Regisztráció  Belépés
ametiszt54.blog.xfree.hu
" Amíg az embernek dolga van a földön, él. " (Márai Sándor) Pné Szabó Mária
2012.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
Nem pára volt ez a szerelem, amelyet a napfény szétoszlat
  2016-04-21 09:44:09, csütörtök
 
  Nem pára volt ez a szerelem, amelyet a napfény szétoszlat;
nem is homokba rajzolt képmás, amelyet elmos az eső.
Márványkőbe vésett név volt ez, amely csak a márvánnyal együtt enyészik el.

/Charlotte Bronte/
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Bölcsességek  
Kellemes napot kívánok!
  2016-04-12 11:21:28, kedd
 
 

 
 
1 komment , kategória:  Napszakok  
Szép virágos kép...
  2016-04-08 07:57:18, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Szép képek  
Ragyogóan szép tavaszi napot kívánok!
  2016-04-08 07:55:44, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Napszakok  
Szép jó reggelt, kellemes ébredést!
  2016-04-08 07:54:10, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Napszakok  
Régi történetek: Egy indiai legenda…
  2016-04-03 10:46:13, vasárnap
 
  Egy indiai legenda...

Egy indiai legenda szerint egy férfi minden nap a falu szélére járt vízért egy új és egy régi edénnyel. Az öreg edény már meg volt repedve, csorgott a víz belőle és a hazafelé úton a fele kifolyt. 2 éven keresztül minden nap ugyanazt az utat tette meg a férfi. Az új edény büszke volt, a teljesítményére és tudatában volt annak, hogy teljes mértékben megfelelt arra, amire készítették. Míg az öreg edény majd meghalt szégyenében, hogy a feladatát nem tudta tökéletesen ellátni még akkor is ha tudta, hogy a repedések a hosszú évek hűséges munkájának a következményei voltak. Úgy szégyellte magát, hogy egy nap amint a kútnál pihentek így szólt a férfihoz:
- Sajnálom, hogy minden alkalommal csak félig telt edénnyel érsz haza így csak félig tudom a szomjadat oltani.
A férfi elmosolyodott és azt mondta:
- Nézz jól körül hazafelé az úton!

Így is tett az edény és látta, hogy az ő oldalán az árok széle sokkal zöldebb volt.

-Látod, hogy a te oldalad sokkal szebb - mondta a férfi. Mindig is tudtam, hogy repedések vannak rajtad és így kihasználtam ennek az előnyét. Virágokat, salátát és más zöldséget ültettem és te minden alkalommal megöntözted őket. Így rózsát szedhettem, hogy a házunkat szebbé tegyük, a gyerekeim salátát, káposztát, hagymát ehettek. Ha te nem olyan lennél, amilyen vagy, akkor mindez nem lenne.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Régi történetek: A kovács
  2016-04-03 10:45:10, vasárnap
 
