Regisztráció  Belépés
hilon.blog.xfree.hu
"Kinek-kinek az a szép,ami az ő szívét elgyönyöríti!" /Gárdonyi Géza/ Horváth Ilon
2016.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/12 oldal   Bejegyzések száma: 114 
Barátság
  2016-05-25 14:43:08, szerda
 
 


Előttem a kép üde szépségével,
hegycsúcsok merednek a magasba,
tele az ég tiszta fehér felhővel,
minden oly nyugodt,magával ragad.

A fehér mögül kacsingat a kékség,
megbolygatva az égnek nyugalmát,
éreztetve,nem minden olyan szép s ép.
gondok vannak,fejtörés,kevés alvás.

Életem így telt,voltak zord napjaim,
gyakran tornyosultak felém fellegek,
vad szél jött, elfújta a harmóniát.

Vérző lelkem segítségért kiáltott,
-sokszor nehéz elviselni a terhet-,
de te ott voltál mellettem,hű barát.
2016
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Tóth Bertalan: Töretlenül
  2016-05-25 10:49:05, szerda
 
 

Régen nem aggaszt semmilyen métely,
szívemben ragyogsz, mint a nyári Nap.
Nem fut át rajtam a csöppnyi kétely,
semmivé vált bennem a harci dac.
Szemem fürdik bájos mosolyodban,
lényedben az aranyló megértés.
Nem vágyom én már semmire jobban,
lelkem netovábbja ez az érzés.
 
 
0 komment , kategória:  Romantika  
Sík Sándor: Verseket írok
  2016-05-25 10:04:11, szerda
 
 


Verseket írok. Minden nap. Sokat.
Az ének láza szinte fojtogat.
De olyan furcsák ezek a dalok:
Nem, érzem, ez még nem az igazi.
Valami mást akarok mondani,
De nem tudom, mit akarok.

Csak egyet tudok: én valamit látok,
Valami nagy-nagy-nagy világosságot,
Amit talán nem látott senkisem.
Arról, arról akarok énekelni,
Amiről nem énekelt soha senki.
És meghalok, ha nem énekelem ki.
A dallam, a dallam szétveti szívem.

Nem kellenek a tisztes régi versek,
Amiket úgy szerettem valaha.
Nem kell a régi muzsika!
Nem vérzik benne az a valami,
Amit még meg sem tudok mondani,
De véres-biztosan tudom,
Hogy meg kell mondanom.
Nem kellenek a régi verseim,
Valami mást, valami mást,
Valami csontig-újat akarok!
A szót, a szót, a szót add meg, Uram,
Vagy meghalok!
 
 
0 komment , kategória:  Költészet  
Aranyosi Ervin: Odafentről vigyáz...
  2016-05-24 20:21:35, kedd
 
  Habos felhők mögül vigyáz rám egy angyal,
ha szomorú vagyok, gyakran megvigasztal.
Éppen úgy, mint egykor, mikor gyermek voltam,
mikor látta fiát bánatosan, szótlan.
Ő már felköltözött távoli mennyekbe,
én meg azért mászom dombokra, hegyekbe,
hogy közelebb legyek gyönyörű szívéhez,
s elmondjam az enyém, nélküle mit érez.
Elmondhassam neki, mennyire hiányzik,
mikor rágondolok, szemem könnyben ázik.
Bárcsak itt lehetne, örömmel ölelném,
elszállt gyermekkorom mellette meglelném.
Hiányzik jó lelke, melyből öröm áradt,
a két szorgos keze, mely el sose fáradt.
Barna, meleg szeme, mely óhajom leste,
mesemondó hangja, ha eljött az este.
Ha eljön az este, csillagokra nézek,
sok régi emléket sorra felidézek,
és amikor végre rám talál az álom
 
 
0 komment , kategória:  Édesanya,nagyszülők  
Várnai Zseni: Csodák csodája
  2016-05-23 19:18:50, hétfő
 
 

Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rám ragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillagmécsem ki tudja, meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rám ragyog, s ölel az illatár!

Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés... tavasz!
 
 
0 komment , kategória:  Természet  
Jousse Elisabeth:Érzelmek
  2016-05-23 07:40:52, hétfő
 
 

Még lüktet a szívem a nyár melegére
És roppan a pázsit a talpam alatt
Lágy szellő suhanva még játszik a fénnyel
S a lombok árnyéka elrejt arcokat.

Még billegve lebben az emléked bennem
Még álmot idéznek a múlt képei
Hol jártunk az érzelmek vad tengerében
És vágytuk érintése hullámait.

Ó mondd, hogy a pillanat miért is múlik
Mért kell a vihar, hogy eltörje a fát
Miért jó a szív elé számítva hullni
Majd álmot orozni és lépni tovább.

Az éj sötét leple, ha arcodba kúszik
És ugyanúgy vágyod a nap sugarát
Hát ne késlekedj, hisz az élet elmúlik
És annyi boldog pillanat vár reánk.

