Regisztráció  Belépés
joetoth.blog.xfree.hu
pax Tóth József
1937.09.06
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Bibliából136/672,Lk 24
  2016-03-30 17:37:59, szerda
 
  Békesség a feltámadt Jézus felismeréséből.
Lk 24,13 Aznap ketten közülük egy Emmausz nevű helységbe mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádium távolságra volt, 14 s beszélgettek egymással mindarról, ami történt. 15 Miközben beszélgettek és tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk. 16 De a szemüket akadályozta valami, hogy fel ne ismerjék. 17 Megszólította őket: >Miről beszélgettek egymással útközben?< Ők szomorúan megálltak. 18 Az egyik, akinek Kleofás volt a neve, azt felelte: >Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?< 19 Ő megkérdezte tőlük: >Micsoda?< Azt felelték: >A Názáreti Jézus esete, aki tettben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt. 20 Hogy hogyan adták őt a főpapok és főembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg őt. 21 Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izraelt. Azonfelül ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. 22 De néhány közülünk való asszony is megzavart bennünket, akik hajnalban a sírnál voltak, 23 s mivel nem találták a testét, visszajöttek azzal a hírrel, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondták, hogy él. 24 Társaink közül néhányan a sírhoz mentek, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de őt magát nem látták.<
25 Erre ő azt mondta nekik: >Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek arra, hogy elhiggyétek mindazt, amit a próféták mondtak! 26 Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsőségébe?< 27 És kezdve Mózesen és valamennyi prófétán, mindent megmagyarázott nekik, ami az Írásokban róla szólt. 28 Mikor odaértek a faluhoz, ahová mentek, úgy tett, mintha tovább akarna menni. 29 De marasztalták: >Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben van már a nap!< Bement hát, hogy velük maradjon. 30 Amikor asztalhoz ült velük, fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik. 31 Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, de ő eltűnt a szemük elől. 32 Ők pedig így szóltak egymáshoz: >Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és feltárta előttünk az Írásokat?< 33 Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. 34 Azok elmondták: >Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!< 35 Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és azt, hogy hogyan ismerték fel őt a kenyértöréskor.

Elmélkedés részlet a 156.bejegyzésnél.
 
 
0 komment , kategória:  Bibliából   
Lelkésztől-37/671
  2016-03-27 19:46:05, vasárnap
 
  Békesség az Úr feltámadására emlékezésből.
Most már mindennek vége, Uram, szenvedéseidnek és megaláztatásodnak.Követtünk a pusztában való böjtöléstôl egész kereszthalálodig. Negyven napig vezekeltünk, az idô hosszú volt és mégis rövid, de most már elmúlt. Könnyebbség ez és megváltás, köszönjük, hogy Bennünket is megváltottál. Köszönjük Neked a szomorúság idejét és még inkább köszönjük, ha elôre nézünk az ünnepekre. Bocsásd meg, ha hiányos volt a nagyböjti idônk és örvendeztess meg az ünnepi idôk alatt.
Valóban még keveset tettünk érted, Uram! Nagyon is jól ismerjük
mennyire közönyösek, lanyhák vagyunk, mennyire hiányzik bennünk az önmegtagadás, a vezeklés szelleme, akkor is, ha nem menthetjük magunkat gyönge egészségünkkel. Milyen ímmel-ámmal és habozva imádkozunk és elmélkedünk, milyen szórakozottak, kedvetlenek és ingerlékenyek vagyunk! De talán vannak köztünk, akik többet is tettek. Úgy nézz ránk,
Uram, mint egy egészre; lásd meg bennünk a közösséget, és ami jó az egyikben van, váljék hasznára a másiknak is. Áldozatos szenvedéseinkkel ugyan nem érdemeltük ki a húsvéti örömöket, de azért mégis örvendezünk. Több örömet és ujjongást érzünk Teéretted, mint a lemondás, amit gyakoroltunk, megérdemelt volna. Engedd, hogy ez ünnepi érzés Általad önmagában igazolja magát. Mindenható szenvedéseidnek és szentjeid
bűnbánatának érdemeiért légy kegyes és irgalmas! Fogadj el mint kis nyájadat szomorú idôben, elszakadt országban, olyan évszázadban, mely elvesztette a hitet és szeretetet! Könyörülj rajtunk, kímélj meg minket és adj nekünk békét!

