Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Nosztalgia - és milyen igaz
  2016-11-14 19:33:57, hétfő
 
 





Nosztalgia - és milyen igaz


- Mi még tudtunk
kézzel írni, és bármikor fejben összeadtunk vagy összeszoroztunk két egyjegyű
számot

- Amikor otthon
kizavartak havat lapátolni, nem próbáltunk alkalmazást letölteni
hozzá

- Mi cigizni
jártunk az iskolai vécébe, nem szexelni

- A mi időnkben
a tanárok maguktól adták le a tananyagot, ma úgy kell kiverni
belőlük

- Mi a
legmélyebb lelki nyugalommal ittuk műthetőre magunkat a házibulikon, mert nem
kellett attól tartsunk, hogy valamelyik marha lefilmez, és másnap felpattintja a
Youtube-ra

- Akkoriban nem
voltak 3D-s mozik, de a színház már akkor is az volt

- Minket nem
köszöntöttek fel nyolcszázan a szülinapunkon, csak húszan, de ők
személyesen

- Nem volt se
CD, se DVD, viszont a lemezeknek két oldaluk volt

- Mi csak
kétféle betűtípust ismertünk: a kisbetűt meg a nagybetűt

- Mi nem
étterembe jártunk vacsorázni, hanem a konyhába, és hittük és vallottuk, hogy
félig berúgni kidobott pénz

- Mi csak a
színvonalat, a gólvonalat és a felezővonalat ismertük, a bikinivonalat és az
idővonalat nem

- Akkoriban
végig lehetett stoppolni nyaranta a fél országot; ma már a kutya se vesz fel
stoppost, mert azt hiszi, hogy csak lájkolják a kocsiját

- A mi időnkben
az volt a büntetés, hogy: nem mehetsz ki az udvarra! Ma az, hogy: kapcsold ki
azt a kurva gépet, és mars ki az udvarra!

- Mi még mindent
rendeltetésszerűen használtunk: a fürdőszobatükör előtt állva
borotválkoztunk/kenceficéztünk, de eszünkbe se jutott volna lefényképezni,
a kártyával nem vásároltunk, hanem hatvanhatoztunk, és az egeret nem
nyomogattuk, hanem agyoncsaptuk szemétlapáttal

- Nem voltak
anorexiás tinilányok, mert amelyik nem akart enni, az begyűjtött két akkora
maflást, hogy utána még a fikuszt is lelegelte

- Nekünk a
hétvégi kirándulás azt jelentette, hogy elmentünk túrázni a hegyekbe, és nem
azt, hogy befészkelünk három napra egy wellness-szállóba, naponta ötször
degeszre zabáljuk magunkat, és utána sportolás címen áztatjuk a micsodánkat a
termálmedencében

- Mi a kertben
játszottunk indiánosdit, és nem a Farmville-ben parasztosdit

- A ,,meleg"
csupa kellemes képzetet idézett fel bennünk, és meg se fordult a fejünkben, hogy
a Rózsaszínű Párduc vajon a fiúpárducokat szereti-e

- Mi kívülről
tudtuk a rokonaink és a közeli ismerőseink, barátaink telefonszámát, akár
50-60-at is. Ma mindenki egyet tud: a sajátját

- A mi időnkben
nem a spanga és a joint volt a fű szinonimája, hanem a gyep

- Hozzánk képest
Kolumbusz, Magellán, Marco Polo meg a többiek nem egyebek nyugdíjas szovátai
idegenvezetőnél: mi GPS nélkül jártuk végig a Trabanttal Magyarországot és
Csehszlovákiát, sőt, még a drezdai kempinget is ohne műholdas segítség találtuk
meg

- Mi úgy be
tudtuk osztani a havi nyolc tojásos fejadagot, hogy négyszer ettünk rántottát,
háromszor tükörtojást, kétszer süttünk piskótát, és még maradt is másfél hó
végére. De úgy, hogy közben a húsvétot is kiállítottuk

- Nem voltak
plázacicák, csak Romarta-libák meg Luxor-tyúkok

- Akkoriban mi
még magyarul beszéltünk; nem azt mondtuk, hogy lájkolom a csajszit, hanem hogy
tetszik Zsuzsika

- A kopipésztelt
is egyszerűbben mondtuk: lop

- Ha
fintorogtunk az ebédnél, akkora nyaklevest kaptunk táplálék-kiegészítő gyanánt,
hogy utána hetekig nem volt proteinhiányunk

- És végül:
akkoriban nem létezett Word. De az adott szónak súlya VOLT.




