Hiányzol
Ím már a sokadik ünnepem koptatom,
nélküled,
Galamb lelked fölröppent, és rég itt hagyott,
Istenem.
Színes ruháim feketére cseréltem,
éretted,
Szerető szíved teremtőd karjában dobog,
én értem.
Melletted bátor voltam, és hős amazon,
féltettek,
Mióta elmentél s nélküled kell élnem,
elvesztem.
Az én Édesanyám voltál s úgy imádtál,
engemet,
Nem adhattam szeretetem senki másnak,
csak neked,
Hiába minden, oly rég eltemettelek,
ég veled.
Fentről bátoritsd kérlek, sokat szenvedett
lelkemet,
Öleljük egymást majd újra, ha temetik
testemet,
Mindennap rád gondolok, ugye várod majd,
gyermeked.
Húsvét
Húsvét, te elcsigázott testű vénség
köszöntelek, jöjj, ablakom kitárom,
ne múljon tavasz, lépj be s hozd az igét
s házamra áldást, oly régóta várom.
Hirdesd a föltámadást, szívek zengjék
szeretet, szerelem gyúljon e napon,
lágyan ringatóznék mint édes tömjén
Húsvét, öleljen mennyei illatod.
Hozd el a békét, Jézusunk keresztjét
szabadítsd meg lelkünk bűntől és szennytől,
Istennek hű bárányát látja az ég
büszkeségtől dagadjak s reménységtől.
Március szele önként adom magam
repíts, szállj velem, dicsérem Istenem,
édes vérem, Urunknak ajándéka
csobogjon ereimben szép éneked.
Házad megtelik virággal, szépséggel
enyhet adó, hűs, békés áhitattal,
Ó, ünnep locsolj, ne száradjon létem
örvendezzünk együtt, közös imával.
Ki tiltja meg?
Ki tiltja meg nekem,
hogy elmondjam fáj nagyon,
régóta nincs éjjelem sem
nappalom, szakadt ruhámban,
könyörgő kezemmel, járom az
utam, rég vérző szívemmel.
Ki tiltja meg nekem, hogy
elmondjam éhezem, mért tették
ezt velem, már nem kérdezem,
megcsúfolva, elveszve szép
hazámban, oly rég volt jó falat
keserű számban. Nincs senkim ki
kezét nyújtaná felém, csak a Hold
a csillagok látnak belém,
cserben hagyták Istennek hű
gyermekét, vakságot fogadva
adták a leckét.
Szaporodik a bánat s erőm elhagy,
a seb a testemen, lelkemen oly nagy,
ha majd elföldelnek s szép ruhát
kapok, ki tiltja meg nekem, boldogan
halok.
Emlékezem
Szívem felett szép kokárdát viselek
magyar vagyok, én azt büszkén hirdetem,
szabadság asszonya, mit kívánhatnék?
nagyurak, békét hozzatok és reményt.
Tanuljatok a múltnak keservéből
drága hőseink kiontott véréből,
szabadságra áhítozik a jó nép
hol késlekedik a várva-várt jólét?
Fordítsd orcád felénk Ó, nagy értelem
féljük a halált, hőseink tétlenek,
szép hazánkban nem élhetünk szabadon
ránk telepedett az önkényuralom.
Álld meg a magyart, hisz oly rég éhezik
Uram, az igazság mikor érkezik?
lelkünket meggyötrik és megtapossák
halált hoznak és fent kezüket mossák.
Szennyben úszik ezeréves nemzetünk
a múltban oly sokan adták életük,
okuljatok s virágozzon szép hazánk
bor folyjon s ne vér a győztes oldalán.
xMagazin
Offline
