Regisztráció  Belépés
joli60.blog.xfree.hu
Eldőlt a szívemben, hogy követem Jézust. Eldőlt a szívemben, hogy követem Őt. Eldőlt a szívemben, hogy követem Jézust. Nincs vissza út, nincs vissza út. Ha ninc... Pecznyik Jolán
1960.02.28
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 24 
Vallomás, élet alkonyán!
  2016-05-27 12:09:34, péntek
 
  Vallomás, élet alkonyán: Zsoltár. 90, 10.


,,A mi esztendeink napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük nyomorúság és fáradság, amely gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk." Zsoltár. 90, 10. Az már régóta gyakorlattá vált, hogy kutakodó emberek, főleg újságírók, lázasan kutatnak, elhunyt világi és keresztyén híres emberek, tudósok, életrajza után. Egyeseknek meg van, másoknak, nincs meg. Nos, én azoknak a kutakodóknak szeretnék segíteni, vallomásommal, akik halálom után, kíváncsian kérdezgetik majd, ki lehetett az-az ember, aki több mint 6100 evangéliumi üzenetű léleképítő verset hagyott az utókorra? Nevem: Pecznyík Pál. Kiskőrösön születtem, 1919 Novemberében, iparos szülők első gyermekeként. Azonban, nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a húszas, harmincas, évtizedekben, nagy szegénység volt hazánkban, különösen is, Kiskőrösön. Nagyon sok ember járt foltozott ruhában, köztük magam is. Szerény otthonom, városunk határában a szőlőskertekben volt. Cseréptetős borpincét, alakítottak át, lakássá. Nos, ebben a kicsi, földpadlójú szobakonyhás lakásban élt a mi héttagú családunk. Két szülő és 5 gyermek. Szobánkban, csak 2 ágy és 1 asztal fért el, székünk nem is volt. Télen pedig szobánk, cipészműhellyé változott. Apám már hajnalban, lyukas cipőket javított, ha volt rá igény. Éjszaka, mi gyermekek, csak keresztbe feküdve fértünk el, az ágyon. Apám az ital rabja volt, és amikor felöntött a garatra, csúnyán káromkodott, parázna szavakat használt, nem törődött azzal, hogy gyermekei hallották szavait. Ha fenyített minket, nem velő módon tette, hanem haragos indulatból. 6 éven át jártam, vásártéri iskolánkba. Az ötödik osztályt, ismételnem kellett, de nem közepes tanulásom miatt, hanem azért mert, vizsga előtt apám, ki kért engem az iskolából, és 10 évesen, mint tehénpásztor, kerestem meg, kenyerem. Ilyen körülmények között értem el a felnőtt kort. Hol napszámos, hol meg, hónapos munkás voltam. Anyám elmondása alapján, már 3 éves koromban, lovas szekér alá kerültem, de Isten: megőrzött engem. Felnőttként pedig, egy súlyos anyagi kár miatt, keserűségemben, el akartam dobni, életemet, és 1 marék altatót vettem be, hogy meghaljak. 2 napig aludtam egyfolytában, Isten nem engedte, hogy meghaljak, mert még célja volt velem. Bár akkor még, nem ismertem Őt! 1941 nyarán, katonai behívót kaptam, Kalocsára. És azon az őszön, Szeptember 12-én, élelmezési századunk, már az ezer éves magyar határ közelében, Körös mezőn, rakodott ki, a tehervonatból, bokáig érő hóban. Századunk, hamarosan a Tatárhágón át, hagyta el hazánkat, a második világháború kellős közepén. 1942 nyarát, már Kijevben töltöttem, mint őrszem. És még azon a nyáron szereltem le, Hódmezővásárhelyen. 1942 novemberében, felvételre jelentkeztem, a Nagytarcsai Evangélikus Népfőiskolán. Ez egy 5 hónapos, bentlakásos tanfolyam volt, paraszt legények számára. 1943 Március végén, volt a vizsgánk. 31-én pedig felvételt nyertem Budapesten, a F É B É Diakonissza Egyesület, férfi tagozatára, mint diakónus növendék. Egyesületünkben, csak 8 évet tölthettem el. 1951 nyarán, a Kommunista rendszer feloszlatta, Egyesületünket. A sok próba, baleset, betegség folytán hitem, egyre jobban meg edződött. És 1947 nyarán, Piliscsabán, írhattam le, első, evangéliumi üzenetű versemet, ennek már 68 éve. F É B É Egyesületünk feloszlása után, 1954. Január elején, felvételt nyertem az Országos Mentőszolgálat, Pásztói Mentőállomására, mint mentőápoló. Így töltöttem el 4 hónapot Pásztón. Egyik éjjel riasztás alkalmával, baleset ért engem, saját mentőkocsink első kereke, átment a lábamon. Hála Istennek, törés nem történt. 1954 nyarán pedig, át igazoltattam magam, a nyíregyházi Mentőállomásra. Így, 4 hónapot Pásztón, 4 hónapot Nyíregyházán töltöttem el, a Mentőállomáson. 4 hónap után, elhagytam a Mentőállomást. Még azon a nyáron, Július 10-én házasságot kötöttem,
