Regisztráció  Belépés
eszter721.blog.xfree.hu
A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani. Egyetlen pont, melyben benne csillog a világegyetem, mint pupillán a könny." (Gyurkovics Tibor) Kovács Eszter
2011.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
Kalendárium szonettekben
  2016-03-04 17:50:10, péntek
 
  Dsida Jenő :
KALENDÁRIUM SZONETTEKBEN


Elővers
Tizenkét könyvek másolója

Barát vagyok, fiatal, vézna, ványadt:
Halk kondításként rozsdás, ócska gongon,
ez előversben mondom el a gondom
és segítségűl hívom Szűzanyámat...

Tizenkét könyvet másolok. Zsibongon
állnak elém a képek és ahányat
pillantok, annyi égi, szép leányhad
forog elém egy nagy, piros korongon.

Aztán halálfő villan ecsetemre
s november színe, mely a bús halálé,
aztán a hó hull, szűz pehely pehelyre...

Mutasd meg, Uram: szárnyam messze száll-é?
Ó, tizenkét könyv s lágyan rálehelve
tizenkét arany, kék iniciálé!


JANUÁR
A tél dícsérete

Havasi ember - kis mokány lován -
A hófuvástól húnyorog vakon.
Kocog az éjbenhajló útakon
s pipára gyújt vén taplón és kován.

Sötét erdő borzong hallgatagon,
fehér mező s holdas ingovány:
Távol hegyekből néha egy sovány
ordas cselleng a friss csapásokon.

A szalmás viskok görbe ablakából
kis mécsek fénye hull az útra körben,
a kastély-ablak köztük szinte lángol...

A vén pap ácsolt asztalára törten
olvas és fölrezzen a Bibliából,
ha orvvadászok puskahangja dörren.


FEBRUÁR
A farsang dícsérete

Egy sarkon, hol a lámpa fénye halvány,
egymásra torlik két fura menet,
megállnak és hosszú farkasszemet
néznek, zászlójukat kissé lehajtván.

Az egyik bűnt sirat és bűnt temet,
gyertyásan, zsolozsmával mind az ajkán,
a másik csapat maskarába varrt fán
ördögfejet visz, táncol és nevet.

Vezérük, kit már lángos kárhozat nyal,
bűnbánon látja angyalok karát
s szemét lehúnyja méla áhitattal;

míg a zarándokfő, egy véri barát,
szíve mélyén, mely zárva hét lakattal,
idézi antik istenek nyarát.


MÁRCIUS
Egy halott királylány dícsérete

Ereszszélen már jégcsapok csepegnek,
a hólé zöngve, csobbanón csurog,
A föld hátárol pattan a burok,
sok odon ablak tárul a szeleknek.

A nap egy rozzant ablakon benéz.
Sugarat önt be, langyosan zuhogva,
dohos, homályos és hideg zugokba.
Meleg nyalábja sárga, mint a méz.

Bent holt királylány fekszik. Arca: bájos,
halk emlék, régi, sápadt, méla vád...
Bomló szívének illata halálos.

Míg ajkaszélén fénysáv surran át,
a friss tavaszi szél körötte szálldos
s lengeti hosszú, szőke, dús haját.


ÁPRILIS
A húsvét dícsérete

Ezerkilencszázharminc éve: szent
zsidók földjére nagy próféta támadt.
Emlékének, mely bágyadt, égi bánat,
szenteljük ezt a sárga pergament.

Rágondolok, míg járom Golgotámat.
Mivelhogy nincs igazság idelent,
Pilátus alatt a keresztre ment,
de harmadnapra új életre támadt.

Alleluja! - nagy bástyákat ledöntőn
rivalg s csodára váró tűzben ég
falu és város, ház, tébolyda, börtön,

minden üszkös, az arcok feketék!...
Feltámad-é a bús erdélyi földön,
ki meghala és eltemetteték?


MÁJUS
A tiszta örvendezés dícsérete

Bús alkimista, mit nekem a kincsek!
Kihúnyt a tűz már és kihűlt a lombik,
Vídám, vídám szeretnék lenni holtig,
hogy fénnyel minden élőt szembe hintsek.

Itt künn zenél a friss májusi lomb, víg
nyikordulással nyílnak a kilincsek
s a fülledt kamrákból kibújva, nincs seb:
akár a fák, a lélek is kibomlik.

