|
2016-11-19 20:45:11, szombat
|
| |
| |
Elvitték két hete a romák a faragott, kihúzhatós, tönkretett és meggyalázott ülőgarnitúrám kanapéját ingyen. Talán soha nem lesz többé faragott fából készült bútorom. Kölcsön kértem hat hónapra pénzt, készítettem egy heverőt rugóval és dupla szivaccsal, de a szövetet elég gyengének látom, csak II. fokozatú, III. vastag anyagra nem tellett. Ma délután hozták meg. Bele is pakoltam a másik szobában évek óta halmozott Hádás felsőket, nem is maradt benne hely az ágyneműnek. Pár éves koromban anyám hozott nekem egy használt, eperjeles kék mintás ruhát, nagyon szégyelltem magam miatta. Még tartottam magam, míg összegörnyedve feküdtem, nem volt csak két ruhám, nem akartam bálás ruhás akol lenni. Most én hordom más levetett gönceit és szégyenkezem. Én azt vallottam mindig, hogy a ruha a használóját jelenti, benne van az aurája, a bőre illata, a sorsa, ha én veszem fel, velem folytatódik, legalábbis születésem óta így volt, amióta elkezdték megmenteni a könyvszereplőket. Mára nyugdíjasok, boldogok, volt karácsonyuk, ennivalójuk, férjük, feleségük, utazgattak, járták a világot, nyaralgattak, telket vettek, autót, mint ahogyan 1995-ben fel is vonult a város mellettem a Lórántffy után, mikor mentem gitárral a kezemben Mucushoz. Nem értettem, miért vigyorognak.
A Kiliánban,a börtön bűnözők között nem tudtam kimenni a lakásból, sem beengedni senkit. Megbolondultam. Ott volt a II-es elme, hatalmas feszültségbe tett, minden filmet végrehajtott, mint a Csillagok háborúját a halál népével. A megmaradt álmok tanúsága szerint volt ott robotgép, mely a nevemet mondta szótagoló hangon, meg felvonult az egész filmvilág a médiával. Egy fekete négyszögben láttam az arcokat, ahogyan egymás háta mögött vigyorogva néztek rám. Hörögtek a fejem felett éjjelente, kifűrészelték alattam éjszaka a kanapé lábát, felgyújtották az asztalt, a lámpát éjjel felettem, mint a paplant a tatárdombi ikerházban, ráégett a lábamra. Lehet, hogy megvan még a pincében a lyukas paplan, nem tudok oda lemenni, annyira lök fel, hatalmas erővel, már tusolni sem tudok. Éjjelente a börtön Hunnia 56-osainak könyveit ismételve ugráltak rajtam a sötétkapus dögök, mint ahogyan rajtuk a börtönben. Fojtogatott a menhely, rám telepedett hátul, mint ahogyan a rajzon van, körben a melleim alatt az angyal szereplő helyett, mindig arra riadtam fel, hogy nem kapok levegőt. A leszbik miatt iszonyatot hajtottak végre, hogy az elme így teremtette meg őket. Itt a buzik helyett támadtak meg, még a focisták fenekét is becsinálták X alakban az egyik szolgáltató cégnél megjelentek szerint, ma kidobtam a szemétbe. Már én soha nem lehetek ember, hangzott el az Idegosztályán a városnak, mert tisztultak, tanultak, rajtam folytatva az életüket. Ez itt normális volt, a legtöbben már külföldön vannak. Már nem vagyok kislány, ahogyan kezdték majdnem 59 éve az apokalipszist. Én voltam a legszebb kisbaba és legtehetségesebb, ez lehetett az oka a város gyilkosság sorozatának a Rákóczi tere helyett folyamatos hang és kommunikációs csonkítása mellett.
1992. óta éjjelente a menhely elmondatta velem százszor az üdvözlégyeket, meg a miatyánkot azzal, hogy majd az Isten kinöveszti a fogaimat. Ezek szerint az űrhajón járó 666 népe nem rendelkezett isteni ellenséggel. Apa régi könyveit, melyeket gyerekkorától vásárolt, végrehajtották az egész világon, majd kidobták a szemétbe az összest a természetjáró fotókkal együtt. Valamennyi elméleten végig mentek, feszületre téve minden kereszten rózsás Jézus helyett, melyből pár még cserepeken megvan. Valemennyien Rózsák névvel berendezve. Még a Rákóczy térre is vasrácsos feszületét tették a Szörnyeteg koporsójának. Egyedül a római egyházban van Inry szobor, ami Húsvétot jelent vasrács, vagyis aranykornak nevezett vaskor nélkül. De magamban kellene beszélnem már huszonöt éve az Őrház patikával berendezett vasfüggönyös Varga-Varsányi páros helyett, mivel őket kimentették, születésem óta engem gyilkolnak az összes név idetartozó helyett, meg szőkék, ilyen régóta tart a vasbabilon hosszabbítása. Ez Románia.
