|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 16
|
|
|
|
|
|
2016-11-20 23:03:40, vasárnap
|
| |
| |
Tamás Róbert 2016-11-20
Akkor majd a fiatalok tudnak és mernek gyermeket vállalni Magyarországon is, nem csak Angliában
Ha család, gyerek, bölcsi, hurráéljen, szüljünkegyütt, akkor Novák Katalin. A köztudottan családcentrikus hölgy, aki az anyaság mellett az Emberi Erőforrások Minisztériumának család-, ifjúság- és nemzetközi ügyekért felelős államtitkára is, jelenleg annak örül teljes erőből, hogy jövőre 10 százalékkal több pénz jut családtámogatásra, mint az idén.
Nem tudom, ki hogy van ezzel, de minden alkalommal felhördülök, amikor a kormány szemmel látható módon ebbe az irányba akarja eltolni a közteherviselést. Most az a lelkendezés tárgya, hogy jövő évtől 30 ezer forint havi adókedvezményt kapnak a kétgyermekes családok. Miközben egy percig sem vitatom, hogy minden létező módon segíteni kell a gyermeket nevelő családokat. Azonban hihetetlenül egészségtelen, torzító hatású, egyszersmind hazug dolognak tartom, hogy kedvezmények, engedmények, ingyen étkezés, ingyenes tankönyv és hasonló, jól hangzó, ám beteges - szociálpoitikának álcázott - gazdaságpolitika válik természetessé.
Ezek mindegyike külön és együttesen is egyfajta függőséget, kiszolgáltatott helyzetet hoz létre és konzervál. Éppen úgy, mint a közmunkaprogram. És éppen úgy az egyiktől veszi el azt, amit a másiknak ad. Ahogy nincs ingyenebéd és ingyentankönyv, úgy nincs ingyen-adókedvezmény és semmi más sem, amit a kormány nagy melldöngetés közepette egyfajta kegyként osztogat. Ezeket kivétel nélkül a társadalom fizeti meg. Az utolsó fillérig. Nem tudom, belegondolt-e valaki abba, hogy miért kell több adót fizetnie annak, akinek nincs gyermeke? Mert nem lehet, mert még nem jött el az ideje, mert volt, de már felnőtt. Miért ér kevesebbet annak az embernek a munkája, aki nem nevel 2-3-akárhány gyereket és miért ér többet az a munkaerő, aki viszont igen.
Tudom, egy gyermeket vállaló család több terhet vállal, magasabbak a kiadásai. Azonban ezt mindenki önként dönti el, önként vállalja. Egy szülő nem a gazdaság nagyobb örömére vállal gyermeket. A kormánynak pedig véletlenül sem az a feladata, hogy jutalmazzon és büntessen. Nem az a dolga, hogy függővé tegyen. Miközben potyog az úri kegy és adomány azokba a családokba, ahol elég számú gyermek van és elég jövedelem ahhoz, hogy az adókedvezményt igénybe is tudják venni, a nagyon szegény családokban felnövő gyermekek számára nem marad kitörési pont. A gyermektelen családok - a gyermekes családok egy része is - létminimum alatt él. Mindennapos a dolgozói szegénység. Az idős, önmagukat ellátni nem képes emberek nyomorult helyzetbe kerülnek.
Az egész rendszer rossz. A torz gazdasági szerkezet nem képes valós munkahelyteremtésre. Az Európában is kirívóan alacsony bérek, a gazdasági-jogi környezet stabilitásának hiánya nem kedvez a világon senkinek, legfeljebb Mészáros Lölönek és társainak.
A kegyosztás helyett rohamtempóban kellene fejleszteni az oktatást és minden erővel azon kellene dolgozni, hogy a legnagyobb nélkülözésben élő gyermek is esélyt kapjon a tanulásra, majd a továbbtanulásra. A külföldről betelepített összeszerelőipar helyett/mellett a hazai ipart, mezőgazdaságot kellene fejleszteni, bátorítani és segíteni minden eszközzel a magyar vállalkozókat, segíteni az önfoglalkoztatást.
Segíteni és támogatni kellene a vidék infrastruktúrájának fejlesztését, a digitalizáció elterjesztését. A fiatalok lakáshozjutása és a munkaerő mobilizálhatósága érdekében bérlakásokra lenne szükség az ország minden pontján. Az idős, ellátatlan emberek számára gondozóházakat kellene létrehozni. Meg kellene becsülni a társadalom minden tagját. A gyermektelent, gyermekeset, fiatalt, időset egyaránt.
Ahhoz, hogy valaki gyermeket tudjon vállalni, megfelelő anyagi feltételekre van szükség. Biztonságra, lehetőségekre. Jelenleg a legnagyobb teher a középgenerációt nyomasztja, hiszen ők azok, akik már felnevelték a gyermekeiket - megszűnt a családi adókedvezmény és megszűnt a családi pótlék - de a gyermek még támogatásra szorul. Ha egyetemre jár, akkor főleg. De közben még ott vannak a középkorúak szülei is, akik akár anyagi, akár fizikai, akár mindkét módon segítségre szorulnak. Rajtuk - sem a középkorú házaspáron, sem az ő egyetemista gyermekein, sem az idős szülőkön - nem segít sem az ingyenes étkezés, sem a családi adókedvezmény. Ezzel szemben ők fizetik ezeknek az árát akár úgy, hogy nem képes emelkedni a bérük, akár úgy, hogy az állam folyamatosan kivonul a szociális ellátórendszerből és az idős, esetleg beteg, teljes felügyeletet és gondozást igénylő szülők gondozásában nem vállal sem anyagi, sem egyéb feladatot.
Jó oktatás, fejlődő gazdaság, vállalkozóbarát környezet kell, nem pedig hol ide, hol oda átcsoportosított pénz mindenki más rovására. Akkor majd a fiatalok tudnak és mernek gyermeket vállalni (Magyarországon is, nem csak Angliában), a szülők képesek lesznek eltartani és felnevelni a gyermekeiket és mindezt úgy, hogy nem kell minden héten üvöltve ünnepelnie magát a kormánynak, miközben a feldíszített és diadalmasan mutogatott felszín alatt haldokolnak az öregek, a sérültek, rokkantak és mindazok, akiket a szőnyeg alá söpört a kormány.
Ja, még egy fontos dolog: sokkal, de sokkal kevesebbet kellene lopni az országos húsosfazék körül nyüzsgőknek. Akkor jutna pénz arra, amire kell.
http://kolozsvaros.com/2016/11/20/akkor-majd-a-fiatalok-tudnak-es-mernek-gyermeke t-vallalni-magyarorszagon-is-nem-csak-angliaban/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-11-20 21:38:13, vasárnap
|
| |
| |
Korrupciós emléktáblát avattak Rogán Antal tiszteletére, de a tábla fél órán belül eltűnt
Herczeg Márk POLITIKA ma 19:10 191 627
Az Együtt tüntetést tartott, amin a pártból Juhász Péter és Szigetvári Viktor, a Párbeszédtől Karácsony Gergely, az LMP-ből Hadházi Ákos, illetve Hargitai Miklós, az egykori Népszabadság újságírója, meg Horváth András, az áfacsalások leleplezője szólalt fel.