  A kovács

Egy fiatalember jelentkezett állásra egy nyomtatással foglalkozó nagy cégnél. Már túl volt az első meghallgatáson és most az igazgatóval kellett találkoznia. Az igazgató átnézte a róla szóló jegyzetet, amely kiváló volt. Majd megkérdezte:
- Volt-e ösztöndíjad az iskolához?
- Nem - válaszolt a fiú.
- Édesapád fizette az iskolád?
- Igen - válaszolta.
- Mit dolgozik édesapád?
- Édesapám kovács.
Az igazgató megkérte, hogy mutassa meg a kezeit. A fiatalember megmutatta a ,- Segítettél valamikor szüleidnek a munkájukban?
- Sohasem, mert szüleim mindig azt akarták, hogy tanuljak, és többet olvassak. Sőt még a munkájukat is jobban el tudták végezni, mint én.
Az igazgató így szólt:
- Van egy kérésem. Ma, ha majd hazaértél, mosd meg édesapád kezeit és holnap gyere vissza hozzám.
A fiatalember úgy érezte, hogy minden bizonnyal övé lesz az állás. Amikor hazaért megkérte édesapját, hogy engedje meg, hogy megmossa kezeit. Az apa furcsán érezte magát. Boldog volt, de nagyon zavart is ahogy megmutatta kezeit fiának. A gyermek aprólékosan megmosta kezeit. Most először figyelt fel apja kezeinek nagyon ráncos voltára és sok sebhelyére. Némely sérülése annyira érzékeny volt, hogy a bőr összerándult mikor hozzáért.
Most értette meg mit jelentett a munka ezeknek a kezeknek, hogy fizethessék iskoláját. A kéz sérülései volt az ára tanulmányainak és jövőjének.
Miután megmosta apja kezeit, a fiatalember egy darabig szótlanul állt, majd elkezdett rendet rakni a műhelyben és kitakarítani azt. Ezen az éjszakán sokáig beszélgettek egymással.
Másnap visszament az igazgatóhoz, aki felfigyelt a könnycseppre a szemében, amikor megkérdezte tőle:
- Mit csináltál és tanultál meg tegnap este?
- Megmostam apám kezeit és miután végeztem vele kitakarítottam a műhelyt. Most már tudom mit jelent értékelni szüleimet, és hogy nélkülük nem lennék az, aki ma vagyok. Miközben segítettem édesapámnak rájöttem, hogy csak önmagunkra hagyatkozva mennyire nehéz bármit is tenni. Felismertem, hogy milyen sokat jelent a család és hogy mennyire fontos egymás segítése.
- Pontosan erre van szükség a munkásaim között is - mondta az igazgató. - Olyan valakit akartam alkalmazni, aki fontosnak tartja egymás segítését, aki elismeri a másik kemény munkáját, és akinek nem a pénz jelenti az egyedüli életcélt.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Csorba Győző: Nélkülem is
  2016-04-03 10:39:16, vasárnap
 
  Csorba Győző: Nélkülem is

Nélkülem is így lett volna -
Hajt az eper, hajt a málna,
hajt a rózsa, reggelente
madárszó, és csönd delente,
nélkülem is majd kerül, ki
le szokott a fűbe dűlni,
nézni szokta, hogy az ágak
- fürge ollók - egyre vágnak,
tájat, eget nyirogatnak,
hadonásznak, tapogatnak.
Nem lesz semminek se híja,
sorsom a Sors ha leírja.
S ahová meg megyek innen,
az a mérleg ott se billen:
porszem száll a serpenyőbe,
hát hogy is moccanna tőle?
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Áprily Lajos versek- Néhény sor líra
  2016-04-03 10:37:59, vasárnap
 
  Áprily Lajos: Csend, I.

Nem húz az égen több vadlúdcsapat,
szél sem rezzenti künn a bús határt.
Halkan feszül a néma pillanat,
s nézd: száll a hó. Az első. Csendre várt.


Áprily Lajos: Őszelő, I.

Szeretnél napfényben ragyogni még?
Késő. Ma gyászba öltözött az ég.
Madárraj sír a nyírfán: őszapók,
s a réteket beszőtte mind a pók.

Áprily Lajos: Októberi kép

A bokros bányaoldal sárga folt,
melyet fagyal bíbor-barnája pásztáz.
A bíborban fácánkakas rikolt,
s bennem kigyúl a rég alvó vadászláz.

Áprily Lajos: Suhogás

Itt mindig fú a szél. Az ősi hely
tán tenger volt s már csendet nem tanul.
Vagy az idő ez - az Idő, amely
suhog felettünk szakadatlanul






 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Nagy László: Szöktetés
  2016-04-03 10:32:29, vasárnap
 
  Nagy László: Szöktetés

Ahol ő fekszik: borzalom,
hajgyűrüit már nyújtja a halál,
oroszlánborzas napjaim
dühöngnek alvó lábszárainál.

Ez a részvétlen piszmogás,
e tudós vakság, tündér, teveled:
okom, hogy kórház s temető
nyüves köréből megszöktesselek.

Meggyógyítlak - majd a vér helyett
fújsz trombitát is, piros cicomát,
kivirágzol drága bohóc -
csiklandod álla alatt a halált!
 
 
0 komment , kategória:  Nagy László  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
2016.03 2016. április 2016.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 8 db bejegyzés
e hónap: 17 db bejegyzés
e év: 1061 db bejegyzés
Összes: 14591 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1808
  • e Hét: 10536
  • e Hónap: 39842
  • e Év: 90238
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.