|
2016-12-17 13:53:47, szombat
|
| |
| |
Szóltam egy cigány házaspárnak, kirámolták a pincét. Én már képtelen voltam oda egyedül lemenni az egyensúlyzavarom miatt. Hiába panaszkodnak nekem az apokaliptikus itt lakók, nem vagyok hajlandó szólni amiatt, hogy nincsen korlát a pincelépcső mellett. Születésem óta hajtják rajtunk végre a sorsukat, könyveiket, betegségeiket, mint a vasfüggönyösökét és kommunistákét, pusztítókét.
Elvitettem a Józsefváros sárga kádját, melyben kézzel mostam 1976. óta. 1967. óta mostam lavórban kézzel egyébként, kilenc éves korom óta, a Nyomorultak lírai karám apokaliptikus folytatásával az Illés-Omega-Metrónak, a magyarok elleni apokalipszis sátáni berendezésével az összes könyvével a világnak. Természetes volt Magyarország egészségügyének, hogy az elmeosztályok harcosai szerepeiket nem hajlandók végrehajtani. Közgyógyosok, eltartja őket a Nyugdíjfolyósító, végtelen az ember áldozásuk. A vasfüggönyösök sorsát befejezték a rokkantsági jelecskéjükkel 1998. óta engem bénítva meg helyettük. Most jelentkezett egyikük áprilisban csípőprotézissel, óvónőként anyám, majd az én áldozásomból vasfüggönyös nyugdíjasként Az elméjének köszönhető a balesetem. Kíséretük mindenre képes, mint a Rákóczi téré, amelyik pusztító, vadállat és börtön férjektől vált ember gyalázással és tisztul nyolcvan éve.
A harcosok hadi árvákként is megkapják a közgyógyot, akkor is, ha apokalipszist hajtottak végre.
Még mindig kézzel mosok, igaz, még fürdőkádban, ezt a panel skatulyát a város nem vette el még, a lányom fizette a rezsijét hosszú éveken keresztül Nagy Anna helyett eltartva engem, míg szabályozta az egészségügyet és szociális hálózatot magának. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