Az Index szerint 250-300 fős tüntetés végén Juhász Péter egy emléktáblát ragasztott ki a Rogán Antal, Habony Árpád és grúz üzletemberek által látogatott, a rejtélyes és jól ellátott Kertész Balázshoz köthető, Aulich utca 3. alatti ház falára, ezzel a felirattal:
,,Ebben a házban feketézte el Rogán Antal és bandája a magyarok pénzét Orbán Viktor miniszterelnöksége idején."
Pillanatkép Juhász Péter facebookos élő közvetítéséből
Az Index azt írta, hogy a tábla fél órával a tüntetés után már nem volt kint. Vagy elengedett a ragasztás, vagy hatóságilag eltávolították, de a legszebb, legszimbolikusabb elmélet szerint
a korrupcióellenes táblát egyszerűen ellopták.
http://444.hu/2016/11/20/korrupcios-emlektablat-avattak-rogan-antal-tiszteletere- de-a-tabla-fel-oran-belul-eltunt |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-11-20 21:25:38, vasárnap
|
| |
| |
Bosnyák ember feleségül vesz egy Japán nőt.
Kérdezi a férfi haverja hogy hogy beszélnek?
- Hát mutogatunk.
- Jó, de mégis hogyan?
Erre bejön a nő, előveszi az egyik mellét megmutatja, majd elteszi.
A koma fogja magát bemegy a hálóba megkúrja az anyóst, majd a felesége fejére önt egy vödör vizet.
Erre a barátja: - És most mit beszéltetek?
- Mondta hogy menjek el tejé.
Én meg mondtam hogy baszom anyád, nem látod hogy esik az eső?! ..... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Humor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-11-20 21:23:34, vasárnap
|
| |
| |
A bevándorlók tájékoztatása végett közöljük, hogy a magyar határon látható
SHALOM felirat nem üdvözlés.
Eredetileg HEGYESHALOM volt, csak kiégtek a körték... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Humor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-11-20 21:22:11, vasárnap
|
| |
| |
A cigánykodás lassan a végéhez ér, a rendszer recseg-ropog, a királyról lassan kiderül hogy meztelen. Az Orbán által rabszolgáknak tekintett munkavállalók tömegével menekülnek az országból, nem hajlandók tovább eltartani a mutyibandát és ingyenélő szavazóit. A nemzeti angyal-álarc lassan lehullik a magát valamiféle fáraónak tekintő, elmebeteg, posztkommunista diktátorról. Csak a kenyér ára 30%-al nő a külföldre menekült pékek miatt, miközben az elmebeteg diktátor 1,6%-os "nyugdíjemeléssel" próbálja vigasztalni ingyenélő szavazóit. A cigánykodás lassan a végéhez ér, a rendszer recseg-ropog...
Majd akkor lesz itt béremelés amikor a dolgozók ugyanolyan magabiztossággal hiszik el magukról, hogy nekik is jár annyi pénz mint nyugaton, mint amilyen magabiztossággal vágják zsebre a milliárdos közpénzeket egyes sőt többes politikusok.
Öntudatra kell lecserélni azt a fejleszegett csóró melós imázst, aki csak túlélni akar, és nem élni és élvezni az anyagi javakat. Akkor majd nem kell senkinek harcolnia értük, kíméletlenül bevasalják a kormányon a jussukat!
De amíg ez a büszke dolgozói öntudat nincs kialakulva a melósokban, addig le a kalappal a Jobbik előtt, hogy üti a vasat és harcol értük!
///////////////////////////////////////////////////////////////////////////////// //////////////////////////////
2016. 11. 20. 12:26
Orbán a kiszolgáltatott és olcsó munkaerőben hisz
Volner János, a Jobbik frakcióvezetője szerint Orbán Viktor és kormánya az olcsó és kiszolgáltatott munkaerőben hisz.
Az ellenzéki politikus vasárnapi budapesti sajtótájékoztatóján hangsúlyozta:
sürgősen szükség van jelentős béremelésre Magyarországon, és ennek a gazdaságon belül meg is van a fedezete.
Volner emlékeztetett: az őszi ülésszak kezdetén megtartott frakcióülésén jelezték, hogy a Jobbik legfontosabb kampánytémája az ülésszakban a dolgozói béremelés kérdése lesz. Ennek érdekében nyomás alá helyezték a kormányt. A politikus elmondta: a kormány tízmilliárdokkal segítette azokat a külföldi vállalatokat, akik a luxusiparban dolgoznak, ám ezeken a tárgyalásokon soha fel sem merült Orbánék részéről, hogy feltételül szabják a dolgozók bérfelzárkóztatása.
Azt mondta: más kelet-európai országokhoz képest Magyarországon emelkedtek a legkevésbé a bérek az elmúlt hat évben. A legfejlettebb nyugat-európai országok munkavállalói pedig hat-hétszer többet keresnek jelenleg, mint a magyar dolgozók - tette hozzá.
A Jobbik azt szeretné elérni, hogy olyan jelentős mértékű adó- és járulékcsökkentés legyen, amely minden dolgozó magyar embert elér, szeretnék továbbá, ha egyszámjegyűvé válhatna a személyi jövedelemadó, és a termelést támogató adórendszert vezetnének be Magyarországon - mondta Volner János.
Kérdésre a jobbikos politikus azt mondta: néhány éven belül 30-40 százalékos béremelésre van szükség, mivel ennek már érezhető hatása lenne, és akár itthon tartaná a most külföldre vándorló munkaerőt.
http://alfahir.hu/orban_a_kiszolgaltatott_es_olcso_munkaeroben_hisz |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-11-20 21:12:05, vasárnap
|
| |
| |
A társuralkodó - 1.
2016. november 20. 10:45 - Debreczeni József
2009 tavaszán a Széll Kálmán Alapítvány összejövetelén tartott előadást Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője. Ekkor már biztos volt, hogy egy év múlva Orbán alakít kormányt, így minden valamire való Fidesz-közeli vállalkozó ott tolongott a telt házas eseményen, hogy demonstrálja elkötelezettségét. Nagy figyelemmel hallgatták a leendő kormányzat egyik kulcsemberének szavait, Navracsics pedig valóban az új kormányzás alapelveiről beszélt. Ennek során kijelentette: véget kell vetni a ,,Puch-, illetve Simicska-kormányok" időszakának, mert ,,egy nemzeti kormány gazdaságpolitikája nem szólhat részérdekek kiszolgálásáról".
Simicska számára persze érdektelenek voltak az efféle összejövetelek, de a szóban forgó esten készült hangfelvételt - annak őrá vonatkozó részletét - valakik helyénvalónak tartották elküldeni neki. Miután azt meghallgatta, felhívta Navracsicsot. Üvöltözött vele a telefonba és a maga ordenáré stílusában keresetlen szavakkal igazította helyre a szerinte totálisan eltévedt frakcióvezetőt (a majdani miniszterelnök-helyettest). Navracsics és Simicska között ekkor szakadt meg végleg a beszélő viszony.
Föl kell tennünk a kérdést: Navracsics Tibor vajon komolyan hitte, amit Simicska Lajosról mondott? Hogy 2010-től vége lesz az ő idejének? Ennyire nem volt tisztában a Fidesz működésével, e működés lényegével?
