|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 21
|
|
|
|
|
|
2016-11-23 16:46:29, szerda
|
| |
| |
Üzent az ősz
Fák alatt, egy kicsi padon
sárga levél ül szomorún,
nézegeti új ruháját,
mit a faág adott reá
búcsúzóul vagy emlékül,
szeretetből, kedvességből.
Az öreg pad rámosolyog,
aztán csendben, csikordulva
maga elé azt suttogja,
valamikor, réges-régen
nékem is volt ékességem,
lombos ágon madárfészek.
Kis levéllel üzent az ősz,
ma csak eggyel, holnap többel,
földet borít tarka szőnyeg,
élő festmény, csendes élet,
fák ágai nyújtózkodnak,
készülődnek mély álmukra.
Az éjszaka leple alatt
osonva jő kertek alatt,
ősz ruháját leterítve
leheveredik a fűbe,
levelet tűz kóchajába,
színesre festi a tájat.
Csókot lopkod fűtől, fától,
az illatos kis virágtól,
deres haját csipkelődve
lobogtatja hűvös reggel,
szelet perdít ágak közé,
levelet küld az ég felé.
Ám az idő araszolgat,
hangolni kell a húrokat,
leveleknek susogását,
faágaknak pattanását,
esőcseppek koppanását,
szívhez szóljon most a dal,
van, ki elmegy, van, ki marad,
szép emlékre gondoljanak.
Megtört fényű nappalok
váltják fel a tegnapot,
a térdig érő fellegek
lengedeznek völgyek felett,
szürkeségben titok lebeg,
kikeletkor a fagyott föld
életre kel, zöld ruhát ölt,
újesztendőt, tavaszt köszönt.
/Gál Mária/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-11-23 16:08:30, szerda
|
| |
| |
Reményik Sándor: A menekülő
Ha menni kell, magammal sokat vinnék,
Az egész édes, megszokott világot,
Rámástul sok, sok kedves drága képet
És egy pár szál préselt virágot,
Vinnék sok írást, magamét, meg másét,
Sok holt betűbe zárt eleven lelket,
S hogy mindenütt nyomomba szálljanak:
Megüzenném a hulló leveleknek.
Vinném az erdőt, hol örökké jártam,
Hintám, amelyen legelőször szálltam,
A keszkenőm, mivel rossz másba sírni,
A tollam, mert nem tudok mással írni,
Vinném a házunk, mely hátamra nőtt
Az utca kövét küszöbünk előtt!
Vinném... én Istenem, mi mindent vinnék!
Én Istenem, mi minden futna át
Gyötrődő lelkem alagútjain -
Olvasgatnám az ablakok sorát,
Simogatnám a fecskefészkeket,
S magamba színék minden verkliszót,
Mint bűbájos, mennyei éneket...
Utánam honvággyal tekintenének
Az ajtók mind, és mind a pitvarok,
Szeretnék mindent, mindent magammal vinni -
És mindent itt hagyok. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-11-23 15:37:17, szerda
|
| |
| |
Valójában sohasem mondunk egymásnak búcsút. Mindig ott marad valami, egy pillanat, ami még visszajöhet. Megérkezhet újra, bekopoghat akár kérdés nélkül. Ugyanis az élet tartogat meglepetéseket. Az, aki még tegnap nem volt az életed része, ma már az, a másik, aki meg rég elveszett bármikor előkerülhet. Vannak szálak, amikről azt hiszed, már lezárultak, közben meg nem.
Hiszen van olyan, hogy az Élet megmutat valamit, de még nem vagyunk rá készek. Nem értünk meg rá, de azt akarja, hogy lássuk, van esély, és higgyünk benne, hogy amennyiben kitartunk, bizony újra meg fog jelenni az életünkben.
Oravecz Nóra
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: FÓKUSZBAN "A NŐ" |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-11-23 09:29:32, szerda
|
| |
| |
Mókus és a mogyoró
Egy mókusnak boldog óra,
ha rálel egy mogyoróra.
- Tudod, ősszel az a dolgom,
eleségem összehordom.
Mikor a tél reám köszönt,
élvezem a kajaözönt.
A hó alá nem kell lesnem,
- ilyenkor kell megkeresnem...
Három hónap kemény meló:
Aztán pihenhetek - de jó!
Ám, ha kevés az eleség,
zsörtölődik a feleség.
Így hát készülök a télre,
minél többet teszek félre!
(Aranyosi Ervin)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-11-23 09:22:24, szerda
|
| |
| |
Reményik Sándor:
Gyógyíts meg!
Én Istenem, gyógyíts meg engemet!
Nézd: elszárad a fám,
A testem-lelkem fája...
De épek még a gyökerek talán.
A tompa, tunya tespedés alatt,
Gyökereimben: érzem magamat,
És ott zsong millió melódiám.
Én Istenem, gyógyíts meg engemet!
Hiszen - nem is éltem igazában.
Csak úgy éltem, mint lepke a bábban,
Csak úgy éltem, mint árnyék a fényben:
Rólam gondolt roppant gondolatod
Torz árnyékaképen.
Egy kóbor szellő néha-néha
Valami balzsam-illatot hozott.
Akkor megéreztem: ez az élet,
S megéreztem a Te közelléted, -
S maradtam mégis torz és átkozott.
Én Istenem, gyógyíts meg engemet.
Én szeretni és adni akarok:
Egy harmatcseppért is - tengereket.
S most tengereket látok felém jönni,
És nem maradt egy könnyem - megköszönni.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Egészség |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-11-23 09:07:07, szerda
|
| |
| |
"A gyógyulás sokszor nagyobb és megrendítőbb fájdalommal jár, mint maga a betegség. A gyógyulás nem azt jelenti, hogy jobban vagy, és kevésbé kezd valami fájni, hanem épp ellenkezőleg. Sokszor lemegy a mélyére, belevág még a csontodba is, mert ahogy szakadoznak fel a rossz sejtek, úgy rándul össze a test, hiszen amint távoznak belőlünk a nem odavaló dolgok, a nem odavaló sejtek és gondolatok, az nem lehet érzésektől mentes. És nincs rá semmilyen csillapító."
Szentesi Éva
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Egészség |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-11-23 09:00:02, szerda
|
| |
| |
"Ami el tud romlani, az el is romlik. És valóban, milyen igaz ez a szerelemre. Az érzés megkopik, a napok nem rejtegetnek izgalmakat, minden sivár és unott lesz, és rá is nyomhatjuk az elromlott jelzőt. És gyakran nem is gondoskodunk arról, hogy megjavítsuk a hibás részeket. Mert egyszerűen nem hisszük, hogy ez lehetséges, vagy csupán erőnk nincsen már hozzá. Megpróbálni helyrehozni a közös életet, mindig jó ötlet. Még ha nehéz is. Akkor is, ha a múltban mély sérelem érte a lelket, amelyet elfelejteni nem lehet, de nem is kell. Meg kell tanulnunk megbocsátani, túllépni, ha úgy érezzük, hogy van miért ezt megtennünk."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szépkorúaknak |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 21
|
|
|
|
2016. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
578 db bejegyzés |
| e év: |
6874 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2505
- e Hét: 12710
- e Hónap: 52322
- e Év: 281259
|
|
|
Offline
