Regisztráció  Belépés
pircsi09.blog.xfree.hu
"Érkezz sírva, majd gyakorold a nevetést s mosollyal távozz" /Fodor Ákos/ Papp Irén
1936.09.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/18 oldal   Bejegyzések száma: 175 
Szeresd a gyermeket!
  2016-02-29 21:20:53, hétfő
 
  ...... ..........


MÓRA FERENC
SZERESD A GYERMEKET!


Szeresd a gyermeket! A sivatag hegyen,
Hol villámok között vala az Úr jelen,
E legszentebb parancs nincs kőtáblára írva -
Mosolygó kedviben, pirosló hajnalon
Aranybetűkkel ezt az örök Irgalom
Az emberszívbe irta.

Szeresd a gyermeket! Még néki szárnya van,
A csillagok közé ő még el-elsuhan,
S kitárja vidoran a mennyek ajtaját:
Hiába könyveid, hiába lángeszed,
Az Isten titkait ki nem kémlelheted,
Csak gyermeklelken át.

Szeresd a gyermeket! A lét napfénye ő,
Estellik, hogyha megy, hajnallik, hogyha jő,
Csöpp lábai nyomán az öröm kertje zsendül,
Bimbónyi kis keze áldással van tele,
S melyik szeráf-zene érhetne föl vele,
Ha víg kacaja zendül?

Szeresd a gyermeket! Hisz oly hálás szegény,
Egyszerre könny, mosoly ragyog csillagszemén,
Ártatlan kis szívét az öröm megteli,
S köszönetét, akár az esti fuvalom,
Mely félve játszadoz a harmatos galyon,
Oly halkan rebegi.

Szeresd a gyermeket, öleld szívedre őt,
Ringasd el lágyan a szegény kis szenvedőt,
Lehunyt pilláinak töröld le könnyeit:
S mig te a gyermekek könnyét törölgeted,
Egy láthatatlan kéz a csillagok felett
Letörli vétkeid!
 
 
0 komment , kategória:  Móra Ferenc  
Gyermekkorom
  2016-02-29 20:43:21, hétfő
 
  ...... ............


Tobai Rózsa:
...... ......... Gyermekkorom


Ismét kezembe akadt egy toll,
Hogy leírjam, mit eszem gondol.
Leírom a sok örömet és szépet,
Mit nekem szánt valóban az élet.
Gyermekkorom gyönyörű és szép volt,
Addig játszottunk, míg sötét lett az égbolt.
Tudtuk, mi a szabadság, tudtuk, mi a játék.
Ma már csak emlék, de kedves ajándék.
Sajnos az évek elrepültek felettünk,
De ami szép volt, azt soha nem feledjük.
Oly jó ábrándozni, visszanézni a múltba,
Sóhajunk visszaszáll, mily jó volna újra.
Gyermekeink, unokáink ezt nem ismerik,
Szép lett volna, ha nekik is megadatik.
Ma a technika ördöge lépett helyébe,
Tudjuk, mit kaptunk akkor cserébe.
Volt szép gyermekkorunk, sok barátunk,
Sajnos ez, mit gyermekeinken nem látunk.
Begubózva ülnek a számítógép előtt,
El sem tudják képzelni, mi volt ezelőtt..
 
 
0 komment , kategória:  Tobai Rózsa  
Tiszteld, becsüld meg azt, aki felnevelt.....
  2016-02-29 20:38:50, hétfő
 
 
Kégl Béla
...... .........Tiszteld, becsüld meg azt, aki felnevelt.....

Tiszteld, becsüld meg azt, aki felnevelt,
rá rossz szót ne mondj, kezet soha ne emelj.
Ráncos dolgos kezét csókold meg százszor,
mikor már késő, fájdalom gyötör majd a gyásztól.

A szülői szív egy kimeríthetetlen kincsesbánya,
melyet a gyermeke, ha bánatos, akkor is megtalálja.
A szülőkben ott a tapasztalat, a bölcsesség tudása,
fogadd el szeretettel, legyen ez a jövőd útmutatása.

A jövődbe vetett hited örökli majd a gyermeked,
rólad veszi majd a példát, kérlek hidd el ezt nekem.
Mikor az élet messze sodor majd mindkettőtöket,
a szülői házban találod meg a boldog gyermekéveket.

Hidd el nekem, gyógyító erő a szülői szeretet,
ez szívből jövő, pótolni semmivel nem lehet.
Ezt más nem tudja úgy adni, mint aki felnevelt,
kinek az imájában a te neved mindig ott szerepel.
 