2010 tavaszán, a kétharmados győzelem után Orbán és Simicska hosszú heteket töltöttek együtt Felcsúton. Rényi Pál Dániel szerint azért, hogy ,,közösen véglegesítsék a miniszterek listáját és eldöntsék, a kormánypárti képviselők közül ki viszi a fontosabb szerepeket". Simicska volt tehát a leendő kormányfő partnere az új rezsim megtervezésében és megalkotásában. Orbán tudta: nélküle - az ő gazdasági hátországa és médiabirodalma nélkül - nem lett volna képes újra felkapaszkodni a hatalom csúcsára. Egyrészt tehát érezte, hogy törlesztenivalója van: ,,a Lajost ki kell fizetni" - mondta többször szűk körben. Másrészt tudta, hogy a hatalom megtartását biztosító új gazdasági és politikai szisztéma kiépítése és beüzemelése nem nélkülözheti Simicska fantasztikus agyát, fölhalmozott tudását, célratörő energiáját, továbbá intézményi és személyi networkjét. A régóta vitt közös vállalkozás egylényegű kettős céljából - a hatalom- és pénzszerzésből - is következett egyfajta duális berendezkedés. Így volt ez már első regnálásuk idején, 1998 és 2002 között is. Ám miután akkor kiderült, hogy Simicska nem bírja a közszerepléssel járó éles reflektorfényt, Orbán ezt a dualizmust az ő hatalmának és Simicska befolyásának a kettősségében gondolta el. Ahol a régi cimbora szürke eminenciásként töltheti be a maga kulcsszerepét.
A dolgok, mint majd látni fogjuk, nem egészen így alakultak, de erről később...
Hogy Orbán és Simicska korántsem ott akarták folytatni, ahol 2002-ben abba kellett hagyniuk, az gyorsan kiderült. A legfontosabb különbség az volt, hogy immár nem elégedtek meg a közjavak lehető legnagyobb mértékű kisajátításával, vagyonszerző törekvéseiket kiterjesztették a magánjavak területére is. Az Orbán által prezentált meghökkentő forradalmi és nemzeti pátosz a korlátlan hatalomépítést és a határtalan anyagi haszonszerzést volt hivatva legitimálni. A leendő kormányfő már a választási győzelem percében világossá tette ezt: ,,Nem egyszerűen arról van szó, hogy... megtörtént a hatodik szabad választás. Sokkal nagyobb dolog történt Magyarországon. Ma forradalom történt a szavazófülkékben... olyan nagy horderejű változást tudunk véghezvinni, amelyet régen csak a forradalmak nyújthattak egy országnak...
És a korlátlan politikai lehetőségek birtokában csakugyan új korszak vette kezdetét. Eddig pártjuk gazdasági erejének és saját vagyonuknak a gyarapítása lebegett a szemük előtt a parlamentáris kormányzás keretei között; mostantól más léptékben gondolkodtak. Immár nem az újabb választások megnyeréséhez akartak további anyagi erőt biztosítani, hanem meg akarták változtatni a politikai, a gazdasági és a társadalmi status quot. Egyszer s mindenkorra: választásokon túl és választásoktól függetlenül.
Ezért latolgatta Orbán Simicskával - és nem mással - hosszú heteken át Felcsúton a kínálkozó lehetőségeket, a célokat és az azok eléréséhez szükséges eszközöket, utóbbiak közt a személyi feltételeket is. Jóval többről volt itt szó, mint a győzelem kivívásához nagy segítséget nyújtó régi cimborának tett gesztusról, holmi baráti ,,tartozás" kiegyenlítéséről. A leendő kormányfő bizonyára sokakkal tárgyalt, beszélt, egyeztetett ezekben a hetekben. De a ,,főtárgyaló" Simicska Lajos volt, amit irányadónak kell tekintenünk a kiépülő Orbán-rezsim megítélése során. A leendő miniszterelnök azért nem Navracsics Tibor leendő miniszterelnök-helyettessel tárgyalt a terveiről, mert a Fidesz nevű szervezett vállalkozás hatalomszerzésének alapvető célja nem az ország lehető legjobb kormányzása, hanem az ország erőforrásainak lehető legnagyobb mértékű kisajátítása volt. E cél érdekében pedig a párt politikai üzletága vezetőjének a párt gazdasági üzletága vezetőjével kellett egyeztetnie. Hogy közösen konstruálják meg azt a hatalmi berendezkedést, amelyet külső használatra (nem kevés cinizmussal) a ,,Nemzeti Együttműködés Rendszerének" neveztek el.
http://szurkedominancias.blog.hu/2016/11/20/a_tarsuralkodo |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-11-20 21:09:47, vasárnap
|
| |
| |
,,Ki is vagy te, bazmeg?"
2016. november 19. 08:55 - Debreczeni József
A 2008-as népszavazáson elszenvedett súlyos vereség és az ebben az évben kirobbant világgazdasági válság végleg megpecsételte az MSZP-SZDSZ kormányzat sorsát. A közelgő választásokon immár nemcsak a Fidesz győzelmét lehetett biztosra venni, de egyre inkább azt is, hogy ehhez a győzelemhez kétharmados parlamenti többség társul majd. Az akkori idők - s a hozzájuk kapcsolódó várakozások - jellemzésére kiválóan alkalmas a Paksi Atomerőmű új vezérigazgatójának a története. Ez az állami mamutcég a mindenkori kormány felségterülete volt - ideértve a politika fekete finanszírozását szolgáló bizonyos anyagi forrásokat is. 2009 tavaszán azonban már annyira érezni lehetett a közelgő változások szelét, hogy az amúgy is ingataggá vált baloldali kormányzat szakított a korábbi gyakorlattal és a politikai megbízhatóság szempontját mellőzve, kifejezetten szakmai alapon kívánta betölteni az erőmű megüresedett vezérigazgatói posztját. Így esett a választás Süli Jánosra, aki egész addigi pályafutását Pakson töltötte, végigjárta a szakmai ranglétra összes fokát, s aki politikailag nem kötődött a baloldalhoz, mi több, inkább konzervatívnak vallotta magát. Emiatt aztán szükségét is érezte, hogy a kinevezés elfogadása előtt kikérje a hatalom kapujában álló Fidesz jóváhagyását s egyben tisztázza: politikailag semmi köze sincs az őt kinevező baloldalhoz. Személyes találkozót kért Orbán Viktor pártelnöktől, aki szakított rá időt. Miután pedig Süli előadta a tényállást, arra bíztatta őt, hogy fogadja el a kinevezést, 2010 után nem fogják a másik oldal embereként kezelni. Ám mielőtt távozott volna, Orbán felírt egy telefonszámot egy papír fecnire, s azt azzal nyomta Süli kezébe, hogy a továbbiakra nézve ezt a számot hívja föl. (A történetet az érintett mesélte el különböző alkalmakkor több ismerősének, Pakson az idők során viszonylag széles körben ismertté vált, magam több forrásból is hallottam.)