Eszembe jut sok kapzsi vágy, mi kár volt,
és jönnek nők is, karcsúk, vagy molettek,
és egy-egy emlék is, mely szép, habár holt.

Szívemet, melyből ádáz harcok ettek,
most elringatják hűs, körülhatárolt,
együgyű tocsák: langyos kis szonettek.


JÚNIUS
Az érés dícsérete

Helyét gyümölcsnek adja a szirom.
A déli égen elterül a hőség.
A termő kor jön: érés, felelősség
és nem lehetek virág egy siron.

Csók-szirmom nem lesz, hogy csokorba kössék
a lányuk. Vinnem kell, amíg birom
a terheket és ha nevem leirom:
komoly szó kell elé, nem cifra bőség.

Csak néha jön, hogy szívem elbecéz
egy-egy derengő, árva, gyermeteg
emléket (mely úgy csillog, mint a réz

egy ó-kapun). Gyors nyári fergeteg
jön messziről. Szemem távolba néz
s tavaszt sirat s egy régi gyermeket.


JÚLIUS
A magányosság dícsérete

A júliusi csillagok alatt
vággyal koszáltam, mint kobor diák.
De voltak nálam bátrabb daliák
s az idő lassan, tétlen elhaladt.

Az ablakokban csönd volt és virág,
s a fülledt este szívemre szaladt
s júliusi csillagok alatt,
míg bent mullattak boldog daliák.

Fiat fogantak pozsgás asszonyok;
zöld és dúsnedvű, mérges nagy növény
volt az élet: beteljesült, konok.

Éreztem már, hogy - messziről jövén -
elesem, ha tovább barangolok
s ledőltem egy zord, vén klastrom tövén.


AUGUSZTUS
Az élet dícsérete

Lám, most e délben, mint a renyhe, holt só
terül szét ringó tengerek vizében,
úgy oszlom én is szét e versben éppen
és gonddal mondom: tán ez az utolsó.

Nagy ideje, hogy csupa könnyű, olcsó
ígéim vannak, árnak ellenében
nem úszom már és néha-néha szépen
mondom magamban: várhatsz még koporsó!

Csak hallgatom a lomb meleg neszét
s az árnyas fákat bölcsen megmosolygom:
a tölgyet, hársat, bükköt, gesztenyét -

a forró nap vídáman vagy borongón
nagy, tiszta békét csurgat szerteszét...
Mégis csak jó e vénhedt, lomha bolygón!


SZEPTEMBER
Egy angyal dícsérete

E ködvilágban képe csöndben, árván
csüng kis szobámban, a szívembe fészkelt
sápadt falon és néha néma vészjelt
küldöz szemével, két kezét kitárván.

Csak gyönge nő. Ruhája oly szegény. Szelt
kenyere száraz. Életem határán
halkan legel: kis gyapjas, tiszta bárány.
Az ágya deszka: durva és fűrészelt.

Ám egy napon kitárul majd a porta,
elhagyja őt a földi, kerge kín,
áldja a percet, mely idesodorta.

S való világunk pompás berkein
áldja a percet, mely idesodorta.
Mellén: selyemhab. Vállán: hermelin.


OKTÓBER
Az erdélyi szüret dicsérete

A sors galád napok közé sodort.
Nincs semmi, semmi víg szüreti hang itt,
a szőlősgazda szomszédjára sandít
s a pinceszájra követ kőre hord.

Zárt ajtók mögött sír a lezuhant hit.
Unott, bús arccal szürcsölik a bort,
mely dohos pincék mélyében kiforrt
és gyűlöletet száz repedt harang szít.

Mikor majd égi ígék zengenek
s közös szüret nagy, boldog mámorával
együtt mulatnak három nemzetek

s egymást hintik a könnyek harmatával -
Úristen, akkor én már hol leszek
s kiből fakad majd harsogó, vidám dal?


NOVEMBER
A holtak dícsérete

Meghaltunk, testvér, valamennyien.
Csak ők élnek még, ők, a régi holtak.
A néma ablakok sora kiholt, vak:
Láttál temetőt? Ugy-e mind ilyen?

A holtak este csillagot csiholtak
fölénk, a kegyelet rajtunk pihen:
egy csillag ég minden fájó sziven
s világít minden zártredőnyű boltnak.

