Sinka István: Ha úgy tetszik: virág,Sinka István : Sötét esztendők,Simon István : Falevelek a földön,Gyurkovics Tibor : Örökké, - lilagondolatok Blogja - 14.Dalai Láma, Antoine de Saint-Exupéry, Betegségek lelki okai, Chemtrail, dr Gyökössy Endre, Heinrich Heine,1956,A csend,A füves ember, Gyuri bácsi!,A magány,A magány metafizikája,A Magyar Szent Korona,A szerzői jog,A világ hírességei,Advent, Karácsony,Ady Endre,Ágai Ágnes,Albert Camus,Albert Einstein,Albert Schweitzer,Állatok, kamerák,Andrew Matthews,Anthony de Mello,Anthony Strano tanítások,Anyák napjára,Apollinaire,Áprily Lajos,Arany János,Aranyosi Ervin,Artai Zsuzsanna,Árvai Attila,Atlantisz?,Az 5G su,

Belépés

			lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s...			Papp Györgyné 1944.11.25 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 4

2016-11-07 11:43:19, hétfő

	Sinka István: Ha úgy tetszik: virág Életem - a földem. Megkaptam. És vele a búm is. Ez az örömöm s ez a bánatom. S leng vele sorsom erre-arra. Nékem: szabad út. Másnak: tilalom. Anyám szűkölte, apám megkereste, drága, drága föld ez. Dúl érte annyi sarc. Nemléte: halálom. A léte: vad viszály. Termése: kenyér, élet és falomb. Sarkaiból soha kivetni nem lehet: egy a világgal. Megmarad. S ez a lelkem bölcsőringatója; ha úgy tetszik: virág apám kalapjáról. Síkján olykor magyar tragédia pereg.

0 komment , kategória: Sinka István

2016-11-07 11:33:45, hétfő

	Sinka István : Sötét esztendők Csillag voltam előbb, aztán gyermek lettem, s gyertyaként a szívem a tenyerembe vettem. Sötét esztendőkben úgy néztem a tájat s Isten simogatta gyönge kis gyertyámat. Ment előttem farkas, jött utánam bárány -kastélyt vehettem vón' gyertyám fénye árán. Kastélyt vehettem vón' nem vitt rá a lélek. Végtelenből így is végtelenbe érek.

0 komment , kategória: Sinka István

2016-11-07 08:13:41, hétfő

	Kedves Annuska! Köszönöm szépen a szép üzeneted! Beragyogtad vele a reggelem! Simon István : Falevelek a földön Megrázza magát, nézd, a sok fa, hullik le a száraz levél, s mint távoli, arany vitorla, úgy lebeg, ha fújja a szél. Pirosan ellepi a földet, vastag, fekete sárra hullt. S tőle lett már színpompás szőnyeg fasorok oldalán az út. Szántáson magányos diófa, alatta kerek tócsa vér. S a deret rózsaszínné oldja a hulló, száguldó levél. Kopog az ősz arany esője, kalapom tetején pereg. Úszik a folyón is előre a levél, a kivénhedett. Rázza magát, nézem, a sok fa, mintha akarva ejtené öregségét, hogy rőt vitorla vigye az enyészet felé. De ág-karjukat égre tartják - mint naphoz esdeklő kezek, kérnek vissza már, fiatalság, tavasz, virágzás, tégedet. SZERETETTEL JÖTTEM HOZZÁD DRÁGA BARÁT EBBEN A NAGYON SZÜRKE IDŐBEN KIS VIDÁMSÁGOT HOZNI LEGYEN KELLEMES SZÉP NAPOD. PUSZI ANNUSKA

0 komment , kategória: Ősz

Gyurkovics Tibor : Örökké

2016-11-07 07:43:39, hétfő

	Gyurkovics Tibor : Örökké Örökké van a táj, a fák, az almakertek, a fák végén a lomb vagy a diólevél, miket úgy hajt a szél, mint halakat a gyermek, ahogy ujjaival a víz széléhez ér. Lenn ember ballag át, az aszfalt néma útja kígyózik bőrösen és lendül és ragyog, a lebegő ködök a levegőbe fúrva egyhelyben fekszenek, mint fáradt angyalok. A levegő örök, a tűz, a fény, a mérleg, a billenő hegyen a tér sziklája áll, mint mértani idom, amelybe zárva él egy madár és énekel tízezer éve már. Őrizz meg engem is, míg szelek hasogatják a szívemet, szegezz a fák közé oda, ahol ragyog a gally, mint rettentő igazság s aranyként tündököl a tárgyak homloka.

0 komment , kategória: Gyurkovics Tibor

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 4

Kategóriák

Keresés

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum

Látogatók száma

Szótár