,,Sámuel"szavai miatt. Erő sem volt benne, hisz nem evett semmit egész nap és egész éjjel.21Az asszony pedig odament Saulhoz, és látta, hogy nagyon megrettent. Ezt mondta hát neki:,,Íme, szolgálóleányod hallgatott szavadra. Tenyeremre tettem a lelkemet, és hallgattam szavaidra, amelyeket mondtál nekem.22Most azért, kérlek, te is hallgass szolgálóleányod szavára. Hadd tegyek eléd egy darab kenyeret, és egyél, hogy erőre kapj, mert elmész utadra."23Ő azonban vonakodott, és így szólt:,,Nem eszem."De a szolgái és az asszony is tovább unszolták. Végül hallgatott a szavukra, felkelt a földről és leült az ágyra.24Az asszonynak pedig volt egy hizlalt borjúja a háznál. Gyorsan feláldozta, lisztet vett elő, tésztát gyúrt, és kovásztalan kenyeret sütött belőle.25Aztán felszolgálta azt Saulnak és a szolgáinak, ők pedig ettek. Utána fölkeltek, és még az éjjel elmentek.

29. fejezet
1És a filiszteusok egybegyűjtötték valamennyi táborukat Aféknál, az izraeliták pedig a jezréeli forrásnál táboroztak.2A filiszteusok szövetséges fejedelmei felvonultak százasával és ezresével, és Dávid meg az emberei utánuk vonultak Ákissal.3Akkor azt mondták a filiszteusok fejedelmei:,,Mit jelentsenek ezek a héberek?"Ákis erre így szólt a filiszteusok fejedelmeihez:,,Hát nem Dávid ez, Izrael királyának, Saulnak a szolgája, aki már egy vagy két éve itt van nálam?Nem találtam benne semmit attól a naptól fogva, hogy átpártolt hozzám, mind a mai napig."4Erre megharagudtak rá a filiszteusok fejedelmei. Ezt mondták neki a filiszteusok fejedelmei:,,Küldd vissza ezt az embert! Menjen vissza a helyére, ahova rendelted. Ne vonuljon le velünk a csatába, nehogy ellenünk forduljon a csatában. Hisz mivel is tehetné ez kedvessé magát uránál, ha nem a mi embereink fejeivel?5Nemde Dávid ez, akinek táncolva felelgettek, és ezt mondták:Megverte Saul az ezreit, és Dávid is a tízezreit."6Ákis tehát hívatta Dávidot, és így szólt hozzá:,,Él Jehova, hogy becsületes vagy, és az én szememben jó volt, hogy ki- és bevonultál velem a táborban. Semmi rosszat nem találtam benned attól a naptól fogva, hogy hozzám jöttél, mind a mai napig. A szövetséges fejedelmek szemében azonban nem vagy kedves.7Térj hát vissza, és menj békével, hogy semmi olyat ne tégy, ami rossz a filiszteusok szövetséges fejedelmeinek szemében."8Dávid azonban így szólt Ákishoz:,,Miért, mit tettem, és mit találtál szolgádban attól a naptól fogva, hogy színed elé jutottam, mind a mai napig, hogy nem mehetek és nem is harcolhatok uram királyom ellenségei ellen?"9Ákis erre ezt válaszolta Dávidnak:,,Tudom, hogy te kedves vagy szememben, mint Isten angyala. Csakhogy a filiszteusok fejedelmei azt mondták:Ne jöjjön fel velünk a csatába.10Most azért kelj föl korán reggel urad szolgáival együtt, akik veled jöttek. Keljetek föl korán reggel, amikor reátok virrad, és menjetek."11Dávid tehát korán fölkelt az embereivel, hogy még reggel elmenjen, és visszatérjen a filiszteusok földjére. A filiszteusok pedig felvonultak Jezréelbe.

