|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 16
|
|
|
|
|
|
2016-12-25 17:24:39, vasárnap
|
| |
| |
Link
Egy csillag története
A világmindenség teremtésekor az Úristen összegyűjtötte a csillagokat. Köztük volt a mi napunk is. Végignézett a nyüzsgő sokaságon és beszédet intézett hozzájuk:
- Figyeljetek rám! - kezdte. - Gondjaitokra bízom a teremtett világot. Mindegyikteknek adok néhány bolygót. Az lesz a feladatotok, hogy kiárasszátok a fényt, a meleget ezekre a bolygókra, s ezáltal ott élet sarjadjon. Legyenek rajtuk növények, állatok, emberek, mindenféle élőlények nagy változatosságban, gazdagságban.
Ekkor Isten elé járultak a csillagok, s mind kapott a bolygókból, amivel tele volt a zsebe. Kisebb csillagocskák egy-két bolygót, nagyobbacskák ötöt-tízet, óriáscsillagok száz bolygót. Ezután az Úr elhelyezte őket a világmindenségben, ahol jó nagy hely van, elfértek mind. A gondjaikra bízott bolygók pedig ott keringtek körülöttük. De élet még nem volt rajtuk, sivár, kopár volt valamennyi. Akadtak csillagok, amik jó helyre kerültek, ahol nem volt nagyon hideg, némi víz is csillogott a bolygóikon elszórt tócsákban, mások viszont ott dideregtek az Univerzum csücskén, sanyarú körülmények közt. Különbözőképpen indult az életük.
Telt-múlt az idő. Évezredek jöttek-mentek, bizony egymillió év is elmúlt, s a csillagok közt versengés támadt. Némelyikük már négy-öt bolygóján is fel tudott mutatni valami életet. Akadt, ahol már nőtt a petrezselyem, a másikon virágok nyíltak, sőt akadt olyan csillag, amelyiknek legközelebbi bolygóján már az első hangya is megjelent!
Aztán, ahogy tovább teltek az évmilliók, ezek a csillagok elhatározták, hogy százezer évente összegyűlnek, mindenki megmutatja, milyen előrelépést tett az elmúlt időszakban, és akik semmilyen életet nem tudnak fakasztani, azokat megbüntetik, mert rossz csillagok; elveszik a bolygóikat, s magányos, kóbor vándorrá kell lenniük. Otthontalanul, üstökösként járják majd a mindenség útjait.
Az Univerzum szélén volt egy egészen kicsike csillag. Erejét megfeszítve igyekezett ontani a fényt, a meleget, hogy három bolygóján élet sarjadjon, de nagyon nehéz dolga akadt: mindhárom bolygó olyan kis szerencsétlen volt. Néhány csepp víz árválkodott mindössze a felszínükön, egyébként csak mérgező gázok meg nagy kövek.
Jó szándékú társai figyelmeztették:
- Vigyázz, már csak ötven év és összeül a nagytanács, s ha nem mutatsz fel eredményt, kötheted a vándortarisznyát! No, megszeppent a kis csillag, s úgy elkezdte sugározni a meleget, hogy maga is beleizzadt. Nem is maradt el a gyümölcse! A legközelebbi bolygón egyik napról a másikra kinőtt a földből egy kaktusz. Volt nagy öröm!
Jó, jó, nem egy gyümölcsfa, csak holmi tüskés gumó, dehát az is valami! Nem nagy igényű, beéri azzal a pár csöpp vízzel, s ha ritkán is, de szép virágot bont. A kis csillag vigyázott rá, mint a szeme fényére. Büszke is volt. Jöhet már a nagytanács! Megmutatja, hogy ő nem mihaszna, lusta csillaga az égnek!
Már az első bimbó is megjelent a kaktuszon, amikor nagy baj történt. Azon a bolygón ugyanis működött egy mihaszna vulkán, s ez egyszer csak kitört, elborította izzó lávával a föld felszínét, és hamuvá égette a növényt: hiába a tüskék, nem tudott védekezni ellene. Elcsüggedt a kis csillag:
- Mi lesz velem? - sóhajtozott. - Senki sem hiszi majd el, hogy itt volt ez a növény.
Bizony így is lett. Letelt az ötven év, odaállították a tanács elé.
- Na, mutass fel valami eredményt!
Ő mondani kezdte a szomorú történetet, mesélt, de ezzel nem hatotta meg gőgös csillagtársait.
- Add át a bolygóidat! Nem vagy méltó arra, hogy gondjukat viseld! - parancsoltak rá, és felosztották egymás között a három bolygót, pedig nekik már tán ezer is volt akkoriban.
