Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.10.22
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/39 oldal   Bejegyzések száma: 385 
H.Gábor Erzsébet
  2016-05-31 21:09:56, kedd
 
  H. Gábor Erzsébet:

Szeretsz-e még?


Szeretsz-e még, ha lánghajam
ezüstös-szürke fényt ragyog,
s szememben nem leled a régi csillagot,
ha már csak emlék lesz a bőröm bársonya,
s nyomokat ró reá az évek lábnyoma.

Szeretsz-e még, ha reszketeg
fejem válladon megpihen?
Tudom, csak vigasz lesz, de mégis elhiszem
becéző, szép szavad - mely forrás, éltető -
dobban e szívedben még értem dobverő?

Szeretsz-e még, ha felkelek,
s égnek karistos ráncaim,
gyötör majd álnokul a fájdalom, a kín,
utolér rombolón a földi hervadás -
a pillanat se más, csak bónusz, ráadás!

Szeretsz-e még, ha eljön Ő,
s égi vizekre átvezet?
Kísérjen, kedves, majd a partig engemet
utolsó, szép dalod - s örökre megmarad,
mert lelkem éke lesz lángoló fényszalag!
 
 
0 komment , kategória:  H.Gábor Erzsébet  
Kun Magdolna
  2016-05-31 20:46:29, kedd
 
  Kun Magdolna:

Száguldó évek...


Látod,
lassan elmúlik a nyár is,
és minden múló nappal
rövidebb az élet.
Hiába fékezem
leheletnyi időm,
s hajtom igába
villanásnyi perceim,
egyre másra fogynak
az évszakok,
s az évek.
Nézd,
hajam is megkopott,
ezüstszál tarkítja,
nem fényli már vissza
a nyárérlelő nap,
nem úgy, mint egykor,
mikor lángvörös izzása,
színeibe olvasztotta
az alkonysugarat.
Kezem ráncossá vált,
szemem sem a régi,
járásom lassú,
és néha ingatag,
de, tudom,
amíg valaha volt
érzéseim,
ölelő kar védi,
felőlem száguldhat az idő,
és múlhat pillanat,
örök nyár bolyong
roskatag szívemben,
és örökifjú vágy is
- amíg velem
vagy.
 
 
0 komment , kategória:  Kun Magdolna  
Komjáthy Jenő
  2016-05-31 20:04:50, kedd
 
  Komjáthy Jenő:

Mi a boldogság?


A boldogság mi? Önfelejtés,
Örvény fölött mosolyogva lejtés.

A boldogság mi? Nyugalom,
Virágos, enyhe sírhalom.

A boldogság mi? Szép önösség,
hideg sugárod, büszke fönség!

A boldogság mi? Hatalom,
Gőg a kényúri homlokon.

A boldogság mi? Röpke mámor
Az élvek légi poharából.

A boldogság mi? Szerelem,
mely üdvözít, mert végtelen.

A boldogság mi? Összhangzat,
Fájdalmak szülte égi magzat.

A boldogság mi? Győzelem
A kínokon, az életen.
 
 
0 komment , kategória:  Komjáthy Jenő  
Tobai Rózsa
  2016-05-31 18:53:55, kedd
 
  Tobai Rózsa

Jobb lett volna...


Eltelt rajtam az idő,
S nem történt semmi.
Milyen jó is lett volna,
Más embernek lenni.

Ha jobb lett volna,
E kegyetlen világ.
Ma nem kellene elmondani,
Oly rengeteg imát.

Mindent másképp tenni,
Másképpen szeretni.
S nem félni semmitől,
Boldogan nevetni.

Lehetnék más ember,
Tele vad érzésekkel.
Sohase féltem volna,
Hogy a magányom elnyel.

Nem sírnék sohasem,
S nem kéne, hogy fájjon.
Nem kellene várni,
Hogy könnyem vérré váljon.

Nem kellene hagynom,
Hogy más megalázzon.
Csak eszemre hallgatni,
Mindig, s minden áron.

