|
2016-11-04 13:48:01, péntek
|
| |
| |
Különös a Nagybányai művészetünk helyzete itt Erdélyben. Állami segélyeken évődő művészeink sehogyan se tudnak megélni. Az állam kevésbé segíti őket, a közönség nem veszi képeiket, szobraikat s ezért művészeink mégis festenek, rajzolnak, mintáznak. Dolgoznak, építik az Erdélyi kultúrát, s nélkülöznek anyagot, jó életet s mindent ami nékik köteles volna adni a nagy tömeg, élén az állammal. Kiálitásokat rendeznek, pénzüket anyagra, rámákra, márványra, bronzra költik, s inkább nem esznek, szorgalmuk és bőkezűségük gyönyört nyújt a tömegnek, s nekik viszont nem juttat az élet majdnem semmit.
Az ember azt hinné, hogy ennek így kell lennie, vagy azt, hogy az embereknek más fontosabb dolguk van, mint ezzel foglalkozni. Látjuk, hogy iskoláink, igazság szolgáltatásunk, reformunk s politikánk, amellyel sokat foglalkozunk, nem áll jobban itt Erdélyben, mint a művészek ügye. Gyenge vigasz, de legalább megvan a remény, hogy majd-majd ! megváltozik minden. A decentralizálás így nem jó,Arad, Temesvár, Nagyvárad, Kolozsvár stb. városok művészei mégis csak kell, hogy tudjanak egymásról.
No és ha az államot nem érdekli, miért nem érdekel bennünket ? El kellett ezeket mondanom most, abból az alkalomból, hogy egymás után vannak az őszi tárlatok, hátha visszhangra talál, s lesz aki együvé fogja terelni Erdély művészeit, evvel jobban értékesíthetjük tehetségeseinket. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
