|
2016-11-15 04:48:38, kedd
|
| |
| |
Rátok hagyjuk a halálunkat. Adjatok neki jelentést...- interjú Simon Zsuzsanna 56-os emlékmegőrzővel. Megjelent 2016. november 14-én, a movarinfo.hu weboldalon. Az interjút Nemes Claudia készítette. Köszönet érte.
60 éve történt Mosonmagyaróváron: forradalom, sortűz, majd az értetlenség, a gyász. A megemlékezés-sorozatnak lassan vége. A múltidézést ismét felváltja az élet zakatoló szekere.
De ez nem mindenkinél van így. Simon Zsuzsanna minden napját az 1956-os események felkutatása teszi ki.
Simon Zsuzsanna, aki a Magyar Köztársaság Bronz Érdemkeresztjének kitüntetettje, a Gulyás Lajos Városi Kollégium volt igazgatónője, jelenleg nevelőtanár, a Mosonmagyaróvári '56-os Egyesület volt titkára (2010-2015), immáron 10 éve kutat, gyűjt, archivál és tartja a kapcsolatot az áldozatok hozzátartozóival.
Mindezt teszi úgy, hogy - elmondása szerint - nincs személyes kötődése az itt zajlódott eseményekhez.
Megosztó személyiség lenne? Vagy nem? Mindenesetre, amit ő mesél '56-ról, az nem a fejében lévő információ és tudás. Nem! Valami nagyon más. Minden emlék a szívéből jön, onnan, ahonnan nem veheti el tőle senki...
Archibald MacLeish: A halott fiatal katonák
A halott fiatal katonák nem beszélnek.
Mégis hallani őket a csöndes házakban: ki nem hallotta őket?
Különös a némaságuk: beszél helyettük éjszaka és amikor üt az óra.
Azt mondják: Fiatalok voltunk. Meghaltunk. Emlékezzetek ránk.
Azt mondják: Megtettük, amit tehettünk, de amíg be nincs fejezve, megtéve sincs.
Azt mondják: Odaadtuk az életünket, de amíg be nincs fejezve, senki sem tudhatja, mit adott az életünk.
Azt mondják: Halálunk nem a mienk, az a tietek: azt jelenti majd, amit ti tudtok csinálni belőle
Azt mondják: Hogy mi volt az életünk és halálunk célja, béke és új reménység, vagy pedig semmi, azt megmondani nem tudjuk: ezt nektek kell megmondanotok.
Azt mondják: Rátok hagyjuk a halálunkat. Adjatok neki jelentést.
Fiatalok voltunk, azt mondják. Meghaltunk. Emlékezzetek ránk.
(Vas István fordítása)
Mosonmagyaróvár Önkormányzata közel egy hónapon át szervezett programokat az emlékezés jegyében. 2016. október 20-án a Hanság Múzeumi kiállítással kezdődött a sorozat, amely november 13-án, a Szakképző Iskolák X. Kárpát-medencei Vers- és prózamondó Versenyével zárult. A verseny idei témaköre természetesen az '56-os forradalom és szabadságharc, ahogyan az írók és költők látták...
Számos hozzátartozó és túlélő mesél ebben az időszakban. Mesélnek képekben, rajzokban, versekben, elbeszélésekben, zenében és fotókban. Az emlékek felidézése könnyeket csal a szemünkbe.
De vannak olyanok is, akik nem mesélnek. Mert nem tudnak. Mély a seb, amit a történelem vasfoga ejtett rajta. Emlékezni, megérteni és elfogadni azt, ami történt, szinte lehetetlen.
Lassan két órája beszélgetünk Zsuzsával. Nagyon sokat tudok meg róla és az életéről. Például azt, hogy minden reggel - amikor mi még csak a kávénkért nyúlunk -, az 56-os blogjával indítja a napot. Minden nap ír!
Miért olyan fontos számodra '56?
Nincs személyes kötődésem, ahogy már említettem.
De értsük meg: Mosonmagyaróvárnak a 20. században ez a legtragikusabb történelmi eseménye! Itt ártatlan embereket gyilkoltak le! Az ő hozzátartozóik és az ott túlélő sebesültek nagy része még mindig magába fojtja az emlékeket. A mártírok hozzátartozói édesanyát, édesapát, gyermeket veszítettek el egy politikai-hatalmi harc miatt. Óriási trauma! Pedig azóta eltelt 60 év!
Egyszerűen csak úgy gondolom, és azt érzem, hogy az a fontos, hogy ne vesszenek el ezek az emlékek. Derüljön ki az igazság, hogy pontosan mi történt!
Mert egy igazság van: ártatlan embereket mészároltak le, és ezért lakolnia kell mindazoknak, akik ebben részt vettek! A legfőbb cél az igazságszolgáltatás!