/Boldog John Henry Newman biboros/+1890,Anglia/
Áldott ünnepeket kívánok mindenkinek!
 
 
0 komment , kategória:  J.H.Newman  
Bibliából135/670,Jn 13
  2016-03-24 11:45:46, csütörtök
 
  Békesség a szeretet közösség építéséből.
Jn 13,1 A Húsvét ünnepe előtt Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, bár szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket. 2 A vacsora alkalmával, amikor az ördög már szívébe sugallta Júdásnak, az iskarióti Simon fiának, hogy elárulja őt, 3 Jézus tudva, hogy mindent kezébe adott az Atya, és hogy Istentől jött el és Istenhez megy, 4 fölkelt a vacsorától, letette felsőruháit, fogott egy kendőt és maga elé kötötte. 5 Azután vizet öntött a mosdótálba, és mosni kezdte a tanítványok lábát, majd megtörölte a derekára kötött kendővel. 6 Amikor odaért Simon Péterhez, az így szólt hozzá: >Uram, te mosod meg az én lábamat?< 7 Jézus azt felelte neki: >Amit teszek, azt te most nem érted, de majd később meg fogod érteni.< 8 Péter erre így szólt: >Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!< Jézus azt felelte neki: >Ha nem moslak meg, nem lesz részed velem.< 9 Akkor Simon Péter ezt mondta: >Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet is!< 10 Jézus azt felelte: >Aki megfürdött, annak elég, ha csak a lábát mossák meg, akkor egészen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.< 11 Tudta ugyanis, hogy ki az, aki elárulja őt, azért mondta: >Nem vagytok tiszták mindnyájan.<
12 Miután megmosta a lábukat és fölvette felsőruháit, újra leült, és azt mondta nekik: >Tudjátok-e, mit tettem veletek? 13 Ti úgy hívtok engem: `Mester' és `Úr', és jól mondjátok, mert az vagyok. 14 Ha tehát én, az úr és a mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. 15 Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.

Elmélkedés részlet a 470.bejegyzésnél.
 
 
0 komment , kategória:  Bibliából   
Szenttől-30/669
  2016-03-20 16:08:27, vasárnap
 
  Imádságra jövök
Nem imádkoznám, ha nem hinnék. De ha igazi lenne a hitem, ezt a lelket megtisztítanám, amelyen át az Isten néz reám: öklömmel ütném mellem, könnyekben ázna két orcám, reszketne hitvány testem, az arcom lenne halovány. Borulnék Lábai elôtt a földre; két szemem árját öntve rájuk, bomolt hajammal törülgetném. A Fa
tövéhez hullanék, míg függ Keresztjén és sírni, esdeni, ölelni meg nem szűnnék, míg könyörülne Ô, a Fönség! De most, de most, ha imát mondok,gyakran tornácon kinn bolyongok... Eszem jár kamaton, vagy csúf gondolaton mit kimondani is szégyellek!... Jaj én hitem! jaj hol van?!Vélnéd-e Jónás a vad viharban így imádkozott? A három ifjú tuzlángok között? Vagy igen: képmásom, ki Véled együtt haldokol az oldalodnál,az a volt lator...? Imádkozván járuljunk mennyek udvarába, hol csillag-trónján ül a Királyok Királya. Körötte számtalan kimondhatatlan fönség: az áldott lelkek égi serege! Mily tisztelet, mily félelem,milyen alázat kell hozzá, ha e féreg elômászik a mocsarából! Hogy'rettegne, esengene! mily megalázott, izgatott, mily végtelen összeszedett lehetne a nyomorult kis emberke: Határtalan Fölséggel néz
szembe, -- míg megcsap, -éget tűz lehelete: az angyal-óriások az
Istent körben állják ott, s a szentek, szentek gyülekezete! (Sz
Jeromos)
/Szent Jeromos egyháztanitó/+420 .Betlehem/

