|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2016-12-13 18:11:55, kedd
|
| |
| |
Odakint a hó apró csillagszemei, mint egy selyemfüggöny hullottak a jeges útra. Alig volt valaki az utcán, mindenki a szoba kellemes melegéből figyelte az ide-oda ingázó hatalmas pelyheket. De talán nem is meglepő hogy senki nincs az utcán. Karácsony este van.
Mindenki a fenyőillattal körüllengett szobákban beszélget, üldögél, kinek mihez van kedve. A hatalmas masnival és szalaggal átkötött színes dobozok már a fa alatt hirdették az este közeledtét, az ajándékbontás idejét, s a másik ember megajándékozását egy kis szeretettel, amit egész évben gyűjtögettünk, hogy ezen a napon kicsit többet adjunk, mint máskor.
Az egyik ablakon betekintve az utcáról egy nagyobb családi kört láttam, akik felszabadultan és vidáman beszélgettek. A gyerekek a fa körül igyekeztek kitalálni vajon kié lesz a nagyobb doboz, kié a kisebb, és vajon mi lapulhat a színes csomagolók alatt, ami már önmagában is magára vonta a figyelmet. Mindenki ámulva nézte a karácsonyfa színes égőinek kellemes villódzását, nem gyorsan váltakozott, csak éppen úgy, hogy az ember lelkét jó érzéssel, szépséggel töltse el.
Egy apró kislány ült a fa alatt alig lehetett 4 talán 5 éves, s potyogtak a könnyei. Édesanyja odalépett hozzá és megkérdezte: - Mi a baj Lili?- A kislány csak tovább pityergett s könnyeivel eláztatta a kezében lévő zsebkendőt. Halkan szipogva mondta: - Anya hozzám miért nem jön soha a Jézuska? - Az édesanya gyengéden simogatta a kislány hosszú barna haját és okos kis buksiját. - De hiszen már itt járt! Nézd, ő hozta ezt a rengeteg ajándékot! Ne pityeregj Lilikém!-
- Nem, nem járhatott itt! Mert én nem ezt kértem Karácsonyra! Amit én kértem nem lehet becsomagolni! Én azt kértem, hogy Peti gyógyuljon meg!- Az anya lelke zavarodottságában igyekezett megnyugtatni a kislányt, de ott belül tudta, hogy tényleg baj van.- De hiszen Petinek semmi baja. Honnan vetted ezt?- Az apuval erről beszéltetek a múltkor, hogy be kell vinni a kórházba. - Akkor nem arról beszéltünk! Nyugodj meg Lilikém!- A kislány lassan-lassan elhitte édesanyja szavait, s a sírást is abbahagyta.
Peti is a fa előtt ült. Ő már 15 éves volt. Képes volt felfogni mindazt, ami vele történik. Tudta, hogy rákos, tudta és nagyon félt, de a testvéreit meg akarta óvni mindentől. Nem akarta, hogy tudják, hiszen úgysem értenék meg. A legidősebb is 4 évvel fiatalabb nála. Csendben tűrte odabent a fájdalmat. Néha elfeledkezett róla, és szinte felhőtlenül kacagott a többi gyerekkel, de odabenn a szívéből szinte vércseppekként hullottak a könnyei.
Liliben ott élt a szorongás. Nem értette mi történik körülötte, mégis most is minden erejével imádkozott. - Drága jó Istenem! Én azt kérem Karácsonyra, hogy Péter gyógyuljon meg!-
S apró kezei, mellkasa előtt összekulcsolódva pihentek. Szinte görcsösen fonódtak egybe apró kis ujjai. Imádkozott szinte egész este, s nézte a hópelyheket az ablakon át.
Nemsokára hazaindultak a vendégek és a gyerekek is aludni tértek. Mindenkinek külön szobája volt, ám Lili aznap úgy döntött Péterrel szeretne aludni. A kislány odabújt a bátyjához s egyre erősebben mormolgatta magában az imát. Álomba szenderült, ám ajkai akkor is suttogták az imát, a kívánságot. Éjjel egy apró csillag hullott az égből, az ablakon át bekopogott. A kislány kinyitotta az ablakot, s a csillagból kitörő fény a fiú testére irányult. Csendesen aludt tovább, s a kislány is visszafeküdt.