A koszorúk felülről egyre hullnak,
az őszi szélben száz virág forog
s kéményeken, tetőkön tornyosulnak.

Éjjel peregnek csöndes záporok:
bús, bölcs sírással érettünk búsulnak
a Bólyaiak s Bethlen Gáborok.


DECEMBER
A Gyermek dícsérete

Ti már nem hozhattok jóhírt nekem.
Ami jó van, magamtól megtaláltam
az erdőkben, hol sok-sok este háltam
- s keresztelő Jánosként hírdetem.

Most járok hóban és halálra váltan,
ám ez számomra boldog kínt terem;
a hófuvásban gyakran hirtelen
csak térdre hullok: Gyermeket találtam!

Goromba ágak az arcomba vernek,
de én megyek tovább, egy kis haranggal
viszem a drága hírt az embereknek:

Bennem van, íme, csengő és harangdal
és bennem van a legnagyobb, a Gyermek -
a fényes jászol s valamennyi angyal.


FINIS
A barát nyugalomra tér

A képeket megírtam. Tagjaimban
az álomvágy zsibbadtan elterül.
A munkát elvégeztem emberül,
átadtam, íme, mindent már, amim van.

Az ablakon túl rőt hajnal derül,
a cellamécs kilobban méla kínban.
És én pihennék immár holtomiglan,
tisztes csuhámhoz ifjabb test kerül.

Magában rejti alkotás a bért.
Átszínezése széppé ennyi jónak
akár egy püspökséggel is felért.

Ha majd kiköt velem a karcsú csónak,
imádkozzatok bűnös lelkemért!
Békesség vélem, üdv az olvasónak!

1930







 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő  
Volt
  2016-03-04 17:44:02, péntek
 
  Dsida Jenő :
VOLT


Kincses ládáimat
zuhanó pöröllyel szétzúzom
Váraim tornyát dörgő ágyúval
szétlövetem
A romokra ülök
gondolkodni az életemről:
Milyen furcsa volt!
Két nagy lila szem volt,
melyre ráeresztem
pilláimat.
Méh volt:
méze volt, fulánkja volt.
Rózsa volt:
illata volt, tövise volt.
Gyertya volt:
fénye volt, füstje volt,
Milyen furcsa volt!









 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő  
Csöndekre szelídült
  2016-03-01 21:47:26, kedd
 
  Csabai Andrea :
CSÖNDEKRE SZELÍDÜLT


Fák lombján pihen az este,
tó tükrén ringanak a csillagok,
a réten bogárka zümmög halkan
és a szél ásít egy nagyot.

Fák lombján pihen az este,
a hegyekre ragyog a messzeség,
csöndekre szelídült ölelésben
csupa szerelem lett az ég.

Fák lombján pihen az este,
a Hold kiteljesedik egészen,
hogy majd a hajnal hazataláljon
benned, minden ébredésben.







 
 
0 komment , kategória:  Csabai Andrea  
Emlék
  2016-03-01 21:45:19, kedd
 
  Sárhelyi Erika :
EMLÉK


Emléked virág. Hol
kivirul, hol hervad.
Galamb száll ablakból.
Megpihen és elhagy .






 
 
0 komment , kategória:  Sárhelyi Erika  
Szegetlen
  2016-03-01 21:43:32, kedd
 
  Szabolcsi Zsóka:
SZEGETLEN


Nyomasztó csend dübög fülemben.
Asztalon szegetlen kenyér.
Az asztal túlvégén hiányod
nézem. Várom, hogy visszatérj.
Szavak sejlenek. Zsongnak bennem
hibiszkuszt bontó éjszakák.
Csillan a kés élén egy sós csepp,
s dobog tovább a némaság.







