Regisztráció  Belépés
babumargareta.blog.xfree.hu
SZABADSAG Nem vagy az, ki szereti, ha bezárják. Szabad vagy, repülsz mihelyt alkalmad nyílik rá, Csak elszédülsz a magasban, nem bírod soká. Elveszel a kék ... Vilhelem Margareta
1910.06.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
Oly üres minden ---Vilhelem Margareta
  2016-11-25 22:08:40, péntek
 
  Oly üres minden ,kiszámíthatatlan
türelmetlenül várod a holnapot,
mi keveset hoz, de annál többet ér
feldúlt arcodra telepszik észbontóan .

S folyton keresed örülten az éned
zavart állapotodban csak titkosan
leled meg ideiglenes képzeleted
mert mit vártál szét omlik cinkosan.

Észbontó gondolataid betegesek
feszülnek benned zavaros kétségek
szíved hevesen dobog türelmetlen,
veszélyes titkokkal dúsan ébredezel

ködbontó álmaidnak bölcs határán ,
nincs semmi reményed, csak napsugár
zuhog rád szertefoszlott csodákkal
kápráztatja tested hajnal fakadásán.


Boldogságod tüskés -bokros zárat ,
kárhozott életed nyugodalmas zálog ,
bár nem pengeted újabb szerenádod
csak nyugtalanul gyönyörökre vágyol. {W.B.]



 
 
1 komment , kategória:  verseim  
A cseles tél---Vilhelem Margareta
  2016-11-24 17:14:09, csütörtök
 
  Hajnal hasadáskor a lét napjában
meg füstölög az ég éji fényeket
homályban bimbóznak lágy fellegek
kicsinyke fehér bárányfelhőket .

Szürke bundájában takarózik a Hold
nagyokat ásít kissé megbékélten
ropogtatja fogaival a fagyott jeget
szeretettel mosolyog amíg vándorol .

Csupasz fákon deres ágak sora
egymást biztatják hideg sóhajjal
meleget keresnek egymásba bújva
íziben szétválnak varjú károgásra .


Már kering a Nap arany harsonával
mindene sajog fagyos zene szóra
táncolni nincs kedve ,csak rostokol
de melegíti magát saját kandallóval.

És tornyosodnak hófelhők halmazzal
körbefutják szemükkel látókörüket
majd egy fej biccentéssel zavartalanul
földre zúdítják csillogó fényüket. {W.B,}



 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Nyári szerenád--------Vilhelem Margareta
  2016-11-23 18:47:07, szerda
 
  Pázsitos réten csupa ragyogás
ritkán hűs szél sóhajtja el magát,
ajkaink keresnek egyre új csodát
halk fények közt ébred a birtoklás.

Vágyaink bizsergő pillanatában
húsunkba marnak józanságok
s a nyárias sétáink mosolyában
aprón remegnek tisztán sóhajok .

Mint a hintázó szárnyak árnyéka
úgy tapad karod tüzes vállamra ,
s bőrödön virágzik az illatok virága
varázslatos mámorral reám hajolva.

Testűnk között néha megáll a vágy,
s mohón keresi magának az útját
s vad elszántsággal szórja csókját
végtelenbe lebegve , szállnak ránk. {W.B.}






 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Incselkedö tél---------Vilhelem Margareta
  2016-11-18 15:56:26, péntek
 
  Libbenő szélben billegő pelyhek
lenge tánccal földet keresnek,
szürke felhőknek nyoszolyájából
eget átgázolnak selymesen puhán.


Nagyot sóhajtva a pajkos holdkaréj
örömében fittyet hány saját egén,
a nap mögött állva, magára gondol
míg arcába gomolyogva hull a hó.


Megrekedt fákon vastag hó korona
mindenhol csak a hó árnya kószál
néha meggondolja magát meg -meg áll
visszanéz az égre a társak oldalán .

Vad szél kergetőzik játszani mer
a pihékkel, kacarászva havazni kezd
kedvvel ,incselkedik a hó érdekkel ,
megtöltve a fákat tündöklő fényekkel.


