Belépés
bossi.blog.xfree.hu
Kút fejemből születtek ezek az írások. Mottóm: "Vedd a kezedbe ezt a könyvet, ha elolvasod, meglásd, hogy a lelked mennyivel lesz könnyebb." ... Bossányi Kálmán Miklós
1954.10.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Még kérdi
  2016-02-28 16:25:14, vasárnap
 
 
Felesleges, mert Önt nézem.
Tiszta szívvel érzem.
Csillogó szemei szinte mosolyognak.
Karjai ölelésre várnak.
Felém, jön, vibrál a levegő.
Testem beleremeg, ha megérint.
Szívem erősebben dobog,
S így érzek boldogságot.
Nézek egy gyönyörűséget,
Egy tiszta Nőt, egy szépséget.
Nézem szerelmetes szemmel Kegyedet.

Kérdése, felesleges.
Mert egy szép teremtést nézek.
Egy, nőt, aki tökéletes.

Önt.
 
 
0 komment , kategória:  Kavalkád 2016  
Zárt osztály
  2016-02-20 08:06:24, szombat
 
  21. fejezet.

Másnap izgatott voltam, hogy folytatjuk a beszélgetést. Agyamba rémlett, hogy megvannak valahol az eltűnt testvéreim. Bátyám, és a húgom. Most már tudom, hogy élnek, és léteznek. Soha nem szoktam imádkozni, de az éj folyamán hálát adtam a teremtőnek, hogy sikerült legalább elméletben megtalálni őket.
10 óra lehetett, mikor a munkahelyemet, ami úgy is szabad volt, mert akkor mentem be, és akkor mentem el az irodámból, amikor akartam. Soha senki nem kérdezte, hogy merre felé járok, és hová megyek. Legfeljebb, ha akartam, akkor egy cédulára felírtam a tartózkodási helyemet. No, most ezt nem tettem meg. Különben tervező mérnökként dolgozom, de meg van a vegyész diplomám is, nem sokára azt is meg kell védenem. Ami, komoly szaktudást igényel, mert az utóbbi években nem foglalkoztam a valaha álmaim mesterségével, a vegyészettel. Élet, úgy hozta, hogy a tervezés sokkal jobban fizető állás, és ami fő, hogy szabadabb. Nem kell mindig a négy fal között lenni.
Mikor kiléptem az Irodám ajtaján a csinos, és vonzó kolléganőm, Zita szólt utánam.

- Csabi, telefon!
- Kérlek, most ne, sietnem kell.
- Nagyon fontos, Csabikám gyere, már vissza.
- Puszi neked kedves, intézd már el. Kérlek?

Nem hallottam, hogy mi volt az utolsó mondat, mert az ajtót becsuktam. Útközben a mobilról felhívtam a Taxi Vállalatot, és kértem Apor nevű kollégájukat, az adott címre.

Jó, félóra múlva meg is jött. Szegény Aport, jól letoltam.

- Hol volt, merre járt?
- Ne haragudjon, de ilyenkor, dél időben nagyon lassú a Város.
- Jól van, bocsánat.
- Semmi baj, merre menjünk.
- Oda, tudja.
- Rendben, már is indulunk.

Közben, Apor elmesélte, hogy mi történt vele. Ő, is, úgy járt, mint én, kereste az eltűnt testvéreit, a bátyát, és a húgát. Milyen furcsa, és véletlen, ebbe a cipőben, járok én, is.

67. oldal.

Lassan az Intézmény elé hajtottunk. Nehezen találtunk parkolót, így kiszálltam, és a kapuban szolgálatot tejesítő őrtől megkérdeztem, hogy bent a területen a Taxival parkolhatunk.
Szerencsénkre engedélyezték. Intettem Apornak, hogy behajthat az Intézmény területére.

Tárcsáztam, a benti telefonon, amivel csak bentre lehetett telefonálni. {Ez, érthető} Dokit hívtam, rövid beszélgetés után mentünk fel a szobájába, Aporral.
Bemutattam a Taxisomat.