30. fejezet
1Történt pedig, hogy harmadnap, amíg Dávid és az emberei Ciklág felé tartottak, az amálekiták betörtek a déli vidékre és Ciklágba. Megverték és lángba borították Ciklágot,2fogságba vitték az asszonyokat, és mindent, ami ott volt, a legkisebbtől a legnagyobbig. Senkit sem öltek meg, de elhajtották őket, és útjukra mentek.3Amikor Dávid és az emberei odaértek a városhoz, íme, fel volt égetve. Feleségeik, fiaik és leányaik fogságba kerültek.4Dávid és a vele levő nép felemelték hangjukat, és addig sírtak, hogy már erejük sem volt a síráshoz.5Fogságba került Dávid két felesége is:a jezréeli Ahinoám és Abigail, a kármeli Nábál felesége.6Dávid nagyon szorult helyzetbe jutott, mert a nép azt mondta, hogy megkövezi őt. Bizony az egész nép lelke megkeseredett - ki-ki a fiai és leányai miatt. De Dávid megerősítette magát Istene, Jehova által.7Ezért így szólt Dávid Abjátár paphoz, Ahimélek fiához:,,Kérlek, hozd ide hozzám az efódot."Abjátár ment, és odavitte Dávidhoz az efódot.8Dávid akkor megkérdezte Jehovát:,,Üldözőbe vegyem-e ezt a rablócsapatot?Utolérem-e?"Ő erre ezt mondta neki:,,Vedd üldözőbe, mert bizonyosan utoléred, és bizonyosan szabadítást szerzel."9Dávid rögtön útnak indult azzal a hatszáz emberrel, aki vele volt, és elmentek egészen a Bésor völgyéig. Akiket aztán ott kellett hagyni, azok megálltak.10Dávid folytatta az üldözést négyszáz emberrel, de kétszáz férfi, aki túl fáradt volt ahhoz, hogy átkeljen a Bésor völgyén, megállt.11És találtak egy egyiptomi embert a mezőn. El is vitték Dávidhoz, és adtak neki kenyeret, hogy egyen, és vizet, hogy igyon.12Aztán adtak neki egy szelet aszaltfüge-lepényt meg két mazsolalepényt. Evett, és visszatért belé szelleme, ugyanis nem evett kenyeret, és vizet sem ivott három nap, három éjjel.13Dávid akkor így szólt hozzá:,,Kié vagy, és honnan jöttél?",mire ő ezt mondta:,,Egyiptomi szolga vagyok, egy amálekita férfi rabszolgája, de elhagyott a gazdám, mert megbetegedtem három nappal ezelőtt.14Mi törtünk be a kereteusok déli vidékére, a Júdához tartozó területre és Káleb déli vidékére; Ciklágot pedig felgyújtottuk."15Dávid erre így szólt hozzá:,,Elvezetsz-e engem ahhoz a rablócsapathoz?"Erre ő ezt mondta:,,Esküdj meg nekem Istenre, hogy nem ölsz meg, és nem adsz a gazdám kezébe!Akkor elvezetlek ahhoz a rablócsapathoz."16El is vezette őt, és íme, azok már az egész vidék színén szanaszét széledtek. Így ettek, ittak és ünnepeltek mindama nagy zsákmány felett, amelyet a filiszteusok földjéről és Júda földjéről szereztek.17Dávid aztán virradattól estig vágta őket, hogy pusztulásra adja őket. Egyetlen ember sem menekült meg, kivéve négyszáz legényt. Ezek tevére ülve elmenekültek.18Dávid mindent megmentett, amit az amálekiták elvittek. A két feleségét is megmentette Dávid.19Semmijük sem hiányzott a legkisebbtől a legnagyobbig, sem fiak, sem leányok, és a zsákmányból sem; semmi sem mindabból, amit elvittek magukkal. Mindent visszaszerzett Dávid.20Akkor elvitte Dávid mind a nyájakat meg a csordákat. Ezeket a többi jószág előtt hajtották. Ezt mondták:,,Ez Dávid zsákmánya."21Végül aztán Dávid eljutott ahhoz a kétszáz emberhez, akik túl fáradtak voltak ahhoz, hogy Dáviddal tartsanak, és akiket otthagytak a Bésor völgyénél. Ezek most kijöttek Dávid elé, és a vele levő nép elé. Amikor Dávid odaért hozzájuk, megkérdezte tőlük, hogy vannak.22De a Dáviddal tartók közül a rossz és semmirekellő emberek megszólaltak, és ezt mondogatták:,,Mivel nem jöttek velünk, semmit sem adunk nekik a zsákmányból, amit megmentettünk;csak a feleségét és a fiait kapja meg mindenki. Vigyék őket, aztán menjenek."23Dávid azonban ezt mondta:,,Testvéreim, nem szabad így tennetek azzal, amit Jehova adott nekünk, hiszen megoltalmazott bennünket, és kezünkbe adta a rablócsapatot, amely ránk támadott.24Ugyan ki fog rátok hallgatni ebben?Mert ugyanakkora rész jár annak, aki kivonult a csatába, mint annak, aki a málhánál maradt. Mindenki ugyanúgy megkapja a részét."25És attól a naptól rendelkezéssé és bírói döntéssé tette ezt Izrael számára mind a mai napig.26Amikor aztán Dávid eljutott Ciklágba, a zsákmány egy részét elküldte Júda véneinek, a barátainak, ezzel az üzenettel:,,Íme, áldásként adott ajándék ez nektek a Jehova ellenségeitől szerzett zsákmányból."27Azoknak, akik Bételben voltak, a délvidéki rámótiaknak, a jattiriaknak,28az Aróerben levőknek, a szifmótiaknak, az Estemoában levőknek,29a rákáliaknak, a jerahméeliták városaiban levőknek, a keniták városaiban levőknek,30a hormaiaknak, a Bór-Asánban levőknek, az atákiaknak,31a hebroniaknak, és mindazon helyek lakóinak, ahol Dávid megfordult az embereivel.

