|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2016-12-27 22:53:23, kedd
|
| |
| |
Link
A videót a világ számos országában letiltották!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Filmek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-12-27 22:17:41, kedd
|
| |
| |
Mi mással is ünnepelhetnénk a karácsonyt, mint hogy felelevenítjük a második leghíresebb karácsonyi történet, a Charles Dickens-féle Karácsonyi ének emlékét?
Az 1843-ban megjelent Karácsonyi ének fontos szerepet játszott a modern karácsonyi hagyomány megteremtésében, mert népszerű lett olyan körökben is, ahol a karácsonyt egyébként a 19. század első felében nemigen ünnepelték. Ráadásul összekötötte az ünnepet a családi öszejövetelekkel és az elesettek megsegítésének gondolatával - a karácsonyi adománygyűjtések, jótékonysági akciók a regény megjelenése után szaporodtak el Angliában. Ja, és az angol Merry Christmas jókívánságot is Dickens tette igazán népszerűvé az angolszász világban.
Nem csoda, hogy rengeteg feldolgozást ért meg a történet. Sokáig egy 1910-es rövidfilmet ismertünk az első, épségben maradt Karácsonyi ének-filmadaptációként, ám néhány éve előkerült egy 1901-es film, amely mindössze öt percben meséli el a Dickens-regény történetét. A korai némafilmekhez illően teljesen színházszerű, statikus kistotálokban felvett rövidfilm ma csak kuriózumként érdekes, a szeretetlen, kapzsi és mogorva Ebenezer Scrooge-ot megkísértő szellemek ábrázolása viszont jópofa.
Később aztán számtalan mozi- és tévéváltozata született a történetnek, Nagy-Britanniában és Hollywoodban is (sőt nyilván török és indiai adaptáció is létezik, de azoknak nem leltem nyomát).
Általában az 1951-es változatot szokták a legjobbnak tartani. Brian Desmond Hurst filmje klasszikus kosztümös adaptáció, és két dolog miatt maradt igazán emlékezetes: az expresszionista hatásokra építő, kontrasztos fekete-fehér képi világa miatt - amely kihangsúlyozza a regény horrorelemeit -, és Alastair Sim alakítása révén. A Scrooge-ot megformáló Sim hátul hosszúra növesztett hajával és gülüszemeivel kicsit úgy néz ki, mint egy veszélyes, félbolond öregember, akiről hiába szeretnénk, nem tudjuk levenni a szemünket. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-12-27 22:03:37, kedd
|
| |
| |
Karácsonyi történetek:
Az első történet szerzője Christine, aki egy több mint másfél évtizeddel ezelőtti karácsonyt idéz fel.
,,Kanada, 2000. december
Az első külföldön töltött karácsonyunk nagyon különleges volt. A kanadaiak ugyanis imádják a karácsonyt. Ennek köszönhetően november végén mindig van egy nagy parádé, ami a karácsonyi szezon kezdetét jelöli. Ekkor díszítik föl a házakat kívül belül egyaránt és ekkor állítják fel a karácsonyfát.
Van valami különös meghitt hangulata ezeknek a heteknek, amit szavakkal nehéz visszaadni. A mindig friss hó eltompítja a város neszeit, betakarja és ünneplőbe öltözteti. Az utcasarkokon karácsonyfákat állítanak, a gyerekeknek van kisvasút és állat simogató (ingyenes). A bátrabbak pedig ülhetnek a Mikulás ölében is. :-))
Még egy polaroid képet is kaptunk ajándékba erről a nagy találkozásról. Mindez együtt valami fantasztikus hangulatot eredményez. Szívünkbe lopta magát nagyon.
A tél amúgy is mindig gyönyörű volt rengeteg hóval, hideggel és még több napsütéssel. Kimondhatatlanul élveztem, hogy mint egy gyerek hempereghetek a hóban. A fiamról nem is beszélve.
Az első télen leszokott a babakocsiról, mert térdig érő hóban képtelenség volt vele közlekedni. De inkább gyalogolt a mínusz 38 fokban, csak hogy mindennap lemenjünk a kisvasúthoz. Ő vasutazott, azalatt én hozzáfagytam a korláthoz, de semmi baj, jövünk holnap is... :-))
Különlegesség volt számomra, hogy a városban a hókotrók nem csak félretolták a havat, de teherautókon hordták ki a városból, különben nem lehetett volna tőle közlekedni, annyi volt belőle.
Beszélni kell még a jótékonyságról is. A kanadaiak egész évben szeretnek jótékonykodni, de a karácsonyi szezonban turbófokozatra kapcsolnak. Nagy gondot fordítanak arra, hogy a legszegényebbeknek is legyen ünnepi ebéd-vacsora az asztalon és pici ajándék is jusson a fa alá.
