|
2016-10-31 21:38:49, hétfő
|
| |
| |
Molnár Nándor:
Levélhullás
Nézem az utcánkban a hatalmas fákat,
S látom a sárgán hervadó sok ágat.
Halottak napjára - igaz - mindig végük,
Egy múlt évvel megint rövidebb az éltük.
Megszoktam én ezt már, s ha sárgul levelük,
Az én életem is elfogy lassan velük.
A millió levél felnéz rám a földről,
De most alig látom őket, szememben a könnytől.
Hány ősszel gondoltam: nem rég volt még tavasz,
Bár azt mindig tudtam, hogy a nyár elszalad.
Így van ez mindenben; gyorsan múlik mi szép,
Felhőtlenül ragyogni is ritkán szokott az ég.
Ma még csak a ködtől, holnap tán a hótól,
Nem látom azt, hogy az idő nekem még mit jósol.
Szomorúan nézek csak a már lehullt avarra,
Sorstársként köszönünk, nem jövünk zavarba.
Egy kis hulló levél az ablakom előtt,
Pörögve száll alá, már érzi a jövőt.
Neki még köszönök, aztán beljebb megyek,
Jövőre, remélem, talán még itt leszek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
