Regisztráció  Belépés
babi610805.blog.xfree.hu
Ki viszi át a szerelmet.... Dezső Andrea
1961.08.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Szívesen
  2016-07-31 11:27:58, vasárnap
 
 

Végy egy tiszta szívet
ne sajnáld a törődést,
adj hozzá habkönnyű
simogatást,
élvezd a lágy érintést.
Hintsd meg apró szeretettel,
töltsd fel mézédes szavakkal
formáld gyengéd tettekkel,
le a könnyekkel a sóval.
Adj hozzá ragaszkodást
élénkítsd szíved színével,
soha ne hagyd kihűlni
forrón lehet csak szeretni.
Ne törd össze,
morzsáit ne szórd szét
hagyd egyben illatozni,
s örökké fog ragyogni.
Locsold szíved tisztaságával,
tartása mindig emelkedett,
ne zárd el kérlek, add tovább e
receptet.
 
 
0 komment , kategória:  saját verseim  
Sötét felhők
  2016-07-31 06:13:32, vasárnap
 
  Sötét felhők

Sötét felhők gyülekeznek
Rettenet ül az arcokon,
Mit egykor felépítettek
Porrá zúzzák egy napon!

A palettán a legszebb szín
Vörösbe öltözött utcák,
Halál vár és leselkedik
Visz, az utolsó szó jogán.

Kiáltanék, de nem tudok
Torkom marja létem sava,
A szorítás fojtogató
Kivillant a méregfoga.

Temetett és temetetlen
Testetlen testek mindenütt,
Vágyaik elérhetetlen
Istenem, hát mit vétettünk?

Hol a mosoly a nyugalom?
Rég eltűnt, meghasadt szívek,
Gyilkos elmék a porondon
Sötét felhők gyülekeznek.
 
 
0 komment , kategória:  saját verseim  
Bánkódsz-e?
  2016-07-29 08:13:45, péntek
 
 

Bánkódsz-e kedves? mert nem süt a Nap
Szíved és szép lelked oly hallgatag,
Bánkódsz-e mondd? csendes éjszakákon
Vágysz-e rám? ha nem ölel az álom.

Remegő számmal úgy kérdeznélek
Hát gyötör-e, fáj-e még az élet?
Eltűnik-e végleg szemedből a fény?
Ha nincs tovább, búcsút int a remény.

Marja testemet haragnak tüze
Vajon léphet-e tisztább helyébe?
Nem hittem, hogy megtörténhet velem
Kicsit kacérkodott a szerelem.

Párnám az én egyetlen vigaszom
Simítja könnyeim a pamlagon,
Hallgatag veremben ülök némán
Megesik szíved? vagy halljak korán.

Ó, virágoknak csodás illata
Megfolyt a bánat mérgező szava,
Nem érzem az élet szépségeit
Csak a sötét verem mélységeit.

Ó, ha tudnám, bárcsak megérezném
Ha nyújtanád két kezed melegét,
Ha ölelnéd lelkem és szívemet
A madarak dalolnának nekem.
 
 
0 komment , kategória:  saját verseim  
Vitted
  2016-07-13 11:57:54, szerda
 
 

Vitted a Holdat a csillagokat
Száz sebből vérző szép álmaimat,
Cudar a világ, cudar az élet
Nem óvtad, s kialudt a tűz végleg.

Leszakítottad szép virágomat
A tüske örökre nálam maradt,
Pihenni tér a szívem és lelkem
Jól megfér az öröm s bánat bennem.

Űzött vadként érzem a fájdalmat
Ó, angyalok halljátok szavamat,
Zord időben hittem oly ártatlan
Jött a könnycsepp, fájdalom hívatlan.

Lehajtom fejem, annyira fázom
Gyűlnek a felhők, gyűlnek a ráncok,
Az álmaim már nem simogatnak
Hold és csillagok nélkül meghaltak.

Csak egy csepp szikrát, könyörgöm Uram.
Nélküle nem járhatom az utam,
Szaggasson a remény, s a vad orkán
Hát fújjon a szél, s izzon a parázs.
 
 
0 komment , kategória:  saját verseim  
Mikor
  2016-07-11 20:10:16, hétfő
 
 

Mikor kövér asztalnál éhezem
Szívem a csatatéren dobog,
Páncélom erővel visszatartja
Hogy parancsszóra legyek boldog.

Mikor szívem csak játszik a szóval
Papírra vetett nyomorúság,
Lopott pénzen vett ígéreteim
Mind elcsépelt hazug valóság.

Mikor már a felajzott életek
Mint tévelygő részeg vándorok,
Össze szalad a felhő az égen
Tisztul az elme, s ocsúd a sokk.

Mikor esőcsepp fedi könnyeim
Már nem vágyom a csatazaját,
Asztalom újra kövérnek látom
Nem érzem az élet haragját.