S már látom a csillagot szemed tükrében
És újra a válladra hajtom fejem
Erős karjaidban már nincs mitől félnem
S ujjaid körtánca az égbe emel.
 
 
0 komment , kategória:  Romantika  
Sík Sándor: Szobor
  2016-05-22 09:58:26, vasárnap
 
 

Szoborrá kalapálom, tiszta márvány
Érzéketlen testévé titkotok,
Ti forró könnyek, - kővé fagyjatok!
Ó Teremtés megváltó láza, szállj rám!

Szobor legyen belőlük, néma bálvány,
Melynek szívében élet nem dobog,
De mély szeméből a nagy csarnokot
Befényli titkos drágakő-szivárvány.

Itt állj, szobor, fájdalmam templom-árnyán,
Itt állj, szonett, sugárzó, tiszta márvány,
S lettednek izzó titkát elfedezd.

Ne hallja senki és ne tudja senki:
Mikor a csarnok mélyén éjjelenkint
Az árva márvány halkan sírni kezd.
 
 
0 komment , kategória:  Szonettek  
Murzsa András Dr. :Esteledik a tónál
  2016-05-22 09:47:19, vasárnap
 
 

Ülök a tó partján, nézem a vizet,
csodás a táj, a szépségével fizet.
Százéves fákkal övezve a partján,
a szemnek milyen megnyugtató látvány.

Békés nyugalom üli meg a tájat -
odafigyelve, hihetnéd, ez látszat.
Sirályok hangja töri meg a csendet,
az enyhe szellő fűzlombokat lenget.

Máskor itt a szél hullámokat kerget -
imbolyogni látjuk vízben a kék eget.
Vízen a Nap ezer csillaggal ragyog,
szinte sugallja, hogy milyen boldog vagyok.

Zajlik itt az élet, szorgosak a hangyák
Közelről hallom az erőműnek hangját.
Nyugalom van erre, világ hangja messze -
halványul a fény, ereszkedik az este.
 
 
0 komment , kategória:  Természet  
Juhász Gyula: Csipkerózsa
  2016-05-21 11:09:47, szombat
 
 


A távol kastély rejtekében alszik,
Nem látja más, csak csöndes csillagok,
Hozzá a zaj mint boldog zene hallszik
S a föld felé mint víg bolygó ragyog.

Az út odáig tüskerózsa-ösvény,
Az út odáig drótsövény, balog,
Az út odáig véres, kusza örvény,
Mely holtak, roncsok árján kavarog.

A távol kastély küszöbén virág nyit,
Égkék, tengerkék, illata csoda,
De tövise bús szívünkbe nyilallik.

Ó mégis, mégis álmunk odavágyik
S ha lábunk, lelkünk elkopik is addig,
Mi elmegyünk, mind elmegyünk oda!
 
 
0 komment , kategória:  Szonettek  
Tasnádi Györgyi: Anyám orgonája
  2016-05-20 16:17:57, péntek
 
 
Kékeslilás palástjában pompázott anyám orgonája,
az udvar szélén meghúzódva borult be cserjefája.
Könnyed szellő csiklandozta ívelt, formás levelek
vidám szívdallamra rezegtek kerti, díszes keretet.
Szerettem és szerettek.

Frissen vágott, bódító illatból szőtt álmok nagyszobája,
szegénységét hokedlin ringató, hálás, nagy konyhája,
számomra oly becses boldogság otthona volt akkor
ó, bárcsak visszatérhetne az a nyugalmas gyermekkor.

És nagymamám, ki engem felnevelt, mert ő volt az én anyám,
amíg az édes dolgozott értem, nagyi vigyázott rám.
Figyelt, beszélt, mesélt, énekelt, horgolt, imát mormolt,
emberséggel varrva emberré varázsolva dekódolt.

Reményt fűtött, lepényt sütött fahéjas-mosolygós almából
és közben félméteres csokrot kötöttünk orgonából.
Majd vasárnapi ebéd után kártyaparti dukált
és társasjáték meg dominó szerette a délutánt.

Ma már nincs régi, szülői ház és nincsen nótafa,
de emlékemben féltve őrzött kincs az illata.
Színes álmaimban megint egy asztalnál a család,
konyhánkban még mindig süt-főz, tálal, él nagyanyám.

Készülődik, engem vár és én átölelem újra,
de felébreszt a reggel, és lelkem bánat fúrja.
Bárcsak együtt ünnepelhetném vele május napját,
fürtös virágdíszbe öltözött orgonacsokrát.

És hogy annyira tudnak szeretni az édesanyák.
Lényükből áradó önzetlenség, mint orgonák
fonják illatba emlékük kosarát, mi megmarad.
Magamban zokog a szívem zöld-lombos fák alatt.
 
 
0 komment , kategória:  Édesanya,nagyszülők  
     1/12 oldal   Bejegyzések száma: 114 
2016.04 2016. Május 2016.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 114 db bejegyzés
e év: 1302 db bejegyzés
Összes: 1823 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 208
  • e Hét: 208
  • e Hónap: 9621
  • e Év: 95715
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.