 
 
0 komment , kategória:  Humor az élet sója!  
Gárdonyi Géza : Ének a Holdhoz
  2016-11-14 10:36:47, hétfő
 
 





Gárdonyi Géza : Ének a Holdhoz

- KlNGYESI EMLÉK -



Köszöntlek, halvány szép fehér királynő,
köszöntelek, szelid nyájas holdvilágom!
Tiéd a föld, a rét, a tó, az erdő,
tiéd az árny, a csöndesség, az álom.

Mikor az égnek kéklő magasságán
leomlik finom, ezüst fátyolod,
tündöklő kedves isten-arcod látván,
a mindenségnek szíve földobog.
Új fényre lángol a csillag az égen.
A fák egymásnak súgják a neved.
S a vadgalamb az erdő kebelében
hozzád a ringó lombról fölnevet.
A mezők, erdők milliárd virága
feléd forditja illatos fejét;
a gyönyörben, hogy lát, reszket a nyárfa,
s a nádak ezre meghajlong feléd.

A tó tenéked tükröt tart remegve,
s te leemelve aranykoronád,
kibontod - reá jósággal nevetve -,
sugárzó hajad lengő sátorát.

A fűz a parton rádmélázva áll.
A sás térdelve hajlik le eléd.
A fülemüle hársfa-lombra száll,
s elkezdi hozzád édes énekét.

Mi szép is vagy te! Mindenki szeret,
mindenki csupán mosolyogni lát.
Békeangyalként jársz a föld felett,
fehér királynő, kedves holdvilág!
Én is szeretlek! Miért? Nem tudom én!
Boldog félálom mámorával nézlek,
az én szivem is tükröd, Égi Fény!
Te kedves jóság! te tiszta igézet!
...Mikor belépsz a felhő-palotádba,
az éj beborul: minden bús, setét.
A mezők, erdők millió virága
a fűbe hajtja harmatos fejét.



Rákász Gergely - Ludwig van Beethoven, Holdfény Szonáta I. tétel Link




 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza  
Reményik Sándor: Az én lelkipásztorom
  2016-11-14 09:52:17, hétfő
 
  Ferenc Lelkipásztor gyógyulásáért!








Reményik Sándor
Az én lelkipásztorom



"És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatsszék."
Kir. I. 19:12
Járosi Andornak


Láttam az Igét sas-szárnyon repülni,
Elzúgni izzó Illés-szekeren, -
Dóm-lelkek pillér-berkeit bejártam,
Testté az Ige mégse lett nekem.
Gyönyörködni jártam a templomokba,
Mint a hangversenyekre, tárlatokra,
A lelkem minden szent beszéd után
Csak muzsikával, képpel lett tele,
A nagy poézis fergeteg-szele
Az építő szó boltíve alól
Süvöltve tört ki, s úgy markolt belém.
Csak ezt lestem, csak erre vártam én.
Égett a szívem pogány csipkebokra,
Szent szél szította szándéktalanul, -
A láng szomjazta a forgószelet,
S a tűzből született egy költemény
A "Christi imitatio" helyett.
Jöttek ragyogó s zordon vértezetben,
Jöttek óriás prédikátorok,
És ostoroztak, és égbe ragadtak, -
Csak ezt a szócskát: "én bűnös vagyok",
Nem bírták velem úgy értetni meg,
Ahogy Te tetted, én "kicsi papom",
Általad lett a templom menedékem,
És vigasztalásom, és otthonom.
És Te tetted, hogy megértettem én,
Hogy mégis több az Evangelium,
Több, mint a leggyönyörűbb költemény.
És Te tetted, hogy fordulok magamba,
S a szent vacsora után legalább
Jobban vigyázok tettemre, szavamra.
Te tetted, ha türelmesebb vagyok,
Tudván: nagy dolog a kicsi dolog.
Ledobhatatlan keresztem alatt
- Ezt is Te tetted - már meghajolok.
Te tetted ezt, - a bús nevelő-évek,
Szakadások, törések, temetések
Csupán a segítségedre siettek.
És látod, látod: ezt ismét Te tetted,
Hogy bennem lassan életté remegnek
A szók: "Kegyelem és békesség nektek".






 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2016.10 2016. November 2016.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 153 db bejegyzés
e év: 1697 db bejegyzés
Összes: 12933 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 205
  • e Hét: 2465
  • e Hónap: 24365
  • e Év: 113975
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.