Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/34 oldal   Bejegyzések száma: 339 
Rudnyánszky Gyula: Végrendelet.
  2016-05-31 16:21:04, kedd
 
  Rudnyánszky Gyula:

Végrendelet.


Furcsa érzés, - alig éltem,
Harmincz éves sem vagyok;
Lüktető kedv, tűz a vérben,
Friss az arcz, a szem ragyog :
Mégis olykor úgy megrezzen
Egy-egy méla húr szívemben,
Hogy maholnap meghalok.

Könnyen ér az ember véget,
Azt se tudja, hol s mikor:
A színházba odaéghet,
Vagy zsiványt rejt a bokor:
Hajó süllyed, ház beomlik,
Vagy a józan ész megbomlik, -
S új lakót nyer a pokol!

Hát van ok, ha útrakészen
Összeírom holmimat,
Hogy utolsó rendelésem
Emlékül kinek mit ad.
Deszka-házam ha fölépül,
Ne maradjon vigasz nélkül,
A ki majdan megsirat.

Megsiratva! . . . Lám, e szóra
Czéda kedvem cserbehagy.
Óh ne üss még. gyászos óra.
Vívódjék e szív, ez agy! . . .
Meg ne törjön sok kudarczod,
Mindig újra kezdd a harczot;
Bár sebekkel, - csak maradj !

A veszélytől soha vissza-
Tántorodnod nem szabad,
Bárha véred' sár, por iszsza,
S nyögsz kegyetlen gond alatt;
Csalódások meg nem ölnek,
Míg szívednek czélt jelölnek
Feleséged, kis fiad.

Édes asszony, drága gyermek,
A tiétek életem!
Fénye, híre nincs nevemnek,
(gyarlóságom védtelen . . .
Óh de a ti szívetekben
E fakó név az egyetlen,
Mely virágot s dalt terem.

Ellenségem megbotolhat
Tévedésim halmazán ;
S bár - ha pályám ködbe olvad, -
Meg sem emleget hazám :
Mit reméltem, hogyan éltem,
Mi volt bennem folt vagy érdem, -
Ti tudjátok igazán!

Kincset, rangot nem kerestem,
Fáklyám eszmény s eszme volt;
De nem bírtam el keresztem',
S gyönge vállam meghajolt.
Sok volt, a ki eltaszított,
Ki ellenem tüzet szított,
Csak egy a ki átkarolt.

Ezt az egyet, jó anyádat.
Kis fiam, ha kérdezed :
Mi valóság és mi látszat ?
Megtanít majd tégedet,
Hogy a férfi, ki apad volt.
Tiszta szívvel küzdött, lángolt,
Álmodott, hitt, szeretett.

Vasárnapi Ujság 1887.
 
 
0 komment , kategória:  Rudnyánszky Gyula  
Petri Mór: Elfelejtve.
  2016-05-31 16:11:10, kedd
 
  Petri Mór:

Elfelejtve.

Itten szeretnék én maradni
Ez ismerős fák árnyában,
Az emberektől elfelejtve,
Elrejtve itt magánosan.

A szűz természet tanításit
Gyermekkedélylyel hallani,
Nem kérve hírt - a madarakkal
Csak úgy titokban dallani.

Mentnek lenni bántó kezektől,
Ártatlan hímpor a sziven.
Csalárd szívek lehelletéből
Nem jutna hozzá semmi sem.

Mint lágy mohák, hogy beborítják
A síri bús kereszteket:
A lemondás halvány virági
Befolynak lassan szívemet.

És megbékülve a világgal,
A világon mindenkivel:
Panasz, vád nélkül - így szeretnék
Levélhullásba tűnni el.. .

Vasárnapi Ujság 1887.
 
 
0 komment , kategória:  Petri Mór  
Radnóti Miklós: Csöndes sorok lehajtott fejjel
  2016-05-31 16:02:16, kedd
 
  Radnóti Miklós:

Csöndes sorok lehajtott fejjel


Éjfélre szült az anyám, hajnalra
meghalt, elvitte a láz és én a
mezőkön szülő erős anyákra
gondolok cifra szavakkal.

Apámat éjjel elvitte egyszer
a kórházi ágyról, szájtátó
orvosok közül a gond: akkor
otthagytam a vörösszemű
embereket, egyedül éltem
és élek a házakon kívül
régóta már.

Az őseimet elfelejtettem,
utódom nem lesz, mert nem akarom,
kedvesem meddő ölét ölelem
sápadt holdak alatt és nem tudom
elhinni neki, hogy szeret.

Néha csók közben azt hiszem, hogy
rossz ő, pedig meddő csak és
szomorú, de szomorú vagyok
én is és ha hajnalban a
csillagok hívnak, egymást karolva
mégis, együtt indulunk ketten
a napfény felé.
 
 
0 komment , kategória:  Radnóti Miklós  
S. Farkas Zsuzsanna: Emlékedbe bújok
  2016-05-31 15:57:24, kedd
 
  S. Farkas Zsuzsanna:

Emlékedbe bújok

Mosollyal ébredek, bár komor, sötét kinn a táj.
Veled nevettem álmomban, egy fényes éjszakán...
Lehet köd ma reggel, s nyomasztó szürke a világ:
nyújtózom elégedetten... Ébredésem vidám.