Süli János természetesen komolyan vette Orbán intelmét és felhívta a megadott telefonszámot. Azon egy bizonyos Nyerges Zsolt jelentkezett be, aki - miután megtudta, milyen ügyben keresik - időpontot adott a hívónak: ekkor és ekkor várja őt Budán, a Radóc utca 8. szám alatt. Süli a megadott időben meg is jelent a megjelölt helyen (ahol a bejárat mellett apró réztáblán a Mahir Zrt. neve volt olvasható), majd az épületbe jutva bő egy órát várakoztatták őt az előtérben. Aztán beszólították. A szobában ülő zömök ember szó szerint ezzel a kérdéssel fogadta: ,,Ki is vagy te, bazmeg?" Miután Süli bemutatkozott és kellő önfegyelmet tanúsítva előadta jövetele célját, Nyerges Zsolt nagyjából ezt mondta neki: Jól van, bazmeg, fogadd el a kinevezést, csináld a dolgodat, de ne légy tévedésben: ahogy hatalomra kerülünk, rögtön kibaszunk téged a vezérigazgatói székből. Ha addig együttműködsz velünk és teszed, amit kell, akkor ennyivel meg is úszhatod.
Hogy Süli János a 2009. március 24-ei kinevezését követően mennyire működött együtt az őt Nyerges Zsolt személyében fogadó Simicska birodalommal, s hogy ez az együttműködés milyen dolgokban nyilvánult meg pontosan, azt természetesen nem tudhatjuk. Azt viszont igen, hogy a fiúk beváltották az ígéretüket: Sülit 2010. szeptember 13-án az MVM új igazgatótanácsa leváltotta posztjáról és visszaminősítette vezérigazgató helyettessé. Továbbá tudjuk azt is, hogy 2011 októberében indoklás nélkül ott is azonnali hatállyal felmondtak neki, így harmincévnyi munkaviszony után távoznia kellett az atomerőműből...
http://szurkedominancias.blog.hu/2016/11/19/_ki_is_vagy_te_bazmeg |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-11-20 21:02:20, vasárnap
|
| |
| |
2016. 11. 20. 13:22
Török Gábor: ,,Akik már lemondtak arról, hogy a Fidesz valaha is legyőzhető, kaptak némi reményt"
Előbb-utóbb eljön majd az a pont, amikor túl sok embernek lesz nyilvánvaló, hogy ez az ország már Orbán Viktoré, és változást csak ellenében lehet végrehajtani - véli Török Gábor. A politikai elemzőt az alaptörvény módosításának fiaskójáról, a letelepedési kötvények ügyéről, a Rogán Antalt övező botrányokról, Orbán Viktor utódlásáról, a Habony-médiában megjelenő karaktergyilkos támadások hatásáról, a Fidesz és a Jobbik harcáról, illetve Donald Trump győzelmének magyarországi vonatkozásairól kérdeztük.
A Heti Válaszban megjelenő, Mráz Ágoston Sámuellel közös vitainterjújában legutóbb arról beszélt, hogy 2010 óta először került beszorított helyzetbe Orbán Viktor. A letelepedési kötvények ügye varázstalanítja a miniszterelnök személyét?
2014 végén - 2015 elején, amikor a Fidesz támogatottsága jelentősen csökkent, magam is beszéltem varázstalanodásról, ma azonban más a helyzet. A Fidesz közel 2 milliós tábora stabilnak látszik, nagy meglepetés lenne, ha ennél kevesebben voksolnának a kormányoldalra 2018-ban. Ugyanakkor az vitathatatlan, hogy 2016 őszén hosszú idő után először fordult elő, hogy egy szavazás és egy alkotmánymódosítás ne a kormányfő szándékai, tervei szerint alakuljon: az érvénytelen népszavazás és a sikertelen alkotmánymódosítás, ha varázstalanodást nem is hozott, de azért valamelyest eloszlathatta a tévedhetetlenség és a legyőzhetetlenség mítoszát. Nem is elsősorban a kormánypárti szavazókra gyakorolt hatása lehet jelentős, mert szerintem körükben a célzott és következetes fideszes kommunikáció képes volt a népszavazást sikernek, az alkotmánymódosítást pedig a Jobbik árulásának bemutatni. A nem kormánypárti szavazóknál azonban ez a két esemény valóban hozhatott változást: sokan, akik már lemondtak arról, hogy a Fidesz valaha is legyőzhető, kaptak némi reményt.
Pharaon-ügy, Rogán-ügy, a Népszabadság méltatlan megsemmisítése, a Habony-média ámokfutása, ezek mind kényelmetlen és kínos botrányok a kormánypártok számára. Mennyiben befolyásolják ezek a miniszterelnök népszerűségét, vagy függetleníteni tudja magát ezektől az ügyektől?
Nagyon ritkán fordul elő a politikában, hogy egyetlen botrányos ügy közvetlen és azonnali hatást váltson ki, párpreferenciákat, választói attitűdöket fordítson meg. Ezek lassú és önmagukban nem halálos mérgek, amelyek azonban egy idő után megbetegítik, legyengítik a szervezetet.
A Rogán Antal fölé tornyosuló botrányok Orbán Viktor szerint ,,politikai blöfftámadások", amelyek csak a miniszter ,,pozícióját erősítik". A miniszterelnök valóban ezt gondolhatja, vagy csak rá van kényszerítve arra, hogy egységet mutasson, és megvédje Rogán Antalt?
Hogy a miniszterelnök valójában mit gondol, azt szerintem csak nagyon kevesen tudják, talán még maga Rogán Antal sem lehet biztos ebben. Én két dolgot gyanítok Orbán Viktor döntése mögött. Egyrészt a kormányfő mozgástere ebben az ügyben - bármennyire is szokatlan és furcsa ezt mondani vele kapcsolatban - korlátozott. Közjogi értelemben persze bármikor elküldhetné a miniszterét, de Rogán Antal és csapata olyan mértékben meghatározza a Fidesz és a kormány kommunikációját, hogy másfél évvel a következő választás előtt már kockázatos lenne változtatni. Másrészt az is nyilvánvaló, hogy a miniszterelnök az ilyen ügyekben mindig nagyon kiszámítható, következetes eljárást követ: külső nyomás alatt csak kivételesen súlyos, politikailag életveszélyes esetekben cselekszik.
A kormányban nem mindenki állt ki ilyen határozottan a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter mellett. Lázár János korábban a parlamentben az aligha védhető Mengyi Roland és Farkas Flórián neve mellett említette meg Rogán nevét. De mintha a Miniszterelnökséget vezető miniszter más ügyekben is kibeszélne a táborából. Mi lehet emögött?
Ezt talán könnyebb megfejteni: Lázár János már jó ideje tudatosan törekszik arra, hogy a lojalitás követelte kereteken belül önálló arcélt, karaktert rajzoljon meg. Ennek érdekében számos esetben vert már le olyan cölöpöket, amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy egyszer majd azokra építkezzen. Érdemes azt is megfigyelni, hogy a korábban rendkívül sokat támadott, több esetben a média célkeresztjébe került miniszter az utóbbi időszakban mennyire más környezetben teszi a dolgát.
Ma már egyértelműen Rogán Antal látszik a kormány leggyengébb láncszemének, Lázár János számára ez kifejezetten kedvező fejlemény lehet.