 
 
0 komment , kategória:  Szent Jeromos  
Bibliából134/668,Jn 10
  2016-03-18 11:21:53, péntek
 
  Békesség a szavak és tettek ősszhangjából.
Jn 10,31Erre a zsidók ismét köveket ragadtak, hogy megkövezzék. 32 Jézus azt mondta nekik: >Sok jótettet mutattam nektek az Atyától, azok közül melyik tettért köveztek meg?< 33 A zsidók azt felelték: >Jótettért nem kövezünk meg téged, hanem a káromlásért, mivel ember létedre Istenné teszed magadat.< 34 Jézus azt felelte nekik: >Vajon a ti törvényetekben nincs megírva: `Én azt mondtam: Ti istenek vagytok'? {Zsolt 82,6} 35 Ha azokat mondta isteneknek, akikhez az Isten igéje szólt - márpedig az Írás érvényét nem veszti -, 36 miképp mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt és a világra küldött: `Káromkodsz!', mivel azt mondtam: Isten Fia vagyok? 37 Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem, 38 de ha cselekszem, akkor, ha nekem nem is hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy megtudjátok és belássátok, hogy az Atya énbennem van, és én az Atyában.< 39 Erre ismét el akarták őt fogni, de kisiklott a kezük közül.

 
 
0 komment , kategória:  Bibliából   
Lelkésztől-36/667
  2016-03-13 17:32:18, vasárnap
 
  Elmélkedés
Magadra maradsz...
Minden a te dobogó szívedre nyomul.
Még kalapál, még alkot a kor, még tart az idô,
és nagy fájó ütésekkel elôrehajt világ és történés.
Ez az óra nyugtalansága, és nyugtalan a te
szíved is, míg meg nem nyugszik énbennem.
Nyugtalan a Te szíved, míg mind meg nem nyugszunk Tebenned.
Idô és öröklét egymásba süllyed,
s a bűnnek kínja már eltünt a szeretet csöndjében!
(H. U. von Balthasar) lelkész,teológus +1988.Basel/

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Bibliából133/666,Jn 5
  2016-03-10 11:29:47, csütörtök
 
  Békesség Jézus küldetésének elfogadásából.
Jn 5,31 Ha én tanúskodom magamról, tanúságom nem érvényes. 32 Más az, aki tanúskodik énrólam, és tudom, hogy igaz az a tanúság, amelyet rólam tesz. 33 Ti Jánost kérdeztétek, és ő tanúságot tett az igazságról. 34 Nekem azonban nincs szükségem emberek tanúságtételére, csak azért mondom ezeket, hogy üdvözüljetek. 35 Ő égő és világító lámpás volt, és ti egy ideig örvendezni akartatok az ő fényében.
36 Nekem nagyobb bizonyítékom van Jánosnál. A tettek, amelyeket az Atya bízott rám, hogy elvégezzek, azok a tettek, amelyeket én viszek végbe, tanúskodnak felőlem, hogy az Atya küldött engem. 37 Rólam az Atya tett tanúságot, aki küldött. Ti soha az ő hangját nem hallottátok, sem arcát nem láttátok, 38 és az ő igéje nem marad meg bennetek, mert nem hisztek annak, akit ő küldött. 39 Vizsgáljátok az Írásokat, hiszen azt gondoljátok, hogy azokban van örök élet számotokra. Éppen azok tesznek tanúságot rólam; 40 ti azonban nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.
41 Emberektől nem fogadok el dicsőséget. 42 Rólatok viszont tudom, hogy nincs bennetek Isten szeretete. 43 Én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtok el engem. Majd ha más jön a maga nevében, azt elfogadjátok. 44 Hogyan is tudnátok hinni ti, akik egymástól kaptok dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely egyedül Istentől van, nem keresitek? 45 Ne gondoljátok, hogy én foglak vádolni titeket az Atyánál! Van, aki vádol benneteket: Mózes, akiben reménykedtek. 46 Mert ha Mózesnek hinnétek, talán nekem is hinnétek, mert ő énrólam írt. 47 Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, hogyan hisztek majd az én igéimnek?<

Elmélkedés részlet a 466.bejegyzésnél.
 