 
0 komment , kategória:  Kégi Béla  
Addig vagy boldog, amíg van Édesanyád...
  2016-02-29 20:16:55, hétfő
 
  ...... ............


Kégi Béla
...... ...........Addig vagy boldog, amíg van Édesanyád...



Addig vagy boldog, amíg van Édesanyád,
szeresd őt nagyon egy egész életen át.
Mindenkinek a sorsa előre meg van írva
arra a bizonyos pergament papírra.

Lehet valaki dúsgazdag vagy szegény,
a sors keze előbb vagy utóbb mindenkit elér.
Idősebb korban szinte szaladnak az évek,
azt veszed majd észre, hogy hajad hófehér lett.

Tiszta szívvel, őszintén szeresd Édesanyádat,
mert, ha már nem lesz, téged is fojtogat a bánat.
Én már tudom, akkor voltam igazán boldog,
amikor Drága, jó Édesanyám rám mosolygott.

Szeretném neki megköszönni a boldog éveket,
de sajnos, Ő már többé nem lehet itt velem.
Szeretném meghálálni mindazt, amit adott nekem,
bármit megadnék azért, hogy itt legyen még velem.

Megköszönném, hogy megszült és felnevelt engemet,
Ő tanította meg az első szavakat, az első lépéseimet.
Mikor beteg voltam, Ő volt, aki ápolt és gyógyított,
Ő volt az én Édesanyám, aki még élt, értem aggódott.

Hozzám mindig jó volt, feltétel nélkül ölelt, szeretett,
hálásan köszönöm, hogy nekem mindig jót cselekedett.
Feláldozott értem mindent, csakhogy boldog legyek,
megköszönném százszor, de sajnos ezt már nem lehet.

A sorsnak hálát adok mindazért, hogy te lettél az én Anyám,
esti imáimba sok szeretetet küldök feléd, Drága, jó Édesanyám.
Földi halandó, szépen kérlek, minden Anyáért mondj el egy imát,
te is rádöbbensz egyszer, hogy neked is van Drága, jó Édesanyád.
 
