|
2016-11-16 16:20:41, szerda
|
| |
| |
Fehér hópihék
Szívemben már fehér hópihécskék szállnak,
erejét vették a melengető nyárnak,
amely itt parázslott benn hosszú ideig,
míg a szív rá nem jött, hogy zord tél érkezik.
Van az úgy néha, hogy télbe fagy a nyár,
s messzi délre száll a tavasz kismadár,
melynek vidáman csengő dalos csacsogása
napfényes nyaraim annyiszor vigyázta.
Én a tél hidegét mindig nagyon fájom,
mert hangosabban hallik belső zokogásom,
az a rejtett zokogás mely fehér hópihék
zúzmarás jégkristályát könnyezi majd szét.
Ott ahol egykor színbe rezdült minden,
ahol vágytüzek lobbantak a titkos édenkertben,
és szenvedélyes csókok mesélték el azt,
hogy a tél egyszer minden szívet behavaz.
Kun Magdolna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kun Magdolna |
|
|
|
|
|
Online