Ne csak utcanevek legyenek a hősökből...
Több online felületen is archiválod a kigyűjtött iratokat, emlékezéseket. Ezáltal minden elérhető az érdeklődők számára is. Megszámlálhatatlan az az irodalom, amit mindehhez felhasználtál. Bemutatod ezeket a felületeket? Mit kell róluk tudni? Mit találunk az egyiken és mennyivel különlegesebb a másik?
Az első weboldal létrejöttét egy pályázat ihlette, amit a Nemzeti Kegyelet és Emlékbizottság írt ki 2007-ben. Sokan dolgoztunk a létrejöttén, kollégiumi tanárok, kollégisták és a Mosonmagyaróvári 56-os egyesületi tagok egyaránt. Célunk az volt, hogy olyan tartalmat gyűjtsünk össze és töltsünk fel, amivel máshol nem találkozhat az Olvasó. Ez olyannyira jól sikerült, hogy abban az évben a mi weboldalunk adta a témában a legnagyobb olvasottsági számokat országos szinten. Erre nagyon büszkék voltunk!
A honlap neve és elérhetősége:http://www.emlekhely1956-movar.egalnet.hu
Az oldal ma is működik, folyamatosan frissül azóta is tartalommal. A csapatmunka azonban csak 2013-ig tartott. Azóta egyedül szerkesztem a felületet.
A többi már teljesen saját oldalam. Emlékiratokat és különböző irodalmakat őrzők itt - publikusan. Rengeteg fotó és egyéb más képi anyag is szerepel az archívumban. Versek, esszék, előadások anyagai, melyek mind-mind egy dátumról szólnak, 1956-ról.
2013-ban indítottam ,,Az én újságom 1956-ról" címmel azt az oldalt, ahova a napi bejegyzések kerülnek
A 60. emlékév kapcsán pedig három új oldallal is bővült idén a 'tárház':
Az első a ,,Százötvenhat beszéd Ötvenhatról" Ide csak az avató-, kiállítás- és egyéb megemlékezések hivatalos beszédei kerülnek/kerültek fel.
A második a ,,Százötvenhat vers Ötvenhatról" .Ennek tartalmát, ugye nem kell részleteznem?!
Ezt követi az ,,Egy Ötvenhatos Hagyományőrző naplója" blog. Témája: az általam évek óta végzett hagyományőrző munka jelentősebb cikkeit, dokumentumait, beszédeit, publikációit, tanulmányait tartalmazza 2009-2016 között.
Mindezek mellett nagyon fontosnak tartom a közösségi média-felületeken való publikálást is!
Itt is több felület adminisztrátora vagyok egyszerre:
Gulyás Lajos kollégium oldala
Gulyás Lajos 56-os mártír csoport
In memorian Mosonmagyaróvár 56
Ötvenhatunk vásznon és papíron
2016. február 17-én nyílt a kiállítás a Gulyás Lajos Városi Kollégiumban, amely év végéig látogatható. Remek jó kiállítás, amelyre száz ember írását, fotóját, rajzát, emlékét gyűjtöttük össze. Mindezekből ma már online kiállítás is készült. Tizennyolc részben tettem fel a facebook oldalra.
Sírva emlékezik Mosonmagyaróvár
Csoba Istvánné: " ...56"
Ezerkilencszázötvenhat gyászos emlék:
elbukott egy forradalmat a magyar nép.
Szabadság és függetlenség volt az óhaja.
Vérontás és szenvedés lett ennek az ára.
Csak 35 év múltán ünnepelhettünk.
Hosszú idő telt el, mégis sír a lelkünk.
Mert vannak közöttünk, kiknek ez ünnep fáj:
Sírva emlékezik Mosonmagyaróvár.
Sortűz áldozata lett agg és fiatallány.
Gyászolja hőseit ma is Salgótarján.
Emlékezik Eger, Budapest s a vidék.
Lapítanak bírák, a tanúk, az ügyész.
Megtorlás követte ,, gyászos ötvenhat" -ot:
a kiszemelt áldozat börtönt, kötelet kapott.
Egymást követték a koncepciós perek,
hóhérhoz kerültek ártatlan emberek.
S hogy a sok vérontás meg ne ismétlődjön,
kössünk most már békét ezen a szent földön!
Ne számítson az elv, a hovatartozás,
legyen minden ember testvér vagy jó barát!
Rövid küldetésünk e földön úgyis lejár.
Egykor mindenki ítélőszék elé áll.
S ha akarod, hogy lelked nyugalma meglegyen,
Ne sértsd a jogait az EMBERnek, EMBER!