Kettejük régóta tartó küzdelme nagy valószínűséggel eldőlt: Rogán Antal a sokasodó ügyek miatt szerintem elvesztette azt a lehetőséget, hogy valaha a párt első embere legyen, Lázár János még versenyben van.
Lázár Jánosról azt is pletykálják, hogy egyszer majd ő lehet Orbán Viktor utódja, 2018-ra akár a kihívójává is válhat a kormánypárton belül, vagy ilyen felállás elképzelhetetlen addig, amíg a Fidesz vezére vissza nem vonul önmagától?
Meggyőződésem, hogy Orbán Viktor csak akkor fog visszavonulni, ha erre a választók rákényszerítik. Vagy egy választási vereséggel, vagy egy olyan parlamenti helyzet előállításával, amelyben a legtöbb mandátummal bíró, de abszolút többséggel nem rendelkező Fidesz kénytelen koalíciót kötni valamelyik mai riválisával - akinek biztosan az lenne az első követelése, hogy a miniszterelnököt ne Orbán Viktornak hívják. Mindaddig, amíg ez nem következik be, addig elképzelhetetlennek tartom, hogy a Fideszen belül bárki felvesse az utódlás kérdését. Amikor azonban eljutunk idáig, akkor egy teljesen új helyzet áll elő: egy pillanat alatt nyilvánvaló lesz majd mindenkinek, hogy hol húzódnak a párton belüli frontok, és kik éreznek magukban ambíciót a vezetéshez. Nem kétséges, hogy Lázár János szeretne eljutni eddig a pontig, a kérdés csak az, hogy időközben nem esik-e ki a versenyből, mint oly' sokan az elmúlt években. Esélytelennek semmiképpen nem nevezném. Sőt, ha ma következne be ez a helyzet, feltehetően neki lenne a legtöbb esélye a Fidesz vezetésére.
Orbán Viktor utolsó nagy ellenfele Gyurcsány Ferenc volt, de 2010 óta nemigen akadt komolyan vehető riválisa a magyar belpolitikában. Mondhatni, hogy az alaptörvény módosítása és a letelepedési kötvények kapcsán Vona Gábor személyében emberére talált?
Ezt a beállítást egyelőre túlzásnak tartom. Kétségtelen, hogy 2016 őszén - részben saját tudatos politikai lépéseinek, részben a kormánypárti média szerintem elhibázott támadásainak köszönhetően - Vona Gábor korábban nem tapasztalt erejű reflektorfényt kapott. Számára ez valóban egy nagy lehetőség, hogy felépítse a kétszereplős politikai verseny képét, amelyben ő az egyetlen esélyes kihívója Orbán Viktornak. Ugyanakkor ez egyelőre csak egy lehetőség, a következő másfél év mutatja majd meg, hogy ez a momentum, ez a dobbantó elviszi-e a Jobbik elnökét addig, hogy esélye legyen a győzelemre. Volt már amúgy ilyen helyzet a magyar politikában: 1996-ban sem sokan hitték, hogy a fiatal Orbán Viktor két év múlva eséllyel küzdhet meg a rutinos, tapasztalt Horn Gyulával. Más kérdés, hogy ez az analógia több ponton sem pontos: Vona Gábornak sokkal nehezebb a "fundamentális" helyzete, mint húsz évvel ezelőtt a mai miniszterelnöké volt.
A kormány alaptörvény-módosító javaslata a Jobbik támogatása nélkül elbukott. Beindult a hazaárulózás. Most a Jobbik benyújtotta szóról szóra ugyanazt a módosítót, amit a Fidesz, de egy félmondatban beletették a letelepedési kötvények kivezetését. A kormány azonban már nem akar alaptörvény-módosítást. Visszaüthet a hazaárulózás?
Nagyon fontos azt látnunk, hogy jelentős különbségek vannak a szavazói táborokban. Nem csupán mást gondolnak, másokat kedvelnek, de egészen máshonnan is tájékozódnak, másokra is hallgatnak, ha a politikáról van szó. Ezért is tapasztalhatjuk azt, hogy még az egészen jelentősnek gondolt ügyek sem igazán változtatnak a pártpreferenciákon, ha a pártok szavazói megkapják a gondolatmankóikat a saját kedvenc politikusaiktól. Szerintem ez történik most is: nem hiszem, hogy a pártválasztók - akár fideszesek, akár jobbikosok - az ügy miatt elpártolnának kedvelt pártjuktól, hiszen mindkét oldalon szépen felépültek az ellentétes narratívák. Sokkal érdekesebb, hogy mit gondolnak a "bizonytalanok", különösen azok a nem kormánypárti választók, akik a Fidesz leváltásához keresik a legalkalmasabb pártot. Nyilvánvaló, hogy a Jobbik lépései elsősorban róluk, hozzájuk szólnak.
A kormány és a Jobbik viaskodásának fő tanulságaként az ügybirtoklást nevezte meg a Heti Válaszban. Látszik már, hogy az alaptörvény módosításának fiaskója után milyen stratégia felé mozdulnak Orbán Viktorék és Vona Gáborék?
Miután a politikai stratégiákat az elemző a megtett lépésekből tudja kiolvasni, a jövővel kapcsolatban nehéz ilyen megállapításokat tenni. Azt azonban biztosra veszem, hogy a Fidesz elsődleges célja a saját mai táborának megtartása és a centrális erőtér megőrzése lehet.
Ha sem a baloldal, sem a Jobbik nem lesz képes - akár egymás rovására - megerősödni, akkor a Fidesz kétmillió szavazóval is kényelmesen nyerhet 2018-ban.
A Jobbik célja pedig egyértelműen az lehet, hogy széttörje ezt a konstrukciót: ebben sokat segíthet számukra, ha a Fidesz elsősorban velük foglalkozik, illetve, ha a baloldal nem lesz képes versenyképes alternatívát nyújtani. Mindkettő ugyanazt üzenné a nem kormánypárti szavazóknak: azt, hogy a Jobbik az esélyes kihívó.
Az elemzőként szebb napokat látott G. Fodor Gábor 2015 februárjában a Magyar Narancsnak adott interjújában olyat mondott, amivel szelet vetett és vihart aratott az orbáni jobboldalon. Politikai terméknek nevezte a polgári Magyarország hívószavát, és még azt is megkérdőjelezte, hogy az első Orbán-kormány valóban polgári értékekre épült volna. Azóta a 888.hu főszerkesztőjeként ő és az egyéb Habony-féle sajtószócsövek sokat tettek azért, hogy ezt ,,terméket" kivezessék a ,,politikai piacról". A régi értelmiségi Fidesz-holdudvart, hogyan érintheti ez a ,,termékcsere"?
Miközben sokakat zavar ez a fajta politikai cinizmus, amely tényleg mindent megrág és minden értéket megkérdőjelez, a politikai hatását mégsem érdemes túlértékelni.
A rossz érzéseknek, az értelmiségi csalódottságoknak ma nincs politikai következményük, hiszen "jobb híján" ez a tábor a Fideszre szavaz, és az esetek többségében rendre csendben is marad.
Sok víz lefolyik még a Dunán, amíg napirendre kerülhetnek az úttévesztésről szóló viták.