- Előre törtél, Csaba. {Meglepett, hogy már a nevemen szólított, de örültem ennek.}
- Miért, is?
- Saját Taxit van.
- Igen, kicsit az enyém is, szegény Apor már annyiszor hozott ide, hogy maga se tudja.
- Beszélgetés arra terelődött, hogy mind a ketten keressük testvéreinket.
- Gyertek, átmegyünk a könyvtár egyik szobájába, ahol tartjuk azokat az iratokat, ami fontosak.

Átsétáltunk az udvaron keresztül. Útközben találkoztuk Tímárral, Hófehérkével, és még pár bent lévő emberrel.
Kertész annyira nézett Minket, hogy majdnem betolta a fűnyírót a tóba. Mikor elmentünk Hófehérke mellett rám mosolygott.
Apor észrevette, és megkérdezte, van köztetek valami?

- Bolond vagy? Bocsánat. Mi, lenne!
- De, fiúk, a könyvtár két percre van, remélem ez idő alatt nem fogtok veszekedni. - szólt közbe a Doki.
- Nem, de Ő kezdte.
- Én, hisz te néztél rá, úgy. - válaszolt Apor.
- Mi van, rokonod, vagy más? Féltékeny vagy?
- Agya ment. Doki, ez nem normális, hogy én féltékeny.
- Befejeznétek, úgy viselkedtek, mint két teaneger, akik egy lányért harcol.
- Oké, befejeztem, szól Apor.

Könyvár bejáratához értünk, lassan óvatosan bementünk, nehogy a csendet megzavarjuk.
Bent az Aulában a freskókon helyreállítási munkák folytak.
Kicsit néztük, de nem zavartuk munkásokat, akik nagy szakértelemmel végezték a helyreállítást.

68. oldal.

Doki, kiszól egy teremből.

- Gyertek már beljebb.
- Megyünk.

Elénk esz egy nagy könyvet.

- Itt vannak az össze bent lakók adatai, mint egytől egyik. Nyugodtan nézegessétek, én elmegyek nem zavarok, majd hívjál fel Csaba, ha készen vagytok.
- Köszönjük, és jelentkezem.

Mikor kiment a helyiségből, neki láttunk az adatoknak. {Nekem, ez a helyiség ismerős volt. Emlék fűződik hozzá.}

Apor, megkért, hogy hagy nézze át elsőnek.
Addig, én megnézem a többi könyvet, hátha találok én, is valamit. {visszaemlékeztem, arra az időre, mikor ide jártam.}

- Persze, csak nézd át, és ha találsz valamit, szólj!
- Köszönöm, természetesen szólok.

Úgy, háromnegyed óra telt el, mikor Apor szólt.

- Figyelj! Valamit találtam.- szólt Apor
- Gyere, itt van a tesóm, szerintem Ő, az. Megtaláltam.
- Melyiket?
- A lányt.

Azt, tudtam, hogy szüleink halála után, beteg lett. Nem tudta feldolgozni, hogy már nincsenek. Akkoriban, mint katona szolgáltam a hazámat. Mikor leszereltem, már nem volt senki otthon. Csak a szomszéd néni, Annuska, mondta meg, hogy húgomat elvitték a mentők. Sokáig kerestem, de sehol se kaptam megfelelő választ, hogy hol lehet. Belenyugodtam, hogy nem fogom megtalálni. Itt, is szép fekete hosszú haja van, és gyönyörű bőre. Ritkaság, volt ez a lány. Mit beszélek, hogy volt, ha igaz, akkor itt van bent. Csak meg kell találni.
Nézem, a képeket, és nem hittem a szememnek, mielőtt kimondtam a nevét a személynek, gyorsan befogtam a számat. Felismertem Hófehérkét. Mellette három srác volt a képen. Tisztán látszott, hogy ott vagyok a fiatal kóri képen, de ki a két srác.

69. oldal.