31. fejezet
1A filiszteusok pedig harcoltak Izrael ellen, és Izrael férfiai megfutamodtak a filiszteusok elől, és levágva hullottak el a Gilboa-hegyen.2A filiszteusok ott voltak Saulnak és fiainak a sarkában. Végül aztán megölték a filiszteusok Jonatánt, Abinádábot és Málki-Suát, Saul fiait.3Hevessé vált a harc Saul ellen, míg végül az íjjal lövők, az íjászok, rátaláltak. Súlyos sebet ejtettek rajta az íjászok.4Saul akkor így szólt a fegyverhordozójához:,,Vond ki a kardodat, és szúrj át vele, nehogy idejöjjenek ezek a körülmetéletlenek, átszúrjanak, és kegyetlenkedjenek velem."De a fegyverhordozója nem akarta ezt, mert nagyon félt. Saul ekkor fogta a kardját, és beledőlt.5Amikor a fegyverhordozója látta, hogy Saul meghalt, akkor maga is kardjába dőlt, és meghalt vele együtt.6Így halt meg Saul és három fia, meg a fegyverhordozója, igen, valamennyi embere azon a napon együtt.7Amikor a völgy területén és a Jordán vidékén levő izraeliták látták, hogy Izrael férfiai megfutamodtak, és hogy Saul meg a fiai meghaltak, akkor elhagyták a városokat, és elmenekültek. A filiszteusok azután odamentek, és letelepedtek azokban.8Másnap aztán, amikor a filiszteusok elmentek kifosztani a megölteket, megtalálták Sault és három fiát elterülve a Gilboa-hegyen.9Akkor levágták a fejét, leszedték fegyvereit, és üzenetet küldtek a filiszteusok földjére, körös-körül mindenfelé, hogy hírt vigyenek bálványaik házaihoz és a népnek.10Végül a fegyverzetét elhelyezték Astóret képmásainak házában, és a holttestét odaerősítették Bét-Sán falára.11Jábes-Gileád lakói pedig meghallották, hogy mit műveltek Saullal a filiszteusok.12Tüstént fölkerekedtek mind a vitéz emberek, és egész éjszaka meneteltek. Levették Saul holttestét és fiainak a holttestét Bét-Sán faláról, aztán Jábesbe tértek, és ott elégették őket.13Akkor fogták a csontjaikat, és eltemették azokat a jábesi tamariszkuszfa alá, és böjtöltek hét napig.



 
 
0 komment , kategória:  1 Sámuel /Ósz.  
2Sámuel 21–24-ig terjedő fejezetei
  2016-10-02 20:56:19, vasárnap
 
