Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/38 oldal   Bejegyzések száma: 376 
Árvai Attila
  2016-06-30 11:38:51, csütörtök
 
  Árvai Attila

Ha egy nap...

Ha egyszer magamra hagysz, hadd menjek majd veled
Mert hogy mihez kezdjek, egyedül, nélküled?
Ha egy nap engem elhagysz, én majd megyek veled
Hogy magányod elvesszen, én majd segítelek...

Ha egy nap elvesztelek e rohanó világban
Hogy ne kelljen szenvednem e fájó némaságban
Elmegyek utánad, a világnak végére...
Hogy lelked meggyógyuljon, életem reménye

Ha egyszer egymás nélkül kell majd tovább élnünk
Megkeressük egymást, hogy többé már ne féljünk
Mert a magány könnyes, mindennap szomorú
Egymás nélkül soha, nem kell több háború...

Ha egy nap elvesztenék mindent, miben hittem
Életem és hitem, álmom és reményem
Megkereslek Téged, hogy egymásra találjunk
Hogy egymás szép szemében lészen új világunk

Ha egyszer elbuknék majd, mikor magam vagyok
Emlékezz e szóra, mit most Néked hagyok
Nem számít a világ fényes álruhája...
Csak a szíved számít, s megkopott gúnyája...
 
 
0 komment , kategória:  Árvai Attila  
Dobos Hajnal
  2016-06-30 11:32:38, csütörtök
 
  Dobos Hajnal:

Érintés

Érezted? Finom volt, mint a bársony.
És mint a kéthetes csikó
gerince, olyan ívű. S mint hóban a lábnyom,
olyan tűnékeny, olyan illanó.

Mi volt ez?
Mekkora feszültség kúszott át
kezemre rólad vétlenül!
Most bennem kering, nyugalmas honát
nem leli, ahol majd megül:
Hát tollam simítja át a papírra,
Csikóderék-bársonytenyérré...

Nem járhatok így,
zsibbad a tarkóm,
s véremet fülemben
vissza-visszahallom!

Ó, bolondság! Ó, kegyetlenség! Ó, ez szinte
szemfényvesztés, hiszen a semmi
bűvöli magát ilyen-olyan színre:
finomra,
mint a bíborszínű bársony,
s eltűnőre,
mint hóban a lábnyom...

 
 
0 komment , kategória:  Dobos Hajnal  
László Ilona
  2016-06-30 11:30:48, csütörtök
 
  László Ilona:

Veled

Hozzám nőttél észrevétlenül,
Beépültél húsomba, vérembe,
Itt élsz velem legbelül,
Tested lenyomata beégett testembe.

Szemeid néznek vissza tükrömből,
Mosolyod lebeg az éjszakában,
Ajkad mesél vágyról, szerelemről,
Ismertelek már egy más világban.

A szeretetnek vagy örök szelencéje,
Flastrom az összes sebemre,
Az odaadás forró, édes kemencéje,
Nyugtató csók a lelkemre.

Nem tudunk semmit a jövőről,
Csak tobzódunk önfeledten a mában,
Pillanatokat lopunk az időből,
S a végtelent leljük egymás karjában.
 
 
0 komment , kategória:  László Ilona  
Árvai Attila
  2016-06-30 11:27:37, csütörtök
 
  Árvai Attila

Vártam

Oly sokat vártam Rád, míg nyíltak a virágok
Magamban vártalak, míg elmúltak világok
Olyan sokat vártam, közben kérges lettem
Kemény burkot kapott, hőn szerelmes szívem

Nagyon sokat vártam, míg elmúlott az éden
Fel sem tűnt lelkemben, közben mivé lettem
Olyan sokat vártam, nem is tudom mennyit
Éveim szaladnak, tán nem is élek ennyit...

Sok hosszú éven át, vártam kék szemedre
Soha nem vártam még, ennyit életembe
De a várakozás, egy napon majd véget ér...
Vajon mennyit adnál, az így elmúlt évekért?

Vártam én így reggel, még mindig vártam este
Vágyott pillantásod, hátha megjelenne...
Egész éjjel vártam, és sok hosszú héten át
Fél életet vártam, szemem mégsem talált...

Vártam egy reggelen, éppen úgy, mint mindig
Felnéztem az égre, s úgy kérdeztem: meddig? ...
Ekkor rád találtam, s megdöbbenve láttam
Szemedben a csodát ...hogy nem hiába vártam...
 