 
0 komment , kategória:  Bibliából   
Bibliából és szenttől37/665
  2016-03-06 11:35:42, vasárnap
 
  Békesség az Isten irgalmából, életkösségébe térésből.
És nagy éhínség támadt -- Atyámhoz megyek.'' A tékozló fiú
Nagy éhínség -- nemcsak a látható kenyér éhe, hanem a láthatatlan igazságnak is megéhezése. Amely elôl valamely fôemberhez menekül, mert a világ fejedelméhez futnak elôször az igazság kíváncsi firtatói. Hisz minden bűnös kíváncsiság az igazság vészes hiánya. Az elme éhsége úgy elhajtja Istentôl, és szolgaságra veti, kanásza lesz tisztátalan sertéseknek, ilyenben lelik örömük a démonok. Ezért engedte az Úr sertéscsordába futni a megszállottnak tisztátalan szellemeit is. ,,És ô a moslékon élt'', ami jól nem lakatta! E világ bölcselmeit értsük a moslékon, mik zengve izgatók, de nem izmosítók [sonantes, non saginantes], disznóknak valók, nem embereknek, -- oda tehát, ahol
ördögök örvendenek, nem ahol hívôk igazulnak.
Végre egyszer ráeszmél, hol van, mit vesztett, kit lökött el; kit
bántott meg! ,,S magába tér'' -- elôbb magába, aztán az atyához. --Mert tán azt mondta: ,,Elhagyott az én szívem'' (39. zs.) -- ezért úgy kellett, hogy elébb szívébe térjen, s így tudja meg, mily távol esett atyjától. Az Írás is így fedd: ,,Térjetek szívetekhez, ti tévelygôk!''
(46. zs.) -- Fölkél és hazatér: mert elhullva hevert azelôtt. S
távolból már meglátja az Atya -- tehát leste naponta! --, és elébe
fut, hisz az ô szava cseng a zsoltárból: ,,Megismerted gondolataim a messzeségbôl.'' (114. zs.) Miféle gondolatokat? Amikkel magához szól: ,,És mondom majd atyámnak: Vétkeztem az ég ellen és Te ellened, nem vagyok méltó, hogy fiad legyek, csak béreseid közé engedj be...''Hiszen nem mondta még, csak elgondolta a mondókát. És Ô, Ô már messzi hallotta, mintha mondaná... Valaki valami nyomorában, kísértésben rágondol: ,,imádkozni kéne'', és hogy mit mondana Istenének, mintha joggal kérne irgalmat, hiszen fia! ,,Nem félek Tôle míg szólok és sírok, nem félek, hogy meg nem hallgat az én Istenem.'' Aki így töpreng, azt már Ô meg is hallgatta, hisz gondolatát nem titkolhatta tôle.
,,Haragudjatok, és ne vétkezzetek!'' Minden bűnbánó ugyanis
haragszik magára, s mert haragszik, bünteti magát. Innen mind az a bűnbánó indulat az igaz bűnbánóban, aki valóban kínlódik. Néha haját tépi, néha kínzó övet ölt, haraggal veri mellét. Magára dühöngônek jelei ezek: amit kívül a kéz tesz, belül teszi a lelkiismeret.
S Aki ismerte távolban is gondolatait, fut feléje az Atya. Mi más
,,elébe futni'', mint irgalmát elôlegezni? ,,Irgalomra indulván'' fut.
Miért ez az irgalom indulata? Mivel már ômaga szíve is megtört a
nyomorúságban [misericordia: miseria!]. És ráborul; karjait köréje
vonja. Az Atya karjai: a megtestesült Fiú. Fiát adja a tékozlónak,
hogy terhét már ne egymaga hordja!
Meggörnyedtnek látszik, aki súlyos batyut hord; -- de aki Krisztus
terhét, az ölelô karokat érzi vállán, már könnyen jár! Ilyen a
Krisztus terhe: könnyű, jó hordani, mert fölfelé emel. Ha letennéd,
jobban nyomna valami... S így nyakába borulva, emelte ôt az Atya, nem lenyomta; tisztelte, nem terhelte [honoravit, non oneravit]. Hogyan is lenne képes Istent hordani az ember, ha csak a belül hordott Isten nem maga hordozná ôt?!
Idôsebb fiához szólt az atya: ,,Te mindig velem vagy!'' -- ne
irigykedj szerencsétlen öcsédre. Nem mondja: ,,Megszegted
parancsaimat'' -- mert igaz, amivel a bátyja vakmerôn dicsekszik. ,,De hisz mindenem a tiéd!'' -- úgy mondja, hogy mintegy annak tulajdonába adta. Valóban, minden, ami Istené, miénk is, -- ha hűségben maradtunk,-- de nem úgy, hogy alánk rendeltek. Mert mondhatod: a testvérem ,,enyém'', másképp, mint azt: a rabszolgám ,,enyém''. Vajon egyforma jogon tiéd a testvéred és a szolgád? Másképp mondod: a házam, mint: a feleségem. Másképp: fiaim, mint atyám, anyám. ,,Én Istenem'' --mondod, de vajon úgy-e, ahogy: ,,én szolgám''? Sôt úgy az én Istenem, ahogy ô az én Uram! Tehát van fölöttünk álló, kiben mint magunkéban örvendünk: a mi Urunk; és alattunk állók,kiken ,,uralkodhatunk''. Minden a miénk tehát, ha mi Övéi vagyunk! --Ha öcséd megtértén örvendesz, s ha lakománk nem búsít téged, ha nem állsz kinn duzzogva, -- mindenem a tiéd. ,,Ünnepelnünk kell tehát és
ujjongnunk, mert Krisztus meghalt a bűnösökért'' -- miértünk, mind a két testvérért... (Sz Ágoston: 11. beszéd)