Elindult vándorútra a kis csillag. Még a könnyei is potyogtak, és csóvaként szegődtek a nyomába. Meddig vándorolt? Évekig, évszázadokig, évmilliókig? Annyi bizonyos, hogy egy szép napon megérkezett a mi naprendszerünkbe. Megcsodálta vakítóan világító Napunkat, megszámolta a bolygókat, jót nevetett a Mars vörös ábrázatán, gyönyörködött a Saturnus gyűrűjében, a távoli, pici Plútót pedig először észre sem vette. Legjobban azonban a harmadik bolygó tetszett meg neki. Kék színben pompázott. Óceánnyi víz volt rajta.
- Na - gondolta -, ezt megnézem közelebbről! Nézte a hegyeket, folyókat.
- Ügyes csillag lehet a gazdája - gondolta egy kicsi irigységgel a szívében -, hiszen itt mintha már a teremtés koronája, az ember is színre lépett volna.
Közel repült a bolygóhoz, ahogy csak bírt, csak arra vigyázott, hogy a nagy vonzerő le ne rántsa. Már látta az embereket parányi pontként mozogni odalent. Azok is észrevették őt. Hárman is fölnéztek az égre, meglátták, elcsodálkoztak. S azt is látta, hogy ez a három föltarisznyáz, s elindul a nyomába.
- Lassítok egy kicsit - gondolta a kis csillag -, nehogy nyomomat veszítsék - s szép lassan úszott az ég alján, minduntalan hátratekintve: követik-e még. Követték, bizony! S már nem is külön-külön, hanem együtt, mert ahogy egy irányban haladtak, egy éjjel egy útkereszteződésnél összetalálkoztak.
Így teltek a hetek. Lassan megváltozott a táj. Feltűnt egy város, majd egy kisebb falu, a szélén egy barlanggal. A kis csillag kíváncsi természetű volt, bekukkantott ide is. Elnyílt a szeme a csodálkozástól! A barlangban egy pici csecsemő feküdt állatok etetőjében, mellette egy fiatalasszony és egy férfi: biztosan a szülei. Állt ott még néhány jószág, lehelték a csöpp gyereket, hogy ne fázzék.
- Nagyon hideg lehet ott lent - vélte a kis csillag -, megállok itt egy órácskára, és adok nekik némi fényt, meleget. Le is táborozott az ég alján, észre sem vette, hogy követői, a vándorok is megérkeztek időközben. Hanem azt már hallotta, hogy valaki megszólítja őt, hatalmas, erős hangon, mintha az egész mindenség szózattal telt volna meg.
- Jól van, kis csillag, derék munkát végeztél! - dicsérte meg maga a Mindenség Ura. - Igaz, hogy a kaktuszodat elpusztította a vulkán, mégis többet tettél, mint a nagytanács leghatalmasabb csillagai együttvéve, mert te voltál az, aki megmutatta a világnak Fiam születését. Jöjj velem, most megjutalmazlak!
Isten a tenyerébe vette a csillagot, és elhelyezte országának közepébe, azóta is világít az ott élő embereknek és angyaloknak.
Mese Miklós püspökről
Késő este volt már. Miklós püspök megállt az utolsó ház előtt, ahol egy kisfiú lakott, akinek még ajándékot akart vinni. Elbocsátotta a rénszarvast:
- Most már több helyre nem megyek. Menj, rénszarvas, pihenj le és aludj!
A rénszarvas elment, elhúzta a szánt, Miklós püspök pedig fogta a zsákot, teli ajándékkal, és elindult a lépcsőházban fölfelé.
A harmadik emeletre ment. Ott lakott egy Zoli nevű fiú, őt akarta meglátogatni. Ment a körfolyosón, és látta, hogy Zoli ablaka még világos.
Benézett, ott volt a cipő az ablakban. Gondolta, óvatosan belecsúsztatja az ajándékot. De mielőtt betette volna, azt látta, hogy ennek a Zoli gyereknek potyognak a könnyei, itatja az egereket, sír.
Miért szomorú ez a Zoli? Igazán elkezdte érdekelni. Miklós püspök körmével megkocogtatta az ablakot, és csendesen odaszólt a fiúnak:
- Mi van veled, miért sírsz?
Erre a kisfiú nagyon megijedt, halkan felkiáltott:
- Jaj, jaj, Miklós püspök, ne adj nekem virgácsot!
- Miért adnék neked virgácsot? - kérdezte csodálkozva Miklós püspök. - Nézd csak, itt van a tele csomag szaloncukorral, dióval meg mandulával, naranccsal, nincs benne virgács!
- De igen, igen! - bizonygatta Zoli. - Engem a mamám ma megfenyegetett, hogy én olyan rossz voltam, hogy csak virgácsot kapok.
- De hát mi történt? - kérdezte Miklós püspök. A gyerek mesélni kezdett.