Bármit megtennék,
De sajnos mindhiába.
Félek, egyedül maradok,
Ebbe a nagy világba.

S most egyedül vagyok,
Nem történik semmi.
Milyen jó lett volna,
Más embernek lenni.

Sajnos mind hiába,
Én már ilyen lettem.
Csak ne taszítson lentebb,
Minden egyes tettem.

Én nem tudom a választ,
S az Urat megkérem.
Szükségem van valakire,
Ki segít, s megért engem.
 
 
0 komment , kategória:  Tobai Rózsa  
Nagy László
  2016-05-31 12:07:51, kedd
 
  Nagy László Akarom..

Akarok, szemeid tüzében égni.
Akarok, orcád mosolyából kapni.
Akarok sétálni fák alatt, bőröd illatát érezni,
És NEM! Nem akarok, nélküled létezni.
Akarom, végigjárni utam, mi nekem lett szánva,
Mert te is ott vagy az úton, karjaid kitárva.
Leborulok lábaid elé, csak szemeim emelem arcod felé,
Nincs ember, ki gyönyörű emlékeim elvehetné.
Akarok minden percet, mit tőled kaphatok,
Nálad nélkül, lélekben is koldus vagyok.
Hajótörött vagyok a tengeren,
Vízbe dobott palackba nem írtam semmit, csak bánatomat leheltem.
Ha valaki egyszer megtalálja, s kinyitja,
Hallja a szívem, mi kettészakadt, mert hiányodat nem bírta.
Miközben büszke és boldog vagyok, hogy megismertelek,
Lelkembe jeges karmok karcolnak jeleket.
Mélyen felszántva húznak árkokat,
Te belevetsz egy magot, mely kikelve, megmutatja arcodat.
Kínoz a félelem, hogy véget ér,
Nem teljesül, mit szívem remél.
Mit adhatnék én neked, mit más nem adhat meg?
Cifra palotát, díszes ruhákat nem, csak a szívemet.
Egy szívet, mely nélküled nem egész,
De ha mégis kell neked, elkísér, bármerre mész.
Míg, nem láttalak, nem fájt, hogy egyedül vagyok,
Úgy tettem, mint ki még nem látta a ragyogó napot.
Csukott szemmel jártam egy ragyogó világban,
Melyet akkor vettem észre, mikor rád találtam.
Őszi erdő is kívülről szép, de mégis haldoklik, aludni készül,
Mit mutatok fel, ha holnap nálam pihen meg a halál, mit hagyok emlékül?
Mint a vizét vesztett patak, mint félrerúgott kő,
Úgy érzem magam, s hiányod is egyre nő.
Halott lelkemről lehull a szemfedél,
Mikor újra láthatlak, a te lelked is bennem él.
 
 
0 komment , kategória:  Nagy László  
István Mezei
  2016-05-31 12:06:08, kedd
 
  István Mezei
Nekem mindent megérne

Nem kell hozzá vagyon, nem kerül pénzbe,
nekem a mosolyod mindent megérne.
Ha felnéztem az üresedő égre,
a szívem tőle mindig csak azt kérte,
Te légy a sorsom alkonya, estéje.
Ha elsodornak tőlem a nappalok,
és majd teljesen magamra maradok,
egyedül vívok élet-halál harcot,
akkor is megőrzöm csókjaid, arcod,
hogy láthassalak, még élni akarok.
Szonettben
Nem kell hozzá vagyon, nem kerül pénzbe,
ha elsodornak tőlem a nappalok,
és majd teljesen magamra maradok,
Te légy a sorsom alkonya, estéje.
Nekem a mosolyod mindent megérne,
amint vívom az élet-halál harcot,
a szememben őrzöm gyönyörű arcod,
nem nézek fel a kihűlt, fakó égre.
Sugarad áttör a szürkeségen majd,
az elszáradt ág is zöld rügyeket hajt,
és sivár börtönöm már meleg otthon.
Kudarcok kockáit rakom, rendezem,
a legnagyobb ajándék, ha itt, velem
leszel, jöjj, nevessünk a gonosz sorson.
...
 