Nem újdonság a karaktergyilkosság a magyar politikában, de a politikusok követése, megfigyelése, magánéletében való vájkálása új mélységeket nyitott. A Jobbik elnökéről, Vona Gáborról naponta költenek lejáratásnak szánt álhíreket a Habony-féle bulvársajtóban. Célt lehet érni ilyen karaktergyilkos kampánnyal, vagy ez inkább már kontraproduktív?
Sajnos azt kell mondanom, hogy a karaktergyilkosság - ahogy általában a negatív kampány is - egy kifejezetten hatékony eszköz a politikában. Más kérdés, hogy ennek a műfajnak is megvannak a sajátos szabályai: kit, mikor, hogyan, mennyire és mivel lehet legyilkolni. Ami most történt, az szerintem azt mutatja, hogy ennek az akciónak a tervezői nem voltak elég felkészültek. Két szempontból sem: egyrészt - ahogy ezt már a népszavazási kampányban is láttuk - egyszerűen nem ismerték a határokat, olyan erővel és olyan mélységekben dolgoztak, hogy még a vak is láthatta a kilógó politikai lólábakat.
Másrészt pedig nem vették észre, hogy - miként erre már korábban is utaltam - a folyamatos támadásokkal Vona Gábor stratégiáját segítették, hiszen az ellenzéki szavazóknak azt üzenték, hogy ő a Fidesz első számú ellenfele, tőle tart leginkább a kormánypárt.
A Fidesz és a Jobbik, Orbán és Vona, a magyar belpolitikában, illetve a sajtóban is ez a két pólus vált hangsúlyossá, eközben a baloldali ellenzék mintha már nem is létezne. Egymással civakodnak, de se karakterük, se témájuk. Molnár Gyula a HírTV-nek már egyenesen azt nyilatkozta, 2018 után akár felmerülhet az is, hogy megszűnjön az MSZP. A teljes szétbomlás útjára lépett a baloldal, vagy van még esély a megújulásra a jelenlegi szereplőkkel?
Teljes szétbomlásról nem beszélnék, hiszen a baloldal szavazótábora ma is jelentős, összességében, az összes baloldali pártot egyben számolva a Jobbikénál jelentősebb. Más kérdés, hogy még mindig, sőt, egyre inkább aktuális velük kapcsolatban Mráz Ágoston Sámuel örökbecsű mondása a termék nélküli márkahűségről. A baloldal továbbra is magával, belső konfliktusaival van elfoglalva, egyelőre semmi jele annak, hogy képes lenne olyan személyi és tartalmi javaslatokkal előállni 2018-ra, amely a saját elkötelezett táborán túlra is üzenet lehet.
Kormányoldalon a Jobbik és a baloldal összefogásával riogatnak, vagy éppen ettől tartanak, annak ellenére, hogy a hírbe hozott szereplők kategorikusan elutasítják ennek a felvetését is. Ugyanakkor mintha a hagyományosan baloldalinak és liberálisnak tartott sajtó megértőbben viszonyulna a Jobbikhoz. A SZDSZ egykori politikusa, Kőszeg Ferenc pedig az Élet és Irodalomban már arról írt, hogy az Orbán-kormány leváltása érdekében akár még a Jobbikra is lehet szavazni. Ungváry Krisztián történész a Mandinernek azt mondta: amíg nem tud együtt sípolni Orbán ellen egy jobbikos tüntetővel, addig nyilvánvaló, hogy ez a kormány be van betonozva. Elképzelhető, hogy baloldal értelmiségi gerince arra a döntésre jut, hogy a Jobbik az egyetlen életképes alternatíva az Orbán-kormány ellen?
A politikai elitek szintjén elképzelhetetlennek tartok egy ilyen együttműködést: értelme sem lenne és a realitása is nulla. Ugyanakkor azt látni kell, hogy szavazói szinten nem zárható ki az elmozdulás, ahogy ennek számos jele volt már korábban is az időközi választásokon. Az ellenzéki szavazók elsősorban a politikai változást, a kormány távozását kívánják, és a szavazatuk leadásánál feltehetően figyelembe is veszik azt a szempontot, hogy kitől várható leginkább ennek a célnak az elérése. Az időközi választásokon az esélyesebbnek gondolt jelöltek esetében jól látszott ez a mozgás, és előfordulhat, hogy a parlamenti választás előtt a pártok versenyében is várható ilyen elmozdulás. Ennyiben a baloldal számára életveszélyes, ha a baloldali véleményvezérek még "engedélyt" is adnak a szavazóiknak ehhez a döntéshez.
Már a 2009-es európai parlamenti választások eredményének elemzéseiben is szerepelt, hogy a Jobbik baloldali szavazókat is maga mellé tudott állítani. Reális cél lehet a jelenlegi erőviszonyok között, hogy a Jobbik elszívja a baloldal bázisát?
A bázisát semmiképpen, hiszen az igazán elkötelezett szavazók nem mozdíthatók. De nagyon sok olyan ellenzéki választó lehet, aki arra szavaz, akiről elhiszi, hogy le tudja váltani Orbán Viktort.
Meglepetést okozott, hogy Donald Trump nyerte meg az amerikai elnökválasztást. A magyar közéletet, akárcsak az amerikait, örömujjongók és pánikolók osztják meg. Túlzott hazai reakciók ezek? Milyen hatása lehet a magyar bel- és külpolitikára Trump elnöksége?
Elképesztően túlzóak. Pontosan azért, amire a kérdés is irányul: egyelőre fogalmunk sincs, hogy Trump elnöksége mit hozhat a régiónk számára. Nem tartom jó jelnek, hogy az amerikai elnökválasztásban is a magyar politikát látjuk, és a hazai kedvenceink megszólalásai, vélt vagy valós érdekei alapján drukkolunk egy-egy amerikai politikusnak.
Szerintem legalább az ilyen ügyekben érdemes realistának és nemzetinek lenni: nézzük meg, hogy mit lép majd az új amerikai adminisztráció, és aztán vizsgáljuk meg, hogy ezek miképpen viszonyulnak a magyar érdekekhez. Tartok tőle, hogy lesznek itt még nagy meglepetések és ezzel együtt komoly véleményváltozások.
A kormánysajtóban napvilágot látott elemzések és véleménycikkek is az amerikaiak többségének elitizmusellenességével magyarázzák Trump győzelmét. A magyar kormány politikusai szintén Trumpot ünneplik és új világrend kialakulásáról beszélnek. De nem éppen a növekvő ellenérzés a rendszerváltó elittel és a hat éve hatalmon lévő kormánnyal szemben a legveszélyesebb az Orbán-rendszerre is?