  2Sámuel 21. fejezete

1És éhínség volt Dávid napjaiban három éven át, év év után. Dávid keresni kezdte Jehova arcát, és Jehova akkor így szólt:,,Vérbűn terheli Sault és házát, mert megölte a gibeoniakat."2A király erre hívatta a gibeoniakat, és beszélt velük.(A gibeoniak egyébként nem Izrael fiai közül valók voltak, hanem az amoriták maradékából. Izrael fiai megesküdtek nekik, de Saul le akart sújtani rájuk az Izrael és Júda fiai iránt érzett féltékenységében.)3Dávid akkor ezt mondta a gibeoniaknak:,,Mit tegyek veletek, és mivel szerezzek engesztelést, hogy áldjátok Jehova örökségét?"4A gibeoniak így feleltek neki:,,Nekünk ez nem ezüst vagy arany kérdése Saullal és a háznépével kapcsolatban. Halálra sem adhatunk senkit Izraelben."Erre ő ezt mondta:,,Bármit mondtok, megteszem értetek."5Akkor így szóltak a királyhoz:,,Annak az embernek, aki kiirtott minket, és kitervelte a megsemmisítésünket, hogy ne maradjunk meg sehol Izrael területén,6annak a fiai közül adassék nekünk hét férfi, mi pedig Saulnak, Jehova választottjának Gibeájában közszemlére tesszük őket Jehova előtt."Erre így szólt a király:,,Én odaadom őket."7A király mindamellett könyörületet érzett Mefibóset iránt, Saul fiának, Jonatánnak a fia iránt, Jehova esküje miatt, amely közöttük, Dávid és Saul fia, Jonatán között volt.8A király tehát fogta Ricpának, Aja leányának két fiát, akiket Saulnak szült, Armónit és Mefibósetet, továbbá Saul leányának, Mikálnak öt fiát, akiket a meholai Barzillai fiának, Adrielnek szült.9Azután odaadta őket a gibeoniak kezébe, és azok közszemlére tették őket a hegyen Jehova előtt, úgyhogy együtt hullott el mind a hét. Az aratás első napjaiban, az árpaaratás kezdetén ölték meg őket.10Aja leánya, Ricpa azonban fogott egy zsákruhát, kiterítette magának a sziklán, és ott volt az aratás kezdetétől mindaddig, amíg víz nem ömlött rájuk az egekből;és nem engedte rájuk telepedni az ég madarait nappal, sem a mező vadjait éjjel.11Végül aztán jelentették Dávidnak, hogy mit tett Ricpa, Aja leánya, Saul ágyasa.12Dávid akkor elment, és elvitte Saul csontjait, és fiának, Jonatánnak a csontjait Jábes-Gileád földtulajdonosaitól, akik annak idején ellopták őket Bét-Sán közteréről, ahol a filiszteusok felakasztották őket azon a napon, amelyen lesújtottak a filiszteusok Saulra a Gilboán.13Fölvitte hát onnan Saul csontjait, és fiának, Jonatánnak a csontjait. A közszemlére tett emberek csontjait is összeszedték.14Akkor eltemették Saul csontjait, és fiának, Jonatánnak a csontjait Benjámin földjén, Celában, apjának, Kísnek a sírhelyén, hogy mindent megtegyenek, amit a király parancsolt. Ezután Isten meghallgatta az országért való könyörgéseket.15És a filiszteusok ismét harcba szálltak Izraellel. Le is ment Dávid a vele levő szolgákkal, és harcoltak a filiszteusokkal. És Dávid elfáradt.16Jisbi-Benób pedig, aki a refaiták szülöttei közé tartozott, akinek a lándzsája háromszáz sekel súlyú rézből volt, és aki új kardot övezett magára, úgy gondolta, lesújt Dávidra.17De Abisai, Céruja fia nyomban a segítségére sietett, lesújtott a filiszteusra, és megölte. Dávidnak akkor megesküdtek az emberei:,,Nem fogsz többet kivonulni velünk a csatába, hogy ki ne oltsd Izrael lámpását!"18Történt ezután, hogy megint háború tört ki a filiszteusok ellen, Góbban. A husatita Szibbekai ekkor terítette le Sáfot, aki a refaiták szülöttei közé tartozott.19És ismét háború tört ki a filiszteusok ellen Góbban, és Elhanán, a betlehemi Jaáré-Oregim fia leterítette a gáti Góliátot, akinek a lándzsanyele olyan volt, mint a takácsok zubolyfája.20És újra háború tört ki Gátban. Volt ott akkor egy rendkívül termetes ember is. Ennek kezén és lábán hat-hat ujja volt, szám szerint huszonnégy. Ő is a refaiták szülötte volt.21Állandóan gúnyolta Izraelt. Végül aztán Dávid testvérének, Simeinek a fia, Jonatán leterítette.22Ők négyen születtek a refaitáktól Gátban;és elestek Dávid keze által és a szolgái keze által.