Hosszú lesz a tél mondják a madarak
megdermedve már a nyárra gondolnak
míg apró pihék mindent beborítanak,
a Hold visszatükröződik saját magában . {W.B,}



 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Tétovázó elme -----Vilhelem Margareta
  2016-11-17 20:29:49, csütörtök
 
  Oly rendszeres minden , törvényes ,
csak magunk átkaiban hervadunk el ,
csodákat álmodunk néha lehetetlent
ereinkben lüktet vérünk telhetetlen.

S türelmetlen ideges státuszunkban
keressük magunkban az őrültséget ,
ami árnyként halad testűnk mellett
véres sebeinket mardossa kéjesen.

És ekkor kiszakad belőlünk az egónk
gyenge szél fuvallatával fölszarvazva ,
gyönyörűséges telített érzelmekkel
testünkben füstölögnek apró ébredések.

S úgy várjuk az elmosódó lengést ,
mi szabaddá teszi majd merev testünk
míg lelkünkben a cél még ismeretlen
a széltől csak füst és láng csap felénk .

S kivirult hajnalnak pirosságában
bűvész lelkünk csak céltalanul felnyög ,
égi láng nyelvek mardossák sejtjeink ,
visszafelé futunk mert ,nincs elég erőnk .{ W.B.}



 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Háború zeneszóra--Vilhelem Margareta
  2016-11-16 16:24:03, szerda
 
  Ahogy gyűrődnek évek felettem,
villámlásba törnek az égnek átkai
zajosan zengenek kattogó poklok
bennem ül szerényen gyávaságom.

Felcsendülő hegedűk sikolyára ,
ma már géppuska zöreje válaszol
csengő hangomnak tisztaságára
gyilkos háború zajong gonoszul.

Elfelejtett harcok fájó őrültségében
újra gyúlnak bombák süket zenére
mementó lett újra az örült háború
s kínosan nyikorognak egyre többen.

Mert lázad e kor tiszta hegedűszóra
fegyver világának ámító homályában .
már madarak dala is halkabban szól
meggyűlölt emberiség háza tájára.

És ágyúznak rendületlen fényekkel
az égi manna hull ráncos kezeinkbe,
s ki többet akarna holt világ bűnöse
lesz ,szíve sortüzektől megdermedve.

Nem mi akartuk magunknak e kort
hol többet ér a kapzsiság hatalma ,
hol csendes szimfóniák kínja válaszol
mindenki országának harcos szavára.[W.B.]



 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Többször egy életben------Vilhelem Margareta
  2016-11-15 17:32:27, kedd
 
  Nem csak egyszer adatik szerelem
életed mindenségében ,
többször ragyog rád majd a nap
illatos napok derengésében ,
újra ébred vágy a szívedben
mely köréd fonódik
oly mézédes
fájdalommal teli,
s szunnyadó szívedben lüktet
újból a vér hevesen ,
s bódultan simogatja testedet
a napsugaras égen.

És benned kering kitisztultan
szégyen nélküli örömöd ,
míg diadalt aratott megnyugvással
rózsa liget nyílik szívedben
az ösztönök forró lángja ,
mi nyughatatlanul kering
fölötted és előtted
elseperve a múlt csalódását ,
s csábító kikelet
ragyog szemeidben,
mert nem csak egyszer lehet
kívánni szerelmet ,földöntúlit ,
örököst, időtlent ,
ami térben és időben valósak.[W.B.]


 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Vajudó remények---Vilhelem Margareta
  2016-11-13 16:16:04, vasárnap
 
  Csak annyit kérek mit érdemlek,
csak vesd énrám tekinteted ,
csattogjon szerelmesen kérdésem
engedd hogy örökre visszakérjelek.

Homlokodra visszahulló tincseid
simogassam ébredő hajnalban
szemérmesen átkaroljam tested
mosolyogva kövesselek halkan.

Mert selyem hálót szőttem köréd
társamként , szájam őrzi csókod ,
szeretőként énekelem álmaimat
de sziszegve csap rám az alkonyat.