A tények alapján Orbán Viktor valóban jobban hasonlít Clintonra, mint Trumpra: 26 éve parlamenti képviselő, ebből tíz évet kormányfőként töltött el, nincs nála meghatározóbb, fontosabb politikusa a rendszerváltozás utáni magyar politikának. Mégis, politikai kommunikációja és megújulási képessége eddig alkalmassá tette arra, hogy ne ezt lássák benne a választók: kormányfőként, európai vezetőként is képes harcot hirdetni és vezetni a politikai elittel szemben. Ugyanakkor az idő ezen a téren biztos nem neki dolgozik: előbb-utóbb eljön majd az a pont, amikor túl sok embernek lesz nyilvánvaló, hogy ez az ország már az övé, és változást csak ellenében lehet végrehajtani.
http://alfahir.hu/torok_gabor_akik_mar_lemondtak_arrol_hogy_a_fidesz_valaha_is_le gyozheto_kaptak_nemi_remenyt
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-11-20 20:40:41, vasárnap
|
| |
| |
Molnár Bálint 2016-11-19
A közpénzből élősködő Rogán testvérek és az áldott emlékű nagymama
Szombati bulvárhírek ameddig a szem ellát. Azt írja a még el nem tiport, kemény és hasznos munkát végző tényfeltáró lap, az Átlátszó, hogy Antonio de Rogánnak és fantomügyvédnek álcázott kávézóhaverjának, valamint bizalmas pénzemberének változatlanul jól mennek a dolgaik. Aminek én örülök is, mert így legalább van némi egyáltalán nem megnyugtató magyarázat arra, hogy miközben minden elrohad szép lassan ebben az országban a polgári-nemzeti kormányzás égisze alatt, egyeseknek bejött az élet, baszki.
Egyfelől Kertész Balázs törvényen kívüli zugügyvédről van szó, akit Rogán első felindulásában, gyári adottságaiból kifolyólag letagadott, a közös fotójukat is legyalulta a Facebook-oldaláról (szerintem hamarosan az egész közösségi oldalát is eltünteti, mert csak a bajnak van), aztán eszébe jutott, hogy amikor rájön a fosás, vagy inna egy finom kávét, akkor hozzá ugrik fel az Aulich utcába. Általában Habonynak is olyankor van a környéken sürgősen elintéznivaló hígfosása.
Nos, a csávónak - akit legnagyobb pechére - nem sikerült forró ecetes ollóval kivágni a Rogán miniszteri beiktatása alkalmával készült fotográfiákról, a svájci Zug kantonban 2 millió frankot (580 millió forint) érő luxusvillája van. Nem bérli, ő a tulajdonosa, ráadásul állandó lakcímként is regisztrálta. Akinek nem mond semmit ez a bizonyos Zug, azt érdemes tudni róla, hogy A MET csoport energetikai vállalat több tagja is ide van bejegyezve. Ez konkrétan az a cég, amely - a letelepedési kötvényes átveréshez hasonlóan - évente több tízmilliárdos kárt okoz a magyar államnak.
Mindeközben itt van Csecsil sikeres és tehetséges üzletasszony férje, Antonio, aki nyúzottan bár, de töretlen pofátlansággal tolja a luxusmaffiózók életét a helikopteres kiruccanástól a család dubaji nyaralásáig, és akiről most az is kiderült, hogy sikeresen felújította a méltatlanul elfeledett balatonlellei nyaralóját is. Amelyet a testvérével együtt birtokol (igen, ezekből is kettő van, ki más lehetne Szakonyfalu polgármestere, ha nem Rogán Valéria?) és amelyet drága jó nagymamájuk révén örököltek. Mert az egy ilyen közönséges parasztlegénynek, akik mai napig nem tanultak úri modort, végül is nem is parasztok a szó nemes értelmében, hanem egyenesen földesúri családból származnak.
A nagymama, aki világéletében spórolt a csirkefarháton, 2008-ban, a párnahuzatban összegyűjtögetett élete munkájából megvett egy sacckábé 260 négyzetméteres vityillót, amelynek értéke ma valahol 50 és 100 millió forint közé tehető. Az átlagos magyar nyugdíjasra jellemző jócselekedet után pár hónappal a jóisten magához szólította a drága jó nagymamát, aki csak azért élt és spórolt veszettül, hogy az unokáinak legyen mit örökülniük.
Az örökségről most az Átlátszó írta meg, hogy a közpénzből élősködő Rogán-testvérek hónapokon keresztül újíttatták felfele. Kívül és belül egyaránt. Nehogy már csak Szijjártóporzéknak legyen szuperpöpec medencéje anyuék összefogásából, nem igaz? Amellett, hogy nagyobb medencét műtöttek az udvarra, újraparkosítottak több száz négyzetméternyi zöldfelületet, kicserélték a járólapokat, térköveket, közel 1 méterrel megmagasították a kerítést, (..) de felújították az épülethez tartozó gépkocsibeállókat is - írja az Átlátszó. Ami kell, az kell alapon. Verejtékes, tisztességes és becsületes munka kellett hozzá, de meglett.
Ez látszik kintről is. Ami bent van, az sem lehet kutya. A helyiek szerint 7-8 hónap alatt kéthetente vitték el a bontási anyaggal megpakolt konténereket, és ehhez arányosan érkezett építőanyag, amit később feltehetőleg beépítettek. Az egészen biztos, hogy a légkondícionáló rendszert felújították és bővítették. A helikopterleszállót nem sikerült beazonosítani, de minden más a helyén van. Épül, szépül Máriaországa ha nem is, de legalább a fősodor semmiben nem szenved hiány.
Amit ezúttal is szóvá tennék és kiemelnék, az a propaganda minisztériumának kétszeresen pofátlan válasza az Átlátszó arra vonatkozó kérdéseire, hogy mit, mennyiért és mibű:
,,Azt, hogy a Rogán Antal társtulajdonában lévő balatonlellei nyaralóban történt-e bármilyen változtatás alapvetően magánügynek tartjuk. Állításai azonban erősen túlzóak, semmilyen engedélyköteles változtatás, érdemi nagy felújítás nem történt. Rogán Antal és az ingatlan társtulajdonosa minden költséget közösen viselnek."
Hát ha nem történt érdemi felújítás, akkor főleg nincs titkolnivaló, nemdebár Tonyovics? Francokat nincs. Itt a propaganda második válasza:
,,Ahogyan azt már (...) jeleztük, ez magányügy, megkeresésében erősen túlzó állítások szerepelnek. Rogán Antal vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségének eleget tett. Kérjük, küldje el a jogszabályi hivatkozást, hogy mi alapján kéri miniszter úrtól a megkeresésében szereplő számlákat."
Hát ja. Rogán Antallal a legritkább esetben nem fordult elő, hogy képes lett volna a vagyonnyilatkozatait helyesen kitölteni első nekifutásra, hogy azokból ne maradt volna ki valamelyik örökölt ingatlan a sok közül. Az univerzummal arányosan, hőre táguló Pasa-parki csoda, vagy apu-anyu-nagymama paraszti örökségének valamely felbecsülhetetlen darabja. De arra a semmit nem érő, dísznek is rossz vicc vagyonnyilatkozatra hivatkozni, amibe az urak évek óta következmények nélkül azt írnak, amit akarnak, büdös, mint minden, amihez Rogán életében hozzányúlt.