Az történt, hogy délelőtt szánkózni mentek a kistestvérével. Fölhúzták a szánkót a hegy tetejére, és azon veszekedtek, hogy ki kormányozzon.
Aztán csúszni kezdtek a lejtőn. A testvére kormányzott, de Zoli is lerakta a lábát, hogy kanyarodjon a szánkó, és nekimentek egy fának. A testvére beverte a fejét, úgy, hogy kórházba kellett vinni, és most ott fekszik; szegény Zoli meg itatja az egereket a szobában.
Miklós püspök tanácstalan volt. Hogy lehetne megvigasztalni ezt a fiút?
Zoli pedig csak keservesen hajtogatta:
- Jaj, én nagyon rossz vagyok, nem érdemlek mást, csak virgácsot! Ekkor Miklós püspöknek támadt egy ötlete.
- Gyere Zoli - mondta neki -, látogassuk meg a kistestvéredet! Elviszed neki a csomagot.
Zolinak fölragyogott az arca:
- Menjünk!
Kimászott az ablakon, és Miklós püspökkel kézen fogva elindultak.
- Merre van az a kórház? - kérdezte Miklós püspök.
- A papámtól azt hallottam - felelte Zoli -, hogy három villamosmegállóra van innen.
- Akkor szálljunk villamosra!
Most kezdte bánni Miklós püspök, hogy elengedte a rénszarvast, mert vele gyorsabban odaértek volna, így pedig ott fagyoskodtak a villamosmegállóban. Aztán végre megjött a villamos, fölszálltak. Három megálló. Ott zötyögtek a villamoson Miklós püspök meg Zoli. Egyszer csak fölszállt egy ellenőr.
- Miklós püspök! - kérdezte Zoli - Van neked bérleted?
- Nincs - mondta Miklós püspök.
- Miklós püspök! - kérdezte Zoli - Van neked jegyed?
- Nincs - mondta Miklós püspök.
- Hát akkor mit tegyünk?
Jött az ellenőr. - Jegyeket, bérleteket kérem felmutatni! - mondta hangosan, és odaért Miklós püspök elé.
Miklós püspök pedig végső tanácstalanságában előhúzott a zsebéből egy szaloncukrot, betette a lyukasztóba, és kilyukasztotta.
- Tessék! - odaadta az ellenőrnek.
Az ellenőr nagy szemeket meresztett. - Miklós püspök! Milyen ez a villamosjegy? Zselés vagy kókuszos, esetleg marcipános?
- Azt hiszem, marcipános - mondta szégyenkezve Miklós püspök. A kalauz mosolygott, és visszaadta a kilyukasztott szaloncukrot: Jó utazást!
Na, ezután már leszálltak, és tényleg ott is volt a kórház. Elindultak a kapu felé, és egyszer csak megláttak egy táblát:
14 ÉV ALATTI GYEREKEK
A KÓRHÁZ BETEGEIT NEM
LÁTOGATHATJÁK!
- Hány éves vagy? - kérdezte Miklós püspök Zolitól.
- Én bizony csak kilenc - mondta Zoli.
- Mit tegyünk, mit tegyünk? - törték a fejüket.
A kórház előtt ott sötétlett egy bokor. Miklós püspöknek eszébe jutott valami. Kiöntötte a bokor tövébe a zsákjából az ajándékokat, és azt mondta Zolinak:
- Mássz be gyorsan!
Zoli bemászott a zsákba, Miklós püspök a vállára vette. Nehéz volt, nyomta a vállát a zsák, de bement. Bent volt a kórház előterében, ahol a portás megszólította:
- Miklós püspök! Mit keres kend itt a kórházban?
- Kedves portás úr - felelte Miklós püspök -, itt is vannak beteg gyerekek, meg kell látogatnom őket.
- Na, és az a fiú nem érzi magát kényelmetlenül a zsákban? - kérdezte a portás.
Miklós püspök ott pironkodott: - Lebuktam, lebuktam! - gondolta.
A portás folytatta: - Azt hiszi, kegyelmed, hogy én nem látok keresztül az üvegajtón? Ott lapulnak a csomagok a bokor tövében, ott szállt be a fiú. Engedje ki nyugodtan, nagyon kényelmetlen lenne fölcipelni a lépcsőházban.
Úgyhogy Zoli kimászott a zsákból, és fölbaktattak. Ezután már minden egyszerűen ment. Megtalálták Zoli öccsét, Petit. Ott feküdt az egyik ágyban, és be volt pólyálva a feje. Volt nagy meglepetés, amikor Zoli bement hozzá.
- Itt van Miklós püspök is, hoztunk neked csomagot!