 
0 komment , kategória:  Kégi Béla  
Útban hazafelé
  2016-02-29 20:00:38, hétfő
 
 
Gárdonyi Géza:
...... ..............Útban hazafelé


I.
Honnan jöttek a magyarok
Épp most ezer éve?
Honnan jött a nagy üstökös
Csillag fel az égre?
Honnan jön a földrengető
Villámszóró vihar?
Európa kapujánál
Áll tengernyi magyar.
Európa kapujánál
Sisakerdő fénylik.
- Kik vagytok és mit akartok? -
Remegéssel kérdik.
- Atillának unokái.
Örökünkbe szállunk.
Adtok nekünk szabad utat
Vagy magunk vágjunk?
Összedugja sápadt fejét
A muszkák sok vénje.
- Adunk nektek szabad utat,
Isten legszebb népe.
Adunk nektek szabad utat
Kiev városáig.
Tovább aztán, hogy mehettek,
Majd otthon megválik.
Megindul be a magyar nép
Tengernyi nagy árja:
Mint egy ezüst-nádas csillog
A sok kard és dárda.
S közepén meg mintha lengő
Rózsasziget volna.
A szép magyar asszonyokat
Ökör, bivaly vonja.
Asszonyokat, gyermekeket
Szőnyeges szekéren,
Még a nap is, hogy letekint,
Mosolyog az égen.
Lódübörgés, fegyvercsörgés,
Dal, zene és lárma,
Csengő-csengés, kacaj, beszéd,
Kürtök harsonája,
Egy zsivajjá elegyíti
A sereg két szárnyát.
Elől megyen fehér lovon
A hatalmas Árpád.
II.
Hányi-veti gőgös ember
A kievi herceg.
Alánéz a bástyájáról
És imigyen henceg:
- Lóduljatok vissza innen,
Kutya meg a mája!
Az én földem nem országút,
Hogy mindenki járja.
Megáll Árpád a fal előtt
Aranyos ruhában,
Reszket a nagy gyémántforgó
Ezüst-sisakjában.
Int. S elnémul mögötte a
Hadak minden sora.
- Ez a nép csak előre megy,
Visszafelé soha.
S ahol országút még nincsen,
Majd tapos magának.
Így szól Árpád. Mennydörgés volt
A hangja szavának.
Kardja villant s a sereghez
Így kiáltott: - Rajta!
... Fölviharzott a förgeteg
S szállt ezernyi szablya.
A hágcsókon, mint a méhek
Gomolygó tömege,
Ellepték a vár falait.
Nyüzsögtek fölfele.
Ember embernek a hátán,
A tégla se látszik.
Ijedtében a sok muszka
A pincébe mászik.
- Rajta! - kiált a herceg is.
De a katonái
Alig bírnak félelmükben
A lábukon állni.
Döng a kapu, omlik a fal,
Remeg még a föld is,
A kievi herceg arca
Sárga is, meg zöld is.
Kapkod ide, kapkod oda:
- Űssétek, verjétek!
Fogadott kún katonái
Voltak csak vitézek,
Kirohantak a kapun
És rá a magyarokra.
Küzdött a két bátor sereg
Összekavarodva.
Sokan voltak ám a kúnok
S mind markos legények.
Mögöttük a muszkák is most
Fegyverre kelének.
Hullott a nyíl, mint a zápor,
Csattogtak a kardok
És a szörnyű nagy csatázás
Egész délig tartott.
Mikor a nap delelőre
Megállott az égen,
A herceg már ott könyörgött
Árpád előtt térden.
Ott könyörgött Árpád előtt
Kezét összetéve:
- Ne vedd el az életemet,
Magyarok vezére!
Árpád büszke pillantással
Mérte őtet végig:
- Te leszel a kalauzunk
Atilla földjéig.
Itt egy kicsit megpihentek.
Lovat abrakoltak;
Maguk is a bogrács mellett
Vígan falatoztak.
Ami adót hamarjában
Kievre vetének,
Három arany jutott abból
Mindegyik vitéznek,
Három arany meg egy kulacs
Tüzes, nemes óbor.
Egynémelyik legénykének
Sok is volt a jóból.
Amikor a kieviek
Visszatakarodtak,
Előálltak vezérei
A szétvert kúnoknak.
- Dicső Árpád, béke velünk, -
Imígyen szólának -
Láttuk: nem fajult el vére
a nagy Atillának.
Hazátlanok vagyunk mi is,
Bolygó zsoldos népek,
Csatlakoznánk zászlód alá,
Ha meg nem vetnétek.
Felelt Árpád: - Derék kúnok,
Mind szálig vitézek,
Mint testvérek jöttök velünk
S nem mint zsoldos népek.
S ha Atilla földjét majd
A magyar elfoglalja,
Tinektek is örök helyet
Kerekítek rajta.
Tas vezér a kürtjébe fujt.
Indulót jeleztek
Árpád lovát vezette az
Alázatos herceg.
 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza  
Gyermeket játszom
  2016-02-29 19:54:26, hétfő
 
  ...... ............


Kun Magdolna
...... .......Gyermeket játszom

Azt játszom, mezítláb szaladok a réten,
s vidáman mosolygok, úgy, mint akkor régen,
mikor még a sárgult búzák égtetőig értek,
mikor még íze volt a cukrozott kenyérnek.

Azt játszom, virágzó cseresznyefán ülök,
s mint a kékszárnyú pillangó messzire repülök,
át a dombokon-hegyeken, kis patakokon,
óriási hegytetőkön, szikla-ormokon.

Azt játszom, anyám göndör hajam fonja,
s piros masni köt az elválasztott sorba,
majd homlokomra csókolja jó anyai szívét,
hogy mindig érezzem annak melegségét.

Azt játszom, hogy élek, és élni tanítok,
azokat kiknek szemeiben alkony-könny ragyog,
kik deres hajuk barnulását rég elfeledték,
kik tarisznyából ették a királyok étkét.

Azt játszom, hogy körülöttem mind az emberek,
jóságosak, kedvesek és érzőlelkűek,
mert az a kortalan szeretet, mit Isten adott nekik,
gyermekként él bennük egész halálukig

 
 
0 komment , kategória:  Kun Magdolna  
Mennék eléd
  2016-02-29 19:45:31, hétfő
 
 


Áprily Lajos:
...... .........Mennék eléd


Mennék eléd, mert itt vagy már közel.
A déli oldalon leselkedel.
Gyökerek hallják könnyű léptedet,
átküldesz egy-egy halk leheletet,
mely szűzies még és illattalan,
de sejtető, jó langyossága van.
Csak arcom érzi még, nem sejti más,
varázs van benne, keltető varázs.
Ahol jársz, néma éberség fogad,
keresed a rügyes sombokrokat,
hogy langyosságoddal rájuk lehelj
s kipattanjon a sárga kis kehely.
Feljössz az élre, melyet hó erez,
íj válladon, a hátadon tegez,
benne az arany nyílakat hozod,
melyekkel a telet megnyilazod.
Mennék eléd, s mint fényváró anyám,
még utoljára elkiáltanám
nevedet, melyből napfény sugaraz:
Tavasz, tavasz! Tavasz, tavasz, tavasz!
 