Mert legszebb éveimet odaadtam
büszkén állok tiszta ébredéssel,
s balga mostoha életem tápláléka
nélküled , az időknek vajúdó árnyéka.

Egy halom álmom kéjes ringással
néha szót emel kihívó közönnyel,
feléd nyúlok kitárt karjaimmal csintalan
talán érezhetem csókod, mint hajdan.

Lim -lom között keresem frissen
törékeny szerelmünk gyilkos halálát
bármit ígért sorsom,saját akaratom
vezényelt ,s a hálómban maradtam.. [W.B.]



 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Múló pillanatok----Vilhelem Margareta
  2016-11-11 22:05:31, péntek
 
  Semmi sem végleges az emberben
néha kitörli agyából nyomait
a furcsa szeszélyes szerelmének ,
ígérget mást összetört szívének .


Ígérget másfajta kételyeket
magába hordozva a múlt szavait
fészket keszit újfajta gyönyört
a már boldogtalan érzelmének.


Ígérget testének újabb szenvedést
összetört szívének csak árnyékot
mert egy szívvel szeret mindkettőt
magába rejtve , hogy mennyit kibírt.


Mert mindig ugyanazt szeretjük
ami igazi vallomása összetörten
a régi és keserves könnyeinknek ,
erőnkben szívünkben csak döbbenet .

A fájdalmasat keressük szüntelen
a hervasztó ,kínos ,gyötrödő érzést
mert időnként szint váltanak igéink
és hirtelen valósan áttetszők leszünk.


De fáj mindig a múltnak kihívása
ragyogó nyárnak bús pillanatai
arcunkon szenvedő redők sorakoznak
visszasírva a rég múlt örök valóságot . [W.B.][
 
 
0 komment , kategória:  verseim  
A fagyöngy balladája------Vilhelem Margareta
  2016-11-11 13:47:07, péntek
 