2
Nyíregyházán, Simkó Erzsébettel, volt F É B É diakonissza testvérrel. És még azon az őszön, Miskolcon kaptam munkát, a diósgyőri vasgyárban. Baleset miatt, azt a munkát is, hamarosan feladtam. 1955. Januárban, mint fiatal házasok, összes vagyonunkkal, egy nagy gyékény bőrönddel, utaztunk Hajdúszoboszlóra, ahol a virágkertészetben kaptam munkát. 3 idős nőtestvér gondozásáért pedig, ingyen lakást kaptunk. Ott vásároltuk meg, első bútorainkat is. Azonban, 1956 tavaszán, el kellett hagynunk lakásunkat. De csodálatos módon, meghívást kaptunk Budapest - Zsófia ligetre, az Evangélikus papnék otthonába, gondnoki állásra. ott éltük át, az 56-os forradalmat. 1958 Május 4-én pedig, megszületett első gyermekünk, Ilona. Még abban az évben, meghívást kaptam Piliscsabára, az Egészségügyi gyermekotthonba, külső munkási szolgálatra. 1959 őszén pedig, meghívást kaptam Nyíregyházára, az Evangélikus gyülekezetbe, hivatalsegédi és harangozói állásra. 1960. Február 28-án, a nyíregyházi korházban, megszületett második gyermekünk, Jolán. 27évet töltöttem el, Nyíregyházán, ahol temetési kántori szolgálatot is végeztem, több éven át. 1980. Január elsején mentem nyugdíjba, annak immár, 35 éve. Ilus lányunk Budapesten, elvégezte az Evangélikus lelkészi egyetemet, és 1981 nyarán, Dr. Ottlyk Ernő püspök bocsátotta ki lelkészjelöltként. És még azon a nyáron, meghívást kapott, a Celldömölk - Alsósági gyülekezetbe, lelkészi szolgálatra. 1984. Februárban, dr. Nagy Gyula püspök, avatta lelkésszé, Ilus lányunkat. Lányunk, utána hamarosan, házasságot kötött, Horváth Gyula műszerésszel. házasságukban, 4 leánygyermek született, akik az óta már, felnőttekké váltak. 1987-ben, sürgősen el kellett hagynunk, gyülekezeti szolgálati lakásunkat, de Isten kegyelméből és jóvoltából, Ilus lányunknak sikerült, Celldömölkön az egyik 10 emeletes épület 6-ik emeletén, lakást vásárolni és 1987. Július elsején, elfoglalhattuk újabb, immáron a saját lakásunkat. Itt élünk, 29-ik éve. Hitvesem, 1994 benn, rákbetegségbe esett, és December 12-én délben, ball karomra dőlve, kilehelte lelkét. Alkotójához távozott. Az óta élek özvegyen, lassan már, 22 éve itt, Celldömölkön, Jolika lányommal. 18 évig szolgálhattam a M E R A rádióban, minden Kedd este, bizonyságtételekkel és léleképítő versekkel. Isten iránti örömmel és hálaadással írhatom, hogy életem elmúlt 96 éve során, Istennek sok kisebb, nagyobb csodáját élhettem át. Mind ezt: röviden próbáltam összegezni. Isten kegyelméből, eddig: több mint 6100. evangéliumi üzenetű verset írhattam le, és még 97ik évemben is, léleképítő versek által végezhetem, a lélekmentés áldott szolgálatát. Értelmiségi körökben, ismeretlen vagyok, a magam 5 elemi iskolai végzettségemmel. Mégis, nagy öröm tölti be szívemet, ha Megváltóm biztató szavaira gondolok: ,,A világ nemteleneit és a világ megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse" I. Korintus. 1, 28. Földi életem alkonyához érve, mozgási területem, egyre jobban zsugorodik. Már hónapok óta, csak a lakásban tudok közlekedni, testi gyengeségem miatt. De szívemben nincs panasz, Isten iránt, hanem sokkal inkább, mélységes hála, aki még 97-ik évemben is, Atyai szeretettel gondoskodik rólam. Néhány év óta pedig, lakásunkban tartunk házi bibliaórát, minden hétfőn este, 6 órai kezdettel. Most még nem tudhatom, hogy mennyei Atyám, mikor küldi el nekem, a mennyei behívót! Ezért szeretném bevésni, arany betűkkel, az utókor embereinek szívtáblájára, a mit az Úr Jézus mondott, Nikodémusnak, azon a bizonyos titkos éjszakán: ,,Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg, Isten országát" János. 3, 3. Aki ezt, nem veszi komolyan, önmagát zárja ki, az Istennel való, áldott örök közösségből. Ezt a vallomásomat, utolsó üzenetként hagyom, a kedves utókorra. Ne feledjük el, hogy Isten mindenkor, így ma is, a csodák Istene!