- Látom, érdekes, nem ismered fel Őket? - kérdeztem Aport
- Picit, jobban megnézem, és visszaemlékezek gyermekkoromra, akkor...
Hát, persze, húgom, bátyám, de ki ez a másik srác?
Csaba, akkor Te, az öcsém vagy, a lány, pedig. Emlékszel, mikor Rád
szóltam. Egyből észrevettem a hasonlóságot, köztünk, Ő pedig, a húgunk.
Neve, várj kicsit tovább, lapozok. Igen, itt van, Helén.
- Hagy nézzem, én is. Engedj ide légy szíves!
- Persze, gyere csak öcsém, nyugodtan nézd meg. Boldog vagyok, hogy megtaláltuk egymást.

Nézegetem az adatokat, és stimmelnek. Szóval most van két bátyám, és egy húgom. Nagyon boldog vagyok. Akkor, én tudtam nélkül voltam a húgommal. Szörnyű! Undorító! Majd nem... Gyorsan befogtam a számat, és rohantam ki az illemhelyre.
Mikor visszamentem, újra átnéztem az adatokat, és kiderült, hogy a húgunk, nem apai ágról származik. Ugyan is, Édesapánk, és Édesanyánk elváltak. Anya, férjhez ment egy külföldi állampolgárhoz, de itt éltek Hazánkban. Anyánk soha nem hagyta el az Országot. Tehát, nem vértestvérem Helén, hanem egy másik Apától származik. Most, egy kicsit megnyugodtam.

- Na, ugye, hogy most már minden tiszta, Öcsém!
- Látom, de nézd meg, Apor, hogy Helén, csak mostoha testvérünk, mert itt van a lapon, hogy Anyánk egy Görög férfit választót, amikor elváltak. Görögtől származik Helén.
- Tényleg, akkor hogy, is van ez?- Csaba.
- Teljesen mindegy, megtaláltuk egymást, és ez a lényeg. Telefonálok a Dokinak.
- Rendben.

Sokáig vártunk, mire az Intézet Vezetőorvosa megjelent.

- Na, fiatalok, mi a hír?
- Sikerült megtalálni testvéreinket.
- Szabadna tudnom, hogy Kinek, Kit?
- Elmeséljük, csak üljön le, mert meg fog lepődni.
- Komoly?
- Az, tuti!

Doki, kényelembe helyezkedett, és Apor elmesélte, hogy Tímár, Csaba, és én, mint Tenessiek vagyunk. Kivéve Hófehérkét, aki Helén Kasztor. Ő, származik Görög Apától.

70. oldal.
 
 
0 komment , kategória:  Zárt osztály  
Ilyen kórban!
  2016-02-18 20:43:02, csütörtök
 
  Ezt nem hittem volna, hogy a kutyám, aki 1998-ban került hozzánk, ma reggelre eltűnjön. Lelépet, ma nem reggel fél ötkor, hanem hét órakor mentem ki etetni.
Hívtam, de semmi. Mindenütt kerestem, minden búvó helyet felkutattam a kertünkben. Már belenyugodtam, hogy ennyi idős, és úgy gondolta, hogy felköltözik. Kicsit mérgelődtem, hogy miért nem mondta meg.

Állatorvosunknak szóltam, hogy nincs meg. Szerencsére jött egy telefon, és jelezték, hogy elveszett VÁNDOR megvan.

Úgy gondolta, hogy elsétál. Városunk központjában fogták be. Ami lakásunktól 4 Km-re van. Mondjuk nem volt nehéz, mert ebben a korban nem gyors járású, egyik fülére süki, rossz látású.

S, hol? Aki ezt olvassa, nem fogja kitalálni. A Pizzéria előtt. Igaz, reggel nem kapott enni, úgy gondolta, hogy besétál, és megreggelizik.

Most már itthon van. Mivel nagyon éhes lehetett, kapott vacsit, és vizet.

Ezért ez nem semmi, ebben a korban ilyen nagyot sétálni, csak úgy.

