|
2016-10-30 18:06:37, vasárnap
|
| |
| |
Halotti beszéd
Látjátok feleim itt nyugszik Kis Jóska,
Amit ő megevett az biz` nem piskóta!
Utolsó vacsorát galócából evék,
Meg is itta ennek rövid úton levét!
Por megtért a porhoz, vonzódott a borhoz,
Tudtuk Dobos Péter italtól rikoltoz...
Ám egy nyári éjjel elhallgatott végleg,
Meglehet túlzottan a hordóba nézett!
Fehér Sára sírja, ő itt nyugszik szegény,
Elhagyta Julcsáért a csalfa vőlegény.
Ő meg bánatában beugrott a kútba,
Onnan szállt fel lelke a mennyei útra.
Szekerét hajtotta haza Kovács Károly,
Rohantak a lovak nyakukban friss zápor.
Megbillent a bakon kerék közé esett,
Siratják övéi, számosan, mód felett!
Kinn kaszált a réten Varga Józsi estig,
Miért kellett néki ottmaradni vesztig?
Egy fene nagy ménkű a kaszába csapott,
Szegény Józsi bátyó a fűbe harapott!
Pénzes Mari nénénk rég nyomta az ágyat,
A tudós doktorunk rajta eret vágat.
Piócát is hozott Mari nagy bajára,
Kilehelte lelkét mégis nem sokára!
Itt nyugszik Nagy Márton megtérve az égbe,
Templomba vasárnap láttuk sosem tért be.
Mert mindig dolgozott, pihenni nem tudott,
Most halála néki nyugodalmat hozott...
Fekete Aladárt megrúgta a tehén,
A sajkába verte kopasz fejét szegény.
Veres Kálmán itt van a háza népével,
Áradat vitte el, nyugodjék békével!
Látjátok feleim, por és hamu vagyunk.
Ahogyan felkele, le is megy a napunk.
Mindenki a mennybe Urunkhoz fog menni,
Itt az idő mármost fájdalmunk temetni! |
|
| |
|
7 komment
, kategória: Szuhanics Albert |
|
|
|
|
|
Offline