A ház előtt pőrén didereg bús fákon az ág.
Nem veszi kedvem, hogy tél fenyeget az ősz után,
sem, hogy villanyt kell kapcsolni már kora délután.
Teszem dolgom, bár életem nélküled megy tovább.

Álmodom nappal is, szívemben száz színes virág!
Köd ellen forró tested óv, gyengéden borul rám.
Örömöm féltőn őrzöm, nem láthatja senki más.
Emlékedbe bújok, mint homályba a néma fák.
 
 
0 komment , kategória:  Soósné Farkas Zs/naiva/  
Tóth Endre: Egy gazda emlékkönyvébe.
  2016-05-31 08:38:11, kedd
 
  Tóth Endre:

Egy gazda emlékkönyvébe.


Te vetsz magot, én eszméket vetek,
S vetjük mindketten: hogy kikeljenek.
Te boldog vagy! mert a mit elvetél,
Ha hópalástját eldobá a tél:
A kikelet illatos kebelén
Zöld koszorút hoz a nyájas remény...
Majd arany kalász hajlik elibed,
Hogy fáradságod érdemébe vedd.
És ez boldogság, mert boldog lehet
Ki learatja, a mit elvetett. -

De a föld, mellybe eszméket vetünk,
Ha terem is, az nem terem nekünk!
Az idő barázdái: a napok
Beboritják az elvetett magot;
Reá nőnek mohos évezredek -
A mag alattok mélyen szendereg...
S ha jön a nap, ha jön a fuvalat
Mellytől kicsattan és felnő a mag,
És boldogságot s fényt áraszt körül:
A magvető már annak nem örül;
Porát se hordja már a hir szele,
És a mig élt - alig volt kenyere!

Te boldog vagy, mert az boldog lehet,
Ki learatja, a mit elvetett. -

Vasárnapi Ujság 1858.
 
 
0 komment , kategória:  Tóth Endre  
Takáts Gyula: Sóhaj
  2016-05-31 08:29:47, kedd
 
  Takáts Gyula:

Sóhaj

Jön vígan már a vincellér maga,
az első szőlőktől a kosara
szinte rogyásig ül telis-teli,
s véle jönnek darazsak ezrei.

A malomkőre, mely az asztalunk,
gyolcsból készült, piros abroszt huzunk.
Ilonkám ülj csendben velem ide,
e vadszőlő-lugasnak mélyire.

Itt csókjaid közt délután be jó,
a csóraggal levert tejesdió.
Szinte, hogy elfogyasszuk arra kér
a sárga méz és a puha kenyér.

Csókolgass és güzmölgessél velem.
Derít a must. Üdít a szerelem.
S miként pihenve hogyha elaludt
agyagszentjei védik a falut,

úgy légy védőszentem te tiszta lány;
nagy zsákjával lépked már a magány,
belé lombot, reményt hervasztva vet;
s ki űzné szét a téli felleget?

napkelet_1939.
 
 
0 komment , kategória:  Takáts Gyula  
Illyés Bálint: Változik itt minden .. .
  2016-05-31 08:26:17, kedd
 
  Illyés Bálint:

Változik itt minden .. .


Változik itt minden . . . koszorúját a föld
A tavasz kebléről ősz ölébe dobja . . .
Lágyan ring a szellő, - majd haragja felhők
Szilaj paripáit kergeti robogva.
. . .Változik itt minden .. . a könyből szivárvány,
S a mosolyból bánat rezgő könye válik . . .
Csak te maradnál-e, mint a néma bálvány, -
Te ne változnál-e, oh ember, halálig?

Szép tavasz mosolyog feletted is .. . ne hidd,
Hogy örökké tartson ifjúságod éke !
Vágy, remény, szerelem, mi édesen hevít,
Alig veszed észre, hogy magát leélte.
Tarka képzetidnek hímes lepke-szárnya
Összezúzva, törve, - alig-alig szállhat;
Tűnik, tűnik a nap, - és növekszik árnya,
S homlokodon megűl, mint sötét bubánat!

Változik itt minden . . . Mit teremte egy kor:
Szépet, nagyot, dicsőt, - elnyeli a másik.
Épit, épit ez is, - tán fölépül egykor? -
Hasztalan! - felé már a sir szája ásit!
Nem is vár időre, - maga őrli a fát
A parányi féreg, hogy omoljon porba . . .
Maga dönti le az ember a szent oltárt,
Melyre annyi égő áldozatot horda.

Változik itt minden .. . kit ma zeng az ének,
Holnap a gyalázat mocsarába dobva . . .
S hol a máglya égett, - Hussznak, Galilének: -
Ott emelkedik ma a dicsőség szobra.
- Egy marad örök csak, - minek vége nincsen:
Önzésed oh ember! - mely mindent besároz. . .
S a te nagy szerelmed, oh hatalmas Isten!
Mely fölemel ismét a porból magához.

Vasárnapi Ujsag 1869.
 