 
0 komment , kategória:  Áprily Lajos  
Emlékezés
  2016-02-29 19:38:05, hétfő
 
  ...... ...........


Horváth Mária
...... .............Emlékezés

Mama kérlek, mondd, hogy álom!
Mama, tudd meg, hiányzol!
Egyedül vagyok nagyon!
A te hiányod fájlalom!

A lelkem keres, messze jársz,
de máig sem találtam rád.
Tied minden gondolatom,
a nappalom és éjszakám.

Visszavágyó lélek vagyok,
feledni már sosem fogok.
Álmaimban sokszor látlak
együtt az egész családdal.

Szüntelen csak erre vágyom,
keresem, de nem találom.
Kergetek egy régi álmot,
reménytelen boldogságot.

Szegénységben boldog élet,
ékesebbet nem is kérek.
Porba hullott régi álmok,
messze szálltak, nem találom.

Szél sodorta, messze vitte,
szél sodorta, eltemette.
Kereslek még, nem adom fel,
bárhová is vitt a szél el.

Szeretnélek újra látni,
rólad nem csak álmodozni.
Mindörökre veled lenni,
földi létben megfürdeni.

Lelked tükör bársonyában
arcom újra megtalálni.
Ifjú korom gyönyörében
boldogságra rátalálni.

A fájdalmat nem ismerni,
felhő szárnyán elrepülni.
Örök életet remélni,
Isten országában élni.
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Mária  
Pokoli semmi
  2016-02-28 10:16:16, vasárnap
 
 

Tóth János Janus: Pokoli semmi





Nekem már evolúciót tanítottak
kisdobos és úttörő koromban,
apám, anyám nem imádkozott,
se nyíltan, se titokban,
tanyán nőttem fel, oda nem járt isten,
és most azt kérdezed, hitem miért nincsen?

A munkából sok jutott, a pénzből kevés,
szeretteim több mint fele halott,
jól számolok, ne hidd, hogy tévedés,
amíg én matekozok a csekk tengeren,
lehet megőrülök, így a NAV-ot meglepem,
hisz nem lesz több adóm, se járulék,
nélkülem hízik majd a sok rohadék,
magát magyarnak valló öltönyös bűnöző,
és hiába a milliónyi éhező dünnyögő,
mert ezeknek kés kell, pisztoly, kötél,
hát én mondom neked, ilyeneket vegyél,
és miután mind az összes politikus halott,
visszavettük azt, mit a családjuk ellopott,
előveszem azt a fekete fedeles Bibliát,
elolvasom, megtanulom az Isten egy fiát,
talán hinni is fogok Darwin nélkül vakon,
az úttörők tizenkét pontját szemétbe dobom,
de félek, hogy jövőnk nyomtatott áramköre,
éppen most olvad bele a pokoli semmibe.
 
 
0 komment , kategória:  Tóth János Janus  
Másikomról
  2016-02-28 06:09:28, vasárnap
 
 
Sík Sándor :
...... .........A MÁSIKOMRÓL


Tudom már, hogy láthatatlan vagyok,
Hogy láthatatlannak születtem.
Azért van, hogy az emberek
Úgy elnéznek mindig fölöttem.

És nem kapott hangot az ajkam,
Kiáltanom is hasztalan.
Egyedül járom a világot,
Látatlanul és hangtalan.

Valaki áll a helyemen.
Egy másik. Azt mindenki látja,
És mindenki ahhoz beszél,
És az mindenkinek barátja.

És az beszél az emberekhez
És a szemükbe mosolyog.
(Egy idegen, egy nagyon-másik!)
S mind azt hiszik, hogy én vagyok.
 
 
0 komment , kategória:  Sík Sándor  
     1/18 oldal   Bejegyzések száma: 175 
2016.01 2016. Február 2016.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
29 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 175 db bejegyzés
e év: 693 db bejegyzés
Összes: 4984 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1065
  • e Hét: 10422
  • e Hónap: 43451
  • e Év: 239605
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.