Regisztráció  Belépés
pircsi09.blog.xfree.hu
"Érkezz sírva, majd gyakorold a nevetést s mosollyal távozz" /Fodor Ákos/ Papp Irén
1936.09.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Szeress amíg szeretni tudsz...
  2016-11-28 07:37:07, hétfő
 
 
(Novák László
Szeress amíg szeretni tudsz...


"Szeress, amíg szeretni tudsz,
Amíg szíved érzőn dobog,
Mert ha már a tüze kihűl,
Ha benne a láng ellobog, -
Ami ezt a veszteséget
Felülmúlná, nincs olyan kár:
koldusnál is koldusabb vagy,
Hogyha nem tudsz szeretni már.

Szeress, amíg van alkalmad
Éreztetni szereteted.
Jöhet idő, amikor már
Tennéd ezt, de nem teheted.
Fordulhat a sorsod balra,
S arra leszel utalva majd,
Hogy a mások szeretete
enyhítse a gondot, a bajt.."

(Novák László)
 
 
0 komment , kategória:  Novák László  
A hatalom lírája
  2016-11-12 08:20:32, szombat
 
 


Tóth János Janus:
A hatalom lírája /ezt akartuk?/



Stadiont ide, olimpiát!
Pakson, de szépen hasad az atom,
ebből is, abból is lopok nem kicsit,
a végén úgyis tirátok fogom.
Vasút is kell, hogy sínen legyek végre,
városkámba tán volán busszal menjek?!
ha transporter-em épp a szerviben áll,
nehogy már vasutat ne építsek egyet.
Ha már hazamegyek, a határra kinézek,
földszomszédom nincs, nem is restellem,
nem bírtam el, hogy bebámulnak hozzám,
így mindenkit meg vett a polgármesterem.
Nézd csak a statisztikát,
milyen jó is nyomorult életed,
mindenkinek jutott munka,
igaz a béred, na jó, azt nézheted.
Alapítvány kell, nem olcsó, de drága,
eltartom belőle a famíliát,
ja, az a pénz már más jellegű,
nyugodtan bólints s vágj fapofát!
Beszereztem a közt, enyém minden meló,
luxból is a legjobbat veszem,
te meg csak nyavalyogsz mindig,
azon a drága minimálbéreden!
Becsszóra mondom, jövőre Kánaán
oly magasra emelem a nettó béredet,
hogy úgy élsz majd, mint egy kis király,
te mag aljasul az én bérem kérdezed?
Öt-hat millió, sok az nekem azt hiszed?
Tudod te milyen drága egy szálloda?
Valamit félre értesz, úgy gondolom,
mint tulajdonos járok én oda.
Jól megy nektek na, tiétek a nyugat
meghódítva Németország s Britannia,
kalandvágyból és persze jólétből
ti eljuthattok higgyétek el, bárhova.
Az egészség ügy?Na és, picikét romos,
mint ahogy szinte minden iskola,
de ne legyél már telhetetlen
te kis csóró, te kis ostoba!
Király vagyok, enyém a hatalom,
mert te megszavaztad nekem,
és én ez úgy hálálom meg,
hogy talán sehogy, azt hiszem.
És mit tudsz tenni, te kis mafla
ha írni próbálsz, az írást megszüntetem,
egy-két törvényt módosítok,
és ki hőzöng, kivégeztetem!
Na ugye?!, Így már te is belátod,
hogy mily szép demokratikus hazád,
hát szavad meg ne halljam, dolgozz,
és fogd be végre azt a nagy pofád!
Felégetek minden nyomot,
titkosítom azt, amit mégsem lehet,
a jövő úgy emlékszik majd rám,
én mentettem meg a nemzetet.
És ne hidd, hogy neked valaha jobb lesz,
én a hatalom vagyok az örök,
ha kell testet, pártot , eszmét váltok,
és mit láttad, ha kell, a tömegbe >lövök."

