|
2016-12-08 07:54:06, csütörtök
|
| |
| |
Kurucz Judit:Lányomnak
Mikor azt érezted,
hogy bajban vagy az életben,
mindig tudtam, mit mondjak
a tökéletlen szívemmel.
Aprónak láttad
rögtön a gondodat.
Szavaimra mosolyra
húztad az arcodat.
Elestél, puszit adtam
a bibis karodra,
és láss csodát,
meg is gyógyult azonnal.
Hogyha sírtál, féltőn
ringattalak ölemben.
Megszűnt a világ,
csak mi voltunk a csöndben.
Pusziltalak, szerettelek,
neveltelek s nevettünk.
S ha visszanézek,
tovatűntek az évek.
Emlékek csupán.
Hol van már az a kislány,
kinek gyöngyöző a mosolya?
Édes, göndör fürtökben lóg
kis angyalhaja.
Felnőttél, bár nem akartam,
már nem tehetek egyebet,
külső szemlélőként
nézhetem életedet.
S mikor majd gond, bú, bánat,
szomorúság megtalál,
tudd, hogy mindig itt vár téged,
szeretettel jó anyád. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Család |
|
|
|
|
|
Offline