A Hírnök a várossal 1989-től ismételte a Vörös Oroszlánt, mivel itt voltak a nem médikus szereplők, Puskást Kiliánból vitték focistának, ezért a társai könyvei is eltűntek a lakásból, meg az Aranycsapat. Vona is Kiliánban volt berendezve, akár a halak Süveges. A Ferencek, mint írtam azért politikailag kiválasztottak, mert a magyar kuróziumnak számító Időjelek testenyészetei, angyallal, majommal, kutyákkal, magyar kislányukkal, G. Maczó Ágnesként, a zsenikkel, Indiával, felsorolhatatlan apokaliptikus csapással. Ferike egy közülük, aki freudizmust tanult, Pogány Balázzsal került berendezésre, akinek apja vadállat volt, ezért a politika elválasztotta a feleségtől. Ezért van a testemben a jelenlegi média a medúza miatt, akinek Pogány Balázst kellett megszállnia. Ferike tükörírással a Medúza neve. Mint ahogyan 1986-ban az összes Ferenc miatt - a börtön baszógépe miatt is, láthatták a médiában -, egyszerre támadott rám az újhelyi utcanép, Begaláékkal együtt, ennyit a magyarokról. Ugyanez vonatkozik a Benkő familiára, egy áldozatuk volt, ismétlésben is, anyám helyett én voltam. Én még ilyen politikáról nem hallottam, hogy a medúza megszáll embert és a nevével az összes Ferenc ember áldozással kiválasztott.
Újabb bizonyítékokat vittem a szemétbe sérült karral. A beépített szekrényt kirámoltam, ott voltak az összegyújtött újságok, Hírnökök, plakátok, orvosi papírok abból az időből, amikor a város tombolt, hogy legyilkoltak engem sikeresen. Valamennyit öntudatlan, gondolkozás nélküli állapotban összefirkálva találtam meg, ráírva, hogy kicsodák és mi lett volna a szerepük.
Szintén levittem gyerek segítséggel az összegyűjtött Kisokosokat, melyek bizonyítékok voltak, hogy a város ment végig az újhelyi Szabó Ktsz névtárán, meg az apokalipszist ismételte, vagyis a könyveit a börtönnek Visnyei berendezésben. Kevesellték 1995-ig az addig végrehajtott apokalipszist. A telefonkönyveket is levittük, melyekből kiderültek, mennyien elhagyták a várost, amióta az utcájukba hoztak áldozatként maguk helyett.Miskolc ellen már nincsen bizonyítékom, csak a szombathelyi Kisokost hagytam meg, itt mentek végig a neveiken.
Nem értem, mi közöm volt anyám apjának és anyjának a sorsához, hogy a Rákóczi tér folyamatosan ismételte? Már ez nem is apokalipszis, úgy lettek berendezve, kik áldoztak embert. Borsod németeket áldozott, szőke hajú, kék szemű utolsót és engem magyar külsővel. Nem véletlen lehet a múlt eltüntetése, mert új németeket rendezett be Müllerék kezdetével. Most ott jár a város, hogy a honfoglalókat elme kísérettel hadi árváknak minősíti már öregen. A hadi árvának minden jár, még közgyógy is, engem továbbra is nyomorban tartanak maguk helyett.
Bolgár néven Bulgária a Révész utcán volt berendezve Vietnámmal és az amerikai kávés elmével, közeledtek ismét a vasfüggönyösökhöz az Őrház patikával. Az álmoskönyv szerint az országból nekem kellett volna egyedül kimennem, engem jött valaki kimenekíteni a sorompón túlra. A pusztító van a romániai cigányság felett a vasfüggönyösöknél. Engem itt 1998-ban végig gyilkolva az ovónői miatt az ablakhoz vitt, mutatta hatalmas fényben a zöld réten, hogy Mártika, dr. M. jungista orvos betege hívja a földönkívülieket. Ebben minden benne van, hogy milyen ez az iker.
A város közölte idejövetelemkor a Vándor utcán, hogy az emberek nem pénzért dolgoznak, majd elmondták Jakupcsek Gabriella mondatát, hogy nekem mindig férfira van szükségem. A Gabikat fogkrémmel is berendezve folyamatosan mentik, mint BERTALAN utcai Rákóczi teret.
1990-ben egy fillért sem kaptam, a város a cigányok helyett küldött munkanélkülire. Ildikókon ment végig, meg Szandi, Zoltán Erika Erikáin. Ismét iszonyatot hajtottak végre, senkim nem volt. Miután lemészároltak Macsa és Bagi helyett, ötezer forintot adott a Nyugdíjfolyósítójuk.
A város tagjainak többször emeltek, méltányosságból a lírai karám csapásainak, akik helyett én vagyok az áldozat - festők, zenészek, költők, írók - születésem óta. Már 1998. óta ismétlésben is felvonultak a médiában. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
