Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.12.31
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/40 oldal   Bejegyzések száma: 391 
Rozsonits Judit
  2016-04-30 10:44:42, szombat
 
  Rozsonits Judit: Ajándék


Magamat adom Neked.
Így, ahogy vagyok. Egészben.
Mindennel együtt, mit
úgy hívhatok, hogy én.
Amitől egyedi, és különleges
ember vagyok a Föld kerekén.
Érdekelsz engem. Veled
teljesebbek a mindennapok,
élménnyé válnak az órák,
a percek, sőt, a pillanatok.
Azt adod nekem, ami a legdrágább,
mert Te is őszintén Magadat adod.
Vigyél el sétálni! Mutasd meg,
hol töltötted a gyermekkorod,
s gyere el Te is velem oda,
ahol ismerek, szeretek minden zugot.
Ölelj át, Kedves, én is átölellek,
hevesen dobogó szívedre simulok.
Magadat adod nekem.
Úgy, ahogy vagy. Teljesen.
Mindennel együtt, mit
értékelnem, szeretnem lehet.
Pillanatok ajándékából összeszőve
nekem adtad az életed.
 
 
0 komment , kategória:  Rozsonits Judit  
Millei Lajos
  2016-04-30 10:41:46, szombat
 
  Millei Lajos: Vigyázok Rád

Kifésülöm az életedből a tegnapok fájdalmát, vigyazok rad
konok-hegyű tűmmel megfoltozom,
vigaszcérnával összevarrom szakadt lélekruhád.
Jövőízű tiszta vízben áztatom napokon át,
hogy elvegye a múltad sókönnyes, megkeserült,
remény-nélküli, dohos szagát.
Majd életféltő két kezemmel kimosom én,
s míg mosolyhabok énekelnek a víz tetején,
a szivárványszínű mosóporom varázslását
már nem szennyezi be kívülről érkező vád,
mert fénylő hitem erejével vigyázok Rád.
Megszáradni napfonatú kötélre rakom,
s míg létem szele óvón csókolja jövődet
a bársonyba bújt esti alkonyon,
én párás szemű vasalóval várom a száradást,
és kigőzölöm életedet. Nem lesz több szakadás.
Kisvirágú szép szirmokkal díszítem ruhád,
és irigykedhet akkor a gonosz külvilág,
mert igaz-élű mosolyra ébred majd a szád,
hisz melletted leszek mindig, s úgy vigyázok Rád.

 
 
0 komment , kategória:  Millei Lajos  
Millei Lajos
  2016-04-30 10:40:12, szombat
 
  Millei Lajos: Mennyit ér

Mennyit ér a szó, mely, ha elhagyja az ajkat,
a betűk tengerében fodroz forradalmat,
s e magabiztos hangok védő érvelése
fáradni kész vénám megújult érverése.
Ki tudja, mennyit ér?

Mennyit ér az ajak, melyből kibújik a szó,
hogy belepje tudatom, mint puha takaró,
és szétnyíló szirmai intenek csendesen,
oly jó ez így, élhetünk békésen, rendesen.
Ki tudja, mennyit ér?

Mennyit ér a lepedőn a sértett gyűrődés,
mit álmodban elfordulva ér a feledés,
hogy hozzám bújj, átölelj, és új erőt adva
éji homályból, hajnalt hints a holnapokra.
Ki tudja mennyit ér?
 
 
0 komment , kategória:  Millei Lajos  
Nagy Ilona
  2016-04-30 10:38:30, szombat
 
  Nagy Ilona: Úgy kéne szeretni


Egyszer mindenkinek úgy kéne szeretni,ugy kene szeretni
mint alkonyát a Föld, forrását a tó,
tisztán, nem hazudva, odaadón tenni -
ne válhasson soha hamissá a jó,

gyengéden, mint a fény simítja a földet
szerényen virágzó dombok oldalán,
égve, ahogy tűzcsók fellegekbe törhet,
s elhamvadni benne, mint a gyertyaláng,

őrülten, miként szél csavarja a fákat,
gondolkodás nélkül, ahogy tép a szó,
várni nappalokat, vágyni éjszakákat,
amíg édes vizét viszi a folyó,

sosem félni a mát, akarni holnapot,
épp csak egymásért, önzetlenül - lenni
lélek-csupaszon - mert önmagad adhatod:
legalább egyszer úgy kéne szeretni...
 