Írta: Pecznyík Pál 2016-ban.
 
 
2 komment , kategória:  Pecznyik Pál Áhitatai  
Vád helyett, bűnbánat!
  2016-05-27 12:08:45, péntek
 
  Vád helyett, bűnbánat!

Halálra mart minket, az ős kígyó mérge,
azt csak Isten látja, Földön mi megy végbe.
Bűnre csábult ember, csak a rosszra képes,
mégis: a bűntelent okolja, a vétkes.
Az Istent vádolja: mért alkotott embert?
Kezébe mért adott, élet oltó fegyvert.
Miért néz tétlenül nyomort, és éhséget,
mind ennek: egy szóval, vethetne Ő véget!
Miért van nagy hiány, vízben és kenyérben,
Földünkön naponta, ezrek halnak éhen!
És csak zúdul a vád, Alkotója ellen,
akitől elszakadt szíve rég, Édenben.

Jó volna végre már, önmagunkba nézni,
bűneinkre: Atyánk bocsánatát kérni.
Bennünket szerető, kegyelmes Atyánktól,
érettünk áldozó, szerelmes Fiától!
A kereszten önként, értünk vérezett el,
otthonunk lehessen, új Földön a Szent Hely.
Bár csak borítaná, szégyenpír, az arcunk,
mivel szívünk mélyén, Gonosznak helyt adtunk.
Lehetne a szívünk, Megváltónk trónterme,
s abban: Atyánk felé, a hálánk zenghetne.
Mert mit elrontottunk, helyre hozta Isten,
hogy győztesen mennybe, távozhassunk innen.

Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. V. 24.
 
 
0 komment , kategória:  Pecznyik Pál Versei  
Népfőiskolások találkozója
  2016-05-27 12:07:57, péntek
 
  Népfőiskolások találkozója

Megváltozott a régi kép,
rég jártunk már e helyen
találkozás reményében,
jöttünk ide szívesen.
Bár ötven év múlt azóta,
szívünk mélyén ma is él,
tanács, tudás, mit itt kaptunk,
s melyről életünk beszél!
Sok osztálytárs nincs már köztünk,
mert aratott a halál!
S életüknek lámpafényét,
sorra kioltotta már!
Elhunyt kedves tanárokra,
barátokra gondolunk.
Velük már e földi téren,
találkozni nem fogunk.
Rég léptük át utoljára
szép iskolánk küszöbét,
melyben szomjas szívvel ittuk,
tudás, Ige, hűs vizét.
Emlékeink kosarából
ugyan, sok emlék kihullt,
szívünk mélyén mégis olykor,
tisztán villan fel a múlt.
Iskolánkban együtt töltött
gyorsan múló hónapok,
munkában és tanulásban
átélt, gazdag szép napok.
Ifjú szívünk betöltötte
művelődés öröme,
nem hiába hullt szívünkbe
tudás, áldás-özöne!
Egy szebb élet reménységét
vihettük innen haza,
hasznára vált mindnyájunknak,
mit nyújtott az iskola!
Ötven év múltán is valljuk:
hasznos volt a tanfolyam,
alkalmaztuk, továbbadtuk
másoknak is boldogan.
Műveltséget, szemléletet,
mit iskolánk adhatott,
ki átvette s alkalmazta,
sokban gazdagodhatott.
Míg csak élünk, nem feledünk
kedves népfőiskolánk,
megtanítottál szeretni
Istenünket, s szép hazánk!
Egy volt hallgató Pecznyík Pál verse, melyet a Nagytarcsai népfőiskola alapításának 50. évfordulójára írt!
 