A rászorulók elmehetnek a lakóhely szerinti kijelölt helyre és ott részben összeállított élelmiszercsomagot kapnak, illetve a meg lévő készletekből válogathatnak, hogy mit szeretnének maguknak.
Plusz egy külön teremben lehet a család minden egyes tagjának egy-egy ajándékot választani. Mert a boldog karácsony mindenkinek jár."
Karácsony egy lágerben, majd Amerikában
Következzen P. Elliot, akinek igazán különleges ünnepekben volt része, hiszen az első külföldi karácsonyát egy lágerben töltötte. Majd utána következzen az első amerikai is.
,,Én kettőt írnék le, mert nekünk a lágerkarácsony volt az első külföldi, majd utána következett az USA.
Az első karácsonyunk tehát még a lágerben ért bennünket. Pénzünk alig volt, de valahogy hangulatot kellett csinálni. A lágerbeli társak, főleg a családosok gyerekekkel persze jobban felkészültek, volt, aki vett fenyőfát, volt, aki kapott vagy lopott néhány ágat valahonnan, mi is a tolvajok seregébe tartoztunk, mert egy fenyőről törtünk néhány kicsi ágat.
Otthon kerítettem egy keményfalú papírdobozt, betlehemi jászollá vágtam, ragasztottam, vágtam a tetején egy lyukat, abba egy zseblámpát dugtam, és beborítottam a kicsi fenyőágakkal az egészet.
Varrtam rongyból kicsi bábukat, ruhákat is rá, egy Máriát és Józsefet, akik ráhajolva egy jászolra nézték a benne lévő pici újszülött Jézuskát, volt valami állat is, de nem tudok visszaemlékezni, hogy mi, azokat nem varrtam, csak kreáltam valamiből.
Amikor bekapcsoltam a zseblámpát, a fény elárasztotta az egészet, leoltott villany mellett, csak egy szál gyertyával az asztalon rendkívül hatásos, karácsonyi hangulatot adott.
A nap folyamán kaptunk az ünnepi ebédhez fejenként egy-egy egész panettonét, ami az olaszoknak nagyjából az volt, mint nekünk a bejgli, arra nem emlékszem, hogy kaptunk-e más ajándékot is, régen volt.
Vettünk egy üveg bort estére, meg a hentestől borjúhús szeleteket (vitellino), és kirántottam. Ajándékot nem vettünk egymásnak (másnak sem), de igazi ünnepi hangulatunk volt.
A második már az USA-ban volt, érkezésünk után 8 hónappal. Már volt szép, tágas lakásunk, majdnem teljesen be is volt bútorozva, volt már pénzünk i, és nagyon meg akartuk ünnepelni. Egyáltalán, kialakítani a magunk karácsonyi szokását, ami másfajta lett, mint otthon volt.
Elmentünk fát venni karácsony előtt vagy 10 nappal, mivel itt tömörebb fákat szeretnek, és amit én a mai napig utálok, nekem az otthoni, valahai hosszú ágas, ritkább fenyők tetszenek, amit én erdei fenyőnek hívok.
Nem tudom igazán, hogy milyen fajta, amin lógnak, lebegnek a díszek, amin a legkisebb levegőáramlatra összeütősnek a szaloncukrok, olyan zizegő hangot hallatva.
Nem találtunk, illetve egyetlen egy volt, de az akkora, hogy senki nem akarta elvinni, be se fért volna a házba, végül mégis megvettük. Volt velünk egy barát, akinek volt egy nagy furgonféléje, amire fel lehetett tuszkolni úgy, hogy a fele lelógott.
Hazavittük, a lépcsőházban kitört a pánik, mert kiderült, hogy egeret is hoztunk vele, aki akkor pattant le róla, és fel-alá rohangált a zárt helyen, időbe került neki megmutatni, hogy merre a kijárat.
A fa beszorult a lépcsőházba, se fel, se le, a barát nekilátott ágakat fűrészelni, még a törzséből is jócskán vágni, végre valahogy bent volt, szó szerint elfoglalta a tágas nappali felét, és nagyon furcsa látvány volt emiatt.
Mindegy, jó fenyőillat volt, nekiláttam szaloncukrokat gyártani, mert itt nem volt. Vékony selyempapírt szabdaltam fel méretre, és a legvékonyabb alumínium fóliával pótoltam rajta az ezüstpapírt, bonbonokat vettem és azt tettem bele.