Mikor a páncél elhagyja testem
Jóllakottan repülök tovább,
Mint a madár tollamat hullatom
Szeretni sosem lehet korán.
 
 
0 komment , kategória:  saját verseim  
Ha már nem leszek
  2016-07-08 18:27:17, péntek
 
 

Ha már nem leszek, s végleg
zárul szemem, ha csak síromon
nyílhat virág, ha az erdő nem
neszez nekem, ha már nem vigyázom
az életet, sem kicsit sem nagyot,
ha már többé nem láthatom a
fényesen ragyogó Napot.
Ha végleg kialszik a fény, ha már nem
ejtek könnyet arra mi szép, ha nem
nyújthatom kezem, ha nincs baráti
ölelés, ha már nincs lélekgyógyító
örömteli nevetés.
Ha már nem szárnyalhat az értelem,
mert megvívtam harcomat, ha kicsorbul
a penge éle, meg kell adnom magam.
Apám és anyám is rég feladta,
a könyörtelen harc tőlem elragadta,
rút kiskacsa voltam kit megszépített
az élet, apám s anyám vére értem
csobogott, sosem féltem.
Ma sem félek, ha egyszer hívnak majd
a túlpartról, tudom megnyugszom,
szeretteim hívó szavától.
De ma még mosolygok, vágyom az
életet, borítsa rám békés takaróját,
óvjon, ahogy én is óvom az esendőt,
csak akkor hulljon könnyed, ha már
szeretni nem lesz erőm.
 
 
0 komment , kategória:  saját verseim  
Patak partján
  2016-07-08 18:26:24, péntek
 
 

Csak egy kőhajításnyira volt a szerelem
csobogó patak partján ült reszketeg,
Oly hívogató pillantása rabul ejtett
kérte, nálam szárnyalhasson idebenn.
Heves vágyat éreztem, annyira akartam
de félelem lett úrrá, s úgy nyomta vállam,
bízni benne mint egy szép szál virágban?
s ha megéget,csalódnék az egész világban.
Már az én kezem s lelkem is reszketett
szerelem nélkül élni, jaj, hogy lehetett?
Elfogadtam testét, boldogságra vágyva
beköltözött végleg hófehér szobámba.
A patak partján ím már kart- karba öltve
magányos éjszakák tűnjenek örökre,
e találkozás minden fájó sebre gyógyír
ha mozdul egy kő a patak partján, jó hír.
Oly szelíd az ember, szíve érte dobog
csobog a vérem, a láng csak úgy ragyog,
egyedül ágyat bonthat a csúf magány
de párban az élet, a legszebb hozomány.
 
 
0 komment , kategória:  saját verseim  
Virágzó élet
  2016-07-08 18:25:10, péntek
 
 

Égető Nap haragját szórja
Indul az élet kakasszóra,
Kövér bála pöffeszkedik a határba
Büszke a hőség, jó termését kínálja.

Délibáb lebeg, törik a fény
Tökéletes hazug, szellemkép,
Esténként elköszön, takarodót fújva
Fáradtan elpöfög a Nap, s kel majd újra.

Reggel vígan táncol a határ
Párját hívogatja a madár,
S ha megnyitja kapuit az égi áldás
Hallatszik majd a röfögő dagonyázás.

Kendermagos sem kendert csipeget
Napfürdőzve magot kéreget,
Oly határtalan a határnak öröme
Virágzik az élet, ha nincsen félelme.

Szalad a gyermek, sárkányt reptet
Boldogsága szívet melenget,
Ki távolról figyel, egyszer betér hozzánk
Oly vendégszerető és csodás a határ.
 
 
0 komment , kategória:  saját verseim  
Rémtett
  2016-07-08 18:24:07, péntek
 
 

Erdőnek bús lombkoronái
Sóhajuktól hangos a határ,
Szívek konok, dühödt csatája
Az életnek értéke sincs már.

Veszik az élet, győz a ripacs
Nincs koholt vád, csak igaz rémtett,
Hiába a csődület szava
Az élet halálra megérett.

Tétován lapuló napsugár
Nincs lomb, nincs szellő, odavesztek,
Nincs égig érő fa, csak jajszó
Nincs fellebbezés, csak rémtettek.

Forog a Föld s a jók a sírban
Már nem kell a filmvásznat lesni,
A forgatókönyv már a miénk
A valóságban is tudunk ölni.

Reményvesztett jövő nemzedék
Mi lesz veled? Vajúdik a Föld,
Vajon elég lesz-e az ima?
Hát nem, legyen minden újra zöld.
 
 
0 komment , kategória:  saját verseim  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2016.06 2016. Július 2016.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 9 db bejegyzés
e év: 175 db bejegyzés
Összes: 694 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1
  • e Hét: 380
  • e Hónap: 2147
  • e Év: 21441
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.