 
0 komment , kategória:  Pecznyik Pál Versei  
Jézus tudja...
  2016-05-27 12:06:58, péntek
 
  Jézus tudja...

Múlóidő száll felettem,
azt tudom: mikor születtem,
de nem tudom, meddig élek,
úton, meddig mendegélek.
Atyám tudja: ki alkotott,
bölcsen mért ki évet, napot.
Számon tartja minden léptem,
csak azt adja, mi jó, nékem.
Vezet meleg napsugárban,
sokszor, élet viharában.
Rónán, forró sivatagon,
sima, göröngyös utakon.
Lelke, munkálkodik bennem,
tilosba, nem enged mennem.
Tudja: földi rivalda fény,
csábítóan hív, int felém.
Úr lehessen, testem felett,
éjbe jussak, fényhon, helyett.
Megváltóm látta harcomat,
könnyektől ázott arcomat.
Vérző keze, lenyúlt értem,
meghajtom Előtte térdem.
Nem hiába fáradozott,
midőn értem is áldozott!
Megváltottan, övé vagyok,
mennyben várnak, az angyalok.
Jézus tudja: meddig élek,
hiszem: Vele, hazaérek.

Pecznyík Pál
Celldömölk,
2016. V. 20.
 
 
0 komment , kategória:  Pecznyik Pál Versei  
Isten ajándéka
  2016-05-27 12:06:15, péntek
 
  Isten ajándéka

Ha véget ér évünk, napunk,
kicsik, nagyok, mind meghalunk.
Várnak a temetőkertek,
bennük porlad felnőtt, gyermek.
Halál testre vonatkozik,
benne a lelkünk lakozik.
Mely örök és hallhatatlan,
szebb új hona, odaát van.
Minden ember itt dönti el,
a végtelent, hol tölti el.
Istennel - e, hol fény ragyog,
vagy éjben, hol tűz kavarog.
De jaj, annak, ki azt hiszi,
bűneit csak sírig viszi.
Ki megveti az Alkotót,
tűzre veled! Hallja a szót.
Isten ajándéka lelkünk,
hív bennünket, Hozzá menjünk.
Fia készíti otthonunk,
Lelke kísér, míg vonulunk,
nem virágos szép utakon,
hanem kopár sivatagon.
Miként egykor, vonult népe,
Kánaánnak szép földjére.
Mi is, menny felé vonulunk,
keblére vár, áldott Urunk.

Pecznyík Pál
Celldömölk,
2016. V. 26.
 
 
0 komment , kategória:  Pecznyik Pál Versei  
Ima, hívő orvosokért!
  2016-05-27 12:01:40, péntek
 
  Ima, hívő orvosokért

Hálaimánk szárnyal Hozzád,
életadó Istenünk,
lélekmentő szolgálatra,
életet adtál nekünk.
Látod: bűnök, könnyek árját,
a nyomort, kínt, szenvedést,
betegeknek csak Te adhatsz,
betegágyról, felkelést.
Alázatos kérésünkkel,
Atyánk, eléd térdelünk,
imádkozó orvosokkal
áld meg, magyar nemzetünk!
Áld meg mentő szeretettel,
hívő orvosok szívét,
műtőasztalon Te vezesd,
operálók két kezét.
Ne maradjon műtött ember,
holtan, műtőasztalon,
szégyenüljön meg a halál,
életé a hatalom!
Lehessenek minél többen,
hívő magyar orvosok,
gyógyulásra vár sok beteg,
szenvednek, a lázasok.
Jézus: orvosok Orvosa,
gyógyít kezed és szavad,
így a sok műtőasztalon,
gyógyuló élet fakad!
Hívő magyar orvosokért
imádkozunk idelenn,
műtött hívő testvérekkel
élhessenek, odafenn.

Pecznyík Pál
Celldömölk,
2016. V. 26.
 
 
0 komment , kategória:  Pecznyik Pál Versei  
Csak Jézusra nézz!
  2016-05-27 12:00:56, péntek
 
  Csak Jézusra nézz!