 
 
0 komment , kategória:  Tóth János Janus  
A hatalom lírája
  2016-11-12 08:20:26, szombat
 
 


Tóth János Janus:
A hatalom lírája /ezt akartuk?/



Stadiont ide, olimpiát!
Pakson, de szépen hasad az atom,
ebből is, abból is lopok nem kicsit,
a végén úgyis tirátok fogom.
Vasút is kell, hogy sínen legyek végre,
városkámba tán volán busszal menjek?!
ha transporter-em épp a szerviben áll,
nehogy már vasutat ne építsek egyet.
Ha már hazamegyek, a határra kinézek,
földszomszédom nincs, nem is restellem,
nem bírtam el, hogy bebámulnak hozzám,
így mindenkit meg vett a polgármesterem.
Nézd csak a statisztikát,
milyen jó is nyomorult életed,
mindenkinek jutott munka,
igaz a béred, na jó, azt nézheted.
Alapítvány kell, nem olcsó, de drága,
eltartom belőle a famíliát,
ja, az a pénz már más jellegű,
nyugodtan bólints s vágj fapofát!
Beszereztem a közt, enyém minden meló,
luxból is a legjobbat veszem,
te meg csak nyavalyogsz mindig,
azon a drága minimálbéreden!
Becsszóra mondom, jövőre Kánaán
oly magasra emelem a nettó béredet,
hogy úgy élsz majd, mint egy kis király,
te mag aljasul az én bérem kérdezed?
Öt-hat millió, sok az nekem azt hiszed?
Tudod te milyen drága egy szálloda?
Valamit félre értesz, úgy gondolom,
mint tulajdonos járok én oda.
Jól megy nektek na, tiétek a nyugat
meghódítva Németország s Britannia,
kalandvágyból és persze jólétből
ti eljuthattok higgyétek el, bárhova.
Az egészség ügy?Na és, picikét romos,
mint ahogy szinte minden iskola,
de ne legyél már telhetetlen
te kis csóró, te kis ostoba!
Király vagyok, enyém a hatalom,
mert te megszavaztad nekem,
és én ez úgy hálálom meg,
hogy talán sehogy, azt hiszem.
És mit tudsz tenni, te kis mafla
ha írni próbálsz, az írást megszüntetem,
egy-két törvényt módosítok,
és ki hőzöng, kivégeztetem!
Na ugye?!, Így már te is belátod,
hogy mily szép demokratikus hazád,
hát szavad meg ne halljam, dolgozz,
és fogd be végre azt a nagy pofád!
Felégetek minden nyomot,
titkosítom azt, amit mégsem lehet,
a jövő úgy emlékszik majd rám,
én mentettem meg a nemzetet.
És ne hidd, hogy neked valaha jobb lesz,
én a hatalom vagyok az örök,
ha kell testet, pártot , eszmét váltok,
és mit láttad, ha kell, a tömegbe >lövök."

 
 
0 komment , kategória:  Tóth János Janus  
Prolog
  2016-11-08 10:44:17, kedd
 
 
Jókai Mór:
Prolog
A debreczeni nemzeti szinház megnyitásának ünnepélyéhez.

Egy kincse van minden nemzetnek adva,
Míg azt megőrzi híven, addig él.
E kincs neve: az édes anyanyelv.

Bálvány ez, mely előtt találkozik
Az ellentétek minden árnyalatja, -
És egy testvérnek vallja ott magát.

Óh boldogabb országok gyermeke!
Hazánkon elmerengő idegen,
Hogy ezt mi úgy szeretjük, ne csodáld.

Nekünk e kincs volt századok során:
Multunk, reményünk, jelenünk,
S mert benne élünk, kell hogy érte éljünk.

Volt a magyarnak fényes éve is
S dicső korának hős emlékeit
Fegyver hegyével égbe irta fel.

De csillag és dicsőség messze vannak!
- Ám ősi nyelve hódításait
Az élő földre irta szellemével.

"Te" anyanyelvünk tiszta őrhelye,
Magyarnak épült ősi Debreczen!
Ments-vára féltett szellemkincseinknek!

Sok századon át, a míg nemzetünk
Létért ontotta vérét, - egyedül
Te őrizéd a magyar Helikont.

A harczok hosszu, súlyos éveiben
Oly sok viszályt kiállott nemzetünknek
Meghódithatlan vára Te valál.

Pedig nem voltak sziklasánczaid,
Erőd a szellem volt, a tudomány:
Ez véde téged és Te védted ezt.

A honni múzsa, kit fegyver riasztott,
Itt menhelyet és ápolást talált,
S hálából kincsét mind e helyre hordta.

Körül vihar dúlt, villám csattogott,
Hazánk virágát fegyver tépte le,
S a vész szétszórta a hulló levélt.