22. fejezet
1Dávid pedig a következő ének szavait mondta el Jehovának azon a napon, amikor Jehova megszabadította őt minden ellensége kezéből és Saul kezéből;2ezt mondta:,,Jehova az én kőszirtem és erődöm, ő segít megmenekülnöm.3Istenem az én kősziklám. Nála keresek menedéket, Pajzsom és megmentő szarvam, fellegváram ő, Menedékhelyem és Megmentőm; megmentesz az erőszaktól.4A Dicsérendőt, Jehovát szólítom én, És megmenekülök ellenségeimtől.5Mert halálos hullámverés vett körül;A semmirekellők hirtelen áradata tartott rettegésben.6A seol kötelei tekeredtek rám;A halál csapdáival találtam magam szemben.7Nyomorúságomban Jehovát hívtam, Istenemhez kiáltottam szüntelen. Akkor meghallotta hangomat templomából, Eljutott fülébe segélykiáltásom.8Erősen rengett és rázkódott a föld, Az egek alapjai megrendültek, Erősen rázkódtak, mert haragra gyúlt.9Füst szállt fel orrába, és emésztő tűz jött szájából;A szén is felizzott őtőle.10Aztán lehajtotta az egeket, és alászállt;Sűrű homály volt lába alatt.11Kerubon ülve jött, szállva érkezett;Látni lehetett egy szellem szárnyain.12Akkor sötétséget vont maga köré sátor gyanánt, Sötét vizeket, sűrű fellegeket.13Az előtte levő fényességből tűzparazsak gerjedtek.14Az égből dörgött Jehova, És hallatta hangját a Legfelségesebb.15Nyilakat küldött ki, hogy szétszórja őket, Villámlást, hogy zavart keltsen közöttük.16Láthatóvá váltak a tenger folyamágyai, Feltárultak a termékeny föld alapjai Jehova dorgálásától, orra leheletének fúvásától.17Lenyúlt a magasságból, megfogott, Kihúzott a nagy vizekből.18Megszabadított erős ellenségemtől, Gyűlölőimtől, mert erősebbek voltak nálam.19Rám törtek szerencsétlenségem napján, De Jehova támogatott.20Tágas helyre vitt ki engem;Megszabadított, mert gyönyörködött bennem.21Jehova igazságosságom szerint jutalmaz engem, Kezem tisztasága szerint fizet meg nekem.22Mert megtartottam Jehova útjait, És nem távoztam el gonoszul Istenemtől.23Mert előttem van minden bírói döntése, És rendeleteitől nem fordulok el.24Feddhetetlen leszek előtte, És őrizkedni fogok a vétektől.25Fizessen meg nekem Jehova igazságosságom szerint, Szeme előtt való tisztaságom szerint.26A lojálishoz lojális vagy, A feddhetetlen, erős emberrel feddhetetlenül bánsz;27Aki tiszta marad, ahhoz tiszta vagy, Az álnokkal kiszámíthatatlanul bánsz.28Az alázatos népet megmented, De szemed a gőgösek ellen van, hogy megalázd őket.29Bizony te vagy az én lámpásom, ó, Jehova, És Jehova teszi világossá sötétségemet.30Mert veled a rablók csapatának is nekironthatok, Istenemmel a falat is megmászhatom.31Az igaz Isten útja tökéletes, Jehova beszéde színtiszta. Pajzs ő mindazoknak, akik nála keresnek menedéket.32Mert kicsoda Isten Jehován kívül? Kicsoda kőszikla Istenünkön kívül?33Az igaz Isten az én szilárd erődöm, Ő tökéletessé teszi utamat,34Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasünőké;Segít, hogy magas helyeken álljak.35Kezemet harcra tanítja; Rézíjat hajlítanak karjaim.36Megmentő pajzsodat adod nekem, És alázatosságod tesz naggyá engem.37Tágas tért adsz lépteimnek alattam, Nem inognak meg bokáim.38Üldözni fogom ellenségeimet, hogy kiirtsam őket, Nem térek vissza addig, míg meg nem semmisülnek.39Kiirtom, darabokra zúzom őket, hogy ne kelhessenek fel; Lábam alatt esnek el.40Életerővel övezel fel a csatára, Elbuktatod alattam a rám támadókat.41Ellenségeim nyakszirtjét adod nekem, Ádáz gyűlölőimet is elhallgattatom.42Segítségért kiáltanak, de nincs megmentő, Jehovához, de ő nem felel nekik.43Porrá töröm őket, mint amilyen a föld pora;Összetiprom őket, mint az utcák sarát;Szétlapítom őket.44Segítesz megmenekülnöm népem gáncsoskodásától. Megőrzöl, hogy a nemzetek fejévé legyek;Olyan nép szolgál nekem, amelyet nem ismertem.45Idegen ország fiai jönnek hozzám hajlongva, Engedelmesen hallgatnak engem a fülek.46Ellankadnak az idegenből valók, Reszketve jönnek elő bástyáikból.47Jehova él! Áldott legyen Kősziklám! Magasztaltassék megmentésem kősziklájának Istene!48Az igaz Isten bosszút áll értem, Ő veti alá nekem a népeket,49Ő hoz ki ellenségeim közül. Fölébe emelsz azoknak, akik ellenem támadnak, Megszabadítasz az erőszak emberétől.50Ezért adok hálát neked, ó, Jehova, a nemzetek között, És nevednek zengek éneket:51Annak, aki hatalmas megmentő tetteket visz véghez királyáért, És szerető-kedvességet cselekszik felkentjével, Dáviddal és magvával időtlen időkig!"