Átadták neki az ajándékot. Petinek ragyogott az arca. Vidáman újságolta:
- A doktor bácsi azt mondta, hogy holnap már ki is jöhetek, mert nincsen komolyabb bajom.Miklós püspök ekkor már nagyon fáradt volt, így hát elbúcsúztak Petitől és elindultak kifelé. A portás ott vigyázott a bokor mellett a csomagokra, nehogy valaki elvigye. Megköszönték neki a segítséget, otthagytak ajándékba egy narancsot és egy marék földimogyorót, majd visszatértek Zoliék lakásához. A fiú megkönnyebbült sóhajjal aludt el, Miklós püspök pedig egymaga ballagott az éjszakában, s arra gondolt, hogy fog csodálkozni másnap a rénszarvas, amikor mindezt elmeséli neki. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-12-25 17:22:49, vasárnap
|
| |
| |
Amikor a remény a legjobb gyógyszer
Az Amerikai Egyesült Államokban található Wisconsinban élő Mark R. Leonard hosszú évekig dolgozott hivatásos Télapóként. A bevásárlóközpontban gyerekek tucatjai álltak sorba, hogy találkozzanak vele, közöttük egyik évben egy kisfiú, aki egy fényképet szorongatva várta, hogy végre kettesben lehessen a Télapóval. Amint beszédbe elegyedtek, a kisfiú szomorúan mesélte, hogy a fényképen a testvére, Sarah látható, aki nagyon szeretett volna találkozni a Télapóval, csakhogy súlyos beteg, és jelenleg kórházban fekszik, így nem tudta elkísérni őket.
A kisfiú a nagymamájával érkezett, akitől Mark megtudta, Sarah súlyos leukémiában szenved, és szinte biztos, hogy már az ünnepeket sem éri meg. Nem kérnek hát mást, csupán annyit, hogy látogassa meg őt a kórházban, hogy, ha utoljára is, Sarah legalább egyszer találkozhasson a Télapóval.
Mark sosem vállalt korábban hasonló feladatot, ezúttal azonban, látva a nagymama szemében a könnyeket és a kisfiú szomorú arcocskáját, valamint kezében a kis fényképet, kivételt tett. Még aznap délután felkereste a kórházat, ahol Sarah feküdt. A kislányt az ágyában találta, sápadtan és legyengülve.
Sarah észre sem vette Markot, csak akkor figyelt fel rá, amikor Mark könnyekkel a szemében, vidám arckifejezést erőltetve köszöntötte a Télapó jól megszokott köszönésével.
A Télapó és Sarah órákig beszélgettek kettesben a szobában, kéz a kézben, majd mielőtt Mark távozott volna, megígérte Sarah-nak: megkéri az angyalokat, hogy vigyázzanak rá.
Miután Mark távozott a kórházból, nem hallott többet a kislányról - egészen a következő év karácsonyáig, amikor is a bevásárlóközpontban a gyerekek között egyszer csak feltűnt egy szőke, erős, vidám kislány, hatalmas mosollyal az arcán. Sarah volt az, makkegészségesen, akin nyoma sem volt annak, hogy valaha a halállal kellett küzdenie.
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-12-25 17:21:03, vasárnap
|
| |
| |
Link
Karácsonyi mese felnőtteknek
A kis csillag a milliárdnyi többi között állt fenn az égen. Végtelenül messzi kis fehér pont volt csupán. Senki sem vette észre - éppen ez volt bánata. Hajnalban nem az ő fénye világított a legerősebben, nem ő volt az Esthajnalcsillag. A Nagy Medve sem ő volt, de még csak a gyeplő sem a Göncölszekér rúdjánál.
Amikor látta, hogy a betlehemi istálló feletti csillag milyen erősen fénylik, ezt gondolta: - Én is szeretnék egyszer így világítani! Egyszer ott állni az istálló felett, ahol a gyermek megszületett! De a Föld nagyon távol volt.
A gyermek a jászolban mégis meghallotta kívánságát. És a sok-sok más csillag között a kis csillagot is meglátta.
Ezután a következő történt: a kis fehér pont lassan kezdett kiválni a Tejútból, és süllyedt mélyebbre, egyre mélyebbre. Ahogy egyre ereszkedett, úgy lett mindig nagyobb és nagyobb. Már olyan nagy lett, mint egy kéz, öt sárga csóvaszerű nyúlvánnyal. Úgy nézett ki, mint egy igazi csillag. És ekkor nagy csöndben leereszkedett egészen az istállóig. Odacsücsült a jászol szélére, de kissé ijedtnek látszott. Mária, aki éppen aludt, csodálkozott, hogy egyszerre mégis milyen világos lett.
- Karácsony van - mondta a gyermek a csillagnak -, kívánhatsz valamit. Tudom, hogy van egy nagy kívánságod.
A kis csillag látta a gyermek arcát, amint éppen rámosolygott.