Reggelre már csak álomnak tűnt az egész. A kislány tettét azonban a nyitott ablak, nyikorgó hangja bizonyította. Mire felébredt már a szülők nem voltak otthon, s Pétert sem találta sehol. Amikor hazaértek az anya arcán felcsillant a boldogság. Odament a kislányhoz s a fülébe súgta:- Itt járt a Jézuska, teljesült, amit kívántál!- A kislány rohant a bátyjához, s hamar az ölébe ugrott, s boldogan nézte az egész család a karácsonyfát, és a kislány szeméből, mint apró csillagok, gördültek le a könnycseppek, az öröm könnyei."
Ez a mese a Szeretet hatalmas erejéről, a családról, és az összetartozásról szól. Nem feltétlenül így történik ez meg a mindennapokban, de a kislány példája, mennyire szerette testvérét, talán példát mutathat mindenki számára. Mert akár igaz is lehetne.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-12-13 18:06:04, kedd
|
| |
| |
Megöregedni kötelező, felnőni - választás kérdése!
Nagyon megható történetet olvastam nemrég az Interneten, ezt osztom meg Önökkel - Veletek.
Sokszor jutnak eszünkbe eltávozott szeretteink, akik a világ valamely pontján nyugszanak, egy temető békét adó földjében. Az itt olvasható leírásban sok bölcs gondolat fogalmazódik meg, egy idős hölgytől, aki példát mutathat nekünk is, az élet dolgaival kapcsolatban.
,,A főiskola első napján a professzorunk bemutatta magát, majd megkért minket, hogy mutatkozzunk be valakinek, akit eddig nem ismertünk. Felálltam, körülnéztem, amikor valaki enyhén megérintette a vállam. Hátrafordultam, és egy ráncos, öreg hölgy nézett rám mosolyogva, beragyogva ezzel az egész osztályt. Így szólt:
- Szia jóképű. A nevem Rose, 87 éves vagyok. Megölelhetlek?
Nevettem, és lelkesen válaszoltam:
- Még szép, hogy meg!
Erre ő barátságosan megszorongatott.
- Miért van Ön a főiskolán, már ilyen fiatal, ártatlan korban?- kérdeztem. Viccesen azt válaszolta:
- Azért vagyok itt, hogy találjak egy gazdag férjet, megházasodjak, és gyerekeket szüljek!
- De most komolyan- mondtam. - Kíváncsi voltam, mi motiválta Őt, hogy egy ekkora kihívást vállaljon ennyi idősen.
- Mindig arról álmodtam, hogy befejezem a főiskolát és végre eljött az ideje!- mondta.
Az órák után elsétáltunk a társalgóba, és megosztottunk egy csoki turmixot. Gyorsan összebarátkoztunk. A következő három hónapban, minden nap együtt mentünk haza és rengeteget beszélgettünk. Mindig azt képzeltem, hogy egy időutazáson veszek részt, amikor az életbölcseleteiről mesélt. Az év során Rose az egyetem egyik szimbólumává vált, és bárkivel, akivel találkozott, gyorsan összebarátkozott. Szeretett kiöltözni, és szórakoztatta, hogy a többiek felfigyeltek rá. A szemeszter végén elhívtuk Rose-t a foci bankettre. Sosem felejtem el, amit akkor tanított nekünk. Felkonferálták és a színpadra lépett. Ahogy elkezdett beszélni, leejtette a három kártyáját a földre. Egy kicsit zavarban volt és a mikrofonra támaszkodva azt mondta:
- Elnézést, egy kicsit ideges vagyok. Sosem fogom rendbe szedni ezeket a lapokat, szóval hadd mondjam el fejből, amit tudok!
Ahogy nevettünk, megköszörülte a torkát és így folytatta:
- Nem azért hagyjuk abba a játékot, mert öregszünk. Azért öregszünk meg, mert abbahagyjuk a játékot. A fiatalságnak, boldogságnak és sikernek meg vannak a titkai.. Nevess sokat és minden nap találj humort az életedben! Kell, hogy legyen egy álmod! Ha elveszted az álmaid, meghaltál. Annyi olyan embert ismerünk, akik úgy járnak-kelnek a földön, hogy halottak és még csak nem is tudnak róla! Hatalmas különbség van aközött, hogy felnősz, és aközött, hogy megöregszel. Ha 19 éves vagy, és egész évben csak fekszel az ágyban, anélkül, hogy valami hasznosat csinálnál, akkor is húsz éves leszel. Jelenleg 87 éves vagyok, és ha egész évben az ágyban fekszem, én is 88 leszek. Mindenki megöregedhet. Nem kell hozzá tehetség vagy képesség. Ahhoz, hogy felnőj, mindig meg kell találni a lehetőséget a változásban. Ne sajnálj semmit! A felnőttek általában nem sajnálnak semmit, amit megtettek, inkább azt, amit nem tettek meg. Csak azok félnek a haláltól, akik azt sajnálják, hogy nem is éltek.
