|
2016-12-15 18:11:56, csütörtök
|
| |
| |
Ezek a férfikor évei. Néha észreveszem az időt, melyben élek, bólogatok és szemügyre veszem.
Milyen ez a férfikor? Meglepetéssel látom, hogy mindenestől mégis elviselhető. Az életet különös valóságérzés világítja át. Az üvegről tudom, hogy üvegből van, és ablakot lehet vágni belőle. Az emberről tudom, hogy vízből, mézből, foszforból és halhatatlan lélekből van, nem lehet eléggé megvetni, nem lehet eléggé megbecsülni. Az életről tudom, hogy véges. De akadnak pillanatai, melyek felérnek az örökkévalósággal. Vágyaim természetét, hajlamaimat ismerem. Mi kellene még? Új szerelem? Új gépkocsi? Utazás Afrikába? Már minden megvolt. De tudok örülni még eg fürt szőlőnek, egy új versnek, a nyári napnak, az értelem világosságának. A férfikor legnagyobb meglepetése, hogy a valóság sokkal érdekesebb, mint az ifjúság lázálmainak ködében képzeltük.
Ez a valóságérzés mindent pótol. Sugara ráesik egy emberre, egy tárgyra, s minden érdekes lesz. Minden valószerű és összetartozik. A mítosz felszáll, mint a köd. Tűrhető epika marad helyette.
Ez a kor, mikor barátaink és ellenségeink kezdenek kihalni. Magam is cihelődöm. Még nem sürgős; ülök a napban, s elszívok néhány cigarettát.
Tájak jutnak eszembe. Egy rét. Egy ember hangja. Ez az az idő, mikor mindennap eszünkbe jut a múltból valami. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Emberi bölcsesség és ami marad |
|
|
|
|
|
Offline