- Nincs semmi kívánságom - mondta a kis csillag, egyáltalán nem szerénységből. Valóban elfelejtette, amit korábban oly nagyon kívánt magának. - Egyet szeretnék csak - mondta ki végül. - Hadd maradjak itt, a közeledben, ahol téged láthatlak. Mindig melletted szeretnék lenni. Maradhatok?
- Igen - válaszolta a gyermek. - De csak úgy maradhatsz velem, ha elmész. El az emberekhez, akik itt laknak a Földön. S ha elmondod nekik, hogy láttál engem.
- Az emberek nem fogják megérteni az én nyelvemet, s nem fognak hinni nekem - mondta a kis csillag. - És ... hogyan jutok el hozzájuk? Mind a házukban vannak. Az ajtók zárva, s olyan hideg van.
- Épp azért, mert hideg van, neked kell odamenned és felmelegítened őket. Az ajtók? Én magam fogom azokat kinyitni. Én is ott leszek azoknál az embereknél, akikhez te elmész.
A kis csillag hallgatott. Még kisebbnek érezte magát, mint korábban.
Amikor a gyermek látta, hogy a csillag szomorú, rámosolygott:
- Ha rászánod magad, ajándékozok neked valamit. Minthogy öt csillag-ágad van, öt dologgal ajándékozlak meg téged. Ahova elmész, ott mindig világos lesz. Az emberek meg fogják érteni beszédedet. Meg tudod majd érinteni a szívüket. A szomorúakat fel tudod majd vidítani, s végül a békétleneket ki tudod engesztelni.
- Megpróbálom! - mondta a kis csillag. Ahogy indulni készült, érezte, hogy a fényből, amely a gyermeket körülvette, egy kevés ő mellé is szegődött. Egy kevés a melegségből és az örömből s az ő békéjéből.
A istálló fölötti kis csillag továbbra is apró és fénytelen maradt, láthatatlanul vándorolt a Föld fölött. Vitt viszont egy titkot magával, amelyről a többi csillag semmit sem sejtett: rá mosolygott a gyermek, s őt küldte útra. Hitet adott neki, hogy miért, alig tudta felfogni.
Épp hogy elindult, egy kunyhóhoz ért. Egy öregasszonyt talált ott, az asztalra könyökölve. Alig vette észre, olyan sötét volt a házban.
- Jó estét! - köszönt a kis csillag. - Sötét van itt nálad. Bejöhetek?
- Nálam mindig sötét van - mondta az öregasszony. - Még akkor is, ha fényt gyújtok. Vak vagyok. De kerülj beljebb, akárki vagy is.
- Köszönöm - mondta a kis csillag, s leült az asztalhoz az asszony mellé. S amint ott ültek, a csillag elmesélte hosszú útját az égből, s azt, amit Betlehemben átélt. Olyan szépen mesélt, hogy az asszony azt mondta: - Mintha én is látnám a gyermeket a jászolban. De hát én vak vagyok, s a gyermek is messze van. Ha nálam maradsz, akkor világosabb lesz. Maradj nálam, akkor nem leszek annyira egyedül.
- Te már soha többé nem leszel egyedül - mondta a csillag. - A gyermek fénye most már mindig nálad marad! De milyen különös is ez a fény: csak akkor tudod megtartani, ha tovább ajándékozod.
- Értem - mondta az asszony.
Miután elbúcsúztak, az asszony bezárta kunyhója ajtaját, s elindult a mezőkön keresztül. Úgy ment, mint bárki, aki lát. Az úton előtte ott volt a fény. Az a fény, amit a világtalanok is látnak.
A kis csillag boldog volt. Még sok ajándékot kellett szétosztania, s a karácsonyestnek sem volt még vége. De nem ért a dolga végére. Még ma is ott vándorol a Föld fölött. Esténként a csillagos égen meg tudom neked mutatni, hogy valamikor hol volt. De hogy ma hol van, azt nem tudom. Azt viszont tudom, hogy azokhoz mind elmegy, akik kívánnak valamit. Az asszony azt kívánta, hogy csak annyira lásson, hogy útra tudjon kelni. De maga a kis csillag is, ma is még csupán egy kis fehér pont lenne az égen, ha nem lett volna egy nagy-nagy kívánsága.
(Fordította Szende Ákos)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-12-25 17:14:03, vasárnap
|
| |
| |
Link
Híres emberek elméletei a sörről...
​
Néha, ha eszembe jut az a sok sör amit megittam, elszégyellem magam.
De ha belenézek a pohárba, eszembe jutnak a sörgyári munkások, reményeik és álmaik.
Ha nem iszom meg a sörömet, munkanélkülivé válhatnak, és álmaik semmivé foszlanak.
És akkor arra gondolok, hogy jobb meginni a sört, és segíteni álmaik valóra válásán, mint önzőnek lenni, és aggodalmaskodni a májam miatt.