 
0 komment , kategória:  Nagy Ilona  
Birtalan Ferenc
  2016-04-30 10:35:42, szombat
 
  Birtalan Ferenc:
Vezekeltem

a kezedre emlékszem a szádra
lehet már ősz volt kint lehet
valahogy átmenekültünk a nyárba
azután halálig veled
ahogy szólsz a hangodra emlékszem
ahogy kérdezed: szeretsz-e
s én itt fekszem azóta is csak ébren
te feszítettél keresztre
nem megyek hozzád már évek óta
hittem így könnyebb lesz talán
de nem kudarcba fulladt minden próba
te vagy az egyetlen hiány
az időm elfogy lassan letelik
bűneimért vezekeltem
élek ameddig muszáj s megengedik
hogy itt tartsalak a versben
a hangod szád kezed emlékezem
érezlek tapintható vagy
amíg maradnom kell dolgomat teszem
soha nem mondtam le rólad
 
 
0 komment , kategória:  Birtalan Ferenc  
Budai Zolka
  2016-04-30 10:31:06, szombat
 
  Budai Zolka: Ha ideérnél


Tudod, hogy házamon nincsen cégér,
de ha jönnél én mindig itt vagyok.
Gyere - ha nincs - meleg eleségért
s puha fekhelyet is adok.
Ne légy - ha nem kívánod - kóbor,
eldobott levél mi szállong céltalan,
és ha ajkadon régen volt már jó bor,
keress meg engem - itt néha van.
Én tudom, bármit adnál cserébe,
de semmi az - ide nem kell zálog:
nem léphet az emlékek helyére
nagyobb érték e szónál: barátok.
S ha eljössz, mint a gyönge tészta
feldagadnak a régi napok,
s úgy lesz megint minden egész, ha
te mesélsz és én bólogatok.
S beszéld el azt is hevesen,
ki művelt belőled meghasadt farönköt,
ki tudta a titkod, mit kevesen,
hogy lábadról ily könnyen ledöntött.
S ordítsd mint régen, igaz torokból,
hogy az egész világ piszkos kátrány,
azt is, hogy aki kéne nem csókol
s hogy cigarettacsikkes a párkány
hogy nem léteznek az úgy várt csodák
hogy melléd huppant apád a fáról
hogy anyád elfelejtette a vacsorát
hogy minden éjjel írsz és fázol
hogy oda le menni milyen jó lehet
csak magától sosem váj helyet a Föld
hogy hozzád szólnak a színes gyógyszerek:
a kék, a piros, a sárga meg a zöld...
De tudod, hogy házamon nincsen cégér
és azt is tudod, hogy ott bármi állhat.
Ezért ha egyszer mégis ideérnél,
kopogás nélkül gyere be - ahogy én is tettem Nálad.
 
 
0 komment , kategória:  Budai Zolka  
Muszka Sándor
  2016-04-30 10:29:47, szombat
 
  Muszka Sándor:
Hajnali ének


Most még csend van gyerek hajnal.
Most még elülhetsz magaddal.
Most még pihen minden lábnyom.
Most még álom ül a tájon.
Most még bármi megtörténhet.
Most még szíve van az égnek.
Most még minden olyan távol.
Most még semmi nem a máról.
Most még megleled magadban.
Most még fogózhatsz szavakban.
Most még csend van gyerek hajnal.
Most még beéred e dallal.
 