Nem, Rogán, nincs jogszabály, ami kötelezne a szájbabaszott számláid nyilvánosságra hozására. Itt már rég nincsenek jogszabályok, amelyek titeket bármire is köteleznének. Amik vannak, azok is csak azért, hogy naponta leköpjétek őket. Azokat is, amiket kétharmados jókedvetekben hoztatok. Alkotmányellenesen. Itt csak az ágy alá berúgott szarként bűzlő magánügyeitek vannak, amelyekkel tele az omladozó padlás. Miközben ellenzéki politikusokra ráuszítjátok a gyomorforgató lakájmédiátokat, hogy ugyan mibű telik albérletre (!) nekik, titeket semmiről nem lehet kérdezni, mert minden magánügy. Mitől magánügyebb a közpénzből élősködő Rogán-testvérek közös ingatlanának soktízmilliós felújítása, mint Juhász Péter albérlete? Mitől?
Kicsoda Rogán Valéria, hogy a propagandaminisztérium mossa tisztára a szennyesét? Ha nem Rogán írta alá a közleményt, miért nyilatkozgatnak névtelen senkik róla? De legfőképpen: az az erkölcsi trágyadomb, aki egész életében politikus volt, aki egyetlen fillért nem keresett soha azon kívül, amit az adófizetők összedobtak számára, aki hosszú hetek óta olyan sztorikkal van címlapon, amiket nem tud megmagyarázni, aki megállás nélkül hazudozik úgy, hogy estére már nem érvényes, amit reggel mondott, aki tehát a törvényes jövedelmén kívül nem rendelkezik más bevétellel, de annak n-szeresét költi el havonta a szemünk láttára, az milyen istentelen alapon dobálózik a magánüggyel? És ha ez az erkölcsi trágyadomb nem érzi fontosnak, hogy elmesélje miből telik arra, amire normális körülmények között nem telne, akkor milyen alapon várja el, hogy a gondolkodó polgár ne köztörvényes bűnözőként emlegesse?
Ehhez képest csak apró adalék, hogy a Rogán-testvérek (kiemelten Antonio) minden bizonnyal a drága jó nagymamán keresztül mosták tisztára a mocskos vagyont. Úgyhogy szerintem a felhőkig magasíthatod a kerítést, Rogán, egy percre nem fogod tudni élvezni, amit összeharácsoltál. Ennyi vigasztal, minden másért az én pofámról ég le a bőr. Hogy a nemzeti büszkeségtől dagadó keblű magyar emberek százezreinek még mindig nem világos, mi folyik itt.
adomany
http://kolozsvaros.com/2016/11/19/a-kozpenzbol-eloskodo-rogan-testverek-es-az-ald ott-emleku-nagymama/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-11-20 20:31:29, vasárnap
|
| |
| |
Hazudni, hazudni, hazudni!
Közzétéve 2016-11-20
Dózsa László hazugsága a mi elhazudott múltunk
Nagyon eredeti Vidnyánszkytól, hogy Dózsa személyével rávilágít emlékezetünk zavarosságára.
A Tóth Ilonka című előadás végén a Nemzeti Színházban idős színészek lépnek elénk a színpadra, hogy elmondják saját emlékeiket 1956-ról. Voith Ági, Bodrogi Gyula, Csurka László és Mécs Károly után Dózsa László az, aki a színpad közepére áll, fehér díszegyenruhát húz erre az utolsó jelenetre, félreértés ne essék, az előadásban nem ez volt a jelmeze. A vakítóan fehér zubbonyra inkább azért van szükség, hogy a huszadik sorban is jól lehessen látni, az kitüntetésektől roskadozik, melyeket a rendszerváltás után a magyar államtól kapott '56-os szerepvállalásáért. Dózsa talán úgy képzeli, hogy ezek reflektorfényben való megcsillogtatása legitimálja majd azt a történészek által ezer ponton megkérdőjelezett sztorit, amelyet a tizennégy éves önmagáról, a sortűzről, a tömegsírról, a jó lelkű sírásóról és mesébe illő meneküléséről ad elő estéről estére a Nemzetiben.
A Tóth Ilonkát még azelőtt kezdte próbálni Vidnyánszky Attila rendező, mielőtt Dózsa közröhej tárgyává vált volna a médiában. Ciki-e vajon Vidnyánszkynak, hogy így fejeződik be az előadása? Igen, valószínűleg az. Ugyanakkor borzasztó tiszteletlen a többi színésszel kapcsolatban, akik Dózsával együtt lépnek a színre, és igaz történeteket mesélnek el '56-ról. De bármilyen furcsa, azt gondolom, hogy ebben a sztoriban mégsem Dózsa László személye a fontos, hanem valami sokkal egyetemesebb kérdésre mutat rá a történelemszemléletünkkel kapcsolatban. És ez az aspektus a színházi berkekben állítólag csak Háry Jánosnak csúfolt színészt teszi meg az egyetlen igazság hordozójának.
Az igazság egyszerűen annyi, hogy nincs igazság, vagyis van, de sosem tudjuk felderíteni az igazság minden apró részletét, és hogy a magyar történelemről való tudásunk a tényeken kívül sokszor mesékre épül. Gondolkodásunkat a múltunkról rengeteg esetben nyilvánvaló hazugságok határozzák meg, mert vannak üres helyek az emlékezésben, amelyeket mindenki erőnek erejével próbál betölteni saját nézőpontjával vagy pártállásának megfelelő narratívákkal, esetleg - ahogy Dózsa esetében ez megfigyelhető - saját személyével, elképzelt hősiességével.
Dózsa László tulajdonképpen szimbóluma a magyar emlékezetpolitikának: úgy emlékezünk mindig mindenre, ahogy az adott helyzetnek, hatalmi berendezkedésnek a legkényelmesebb. Így volt ez az előadás által megjelenített Tóth Ilona történetben az ötvenes években, annak kétséges rehabilitációjában (hiszen vitatkoznak a történészek azon, hogy a fiatal medika valóban gyilkos volt-e vagy koncepciós per áldozata, a színpadon megjelenő sztori nem tény, csak egy olvasat), és így van ez most 2016-ban is. Ebből a szempontból viszont Dózsa valótlan állításainak teátrális keretek közé helyezése tulajdonképpen nagyon eredeti és gondolatébresztő. Akkor is az, ha az alkotóknak valószínűleg nem az volt a céljuk, hogy a nézőtérről kételkedve figyeljem Dózsa történetét, meg vele együtt az emlékezés nagyon szubjektív folyamatát.
(HVG)
Bal-Rad komm: “...a magyar történelemről való tudásunk a tényeken kívül sokszor mesékre épül. Gondolkodásunkat a múltunkról rengeteg esetben nyilvánvaló hazugságok határozzák meg..."
-Amikor pedig a múltunkat KÉNYSZEREDETT HAZUGSÁGOKKAL HASZNÁLJA FEL a politika a napjai történéseinek igazolására!-ott már nagyon-nagy a baj!
Márpedig ITT NAGYON-NAGY BAJ VAN!
De a politikát cseppet sem zavarja, hogy VANNAK MÉG SZÉP SZÁMMAL ÉLŐ TANÚK! Akik nem Háry Jánosok!
http://www.balrad.com/2016/11/20/hazudni-hazudni-hazudni/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 16
|
|
|
|
2016. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
511 db bejegyzés |
| e év: |
5039 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1734
- e Hét: 7466
- e Hónap: 18577
- e Év: 172073
|
|
|
Offline