Babe Ruth
​
"Sajnálom azokat, akik nem isznak. Ahogy reggel felébrednek, úgy érzik magukat egész nap."
Winston Churchill
​
"Ha az ivás káros hatásáról olvasok, abbahagyom. Az olvasást."
Paul Horning
​
"A napnak éppúgy 24 órája van, mint ahány sörösüveg egy ládában, vagy doboz sör egy kartonban. Ez nem lehet véletlen!"
H. L. Mencken
​
"Ha iszunk, berúgunk. Ha berúgunk, elalszunk. Ha alszunk, nem vétkezünk.
Ha nem vétkezünk, a mennybe jutunk. Rúgjunk be, és menjünk a mennyekbe."
George Bernard Shaw
"A sör a bizonyíték arra, hogy Isten szeret bennünket, és azt akarja, hogy boldogok legyünk. "
Benjamin Franklin
​
"Vitán felül áll, hogy az emberiség történetében a sör a legnagyobb találmány.
Biztosítalak benneteket arról, hogy a kerék is egy kiváló találmány volt, de a pizzához messze nem ízlik olyan jól."
Dave Barry
Az előnytelenül kinéző emberek 5000 éve a sör segítségével jutnak szexhez!
W. C. Fields
​
​Jegyezd meg:
Ami egyeseknek egy hatos sörös göngyöleg, az nekem a létfenntartó csomag, megmenekülés dobozban!
Leo Durocher
Gondoljátok végig a következőt:
​
A bölénycsorda csak olyan gyorsan tud haladni, mint a leglassabban mozgó bölény. Ha csordát üldözőbe veszik a vadászok, akkor a leglassúbbakat ölik meg először. Ez a természetes kiválasztódás az egész csorda előnyére szolgál, mert javul egészében nézve a csorda haladási sebessége és egészsége a leggyengébb egyedek rendszeres kipusztításával. Hasonlóképpen az emberi agy is csak olyan gyorsan képes gondolkozni, mint a leglassabb agysejtek. Mint tudjuk, túlzott alkoholfogyasztás pusztítja az agysejteket. Azonban természetesen a leglassabb és leggyengébb agysejteket támadja meg először. Így teh át a rendszeres ivás eliminálja a gyenge agysejteket, ezzel gyorsabbá és hatékonyabbá teszi agyunkat. Ez az, amit néhány sör elfogyasztása után érzel! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: vicces, pikáns |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-12-25 17:09:38, vasárnap
|
| |
| |
Leonard Cohen örökké a válaszokat kereste
Leonard Cohent nemcsak a kritikusok, de a zeneszeretők is korunk egyik legsokrétűbb és legnagyobb hatású művészének tartották, hiszen zenei munkássága költői tehetségének kibontakoztatása, ehhez az alapokat spirituális világszemlélete biztosította. Leonard Cohen zenéjében az élet és a halál nagy kérdéseire kereste a választ.
A kezdet
Leonard Cohen 1934-ben született Kanadában, középosztálybeli zsidó családban nőtt fel. Az egész családra jellemző volt a világot jobbá tenni akaró lelkület, ezért is fedezhető fel a zenész megannyi dalszövegében, hogy hadat üzen a gonosznak. Kamasz volt, amikor megalapította első együttesét, melyben ő volt a gitáros.
Amikor 1951-ben elkezdte az egyetemet, már valódi irodalmárként emlegették. A Mc Gill Egyetemen irodalmi kört vezetett, majd megjelent első verseskötete is. Az '56-os Let Us Compare Mythologies kötetet követő 61'-es The Spice-Box of Earth vezette be nevét Kanada irodalmi pezsgésébe. Cohen többször visszavonult a külvilág elől, egy ilyen időszak született a Flowers of Hitler (1964) című verseskötete és két regénye, a The Favourite Game (1963) és a Beautiful Losers (1966).
Cohen és a 70-es évek
Zenészként azonban nem Kanadában, hanem az Egyesült Államokban lett igazán sikeres, amikor 1967-ben átköltözött oda. Fesztiválokon zenélt, amikor felfigyelt rá a Columbia Records, és szerződést ajánlott neki. Első albuma a kissé komor hangulata miatt nem lett kasszasiker, de nevét már az Egyesült Királyságban is ismerté tette. A következő albumok anyagaira már kíváncsi volt Amerika és Európa is.
Link
Nemcsak a zenei sikerekről szólt ez az időszak, hanem a magánéletei boldogságról is. Felesége, Suzanne Elrodt1972-ben életet adott fiuknak, Adamnek, majd két év elteltével lányuk, Lorca is megszületett. A családi idill azonban nem tartott sokáig, hiszen 1979-ben a házasságuk befuccsolt. Sokak szerint mindenre választ ad, Cohen Suzanne című slágere, amely nem gyermekei anyjának szól, hanem Suzanne Verdalnak, aki Cohen egyik barátjának exfelesége volt....