  Az Isten amikor teremtette a Világot először az eget árasztotta el emberekkel , növényekkel és állatokkal.
Majd a földre küldött belőlük egy -egy példányt,hogy szaporodjanak és elárasszák , szépítsék a földet.
Ahogy a földre értek minden növény elhelyezkedett valahol ,majd szaporodva szépítették maguk körül a Földet,csodásan beborítva mindent.
Az Isten minden növényből küldött egy-egy példányt.
Sajnos a kedvenc növényét a Fagyöngyöt nem akarta a földre küldeni , hogy csak ott a mennyben szépítgesse magát,az Isten örömére .
Mert nagyon szép volt csillogó gyöngyeivel, tudta ö is hogy o a legszebb növény és Isten csak maga mellet akarja tartani.
Nagyon büszke volt magára, egész nap csak cicomázta magát tündökölve boldogságtól.
Egy nap éppen nagy cicomázásban volt és addig sürgött -forgott amíg egyszer csak leesett a földre Nagyon megijedt és csak hullt- hullt a könnye, maga után hagyva csillogó gyöngyeit.
Bár nem ismert egy növényt sem,azt sem tudta milyen a Nap melege és milyen a Szélnek fuvallata.
Meg a Holdat sem látta soha.Soha nem érezte magát ennyire elhagyottan .
Csak esett -esett közben könnyeivel mosta az eget ,földet ,amik csillogtak mint a gyöngy szemek.
Nagyon árván érezte magát, senkit sem ismert ,addig amíg egy szép almákkal teli vadalmafa meglátta és huncutul kacagott neki .
Majd megszólalt ,kedves ,csilingelő hangján :
-Ki vagy honnan jössz? Oly ismeretlen vagy számomra.
Majd megszólalt bátrabban egy kicsit :
-Isten hozott barátom ,biztos hosszú volt az út amíg ide értél ,látom egyedül vagy,gyökér nélkül.
-Pihenj meg rajtam ,úgyis olyan árvának érzem magam.
-Én majd segítek neked hogy eledelt és vizet kapjál tőlem.
-Köszönöm szépen ,de hol pihenhetek meg kérdezte a Fagyöngy?
-Itt rajtam ,mert látom nincsenek gyökereid ,majd én táplálni foglak és vizet is kapsz tőlem .
Nagyon meglepődött Fagyöngy.
-Itt mindenki eszik és iszik kérdezte ?
-Persze válaszolt az Almafa.
-Minden növénynek van gyökere és az Anyaföldböl iszunk , eszünk
mert különben meghalnánk.
-Látod én milyen szépen kifejlődtem ,alattam az Anyaföld nagyon gazdagon táplál és mindennap friss vízzel itat. .
-Ha rászállsz az ágaimra én táplállak és itatlak szólt az Almafa.
-Rendben mondta a Fagyöngy ,köszönőm szépen,és szép lassan rászállt a fára.
-Hogy hívnak téged ?Kérdezte a Fagyöngy ?
Én vagyok az Almafa ,gyönyörű termésem van ,sok embert táplálok és mindenki szeretem engem.
-Látod milyen nagyra nőttem és tele vagyok terméssel.
Fagyöngy csodálkozott de máris rátelepedett az egyik fa ágra boldogan ,hogy barátra talált
Boldogan teltek napjai az Almafával együtt csevegtek ,szépítgették magukat ,időnként Fagyöngy el- el hullajtott egy pár könnyet az égi Világ emlékére, meg a fa alatt csókolózó szerelmes párokra.
A szerelmes párok akik az Almafa alatt csókolóztak érezték a könnyek hatását.
Tartós szerelmére találtak.Gyakran visszatértek az Almafa alá.
Egy idő után bizony az Almafának , nem volt olyan beszélő kedve ,mint régen.
Már enni sem tudott nagyon, de azért még mindig csevegett a Fagyönggyel ,de halkabban
de azért várta az éjszakai szerelmes párokat.
-Mi történt veled kérdezte a Fagyöngy?
-Beteg vagy?
Az történt hogy amióta te velem élsz kevesebb ételt és italt tudok fogyasztani,mert neked is kell adjak
mondta az Almafa.
Fagyöngy nagyon elkeseredett,
-Én okoztam neked drága barátom ezt a szerencsétlenséget ?
Nem tudta hogyan segítsen az Almafa barátján.
Nemsokára az Almafa kiszáradt és Fagyöngy keserves könnyeket hullatott.
könnycseppjei apró kis fehér gyöngyökké megmerevedtek,nem hulltak a fára.
Észrevette ,hogy a szerelmes párok sem látogatják többé,mert öt sem táplálta senki, magára maradt.
Nagyon szomorú lett Fagyöngy.
Egy éjszaka egy angyalka meglátogatta és megmagyarázta ,hogy nem volt ö a hibás,sajnos ez az élet rendje , de tudsz segíteni a barátodon súgta a kis kedves angyalka.
Bár nincsenek gyökereid de nagy gyógyító hatásod van,probáld meg, ejtsél egy pár könnyet az Almafa barátodra és meglátod mekkora hatással jár.
Fagyöngy reggel alig várta ,hogy virradjon a Nap arany sugarában felkészült .
Megfogadva az angyalka szavait Fagyöngy ,sírni kezdett hosszasan és igyekezett minden könnycseppjét ráejteni a kiszáradt barátjára .
Másnap csodák- csodája az Almafa megszólalt és szép lassan kezdte visszanyerni eredeti bokrosságát . Mind szebben és szebben felépült majd hajtásba borult ,virágzott és termett
mint ahogy máskor is csinálta Hálásan nézett Fagyöngyre még egy csókot is kimért neki.

Mind több szerelmes pár látogatta meg őket,újból ,mert csókjaik áldva volta a Fagyöngy könnyeivel.
[W.B.]



 
 
0 komment , kategória:  Karcolataim  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
2016.10 2016. November 2016.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 17 db bejegyzés
e év: 189 db bejegyzés
Összes: 2968 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 42
  • e Hét: 617
  • e Hónap: 6256
  • e Év: 20476
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.