23. fejezet
1Ezek Dávid utolsó szavai:,,Így szól Dávid, Isai fia, Így szól az az életerős férfi, aki magasra emeltetett, Jákob Istenének felkentje, Izrael énekeinek kedveltje.2Jehova szelleme beszélt általam, Az ő szava volt nyelvemen.3Izrael Istene szólt, Izrael Kősziklája beszélt hozzám:Amikor igazságos, aki az emberek fölött uralkodik, És istenfélelemmel uralkodik,4Olyan az, mint a reggeli fény, midőn felragyog a nap, Mint egy felhőtlen reggel. A ragyogás és az eső füvet sarjaszt a földből.5Hát nem ilyen az én háznépem Isten előtt?Hiszen időtlen időkig tartó szövetséget rendelt nekem, Melyet mindenestül szépen elrendezett és biztossá tett. Mivel ebben van minden megmentésem és minden gyönyörűségem, Nemde ezért fogja kisarjasztani?6De a semmirekellők elűzetnek, mint a tövisbokrok, mind egy szálig, Mert nem kézzel kell megfogni őket.7Ha hozzájuk nyúl az ember, Talpig föl kell fegyverkeznie vassal és lándzsanyéllel, És teljesen fölégetik őket tűzzel."8Ezek Dávid vitézei név szerint: a tahkemonita Joséb-Bassebet;ő volt a feje a háromnak. Nyolcszáz ember fölött suhogtatta lándzsáját, akik egyszerre ölettek meg.9Utána következett Eleázár, Ahóhi fiának, Dodónak a fia. Ez egyike volt annak a három vitéznek, akik Dáviddal voltak, amikor gúnyt űztek a filiszteusokból. Azok odagyűltek a csatára, és Izrael emberei meghátráltak.10Ő volt az, aki felkelt, és vágta a filiszteusokat, míg a keze el nem fáradt, és hozzá nem ragadt a kardhoz;Jehova így nagy megmentést szerzett azon a napon. A nép pedig visszatért mögéje, de csupán azért, hogy kifossza a leölteket.11Utána következett a harári Agé fia:Sammah. A filiszteusok egybegyűltek Lehinél, ahol volt akkor egy földdarab tele lencsével;a nép pedig megfutamodott a filiszteusok elől.12Ő azonban odaállt a földdarab közepére, megmentette azt, és vágta a filiszteusokat, úgyhogy Jehova nagy megmentést szerzett.13És lementek egyszer hárman a harminc főember közül, és meg is érkeztek az aratáskor Dávidhoz, Adullám barlangjába; a filiszteusok sátorfaluja pedig Refaim völgyében táborozott.14Dávid ekkor a nehezen megközelíthető helyen tartózkodott, a filiszteusok egyik előőrse pedig Betlehemben volt.15Egy idő után Dávid ezt mondta sóvárogva:,,Ó, bárcsak ihatnék a betlehemi víztároló vizéből, amely a kapunál van!"16Erre a három vitéz utat tört a filiszteusok táborába, és vizet húzott a betlehemi víztárolóból, amely a kapunál van. Már hozták is, és odavitték Dávidnak; de ő nem akart inni belőle, hanem kiöntötte Jehova elé,17aztán így szólt:,,Távol legyen tőlem, ó, Jehova, hogy megtegyem ezt! Azoknak a férfiaknak a vérét igyam, akik lelkük kockáztatásával mentek el?"És nem akart inni belőle. Ezeket tette a három vitéz.18Abisai, Céruja fiának, Joábnak a testvére pedig feje volt a harmincnak, és háromszáz megölt felett suhogtatta lándzsáját. Hírneve volt, akárcsak a háromnak.19Noha őt még nagyobb tisztelet övezte, mint másokat a harminc közül, és a vezetőjük lett, azért az első hárommal nem ért fel.20Ami Benáját, egy vitéz embernek, Jójadának a fiát illeti, aki sok tettet vitt véghez Kabcéelben, ő terítette le a moábi Áriel két fiát. Ő volt az, aki lement, és leterítette az oroszlánt a vizesveremben egy napon, amikor havazott.21Ő terítette le a rendkívül termetes egyiptomi férfit is. Az egyiptomi kezében lándzsa volt ugyan, de ő lement hozzá egy bottal, kiragadta a lándzsát az egyiptomi kezéből, és tulajdon lándzsájával ölte meg.22Ezeket tette Benája, Jójada fia. Hírneves volt, akárcsak a három vitéz.23Noha őt még nagyobb tisztelet övezte, mint a harmincat, azért a hárommal nem ért fel;Dávid pedig kinevezte őt a testőrségéhez.24sáhel, Joáb testvére a harminc közé tartozott;Elhanán, a betlehemi Dodó fia,25a haródi Sammah, a haródi Elika,26a peleti Hélec, Ira, a tékoai Ikkés fia,27az anatóti Abiézer, a husatita Mebunnai,28az ahóhita Calmón, a netófai Maharai,29Héleb, a netófai Baánah fia, Ittai, a Benjámin fiainak Gibeájából való Ribai fia,30a piratoni Benája, a Gaás völgyeiből való Hiddai,31az arbáti Abi-Álbon, a barhumi Azmávet,32a saálbóni Eljahba, Jásen fiai, Jonatán,33a harári Sammah, Ahiám, a harári Sarár fia,34Elifélet, a maákáti fiának, Ahásbainak a fia, Eliám, a gilói Ahitófel fia,35a kármeli Hecró, az Arabból való Paárai,36Igál, a cóbai Nátán fia, a gádita Báni,37az ammonita Célek, a beéróti Naharai, Céruja fiának, Joábnak a fegyverhordozói,38a jitrita Ira, a jitrita Gáreb,39a hettita Uriás - összesen harmincheten.