 
 
0 komment , kategória:  Család  
Kicsit félek
  2016-02-17 22:23:43, szerda
 
  16.
Kicsit félek.

Tudom, hogy nem szoktam úgy foglalkozni a Politikával, s nem hat meg, hogy a másik országban mit tesznek. De, ahogy hallom, is nézem a híreket, no meg a netet, aggaszt e áradat.
Sejtet, hogy miről van szó.
Szerencsére, nálunk kis hazánkban kevesebb eset történik, mint tőlünk távol. Sok ember, aki átjön a Mi földrészünkre. Félek, bizony ezt szerintem nem igen tudjuk kezelni megfelelően. Most még igen, de később? Nem tudom. Bízok a mostani Vezetőinkbe, mert ezt jól csinálják. Mint ismeretes, hogy migráns jön át, és egyre erőszakosabbak, Nőkkel, meg úgy is.
Féltem a Lányainkat, Asszonyainkat. Nem jó dolog erről beszélgetni, írni, de ahogy látom, hogy az Emberek között eléggé téma. Mi, békében nőttünk fel, Ők nem ezt akarják, Országunkat. Nem uszítok, de nem tartom, hogy sokáig nyugodt helyzet lesz nálunk, egyre feszültebb a Világ. Nem szeretnénk belemenni semmi konviktusba.
DE, ha úgy hozza a sors, hogy meg kell védeni a Családomat, házunkat,{amit saját két kezünkkel építettünk fel} megvédem.
Bosszantanak ezek az Emberek, és még azok is, akik irányítják őket. Egyet nem értek, hogy miért?
Nem tudom a választ, de kicsit félek.

- Ne haragudj, hogy csak így rád rontottam.
- Semmi baj, sikerült lejegyeznem.
 
 
0 komment , kategória:  Riport, Önmagammal   
Macsk
  2016-02-12 21:39:23, péntek
 
 
Ugye, furcsa név egy cicának.

De, mikor kb. 10 éve, világra jött a testvérével, akkor így neveztem el a cicát.

Testvérét Macseknak {sima szőrű, fekete, barna, fehér foltos-azaz tarka-barka} lány cica.
Macsk,{hófehér gyönyörű ,,angóra"} fiú cica. Macsk úgy nézett ki, hogy az egyik szeme sárga, másik pedig kék volt, állandóan kérődzött, mint egy kis boci.

Mikor kicsit voltak az volt a szórakozásuk, hogy egy madárkalitkában voltak összebújva. Készült erről fénykép is. Ott pihentek, jó lakottan. Kalitkát nyugodtan bezártam, és ha akartam feltehettem a falból kiálló kampóra. Nem zavarta őket. Ők, nyugodtan aludtak. Már nagyobbacskák voltak, elkezdtek mászkálni, felfedezni a külvilágot.
Egyszer elkóborolt, még pár hónapos volt, sehol se találtam. Már kezdtem lemondani róla. Testvére nem evet semmit, csak nyávikolt, hívta a tesóját. Ekkor eszembe jutott e csodálatos net. Megírtam, hogy szégyellje magát az, aki a fehér cicát elvitte, és nem kérte el. Megkérném, hogy hozza vissza, mert a testvére nem eszik. Csodák csodájára írásomat követően 5. napra visszakerült.

Igen, de hogy!
Gondolom, hogy megfürdették, mert a szőre össze volt állva. Csomókban. Szegénynek, levágtam a csomóit. Csak nekem hagyta, azt is, hogy szeménél a csipát kiszedjem a kezemmel. Attól a naptól kezdve minden tavasszal a szőre összeállt. Néha, úgy nézet ki, mint egy repülő, mert az oldalán két nagy összeállt szőrzet volt, mint egy szárny.

Hobbijuk az volt, mikor meghallották a lépteimet, akkor jöttek az utca végére elém. Ez, úgy nézet ki, hogy bal oldalt a Macsek, középen én, jobb oldalt pedig a Macsk volt. Így kísértek haza. Tudjuk, hogy a fiúk, azok vándorolnak, lányok kényelmesebbek. Macsk is így tett. Amikor mentem munkába reggel adtam nekik enni, mert, ha nem, akkor jöttek utánam. Így, az etetés reggel fél ötkor történt.