Balsors kitörlé a lét könyviből
Önnön vérünkkel nemzetünk nevét,
S port hinte rá, hogy meg se lássa többé.

Te akkor is megőrzéd kincsedet:
Fegyver nem, tűz nem vette tőled el,
Sem úr szavának csábja meg nem ejte.

Te a szegény, a megvetett anyának,
Ős szellemünknek hű tanyája lettél,
S ápolgatád, míg ujra ifjudott.

S mit fegyver veszte hős apák kezében,
Azt tollal, észszel, csengő dal szavával
A bölcs utódok ujra visszavívták.

És ujra Kárpátoktól Adriáig
Lett élő nemzet a magyar, s Te abban
Mekkája a tudós zarándokoknak.

Te szülted a tudóst, ki felvilágolt,
Te szülted a hit buzgó pásztorát,
S a költőt, kinek lángja most is ég.

Légy üdvözölve ősi Debreczen,
E templom-ünnepélyen, mert bizonnyal
Hol nyelv-oltárod áll, egy templom az.

A szó, mely üdvözöl ezt mondja "most"
S a szó mely "egykor" számon fogja kérni:
Miért ez oltár? ezt idézi majd.

Miért ez oltár? - Honfi áldozatra,
Az egyik szellemét áldozza annak,
Részvétit más: - s mindkettő áldozat.

A honni nyelvnek ihlett hirdetője,
Kinek szivében ég az égi szikra,
Tanítson itten híven érzeni;

Tanítson hűn szeretni: - hű szivet,
Drága hazát és fényes őserényt; -
Szeretni mindazt, a mi szép, s igaz.

Hirdesse élő, látható alakban
A megdicsőült ősök tetteit:
Hogy lelkesüljön rajtuk nemzedékünk.

Hirdesse bünnek torló büntetését,
Sújtsa hibánkat és javítsa azt,
Mutassa fel, mi bennünk szép s nemes.

Legyen világos tükre életünknek.
A népszokást, az ősi hagyományt
Emlékbe vésve tartogassa fenn.

S amit költőknek lelke ránk hagyott,
Az égi szép költészet hangzatát
Zenditse meg művészet hő szaván:

S hogy hallja minden, s higyje, hogyha hallá,
Hogy nincs a földnek édesebb zenéje,
Mint a magyar szó, művész ajkain.

"Ezért ez oltár!" És nem, hogy hizelgjen
A kor hibáinak, a rosz divatnak,
S visszhangot adjon korcs izlés szavának.

Nem, hogy legyezze könnyelmű ledérség
Tréfának öltözött botlásait,
És édes mérget töltsön a szivekbe.

Nem, hogy fület csiklandó pengetéssel
A gondolattól elszoktassa népünk'; -
Érzékhez szólva, értelem helyett.

A puritán hit ősi városában
Hiú látványnak nem; - csak szellemünknek
Épülhetett e ház: - "azért ez oltár."

S áldott legyen a kéz, mely épité,
Áldott a szív, a mely kigondolá,
Áldott a nép, mely érte áldozott,
Áldott a szellem, mely föntartja ezt,
S áldott a hon, melynek szolgálni fog.
 
 
0 komment , kategória:  Jókai Mór  
Marasztalás
  2016-11-08 10:38:10, kedd
 
 
Weöres Sándor
Marasztalás

Ó ne vidd el
két szemeddel
a napsugarat!
Ne menj, várj még:
mert e tájék
sötétben marad.

Ág nem himbál,
fecske nem száll,
béres nem arat.
Ó ne vidd el
két szemeddel
a napsugarat!
 
 
0 komment , kategória:  Weöres Sándor  
Falevelek a földön
  2016-11-08 10:31:56, kedd
 
 

Simon István :
Falevelek a földön

Megrázza magát, nézd, a sok fa,
hullik le a száraz levél,
s mint távoli, arany vitorla,
úgy lebeg, ha fújja a szél.

Pirosan ellepi a földet,
vastag, fekete sárra hullt.
S tőle lett már színpompás szőnyeg
fasorok oldalán az út.

Szántáson magányos diófa,
alatta kerek tócsa vér.
S a deret rózsaszínné oldja
a hulló, száguldó levél.

Kopog az ősz arany esője,
kalapom tetején pereg.
Úszik a folyón is előre
a levél, a kivénhedett.