A beszédét azzal zárta, hogy bátran elénekelte ,,Ha én rózsa volnék" című dalt. Mindannyiunkat megkért, hogy tanuljuk meg a szövegét, és éljük át a mindennapjainkban.
Ha én rózsa volnék, nemcsak egyszer nyílnék,
Minden évben négyszer virágba borulnék,
Nyílnék a fiúnak, nyílnék én a lánynak,
Az igaz szerelemnek és az elmúlásnak.
Ha én kapu volnék, mindig nyitva állnék,
Akárhonnan jönne, bárkit beengednék,
Nem kérdezném tőle, hát téged ki küldött,
Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött.
Ha én ablak volnék, akkora nagy lennék,
Hogy az egész világ láthatóvá váljék,
Megértő szemekkel átnéznének rajtam,
Akkor lennék boldog, ha mindent megmutattam.
Ha én utca volnék, mindig tiszta lennék,
Minden áldott este fényben megfürödnék,
És ha engem egyszer lánckerék taposna,
Alattam a föld is sírva beomolna.
Ha én zászló volnék, sohasem lobognék,
Mindenféle szélnek haragosa volnék,
Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének,
S nem lennék játéka mindenféle szélnek.
Év végén Rose befejezte a főiskolát, amit már olyan régen elkezdett. Egy héttel a diplomaosztó után meghalt. Békésen, álmában.
Több mint kétezer főiskolás tanuló érkezett a temetésére, hogy tisztelegjen a csodálatos hölgynek, aki példát mutatott, hogy sose késő azzá válni, aki lenni akartál."
Emlékezz: Megöregedni kötelező, felnőni viszont, választás kérdése!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-12-13 17:58:34, kedd
|
| |
| |
Kultúra és művészet
Debrecenben járva természetesen a művészetkedvelők is megtalálják a számításaikat. Jelenleg az egyik legtöbb turistát vonzó attrakció a Munkácsy trilógia, amelynek darabjai újra egy helyen láthatóak: a Déri Múzeumban. A festőt világhírűvé tevő hármas: a Krisztus Pilátus előtt, a Golgota és az Ecce Homo monumentális méreteivel és kidolgozottságával mindenkit ámulatba ejtenek.
A modern művészet kedvelőit tárt karokkal várja a MODEM, a történelem szerelmesei pedig akár a Debreceni Református Kollégium Múzeumába is ellátogathatnak vagy betekinthetnek a város jelképévé vált Református Nagytemplomba, ahol immár nem csak a templomtoronyból, hanem a timpanon mögötti acélhídról is rá láthatnak Debrecenre.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-12-13 17:25:00, kedd
|
| |
| |
Állandó kiállítás a törökök kiűzéséről a Magyar Nemzeti Múzeumban
A terem bejáratánál végvárak régészeti leleteit bemutató tárlók kaptak helyet. A bal oldalon függő festmények egy 17. századi főúri ősgalériát idéznek, míg az alattuk elhelyezett tárlók a festményeken is megörökített, főúri viseletek ékességeit tárják elénk. A folyosó jobb oldalán főúri családok kincseinek válogatott darabjai és korabeli bútorok mellett az Erdélyben és Magyarországon a 16-17. században vert pénzek tanulmányozhatók. Magyarország török uralom alóli felszabadításának korszakát a keresztény szövetség és az oszmán-török hadak fegyverei, valamint a kijárat közelében elhelyezett gobelin mutatják be.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-12-13 17:17:45, kedd
|
| |
| |
Építs egy életet, hagyd, hogy összetörjön, darabokra hulljon, aztán építs fel egy újat, egészen addig, amíg eljutsz oda, ahova mindig is vágytál.
Oda, ahol jól érzed magad, ahol te is boldog vagy. Odáig nagyon sok világot kell felépíteni.
Falakat húzni, téglákat pakolni, kudarcot vallani, nehézségeket leküzdeni, megoldásokra találni.
Erről szól az út, meg arról, hogy a régi házból mindig tudd, hogy mit viszel magaddal. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2016. December
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
163 db bejegyzés |
| e év: |
2980 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2891
- e Hét: 5927
- e Hónap: 15110
- e Év: 67818
|
|
|
Offline