Mikor, kint a kertbe ettünk, akkor jöttek az állataink kunyerálni egy két gazdi által meghagyott falatot.
Aranyos fehér cica volt, bármerre ment mindig hazajött. Most is, mikor felment abba a Világba, ahol az állatok vannak, már nyugodtan.

Mivel tegnap dolgoztam, s a Nejem hívott fel telefonon, hogy a MACSK a küszöbünkön volt. Utolsó útját ott fejezte be.

Most már hiába kiabálok, hogy MACSK! Már nem jön a szavamra, csak fentről jelez vissza, hogy itt vagyok.

Buda - Tétény. 2016-02-12.

 
 
0 komment , kategória:  Család  
Emlékszel
  2016-02-05 20:58:29, péntek
 
 
Mikor gyermekként homokvárat építettünk.
s, a homokozóban bizony azon összevesztünk.
Másnap már Papás - Mamást játszottunk.
Szomszédlány volt a kislányunk.
Játékbók, dolgoztunk, cigit szívtunk,
és azt csináltunk, amit a nagyoktól láttunk.

Emlékszel?

Nagyok lettünk.
Utcai kapuban Nagy csatákat vívtunk.
Igen, harcoltunk!
Labancok, és Kurucok voltunk.
Még jobban megnőttünk.
Lányokkal ismerkedtünk.
Egyet, kettőt meg is szereztünk.

Emlékszel?

Akkor Életünket Mi irányítottuk,
s kezünkben volt a sorsunk.

Ma más kezében van a sorsunk.
Ma, már a megélhetésért küzdünk.
Ha, majd megöregszünk, akkor
erre emlékszünk.
 
 
0 komment , kategória:  Kavalkád 2016  
Látom tevékenykedik
  2016-02-04 20:10:26, csütörtök
 
  Szőlőben dolgozik, növényszárát igazgatja,
Ha, kell karóhoz, rögzíti, e munkát szereti.
Másik sort lekacsolja, igaz, e munkát már unja,
De kitart mellette, mert aki ezt tudja a szőlő királya.
Vállára egy madárka szállott,
Ránéz, s egy kis szárat ad neki.
Madárka megköszöni, s messzire viszi,
Párjának a fészkét építi.
Szél fújja hosszú fekete haját,
Mindenki látja Kegyed szép orcáját.
Örömmel tevékenykedik, mert a szőlőt szereti.
Utolsó sornál a termést leszedi, puttonyba teszi,
Majd felemeli, s onnét a dézsához viszi,
S a tartalmát bele önti.
Majd jól megtapossa, s a kifolyt lét, megkóstolja.
Ízlelgeti, kóstolgatja, a must ereit felforrósítja,
Jól érzi magát, s folyatni szeretné a munkát.
De, nem tudja, mert a szőlőlé a Földhöz szorítja.
Álomba ringatja Kegyed magát,
Reggel Édesapja simogatja orcáját.

Ébredj fel Lányom, látom, dolgoztál, s büszke vagyok Rád.
E mondattal köszönte meg Édesapja a munkáját.




 
 
0 komment , kategória:  Gabi  
Hölgyem!
  2016-02-01 20:25:29, hétfő
 
 
Imádom Szerelemtől lángoló szemét.
Lágy, csilingelő hangját.
Csábító pici száját.
Szeretem bűbájos mosolyát.
Szeretem, finom testét,
Érzem finom keze érintését,
Bűvös tekintetét, mikor rám tekint.
 
 
0 komment , kategória:  Kavalkád 2016  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2016.01 2016. Február 2016.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
29 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 8 db bejegyzés
e év: 149 db bejegyzés
Összes: 1553 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 19
  • e Hét: 261
  • e Hónap: 1790
  • e Év: 78053
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.