Zarándok testvérem, csak Jézusra nézz,
elhagyta a mennyet, hogy te el ne vész!
Lélekmentő szívét, lándzsa döfte át,
hogy te elkerülhesd, az örök halált!
Sátán támad téged, kívül és belől,
Jézusban rejtőzhetsz, ellenség elöl.
Jézusban van élet, erő, hatalom,
vére nyomán eltűnt, a nagy bűn - halom.
Jézus Krisztusban van, teljes védelem,
Benne: eltűnik a gyötrő félelem.
Zarándok utadon, csak Jézusra nézz,
Benne: oltalmad van, ha rád tör a vész.
Engedjed, hogy Jézus: szolgálhasson benned,
meglátod: eltűnik, kínozó bűnterhed.
Jézus, lélekmentő munkájába állhatsz,
Vele: tűzön -vízen, győzelmesen járhatsz.
Golgotán legyőzte a sátánt, halált,
Húsvét napján szikla - sírból: talpra állt!
Immár dicsőséges, országába várja
mind azt, akit illet, üdve koronája.
Zarándok testvérem, üdvöd útján menve,
a szívedben: mentő szeretettel telve,
zarándok utadon, te csak Jézusra nézz,
országában vár rád, csodás mennyei rész.
És hogyha leáldoz, földi életnapod,
ragyogó kincseid, mennyben megláthatod.
Üdvözülő lelkek, boldog seregében,
ujjonghat majd lelked, örök örömében.

Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. V. 24.
 
 
0 komment , kategória:  Pecznyik Pál Versei  
Szélesre tárd!
  2016-05-20 13:35:33, péntek
 
  Szélesre tárd!

Szélesre tárd lelked ablakát,
Had áradjon az éltető fény!
Táplálja a hit lángsugarát,
Ne oltsa ki ellenszél örvény.

Építse benned sziklavárát,
Viharban is szilárdan álljon!
Védje hullámok támadását,
Szeretet templomává váljon!

Schvalm Rózsa
 
 
0 komment , kategória:  Schvalm Rózsa versei  
Menny és pokol
  2016-05-20 12:58:22, péntek
 
  Menny és pokol

A menny világa oly szépséges,
mit a képzelet fel nem érhet.
Lásd, tavasz, nyár, ősz milyen csodás!
E földi szépség csupán fonák.

A Mennyeinek fordítottja,
bűn, s a zord halál árnyékolja.
De ragyog a szép Hajnalcsillag,
igaz hit egén remény virrad.

Keskeny bár az út, kövesd fényét!
Kerüld széles út sötétségét,
mely visz az örök kárhozatba,
pokol tűzét nincs, mi eloltsa.

Schvalm Rózsa

(2016-05-17)


 
 
0 komment , kategória:  Schvalm Rózsa versei  
Kiváltság!
  2016-05-20 12:57:47, péntek
 
  Kiváltság!

Kiváltság, egy olyan közösségbe járni,
hol nem szégyen, Istent, térdünkön imádni.
Hol a hívő lelkek, békességben élnek,
bizonyságtevői, Urunk nagy Nevének!
Ajkukon az Ige: nem ok nélkül forog,
lélekmentés lángja, szívük mélyén lobog.
Szomorúan látják, jobb sorsra szánt lelkek,
csak azt gyűjtik egyre, mi kedves a testnek.
Sokan hivalkodva rázzák, bűn - bilincsük,
Éginél drágábbnak tartják, Földi kincsük.
Koldusként szégyellnek, Isten elé lépni,
megbánt bűneikre, bocsánatot kérni.
Megváltónk váltsága, még nem elég nékik,
szentek közbenjáró imádságát kérik.
Vallásukban bízva, tévesen azt hiszik,
ha már Jézus Nevét, ajkukra felveszik,
jótékonyan élnek, Bibliát olvasnak,
örök üdvösségre, immár alkalmasak.
Jézust nem követik, Róla csak beszélnek,
Tőle segítséget, csak veszélyben kérnek.
Istentiszteletük, megszokás, fényesség,
szívükből hiányzik, Krisztusi ékesség.
Isten, ezért keres, olyan közösséget,
melyben lélekmentés, áldott tüze éghet!
Vezessenek hozzá, sok bűnbánó lelket,
minél több megváltott, lássa meg a mennyet.
Nagy kiváltság: Isten közelében élni,
dicsőséges arcát, közelről szemlélni.

Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. V. 18.
 
 
0 komment , kategória:  Pecznyik Pál Versei  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 24 
2016.04 2016. Május 2016.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 24 db bejegyzés
e év: 278 db bejegyzés
Összes: 4304 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 56
  • e Hét: 515
  • e Hónap: 12477
  • e Év: 12477
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.