Teleaggattam a fát, tettem rá habcsókot is, díszeket, igazán olyan volt, mint egy otthoni karácsonyfa. A postás egyszer valamiért feljött aláíratni valamit, és tátott szájjal bámulta, lehet azért, mert annyira szokatlan volt és szép, vagy azért, mert ekkora barom fa a lakásba, micsoda hülye ötlet, hehehe, nem derült ki, mert nem mondta.
Leszavaztuk a halételeket a karácsony esti asztaltól, hortobágyi szeletet csináltam, (azóta minden évben kötelezően, a férjem kéri, hogy ki ne hagyjam), meg voltak másfajta magyar ételek.
Sütöttem mákos begjlit is, csodaszépen mutatott az asztalon, csak nem volt szabad megkóstolni, kemény lett, mint a kő, nem is volt elég édes, rettentő rossz lett, nem is tudtuk megenni, semmi sütési gyakorlattal csináltam, mert sosem sütöttem semmit azelőtt, receptem sem volt, nem tanultam, és nem is érdekelt.
Kuglófot is készítettem az olasz mintára, de az sem volt jó, nem lett elég édes, szalonnás volt a tésztája, vagyis nem sült át.
Viszont volt finom bor, likőrfélék, akkor még ittunk is valamelyest, jobban mondva kezdtük végigkóstolni Amerika italkészletét, szó szerint kis gyűszűnyi adagokkal, hogy mi milyen ízű, micsoda.
Ami viszont különlegesség volt, az az, hogy egy tálcára való érdekes, kevésbé látott csemegéket vettünk, volt a datolyától kezdve mindenféle, édességek is, amiket akkoriban otthon nem is láttunk vagy megfizetni nem tudtunk, abból csemegéztünk egész este.
Akkorra már volt lemezjátszónk, voltak karácsonyi lemezeink, még olaszországiak is, egész este azt hallgattuk, hajnalig voltunk fent, beszélgettünk, néztük a fát, sült gesztenyét ropogtattunk, nagyon szép este volt...
Nem emlékszem pontosan, de úgy rémlik, hogy esett a hó is, sőt, igazi hóvihar volt, de ebben nem vagyok biztos, hogy nem keverem-e a következő évvel, mert itt láttam és akkor egy karácsony estéjén életem legnagyobb és legszebb hóviharát..., valószínű, hogy esett, hiszen akkoriban olyan, hogy ne legyen hó karácsonykor, nemigen volt...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-12-27 21:49:19, kedd
|
| |
| |
Született: 1916. december 9. (életkor 100), Amsterdam, New York, Egyesült Államok
Magasság: 1,75 m
Házastársak: Anne Buydens (házas. 1954.), Diana Dill (házas. 1943.-1951.)
Gyermekei: Michael Douglas, Eric Douglas, Joel Douglas, Peter Douglas
Könyvei: The Ragman's Son, My Stroke of Luck, |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-12-27 21:38:29, kedd
|
| |
| |
Egy Lilly néven twitterező francia nő mindig is idegenkedett a gondolattól, hogy emberekkel kerüljön fizikai kontaktusba, de csak 19 évesen ébredt rá, hogy igazából a robotok iránt érez olthatatlan vonzalmat. Ma már büszke robotszexuálisnak vallja magát, és vágyainak netovábbját az jelenti, hogy hozzámenjen szerelméhez, akit egy éve 3D-nyomtatott magának.
Aki ilyenfajta szexuális orientációval rendelkezik, annak nem valami egyszerű a feladat a társkeresés, ezért Lilly egy évvel ezelőtt elhatározta, egy perccel sem vár tovább a nagy Ő-re, és egy francia cég közreműködésével építette meg magának álompasiját, akit úgy hív, hogy
InMoovator.
A nő érzelmei azóta annyira elmélyültek iránta, hogy már túlestek az eljegyzésen, és amint ezt a helyi törvények lehetővé teszik, szeretné megejteni az esküvőjüket is.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-12-27 21:25:46, kedd
|
| |
| |
Doktorka édes! Mit gondol maga édes, azt hiszi, hogy nekem angyali türelmem van? Holnap este várja Ő.
- olvasható az Országos hírlap 1897-es karácsonyi számának üzenőfalán.
Amikor a Facebook még sehol sem volt, amikor az emberek nem egy gombnyomással üzengettek, akkor ez volt a módi. A pestiek leveleztek, vagy a hírlapokban cseteltek. Újságot mindenki olvasott, célba ért a randi. Megvolt a romantikája.
Illetve ezt hisszük, na meg Jane Austin is azt tanította, hogy a 18. század végén és a 19. században az urak egészen máshogy udvaroltak. A Tinder elbújhat a Darcyk mögött. Papíron.