24. fejezet
1És Jehova haragja ismét fellángolt Izrael ellen, amikor valaki felindította ellenük Dávidot, ezt mondva:,,Menj, és vedd számba Izraelt és Júdát."2A király erre így szólt Joábhoz, a seregek vezéréhez, aki nála volt:,,Kérlek, járd be Izrael minden törzsét Dántól Beér-Sebáig, és írjátok össze a népet. Akkor tudni fogom a nép létszámát."3Joáb azonban ezt mondta a királynak:,,Tegyen hozzá Jehova Istened a néphez százannyit, mint amekkora most, és közben saját szemével lássa ezt uram, a király!De miért leli kedvét ebben uram királyom?"4A király szava végül is erősebb volt, mint Joáb és a seregek vezérei, így hát Joáb és a seregek vezérei kimentek a király színe elől, hogy összeírják Izrael népét.5Ezután átkeltek a Jordánon, és tábort ütöttek Aróernél, a völgy közepén fekvő várostól jobbra, és elmentek a gáditák felé és Jázerbe.6Aztán eljutottak Gileádba és a Tahtim-Hodsi földjére, majd folytatták útjukat Dán-Jaánba, és elkanyarodtak Szidón felé.7Utána eljutottak Tírusz erődjéhez és a hivviták meg a kánaániták minden városába, és elérkeztek a végcélhoz, a júdabeli Negebbe, Beér-Sebába.8Így bejárták az egész országot, és kilenc hónap és húsz nap elteltével megérkeztek Jeruzsálembe.9Akkor Joáb átadta a királynak a nép összeírásának számadatait;Izraelben nyolcszázezer kardforgató vitéz volt, Júdában pedig ötszázezer férfi volt.10Dávidot azonban elítélte a szíve, miután így számba vette a népet. Ezért ezt mondta Dávid Jehovának:,,Igen nagy bűnt követtem el azzal, amit tettem. Most azért kérlek, Jehova, engedd el a te szolgád vétkét; mert nagyon ostobán cselekedtem."11Amikor Dávid reggel fölkelt, Jehova szava így szólt Gád prófétához, Dávid látnokához:12,,Menj, és mondd meg Dávidnak:Ezt mondja Jehova:Három dolgot vetek reád. Válaszd ki magadnak az egyiket, hogy azt tegyem veled."13Gád tehát bement Dávidhoz, és megmondta neki, így szólva hozzá:,,Mi jöjjön reád?Hét éven át éhínség legyen országodban, három hónapig menekülnöd kelljen ellenségeid elől, mert üldöznek, vagy három napig járvány legyen országodban?Most hát gondold át, és lásd meg, hogy mit feleljek annak, aki elküldött engem."14Dávid erre így szólt Gádhoz:,,Nagyon gyötrődöm emiatt. Hadd essünk inkább Jehova kezébe, mert nagy az ő irgalmassága, de ember kezébe ne essem."15Jehova akkor járványt küldött Izraelre reggeltől fogva a meghatározott időig, úgyhogy meghalt a népből hetvenezer ember Dántól Beér-Sebáig.16És az angyal kinyújtva tartotta kezét Jeruzsálem felé, hogy pusztulást hozzon rá;Jehova pedig kezdett sajnálatot érezni a csapás miatt, ezért így szólt az angyalhoz, aki pusztított a nép között:,,Elég!Engedd le a kezed!"Jehova angyala ekkor a jebuszita Arauna szérűjének közelében volt.17És Dávid így szólt Jehovához, amikor látta az angyalt, aki irtotta a népet, igen, így szólt:,,Íme, én vétkeztem, és én tettem rosszat, de ezek a juhok - ezek mit tettek?Rám sújtson le a kezed, kérlek, és apám házára."18Azon a napon később Gád bement Dávidhoz, és ezt mondta neki:,,Menj fel, állíts oltárt Jehovának a jebuszita Arauna szérűjén."19Dávid tehát felment Gád beszéde szerint, ahogy Jehova megparancsolta.20Amikor Arauna letekintett, és látta, hogy a király és szolgái jönnek feléje, rögtön kiment Arauna, és arccal a földig meghajolt a király előtt.21Majd így szólt Arauna:,,Miért jött uram király a szolgájához?"Dávid erre ezt mondta: ,,Hogy megvegyem tőled a szérűt, és oltárt építsek Jehovának, hogy megszűnjön a népet sújtó csapás."22Arauna azonban így szólt Dávidhoz:,,Vegye csak el uram, a király, és ajánlja csak fel, ami jó a szemében. Íme a marhák az égő felajánláshoz, és a cséplőszán meg a marhák szerszámai tűzifának.23Mindent odaad a királynak Arauna, ó, király!"Ezután így szólt Arauna a királyhoz:,,Gyönyörködjön benned Jehova, a te Istened!"24A király azonban ezt mondta Araunának:,,Nem, hanem áron veszem meg tőled, és nem mutatok be Jehova Istenemnek ingyen kapott égő áldozatokat."Dávid tehát megvette a szérűt és a marhákat ötven ezüstsekelért.25És oltárt épített ott Dávid Jehovának, majd égő áldozatokat és közösségi áldozatokat ajánlott fel. Jehova ezek után meghallgatta az országért való könyörgéseket, úgyhogy megszűnt az Izraelt sújtó csapás.