 
0 komment , kategória:  Illyés Bálint  
Bazsó Éva Andrea: Sorsok
  2016-05-31 08:21:23, kedd
 
  Bazsó Éva Andrea:

Sorsok

Láthatatlan szál
köt össze minket.
Miért van ez?
Te sem tudod,
én sem tudom.
Sorsunk fonala itt
és most
fonódik össze.

Mint egy játék,
melyben egymás
mellé osztott
szerepet kapunk.
 
 
0 komment , kategória:  Bazsó Éva Andrea  
Bartók Lajos: Szemere Miklóshoz.
  2016-05-31 08:19:35, kedd
 
  Bartók Lajos:

Szemere Miklóshoz.


Uj húrokat lantomra! zengjen ének
Mulattatásul az ősz Szemerének,
Kinek feje, mint Kárpát, oly öreg,
De szíve ifjú, ifjú mint a reg.
Ezért kél lelkem vándor szárnyakon,
És száll feléd, vidám Anakreou,
Hogy hajlokodnak felfutó benőtt
Ablakközén találjon pihenőt.

Oh, boldog vagy te, s irigyelt magány,
Melynek derűben nyugszol pázsitán !
Idötül meg nem rozsdált hangszered
Dalában most is ég, hevül, szeret.
Talán a gyermek Bakhosz szigetére
Leltél, hol a hab közt leslgg Cythére,
S ártatlan csókot vált a partról véle
Szegény Adonisz rózsává lett vére . . .

Rejtett tanyád tündérszigetje messzi;
Tengernél hívebb tiszta ég övedzi,
S elzárja tőled e sötét világ
Szörnyű küzdelmét, szörnyebb bánatát.
Csak elkigyózó barna vonalul
Bukik föl e föld látköröd alul,
Mint fekete villám, de rád vigyáz
Erdődben a mély ábrándu driász.

Szőlődbül a bohókás Orcád
Incselgve rikkant hangosan reád.
Nappal rigók, és este csalogány
Zengésitől mélyebb még a magány;
Magok módján ők csak neked verik,
S természetes hangon te is nekik,
Mig az estéli szél közbe fuval,
S játszik fejeden a koszorúval.

Lemenő nap piros sugarat ejt,
S meglopja a piros habu kehelyt,
S végig szalad a húrokon kezedben,
S a dal ihlettől, nem a kéztől rezzen.
Lehet remek, lehet hangod tündéri,
Mely istent s a szabadságot dicséri,
S lehet mennydörgés nagyszerű haragja,
A zsarnokot, szolgát mely szétszaggatja!

Járná hajód csak e köznapi lét
Tisztátlan medrü, és tunya vizét!
Néznéd csak, mint én, nyüzsögő iszapját,
A szörnyeket, a mint magok' felcsapjál;!
Ah! mert Phébosznak kedvencz fiait
Ibolya-bölcső nem ringatja itt;
Siket szélnek szól a költő örökre.
Kit átka rá vert e gonosz vizekre!

Hahogy magasztosb képekért a múlt
Kápráztató varázstükrébe nyúlt.
S nagy ősök árnyát lelkével éleszti:
Nem buzdit mást, csak önreményét veszti.
Miért a földet bíró nagyapákat
Láttatni gyenge vállú unokáknak,
S eszmélni, hogy hol nem Cornelia
Az anya, Grachus nem lehet fia !

Viszhangja nincs, közlét, jég kebelednek!
S kit az egek szivei ünnepelnek
A csillagok, s a kit ünneplenek
A földi csillagok, ifjú szivek :
A lány kebel viszhangozik talán
A költőnek honáért kelt dalán?
Oh, hogy kiké vágyunk, nemesb valónk.
Eléjök nem borulhat hálaszónk!

. . . Mért ostromolni kővel az eget ?
Bölcsebb ki szánt, bölcsebb ki veteget.
Tőled vigan vegyen ma a hunyó nap
Búcsút, s a hajnal így köszöntsön holnap.
S bár hajadon fehérlik hold ezüstje:
A meleg szív arczod' nappá derítse,
S hűn természethez, híven szabadsághoz,
Nekik aranyzott szarvú lanton áldozz!

Vasárnapi Ujsag 1878.
 
 
0 komment , kategória:  Bartók Lajos  
Nagy Emma: A hallgatás
  2016-05-31 08:18:02, kedd
 
  Nagy Emma:

A hallgatás

A hallgatás ma szebb a szónál,
A szó céda lett, rongycafat,
koncleső eb, mely farkat csóvál
és füttyentésekre - szalad.

A hallgatás ma több a szónál.
A szó lejárta már magát -
és engem torz mosolyra indít
mint sok zsiványon úr-kabát.

Ma ki hallgat, az beszél szebben.
Kicsinyke hős a szó fia.
Ma helyettem: beszél a csendem -
és ragyog, mint a glória.

Napkelet_1929.
 
 
0 komment , kategória:  Nagy Emma  
     1/34 oldal   Bejegyzések száma: 339 
2016.04 2016. Május 2016.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 339 db bejegyzés
e év: 3476 db bejegyzés
Összes: 29754 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3327
  • e Hét: 3327
  • e Hónap: 96124
  • e Év: 1869823
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.