Cohen és a 80-as évek
1984-ben megjelent Various Positions című, erősen vallásos tematikájú albumon szerepel Cohen legismertebb dala a Hallelujah. A szintetizátorkorszak nála 1988-ban tetőzött az első lemeze óta legnagyobb dobásnak számító I'm Your Man albumán. Ezekben az években zenéje és személye a filmeseket is megfogta, zenét kölcsönzött a Született gyilkosoknak és a Pump Up the Volume-nak, és még korábban epizódszerepet bíztak rá a Miami Vice sorozatban.
Cohen és a 90-es évek valósága
Sokan meglepődtek, amikor Leonard Cohen 1990-ben összejött Rebecca De Mornay amerikai színésznővel. A kapcsolat azonban nem tudott kibontakozni, mert a színésznő és Cohen radikálisan mást gondolt a világról. A kilencvenes évek első felében többször is keményen bírálta az amerikai társadalmi rendszert, az emberek politika iránti közömbösségét, majd az egészet megunva visszavonult. The Future című lemezének bemutató turnéja után 1994-ben egy Los Angeles mellett található Zen központba költözött, ahol buddhista szerzetessé szentelték.
Visszatérés a színpadra és a halál előtti utolsó album
Öt évvel később azonban felhagyott a szerzetesi élettel, és 2001-ben új albummal jelentkezett, melyen érezhetőek voltak az elszigeteltség jelei. 2004-es albuma kapcsán is bekerült a hírekbe, de nem úgy, ahogyan ő szerette volna. Menedzsere átvágta és a jogdíjakból befolyó pénzek nem kerültek Cohen kezébe. Két évvel később kiadta a Book of Longing című verseskötetét, saját rajzaival. Ennek a sikere vette rá, hogy 13 év kihagyás után, újra közönség elé álljon. Egy könyvesbolti minifellépésen lepte meg háromezer rajongóját Torontóban. Majd világ körüli turnéra indult, melynek egyik állomása Budapest volt.
Élete során elnyerte a kanadai zenész szakma Juno-díját, kapott Grammy-díjat, amellyel teljes életművét ismerték el, és 2011-ben a szintén kanadai zongoraművészről elnevezett Glenn Gould-díjat is neki ítélték oda. Utolsó lemeze, a You Want It Darker mindössze három héttel ezelőtt, október 21-én jelent meg. Leonard Cohen halálát november 11-én jelentették be a Facebook-oldalán.
Forrása: Link - aliken találhattok videókat is! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-12-25 17:03:50, vasárnap
|
| |
| |
Link
Hihetetlen, hogy a természet mire képes az egyedek fennmaradása érdekében. Néhány növény, csak hogy a rovarokat magához vonzza a legkülönfélébb alakzatokat vette fel. Ezek sokszor nem is hasonlítanak egyetlen élőlényhez sem, szinte építészeti különlegességek, és akkor a színekről még nem is beszéltünk.Az alábbi képek bizonyítják, hogy a természet kifogyhatatlan csodák tárháza.
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
forrás:mymodernmet
Link
An orchid of peace—Peristeria Elata has a petal dove at its core. (Photo: Michael Manners, Ricardo Valentin)
Link
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Növény- és virágcsodák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-12-25 16:50:56, vasárnap
|
| |
| |
Királytemető Bécsben, avagy a bécsi Panteon
Ennyi magyar király sértetlen sírját, szarkofágját egy helyen nem lát sehol az ember. Múltunk, történelmünk legérdekesebb látványossága egy templom kriptájában. Ha Bécsben éri a halottak napja, látogasson el a Császári kriptába.
Kaisergruft. Császári kripta. Ez hivatalosan a neve, bár a bécsiek Kapuzinergruftnak, Kapucinus kriptának becézik többnyire, hisz a ferences rend egyik ágának, a kapucinusoknak temploma emelkedik felette. Ha nem tudnánk, mit rejt, talán még el is sétálnánk mellette, annyira egyszerű, cseppet sem hivalkodó a külseje. Pedig az alagsora a történelem nagyjainak sírhelye. Ide temetkeznek a Habsburgok már jó ideje.
Link
Link
A kriptában 148 Habsburg, köztük 11 magyar király, 14 magyar királyné talált örök nyugalomra. Mária Terézia és férje hatalmas, ikerszarkofágja tiszteletet parancsolóan tölti be a teret, mögöttük húzódik meg csendesen az egyetlen ,,idegen", Karolin Fuchs-Mollard grófnő, a császári nevelőnő.