 
0 komment , kategória:  Muszka Sándor  
Komjáthy Jenő
  2016-04-30 10:10:00, szombat
 
  Komjáthy Jenő: A HOMÁLYBÓL


Ki fény vagyok, homályban éltem,
Világ elől elrejtezém.
Nagy, ismeretlen messzeségben
Magányosan lobogtam én.
Míg más napok ragyogtak egyre
S imádta őket mind a nép;
Addig szivem nem látta egy se,
Nem érzé tiszta, nagy hevét.
Sugaramat nem verte vissza,
Magamban égő láng valék;
Világomat gyönyörrel itta
Csupán a könnyü, tiszta lég.
Csupán a boldog csillagokra
Néztem föl a nagy éjszakán,
Velük keringve és lobogva
Epedtem fensőbb lét után.
De mostan szívem szerteárad,
Gátját szakítva szétömöl,
Keresve földi, égi társat,
Kire borulni szent gyönyör.
Melege, fénye széjjelomlik
Elűzve a sűrű homályt,
És millió sugárra foszlik,
Hogy minden szívet járjon át.
Rohanj a lelkek tengerébe
Lelkem, te büszke nagy folyam!
Szakadj a boldog összeségbe,
Hová minden világ rohan!
Halj át az élet-óceánba
És mindenekbe halva élj!
A szellemek rokon világa
Szavadra rég figyel: beszélj!
Ölelni vágyom a világot
És sírni milliók szivén!
Beoltani e tiszta lángot
Vágyom milljók szivébe én.
Ó, jöjjetek velem repülni,
Velem zokogni, zengeni,
Egy érzelemviharba dűlni,
Egy indulatba rengeni!
Szivembe hordom én e lángot,
Szivembe hordom a napot:
Ó, gyújtsatok rokon világot!
Én látok; ti is lássatok!

- Szenic, 1894. júl. 19. -
 
 
0 komment , kategória:  Komjáthy Jenő  
Sárhelyi Erika
  2016-04-29 12:43:56, péntek
 
  Sárhelyi Erika

Szimpla vágyvers

Mikor ölelésed párájába bújhatok,
átkos napok terhét leszakítva rólam
bőrömön tőled nyílnak
verejték-virágok.
Mikor kezed liánja fonja körbe testemet,
forró hullámként dől rám a konok vágy,
s a mélybe hullva a lázas
tajték eltemet.
Fuldokol bennem a gyönyör,
s míg az örvény ereje partra vet,
ha rám simulsz, mint kagylóra a héj,
elrejt engem magam elől
csók lehelte tenyered.

 
 
0 komment , kategória:  Sárhelyi Erika  
Szuhanics Albert
  2016-04-29 12:35:58, péntek
 
 
Szuhanics Albert

Míg elérjük a csillagos eget

Nem ígérek néked kincseket,
meseautót, kastélyt, palotát.
Ám senki nincs, ki téged így szeret,
átkönnyezvén sok-sok éjszakát.

Nem ígérek könnyű életet,
küzdelmes lesz a jövőnk nekünk.
A mi sorsunk mégis boldog lám,
ha mindenkor szívből szeretünk.

Kikötőben nem vár jacht reánk,
nyáron oda mi nem utazunk.
Madár dalol, suttog lombos ág,
ha kéz a kézben andaloghatunk.

Nem hagylak én magadra soha,
minden álmom megosztom veled.
És mosolyom mindig rád ragyog,
ha velem vagy, s foghatom kezed.

S hidd el reánk irigy a világ,
nagy vagyonból, mindent megvehetsz.
De tiszta szívből senki nem imád,
boldogságot pénzért nem vehetsz.

Nem ígérek gazdag ragyogást,
de szerelmem örökkön tied.
Mindennap hoz boldog folytatást,
míg elérjük a csillagos eget!
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert  
     1/40 oldal   Bejegyzések száma: 391 
2016.03 2016. április 2016.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 3 db bejegyzés
e hónap: 391 db bejegyzés
e év: 3135 db bejegyzés
Összes: 5340 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1160
  • e Hét: 24656
  • e Hónap: 52634
  • e Év: 429132
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.