 
0 komment , kategória:  Árvai Attila  
Grigo Zoltán
  2016-06-30 11:24:55, csütörtök
 
  Grigo Zoltán

Nem adlak...

Nem adlak fának, nem adlak földnek,
bilincset verek múló időnek,
apró porrá zúzom a köveket,
helyettem téged ne őrizzenek.

Szívemben a vér, mint a tűz, lobog,
száguld bennem, ahogy a nagy folyók,
feléd rohanó, zúgó áradat
magasba emel téged, s elragad.

Tisztítótüzet, lángot lehelek,
hadd remegjenek meg az őshegyek,
felettünk magasodó nagy falak
lábaink elé leomoljanak.

A múltamból én mindent, ami rossz,
kivetek magamból és itt hagyok,
egy új világként, mely most született,
ott álljak veled pőrén, meztelen.

Tőled mást nem kérek, csak add magad,
és simítok testedre szárnyakat,
a mosolyod minden nap én leszek,
ereimben hordozom véredet.
 
 
0 komment , kategória:  Grigo Zoltán  
Gyulai Pál
  2016-06-30 11:22:11, csütörtök
 
  Gyulai Pál

Szeretlek!

Szeretlek, szeretlek!
Kimondom, kimondom!
El nem birhatom már,
Oly nehéz lett titkom;
S mint a néma gyermek,
Amidőn megszólal,
Megteltem csordúltig
Könnyel, fájdalommal.

Fájdalomnak könnye,
Örömnek fájdalma,
Szivem hő szerelme,
Hűsége, bizalma,
Lelkem minden kincse,
És egy egész élet,
Utasítsd bár vissza,
Örökre tiéd lett.

1858.
 
 
0 komment , kategória:  Gyulai Pál  
József Attila
  2016-06-30 11:19:40, csütörtök
 
 
József Attila - Nagyon fáj

Kivül-belől
leselkedő halál elől
(mint lukba megriadt egérke)
amíg hevülsz,
az asszonyhoz ugy menekülsz,
hogy óvjon karja, öle, térde.

Nemcsak a lágy,
meleg öl csal, nemcsak a vágy,
de odataszit a muszáj is -

ezért ölel
minden, ami asszonyra lel,
mig el nem fehérül a száj is.

Kettős teher
s kettős kincs, hogy szeretni kell.
Ki szeret s párra nem találhat,

oly hontalan,
mint amilyen gyámoltalan
a szükségét végző vadállat.

Nincsen egyéb
menedékünk; a kés hegyét
bár anyádnak szegezd, te bátor!

És lásd, akadt
nő, ki érti e szavakat,
de mégis ellökött magától.

Nincsen helyem
így, élők közt. Zúg a fejem,
gondom s fájdalmam kicifrázva;

mint a gyerek
kezében a csörgő csereg,
ha magára hagyottan rázza.

Mit kellene
tenni érte és ellene?
Nem szégyenlem, ha kitalálom,

hisz kitaszit
a világ így is olyat, akit
kábít a nap, rettent az álom.

A kultura
ugy hull le rólam, mint ruha
másról a boldog szerelemben -

de az hol áll,
hogy nézze, mint dobál halál
s még egyedül kelljen szenvednem?


A csecsemő
is szenvedi, ha szül a nő.
Páros kínt enyhíthet alázat.

De énnekem
pénzt hoz fájdalmas énekem
s hozzám szegődik a gyalázat.

Segítsetek!
Ti kisfiuk, a szemetek
pattanjon meg ott, ő ahol jár.

Ártatlanok,
csizmák alatt sikongjatok
és mondjátok neki: Nagyon fáj.

Ti hű ebek,
kerék alá kerüljetek
s ugassátok neki: Nagyon fáj.

Nők, terhetek
viselők, elvetéljetek
és sirjátok neki: Nagyon fáj.

Ép emberek,
bukjatok, összetörjetek
s motyogjátok neki: Nagyon fáj.

Ti férfiak,
egymást megtépve nő miatt,
ne hallgassátok el: Nagyon fáj.

Lovak, bikák,
kiket, hogy húzzatok igát,
herélnek, rijjátok: Nagyon fáj.