A Tinderen általában nem szerelmet, inkább szexet keres és talál az ember. Kivételek persze vannak, ahogy régen sem minden házasság köttetett érdekből. De álljunk meg egy szóra! Azért mert a tehetősebb polgárok kalapot hordtak az 1890-es években, még nem lett belőlük romantikus hős. Csak éppen máshogy fogalmazták meg, hogy idős úr támogatna csinos hölgyet, vagy gazdag férfi keresi házias szexistennőjét. Házasodni kellett, ha nem szerelemből, akkor érdekből, hogy legyen egy biztos pont, ha el kell hagyni a szülői házat. Vagy ha férfiaknál időszerű a családalapítás.
Összehasonlításképp a századfordulón megjelenő Országos hírlap társkereső hirdetéseihez válogattunk Tinderes bemutatkozásokat. Az egyik vége általában a templomban végződött, a másik az ágyban.
A újsághirdetések szövegén nem változtattunk, meghagytuk az elütéseket, régies írásmódot.
"Bohéme"
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-12-27 21:16:15, kedd
|
| |
| |
53 éves korában, otthonában halt meg George Michael kétszeres Grammy-díjas angol énekes-dalszerző, a közösségi oldalakat pedig elárasztották az őt gyászoló bejegyzések.
"Meghasad a szívem, hogy elveszítettem szeretett barátomat. Én, a szeretteid, a barátaid, a zenészvilág és mindenki. Örökké szeretni fogunk" - írta George Michael egykori zenésztársa, a Wham! másik tagja, Andrew Ridgeley.2016 - egy újabb tehetséges embert veszítettünk el. Őszinte részvétünket küldjük George Michael családjának" - reagált az énekes halálára a Duran Duran
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Napi hírek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-12-27 21:09:09, kedd
|
| |
| |
Élete hatvanadik évében elhunyt Carrie Fisher, akit mindenki a Csillagok háborúja Leia hercegnőjeként ismerhetett. Halálhírét családja megerősítette.
A színésznő a napokban szívrohamot kapott, miközben Londonból Los Angelesbe repült. Újraélesztése után kórházba szállították, azóta intenzív osztályon ápolták.
Fisher október 21-én született, a szórakoztatóiparban tevékeny családba. Mint a People írja, 1973-ban Londonig szökött Hollywood elől: a Central School of Speech and Drama-ban tanult színészetet, több mint egy évig. De aztán mégis visszatért Kaliforniába, két évvel később pedig már a Sampon című filmben debütált. (Legelső szerepét egy tévéfilmben kapta.)
Ezután rögtön A csillagok háborúja jött, amelyben mindössze 19 évesen alakította Leia hercegnőt. Bár azóta is számtalan filmben és sorozatban volt kisebb-nagyobb szerepe, ez volt a közönség számára a legemlékezetesebb.
Fisher nemcsak színésznőként, de íróként is nevet szerzett: több önéletrajzi jellegű könyvet írt, amelyekben drogfüggéséről is szólt. Nagyon sok mindent kipróbált, a marihuánával kezdve a kokaintól át az LSD-ig; saját bevallása szerint nem szerette a kokaint, de nem akarta úgy érezni magát, ahogy érezte, és ezért bármit megtett volna.
1985-ben diagnosztizálták bipoláris zavarral, ezután a mentális egészség témájában rendszeresen emelt szót.
A kilencvenes években főleg írt, sokszor filmet is, ám ezek a forgatókönyvek nem az ő neve alatt jöttek ki. A People szerint az Apáca Show és a Nászok ásza készítéséből is szerzőként vette ki a részét.
Fisher egyszer kötött házasságot, Paul Simon zenésszel (ez egy évig tartott, 1984-ben váltak el). Utána Bryan Lourd-ot szerette, akivel közös gyermekük is született: ő Billie Lourd, aki ugyancsak színésznő. A Scream Queens című sorozatból ismerhetik, de A csillagok háborúja újabb részeiben is szerepel.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Napi hírek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-12-27 20:27:33, kedd
|
| |
| |
Simai Mihály:
A keletiek szerint a szívünk mélyén rejlő tér semmivel sem kisebb,
mint a külső, napokkal, bolygókkal, galaxisfürtökkel teleszórt végtelenség.
Sőt, ezek a terek valamiképp megfelelői, tükörképei, ikertestvérei egymásnak.
Ilyenkor lehetetlen nem érezni, hogy bár véges anyagi teste van,
lelke révén mennyire végtelenre van hangolva az ember.
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2016. December
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
163 db bejegyzés |
| e év: |
2980 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 128
- e Hét: 4785
- e Hónap: 8127
- e Év: 60835
|
|
|
Offline
