|
2016-10-02 22:50:19, vasárnap
|
| |
| |
Dáma Lovag Erdős Anna verse::
Őszi utamon
Ragyogó nap bujkál a ködön át
Fűzi az őszi fa koronát
Rőt, s barna levél hull a fákról
Egy-egy réti sas vijjog oszlopáról
Andalgó Duna széles ,mint a tenger
Ködfátyolba burkolódzik a meder
Szürke színe összeér az éggel
Csendesen folydogál kis reménnyel
Partjain régi hídjai békésen simulnak
Összekötik a jelent és a múltat
Mint,ha fognád testvéred kezét
Jöhet bármi, lélekben nem váltok szét
S szeretet fogad a túlsó parton
Reménység visz át hegyen,dombon
Nagy bazilika büszkén néz a vízbe
Tükörképét nézi a túlsó parttal szembe
Az őszi nap átlépett időtávot
Magyar szó, magyar szív fogadott
Évek telnek, évek múlnak csendben
Magyar szó fénye lassan megkopott
Ahogy a Duna elfolyik méltósággal
Küzdünk az idő, történelem vasfogával
De a testvéri érzés nem múlhat el soha
Visszaadja azt az ölelés mámora
S a köd felszáll egyszer e bús medencéről
Felszárítja a könnyeket a nap sugara
Kezünket nyújtjuk segítve felétek
A hulló, őszi falevél a fájó múltat betakarja
2015.11.07.Mosonmagyaróvár
Dáma Lovag Erdős Anna
/Esztergom-Párkány- Ipolyszakálas/
kép..net
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Legújabb verseim |
|
|
|
|
|
Offline