Rázza magát, nézem, a sok fa,
mintha akarva ejtené
öregségét, hogy rőt vitorla
vigye az enyészet felé.

De ág-karjukat égre tartják -
mint naphoz esdeklő kezek,
kérnek vissza már, fiatalság,
tavasz, virágzás, tégedet.
 
 
0 komment , kategória:  Simon István  
Eszmélet
  2016-11-08 10:29:36, kedd
 
 
József Attila
ESZMÉLET

1

Földtől eloldja az eget
a hajnal s tiszta, lágy szavára
a bogarak, a gyerekek
kipörögnek a napvilágra;
a levegőben semmi pára,
a csilló könnyűség lebeg!
Az éjjel rászálltak a fákra,
mint kis lepkék, a levelek.

2

Kék, piros, sárga, összekent
képeket láttam álmaimban
és úgy éreztem, ez a rend -
egy szálló porszem el nem hibbant.
Most homályként száll tagjaimban
álmom s a vas világ a rend.
Nappal hold kél bennem s ha kinn van
az éj - egy nap süt idebent.

3

Sovány vagyok, csak kenyeret
eszem néha, e léha, locska
lelkek közt ingyen keresek
bizonyosabbat, mint a kocka.
Nem dörgölődzik sült lapocka
számhoz s szívemhez kisgyerek -
ügyeskedhet, nem fog a macska
egyszerre kint s bent egeret.

4

Akár egy halom hasított fa,
hever egymáson a világ,
szorítja, nyomja összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindenik determinált.
Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra.

5

A teherpályaudvaron
úgy lapultam a fa tövéhez,
mint egy darab csönd; szürke gyom
ért számhoz, nyers, különös-édes.
Holtan lestem az őrt, mit érez,
s a hallgatag vagónokon
árnyát, mely ráugrott a fényes,
harmatos szénre konokon.

6

Im itt a szenvedés belül,
ám ott kívül a magyarázat.
Sebed a világ - ég, hevül
s te lelkedet érzed, a lázat.
Rab vagy, amíg a szíved lázad -
úgy szabadulsz, ha kényedül
nem raksz magadnak olyan házat,
melybe háziúr települ.

7

Én fölnéztem az est alól
az egek fogaskerekére -
csilló véletlen szálaiból
törvényt szőtt a mult szövőszéke
és megint fölnéztem az égre
álmaim gőzei alól
s láttam, a törvény szövedéke
mindíg fölfeslik valahol.

8

Fülelt a csend - egyet ütött.
Fölkereshetnéd ifjúságod;
nyirkos cementfalak között
képzelhetsz egy kis szabadságot -
gondoltam. S hát amint fölállok,
a csillagok, a Göncölök
úgy fénylenek fönt, mint a rácsok
a hallgatag cella fölött.

9

Hallottam sírni a vasat,
hallottam az esőt nevetni.
Láttam, hogy a mult meghasadt
s csak képzetet lehet feledni;
s hogy nem tudok mást, mint szeretni,
görnyedve terheim alatt -
minek is kell fegyvert veretni
belőled, arany öntudat!

10

Az meglett ember, akinek
szívében nincs se anyja, apja,
ki tudja, hogy az életet
halálra ráadásul kapja
s mint talált tárgyat visszaadja
bármikor - ezért őrzi meg,
ki nem istene és nem papja
se magának, sem senkinek.

11

Láttam a boldogságot én,
lágy volt, szőke és másfél mázsa.
Az udvar szigorú gyöpén
imbolygott göndör mosolygása.
Ledőlt a puha, langy tócsába,
hunyorgott, röffent még felém -
ma is látom, mily tétovázva
babrált pihéi közt a fény.

12

Vasútnál lakom. Erre sok
vonat jön-megy és el-elnézem,
hogy' szállnak fényes ablakok
a lengedező szösz-sötétben.
Igy iramlanak örök éjben
kivilágított nappalok
s én állok minden fülke-fényben,
én könyöklök és hallgatok.

1934 első fele
 
 
0 komment , kategória:  József Attila  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2016.10 2016. November 2016.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 17 db bejegyzés
e hónap: 7 db bejegyzés
e év: 693 db bejegyzés
Összes: 5084 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1235
  • e Hét: 2514
  • e Hónap: 35187
  • e Év: 348105
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.