Néma halak,
horgot kapjatok jég alatt
és tátogjatok rá: Nagyon fáj.

Elevenek,
minden, mi kíntól megremeg,
égjen, hol laktok, kert, vadon táj -

s ágya körül,
üszkösen, ha elszenderül,
vakogjatok velem: Nagyon fáj.

Hallja, mig él.
Azt tagadta meg, amit ér.
Elvonta puszta kénye végett

kivül-belől
menekülő élő elől
a legutolsó menedéket.





 
 
0 komment , kategória:  József Attila  
Kun Magdolna
  2016-06-30 11:09:16, csütörtök
 
  Kun Magdolna

ANYÁM MONDTA

Anyám egyszer azt mondta nekem,
nagy ez a világ édes gyermekem,
s te oly kicsinek érzed magad benne,
mint az a szálló homokszemcse,
mit süvöltő szél fúj messzi idegenbe.
Ez a nagyvilág nem kímél meg téged,
könnyekre sarkall, akárcsak az élet,
de te bátorsággal szállj majd vele szembe,
mert a bátorság az, mi szívedben van benne.
Lesznek majd kik, megaláznak téged,
kik nem lesznek mások csak ártó ellenségek,
akiknek nincs meg a bátorságuk ahhoz,
hogy szívükkel vegyék fel a harcot.
Ezért sosem győznek mindazok felett,
akikben végtelen erejű az ember-szeretet,
mert akiben végtelen az ember-szeretet,
azt nem törhetik meg az érzéketlenek.
 
 
0 komment , kategória:  Kun Magdolna  
Őri István
  2016-06-30 11:07:20, csütörtök
 
  Öri István:

Reggeli köszöntő

Kedvesem,
szép reggelt,
szép napot,
szép estét s holnapot
tiszta perceket, mint téli a hó ragyog
életet, mosolyt, öröméneket
s mindent, mire vágysz - kék szemet
és két kezet, mely kezedben alszik
és két szívet, mik egybedobbannak
s mitől a félelem kialszik
és lépéseket
és szellőt, kék eget
és álommadarat
és úttalan utakat,
hol csak mi megyünk
mit csak mi ismerünk
mit ha végigjárunk,
már semmire sem vágyunk,
mert megnyerjük a legnagyobbat:
az Életet Veled
és legyen sok madárdal ma Neked
és dobogjon hevesen kis szíved,
ha ismerős hangot vélsz hallani
ott belül, hova a lelked jár
szerelemet játszani - velem
és ha sétálsz az udvaron
kedves papuccsal lábodon
ne érintsd a füvet
szállj, repülj,
mert mosolyom követ
s visz át mindenen
Kedvesem
szép napot Neked
és szép holnapot
és szép éjszakát,
mikor a hold ragyog
s éj hajadat ezüsttel hinti be
és a bársony égből
megannyi csillag
ámulva tekint a földre le,
mert ilyen szép még az égben sincs
hiába gyémántragyogás,
minden égi kincs
hiába égi ösvények
bűvös fénysora
minden hiába,
mert itt lent van a csoda...
Te
ki lejöttél hozzánk kedvesen,
ki köztünk élsz szerelmesen
Szerelmesem
szép perceket Neked
szép órákat,
napokat,
éveket
Életet - Veled.
 
 
0 komment , kategória:  Őri István  
Erdős Olga
  2016-06-29 10:45:09, szerda
 
  Erdős Olga :

CSAK

csak lángolva, csak égve
csak apró darabokra tépve
csak pokolra hullva
csak fáklyává gyúlva
csak megrágva-kiköpve
csak ágylábhoz kikötve
csak boldogan lebegve
csak világot feledve
csak sírva is nevetve
csak sírba is temetve
csak csókokat rabolva
csak veszetten vadulva
csak könnyedén, csak játszva
csak hevülten is fázva
csak sosem megpihenve
csak mindig messze menve
csak mindörökké élve
csak együtt sosem félve
csak így éljünk, ha mered:
csak egy tét van: az életed!

 
 
0 komment , kategória:  Erdős Olga  
     1/38 oldal   Bejegyzések száma: 376 
2016.05 2016. Június 2016.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 376 db bejegyzés
e év: 3135 db bejegyzés
Összes: 4811 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1708
  • e Hét: 10117
  • e Hónap: 57940
  • e Év: 284005
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.