Link
Link
Teremről teremre haladva elevenedik meg a magyar történelem. Hogy a magyarok szívének kedves e hely, azt egyből kiszúrja az ember. Ferenc József, Sisi és Rudolf sírja mellett mindig nemzeti színű szalag és friss virág díszeleg.
Link
Link
A kapucinusok, a szigoráról ismert ferences rend egyik ága, akik szakállt és csúcsos kapucnit (csuklyát) viseltek, amivel a többi rendtől elütöttek, régóta vágytak egy telekre Bécsben, ahol tanyát verhetnek, és maguknak szentélyt emelhetnek. Kérésük meghallgatásra talált, így kaptak helyet az egykori Liszt-piacon, a Neuer Markton, a Grabentől csupán egy járásnyira, melyet a rendnek Tiroli Anna, II. Mátyás neje adományozta. Cserébe csupán annyit kért, halála után ide temessék. Azóta, konkrétan 1633 óta, lett e hely a Habsburg-ház családi sírboltja.
Link
Link
Aztán ahogy haladt az idő előre, kialakult a temetkezés szigorú menetrendje. A halottak belső szerveit kivették, a szívüket külön urnába helyezték és vagy számukra kedves helyre, vagy a szomszédos Augustinkirche Loretoi kápolnájában lévő, úgynevezett Szívkriptába helyezték, pontosan 54 Habsburgét. A többi szervet a Stephansdom altemplomába vitték. A testüket bebalzsamozták, felravatalozták, majd díszes lovas hintón, a városon át, a kapucinusok templomába hozták.
Link
Link
A bebocsátási szertartás igen látványos, hagyományos Habsburg rítus. Legutóbb 2011-ben, Ottó temetésén ismételte magát a történelem. Az úgynevezett ,,Anklopf-Zeremonie" (kopogtatási ceremónia) lényege, hogy amikor a gyászmenet a templomhoz ér, a bezárt bronzkaput a hírnök, a ceremóniamester aranygombos botjával megkopogtatja, és a bent várakozó szerzetes kérdésére, ki kér bebocsátást, feleltként az elhunyt valamennyi rangját, címét, titulusát felsorolja. Ottó temetésén ez majdnem 2 percet vett igénybe, hisz 17 volt csak a keresztneve. Nem ismerem, jött belülről a szűkszavú felelet. Majd mindez megismétlődik, ezúttal röviden sorolják a legfontosabb címeket, ám a kapu ezúttal zárva marad, majd harmadjára is koppan a bot, s a ki kér bebocsátást kérdésre, ezúttal elhangzik három szó: egy vétkes halandó, mire megnyílik az ajtó. (A képen Ottó sírja, alatta Zita, az utolsó magyar királyné temetéséből részlet, a kopogtatási ceremónia)
Link
A sírboltot először Ferenc József uralkodása idején újították fel. Az évszázadok során a párás levegő miatt több, fémből készült sír tönkrement, korrodálódott, volt, ami cserére is szorult. 1956-ban kezdődtek a felújítási munkálatok, majd négy évvel később tovább bővítették, korszerűsítették a kriptát, megoldották a világítást, hisz addig csak fáklyával és kísérettel lehetett odalent közlekedni. 1960-ban aztán a nagyközönség előtt is megnyitották
Link
Link
A sírokon kívül 107 szarkofág és 5 szívurna is helyet kapott a sírboltban. A Kapuzinergruft mára betelt. Még egy hely van üresen, Ottó öccsének, Károly nejének van fenntartva. Aztán a Habsburg-dinasztia halottai előtt végleg bezárul a kapucinusok templomának ajtaja. Hiába kopogtatnak majd rajta.
Link
Fotó: saját/videó:youtube
Forrása: Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-12-25 16:26:47, vasárnap
|
| |
| |
Link
Döbbenetes videó arról, mennyire nem tudjuk, valójában kik vagyunk | Librarius
A melldöngető “ősmagyaroknak" , akik még a nagyszüleik nacionáléját sem ismerik ! Ebből talán meríthetnek egy kis higgadtságot.
Link
A kisfilmben először mindenkit megkérdeznek az identitásáról, milyen nemzetiségűnek tartja magát, illetve milyen nemzetiségű emberekkel szemben van ellenérzése. Aztán két hét múlva újra találkoztak, és elkészítették DNS-mintáik alapján a genetikai származásukat. Nézd végig, döbbenetes. Hogyan is állunk az idegengyűlölettel? Kik vagyunk? Valójában nem tudunk magunkról semmit, csak azt hisszük, hogy... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 16
|
|
|
|
2016. December
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
204 db bejegyzés |
| e év: |
2160 db bejegyzés |
| Összes: |
50420 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3311
- e Hét: 6747
- e Hónap: 17761
- e Év: 123905
|
|
|
Offline