 
 
0 komment , kategória:  Szabolcsi Erzsébet  
arany és fekete
  2016-03-01 21:22:07, kedd
 
  Al-saig Emília:
arany és fekete


...azt hittem, ölelni megyek majd hozzád...

de csak a talpfák alatt őrlődő kövek
zihálását viszem magammal, és a párnádra
ejtem majd egy hunyt szemű pillanatban,
és többé nem nézek rád.
...és nem lesznek csókok...
tükröd tiszta foncsora mögé állok,
hogy ne érhess el, feltartott tenyeremben
olvasd, de ne lásd, milyen világba zártál, mikor
szabad utat adtam sorsom vonalai közül.
...és nem lesznek szavak sem...
csak az álmok visszhangja egy
rózsa lángolásán, s csak a bőrünkön átvilágító
vágyak délibábja, csend, ami a saját
hangunkon mesél nekünk.
...azt hiszem, imádkozni megyek majd hozzád,
és ajtód előtt hagyom féktelen éjszakáink
makulátlan boldogságát, a vadvirág illatú
nevetést, és a május összes színét, hogy


...ne halld meg bennem a halál rianását...







 
 
0 komment , kategória:  Al-saig Emília  
Ezüsttel, selyemre
  2016-03-01 21:19:38, kedd
 
  Al-saig Emília :
EZÜSTTEL,SELYEMRE


Tudod...
talán az a legszebb,
ahogy emlékszem a szemedre...
milyen meztelen volt a pillantásod,
és az érzés
milyen pőre benne,
ahogy végigrebbent az arcomon,
akár egy könnyű,
ezüst szárnyú lepke...

Mennyit néztük egymást...!
És a csöndbe
csak a pillánk ütött neszt,
s a bőrünk sistergett néha össze,
mikor felörülve
valami szent és messze fénylő
önkívületbe esve
simult tenyered a tenyerembe...

Ha lehetne,
azt a pillantást s a percet
hímezném tiszta, nyers selyemre,
hűvös, semmitmondó imák helyett
a szemfödelemre...






 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Spirituális
  2016-03-01 21:16:56, kedd
 
  Sárhelyi Erika :
SPIRITUÁLIS


Utam magamba régen tervezem.
Persze bliccelek. Remek retúr kaland.
Sínen vagyok. Szembe jövök velem,
s nem fékezem a léha tudattalant.
A tájba fáj a szem: megannyi év,
megállóhelyen felejtett sorscsomag.
A poggyásztartó emlékmenedék.
Homlokom körül robog a gyorsvonat.
Peronzsivajba fulladt állomás
és rég halódó, messze hagyott resti.
Utazz velem, hogy belülről is lásd,
magamagát a lélek hogy teremti.
Égig nőnek bennem a jegenyék.
Idebent a lét határtalan vidék.







 
 
0 komment , kategória:  Sárhelyi Erika  
Mennyi...?
  2016-03-01 21:15:52, kedd
 
  Al-saig Emília :
MENNYI ... ?


Mennyi álom és fájdalom fér egy kézbe,
halántékra szorított ujjak közé?
Hunyt szemet karcolok üres tenyérbe,
hervadt szirmokat, mit szertehord a szél...
Ez maradt nekem, csak hamu és pernye,
kormos szív, erőtlen, könnyes szó,
és éhes ajkam folyton enni kérne
élet-morzsát, s lelkem vigasztaló
ölelésbe bújna, ha lenne, ki karoljon...

Ha lebomlanának csendből szőtt falak,
melynek cserepeit görgeti a nyelvem, végre
porba hullanának az átlátszó szavak.

De ma csak éhemet vonyítom jóllakott sötétbe,
míg torkom felvérzi a választalan miért,
és hunyt szemet karcolok üres tenyérbe,
hervadt szirmokat, mit szertehord a szél...
Mondd, mennyi álom, s fájdalom fér egy kézbe,
halántékra szorított ujjak közé...?






 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Mikor megérkezel
  2016-03-01 21:13:18, kedd
 
  Anga Mária :
MIKOR MEGÉRKEZEL


Mikor megérkezel hozzám,
vetkőzni kezdenek a kertek,
testünket összezárják a folyók,
medertelen áradással sodornak
erdőt és éjszakát.

Mikor megérkezel hozzám,
a lélegzetem lesz a csókod,
s fuldokolva ölellek,
tengeringedre fekszem meztelen.

Mikor megérkezel hozzám,
szádon énekek csendje -
néma feloldozás.

Mikor megérkezel hozzám,
csontodig vetkőzik testem,
és tudom, hogy nincs halál.







 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
2016.02 2016. Március 2016.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 15 db bejegyzés
e év: 669 db bejegyzés
Összes: 15074 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 528
  • e Hét: 8140
  • e Hónap: 28804
  • e Év: 339019
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.