/Szent Ágoston püspök +430 Hippo,Észak Afrika/
 
 
0 komment , kategória:  Szent Ágoston  
Bibliából132/664,Mk 12
  2016-03-04 11:39:27, péntek
 
  Békesség a szeretet kettős parancsa szerinti életből.
Mk 12,28 Ekkor odajárult hozzá az egyik írástudó, aki hallotta őket vitatkozni. Mivel látta, hogy jól megfelelt nekik, megkérdezte őt: >Melyik a legelső az összes parancs közül?< 29 Jézus így felelt neki: >Az összes parancs közül a legelső ez: `Halld, Izrael! A mi Urunk, Istenünk az egyetlen Úr! 30 Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!' Ez az első parancsolat {MTörv 6,4-5}. 31 A második pedig ez: `Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!' {Lev 19,18} Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.< 32 Az írástudó ekkor azt mondta neki: >Jól van, Mester! Helyesen mondtad, hogy egy az Isten, és nincs más rajta kívül; 33 és hogy őt szeretni teljes szívből és teljes értelemből és teljes lélekből és teljes erőből, a felebarátot pedig úgy szeretni, mint önmagunkat - többet ér minden égő és egyéb áldozatnál.< 34 Amikor Jézus látta, hogy milyen okosan felelt, azt mondta neki: >Nem vagy messze az Isten országától.< Ezután senki sem merte őt többé kérdezni.

 
 
0 komment , kategória:  Bibliából   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2016.02 2016. Március 2016.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 9 db bejegyzés
e év: 103 db bejegyzés
Összes: 842 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 93
  • e Hét: 483
  • e Hónap: 3647
  • e Év: 45065
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.