 
0 komment , kategória:  István Mezeei  
László Margit
  2016-05-31 12:01:00, kedd
 
  László Margit: A Sziget

Míg várnak, míg hiányzol...
Míg feléd derűs meleg árad,
Addig ne mondd, hogy kár volt,
Ne mondd, hogy hiába.
Míg van egy békés sziget a sodró áradatban,
Hol enyhül a bánat és múlik a jelen,
Addig még érdemes a holnapot várnod,
Nyiss be az ajtón, és tedd le a szíved.
Míg szólnak Tehozzád, és megfogják a kezed,
Míg szavadat értik, és tudják a neved.
Addig még érdemes, addig még maradj!
Addig még muszáj tartanod magad!
Míg hívnak és tudod, hogy oda kell érned,
Míg érzed az erőt, mi odahúz Téged.
Addig még ne zárj magadra ajtót!
Addig még Te is fogadd a kopogót.
Isten az embert nem uralni szánta,
Ember az embernek legyen méltó társa,
Ha nem tudsz már mást, csak önmagadat adni,
Oszd széjjel szívedet, és érdemes volt élni.
 
 
0 komment , kategória:  László Margit  
Juhász Gyula
  2016-05-31 11:58:09, kedd
 
  Juhász Gyula: Még valamit...

Múltamba vissza ösvény nem vezet
És ködbe fullad az emlékezet.
Hogy én is éltem, versekből tudom,
Míg topogok egy céltalan uton.
Ki egykor új igéket felidéztem,
Most némán tűröm meddő szenvedésem.
Egy elsüllyedt világ felett
Megváltó sírom integet.
Mint a kísértetek feljárnak
Fáradt fejembe verssorok,
A régi öröm és a bánat
Sírjából éjjel felzokog.
Még valamit akartam itt én,
De már csak sóhaj lett a szó.
Állok, mint északfény letűntén
Áll az eltévedt utazó.
 
 
0 komment , kategória:  Juhász Gyula  
Pilinszky János
  2016-05-31 11:55:56, kedd
 
  Pilinszky János: Mire megjössz

Egyedül vagyok, mire megjössz,
az egyetlen élő leszek,
csak tollpihék az üres ólban,
csak csillagok az ég helyett.
A temetetlen árvaságban,
mint téli szeméttelepen,
a hulladék közt kapirgálva
szemelgetem az életem.
Az lesz a tökéletes béke.
Még szívemet se hallani,
mindenfelől a némaságnak
extatikus torlaszai.
A pőre örökkévalóság.
S a tiéd, egyedűl tiéd,
kezdettől fogva neked készűlt
e nagyszerű egyszerüség.
Mint tagolatlan kosárember,
csak űl az idő szótalan,
nincs karja-lába már a vágynak,
csupán ziháló törzse van.
Mindenem veszve, mire megjössz,
se házam nincs, se puha ágyam,
zavartalan heverhetünk majd
a puszta elragadtatásban.
Csak meg ne lopj! Csak el ne pártolj!
Ha gyenge vagy, végem van akkor.
Ágyban, párnák közt, uccazajban
iszonyu lenne fölriadnom.
 
 
0 komment , kategória:  Pilinszky jános  
Mary Elizabeth Frye
  2016-05-31 11:54:41, kedd
 
  Ne jöjj el sírva síromig

Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom
Gyémánt vagyok fénylő havon,
Érő kalászon nyári napfény,
Szelíd esőcske őszi estén,
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben,
Fejed fölött körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán,
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog...
Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál.

 
 
0 komment , kategória:  Mary Elizabeth Frye  
     1/39 oldal   Bejegyzések száma: 385 
2016.04 2016. Május 2016.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 385 db bejegyzés
e év: 3135 db bejegyzés
Összes: 6170 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1010
  • e Hét: 3615
  • e Hónap: 44986
  • e Év: 645007
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.