1991. október
Az online felületek nagy részét 3 éve indítottad. A Magyar Köztársaság Bronz Érdemkeresztjét azonban 2011-ben kaptad az '56-os tevékenységeid elismeréséül. Ekkorra jutott időd az egész munkát a webes felületen is feldolgozni?
A kitüntetés nagyon megtisztelő volt, de akkor még nagyon úgy éreztem, hogy ezért még tennem kell. Még sok dolgom van az emlékek felkutatása terén. Inkább lendületet és hitet adott, mintsem hogy ezzel került volna fel a pont az i-re.
És hogy érzed ma? Azt nem feltételezem, hogy hátradőlsz, de legalább már megérdemeltnek tekinted?
Ma azt érzem, hogy talán már egyensúlyba kerültem. Sok mindent tettem le azóta arra a bizonyos asztalra. Jól érzem magam, köszönöm!
Van olyan kutatás, ami nagyon emlékezetes a számodra?
Mindegyik fontos számomra. Ebben a munkában azonban nem sikerélményekben mérik az értéket. Sajnos, ez nem erről szól. Az évek alatt nagyon sok emberrel, visszaemlékezővel hozott össze a sors, akikkel nagyon jó barátok is lettünk. Közülük sokan elmentek már. Ez fáj!
Az ő elvesztésük egyre fájdalmasabb. ..
Sokat gondolkodom a projekt lezárásán, mert egyre nehezebb ezt feldolgozni. Csak egy számot mondok: az elmúlt 10 év alatt 15 embert, mondhatom, hogy ismerősből baráttá vált személyt veszítettem el.
Felteszem a kérdést, mert igazán érdekel a válaszod - Megéri ezt csinálni? Mi hajt?
Nagyon sok időmet elveszi, mert gyakorlatilag csak ezzel foglalkozom szabadidőmben. De még így is nagyon sok feldolgozatlan munkák, emlékezések vannak. E mellett nagyon sok előadást szervezünk.Tisztában kell lenni vele: ha ezek a tények, emlékek nem őrződnek meg, akkor elfelejtődnek...
Ekkora emléktárat feldolgozni nem lehet teljesen egyedül. És a beszélgetés alatt is sokszor használtál többes számot. Kikkel dolgozol együtt? Kik segítenek Neked?
Még a munka kezdetén, tagsági szinten csatlakozott a Városi Kollégium a Mosonmagyaróvári 56-os Egyesülethez, az országos 56-os Szövetséghez, és a Politikai foglyok Országos Szövetségének 56-os Tagozatához.
Németh Alajos nevelőtanár volt az, aki úgymond áthagyományozta 56 emlékezetét a Kollégiumra.
Természetesen szorosan együtt kell dolgoznunk a helyi 56-os Egyesületben, hiszen egy célunk van! Ez a szervezet azonban nemcsak az 56-os sortűz áldozatainak emlékezetével foglalkozik. Munkájukhoz tartozik az 1848-as Szabadságharc, az Aradi Vértanúk és Trianon témaköre is.
A kollégista gyerekek is mindig sokat tesznek hozzá a munkákhoz. De a legfőbb érdemük, hogy tovább viszik magukkal 56 emlékezetét. Például személyesen kapok olyan visszajelzéseket, hogy új iskolájukban ők tartanak önálló előadást a mosonmagyaróvári eseményekről...
Beregszászi Balázs levéltárossal és Varga Bálint történelem tanárral szoros az együttműködésem.
Ám ha például a Hanság Múzeumi kiállítást nézem, ott 20 embert vontam be a munkába. Szerettem volna olyan dolgokat is megmutatni, ami nekem nincs meg. A beszédemben fel is olvastam, köszönetet is mondtam mindenkinek, aki ebben segített.
Hogyan tovább? Készül a 61. évi megemlékezés?
Mosonmagyaróvár még nem adott ki könyvet 1956-ról. Tanulmányok, kiadványok már jelentek meg több helyen is, de a könyv még várat magára. Nekem 500 kötetes '56-os könyvtáram van odahaza. Elhatároztam, hogy mire 56 éves leszek, minden tudásomat és összegyűjtött emlékemet összegezve megírom és kiadom ezeket egyetlen kötetben. Ez a terv.
Sok sikert kívánunk hozzá!
Nagy Gáspár 1956 fénylő arcai c. verseskötetének Utóiratával zárjuk rendhagyó megemlékezésünket
"A többit tudjuk:
a napsütéses
október végi keddből
miképp lett ködülte
novemberi első vasárnap
amint az árulás szennye kiáradt
a tizenkét fényes napra
a tereken a friss sírokra
az elfagyott krizantémokra...
De az arcok velünk maradnak
de a szemek velünk maradnak
az idő ezüst orsóján a képek
visszahozott örök emléke ...
Fényeskedjenek az időben: Ámen!
Nemes Claudia, 2016.11.14.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