 
 
0 komment , kategória:  2 Sámuel/Ósz.  
Üdvözöllek Október!
  2016-10-02 03:59:40, vasárnap
 
 



 
 
0 komment , kategória:  Október - hónapköszöntő  
Oravecz Nóra magyar írónő
  2016-10-02 02:15:02, vasárnap
 
  Link

"A lelkednek van egy része, amit bár lehet, hogy nem érzel mindig, de ott van. Olyan, hogy felkelsz, dolgozol, alszol, barátokkal vagy, szóval éled az életed, de semmi. Nem érzed, nem fáj. Aztán történik valami, te meg összeroppansz. Azt hiszed, hogy nincs baj, aztán meg kiderül, hogy mégis. Mégis van mélypont, mégis van gyengeség, mégis van valami, ami fáj még akkor is, amikor azt gondolod, hogy minden a legnagyobb rendben. Néha csak sajogat, máskor meg beleőrülsz, annyira fáj. Nem látod mindig, de vannak percek, amikor érzed. Érzed, hogy beleszakadsz, na olyankor semmilyen hit sem képes áttörni a fájdalmat, csak az, ha szembenézel vele. Az érzésekkel. A fájdalommal, azzal, hogy mi bánt, és megéled, feldolgozod, átéled."

Oravecz Nóra
magyar írónő
____________________________________________________
Én is megéltem azt a fájdalmat, idővel feldolgoztam, ezáltal jöttem ki a függőségemből!
Beláttam azt, mi voltam. Mivé válhattam volna, emberi ronccsá!
De jó Istenünk erőt adott kitartanom! Előttem áll a hátralevő életem szebbé tétének lehetősége!
Új ismeretek megtanulása, az életben való nagy próbám, helyt tudok-e állni.
Célom, reményem, titkos vágyam, az állatokkal való foglalkozás.
Önkéntes segítő munkában, a tartása...,de ezek távoliak, viszont életben tartanak!
M.A. 2016.10.02.


 
 
0 komment , kategória:  i- Oravecz Nóra  
Szép napot barátaimnak, látogatóimnak!
  2016-10-02 01:56:03, vasárnap
 
 











Szeretettel: Anikó


 
 
0 komment , kategória:  SajátszerkesztésűNapszakKépeim  
2016. október 2., vasárnapi Napiszöveg
  2016-10-02 01:50:38, vasárnap
 
  "A föld saját magától hoz termést
fokozatosan"(Márk 4:28NW).

Mikor "hoz termést" egy tanulmá-
nyozó? Amikor eljut arra az elhatáro-
zásra, hogy Jehovűt fogja szolgálni,
átadja neki az életét, és megkeresz-
telkedik. Jehova idézi elő azt, hogy
az igazság magva növekedjen azok-
nak a szívében, akik "helyesen [viszo-
nyulnak] az örök élethez" (Cselekedetek 13:48NWAmikor a nemzetekből valók hallották ezt, örvendezni kezdtek, és dicsőíteni kezdték Jehova szavát, és mindazok, akik helyesen viszonyultak az örök élethez, hívőkké lettek.)
(1Korintusz 3:7NW úgyhogy sem az ültető nem valami, sem az öntöző, hanem a növekedést adó Isten). Mi ültetünk és öntözünk,
de a növekedés nem rajtunk múlik.
Nem kényszeríthetjük ki, és nem
gyorsíthatjuk fel. A Jézus szemlél-
tetésében levő magvetőhöz hasonló-
an mi sem tudjuk, hogyan megy vég-
be a növekedés (Márk 4:27NWés éjjel alszik, nappal felkel, a mag pedig kisarjad, és magasra nő, de hogy pontosan hogyan, azt nem tudja). És ahogy
telnek a mindennapok, sokszor ész-
re sem vesszük, hogy a tanulmányo-
zó előrehalad. De idővel a mag, vagyis
a Királyságról szóló üzenet "termést
hoz", és az új tanítvány csatlakozik
hozzánk az aratómunkában (János 4:36-38NWmegkapja az arató a bérét, és örök életre gyűjt termést, hogy együtt örvendezzen a magvető és az arató.37Mert ebben a tekintetben igaz a beszéd:más a magvető, és más az arató.38Elküldtelek benneteket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradoztatok. Mások fáradoztak, ti pedig az ő fáradozásuknak veszitek hasznát).
Ha azonban nem szívből és
nem az Isten iránti szeretetből hozza
meg azt a döntést, hogy átadja magát
Jehovának, az önátadása nem lesz el-
fogadható Jehova előtt (Zsoltárok 51:12NWAdd vissza nekem szabadításod ujjongó örömét, És készséges szellemet adva támogass engem.)
(Zsoltárok 54:6NWKészséggel áldozom neked. Magasztalom nevedet, ó, Jehova, mert jó az.),
(Zsoltárok 110:3NWNéped készséggel ajánlkozik a napon, melyen hadra kelsz. Szent ékességben, a hajnal méhéből jőve, Olyan a te ifjaidnak serege, mint a harmatcseppek.).
w14 12/15 2:4-6


 
 
0 komment , kategória:  .Napiszöveg jw.org  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2016.09 2016. Október 2016.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 100 db bejegyzés
e év: 1175 db bejegyzés
Összes: 7492 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 34
  • e Hét: 517
  • e Hónap: 3486
  • e Év: 37652
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.