Végy egy tiszta szívet
ne sajnáld a törődést,
adj hozzá habkönnyű
simogatást,
élvezd a lágy érintést.
Hintsd meg apró szeretettel,
töltsd fel mézédes szavakkal
formáld gyengéd tettekkel,
le a könnyekkel a sóval.
Adj hozzá ragaszkodást
élénkítsd szíved színével,
soha ne hagyd kihűlni
forrón lehet csak szeretni.
Ne törd össze,
morzsáit ne szórd szét
hagyd egyben illatozni,
s örökké fog ragyogni.
Locsold szíved tisztaságával,
tartása mindig emelkedett,
ne zárd el kérlek, add tovább e
receptet.
Ha már nem leszek, s végleg
zárul szemem, ha csak síromon
nyílhat virág, ha az erdő nem
neszez nekem, ha már nem vigyázom
az életet, sem kicsit sem nagyot,
ha már többé nem láthatom a
fényesen ragyogó Napot.
Ha végleg kialszik a fény, ha már nem
ejtek könnyet arra mi szép, ha nem
nyújthatom kezem, ha nincs baráti
ölelés, ha már nincs lélekgyógyító
örömteli nevetés.
Ha már nem szárnyalhat az értelem,
mert megvívtam harcomat, ha kicsorbul
a penge éle, meg kell adnom magam.
Apám és anyám is rég feladta,
a könyörtelen harc tőlem elragadta,
rút kiskacsa voltam kit megszépített
az élet, apám s anyám vére értem
csobogott, sosem féltem.
Ma sem félek, ha egyszer hívnak majd
a túlpartról, tudom megnyugszom,
szeretteim hívó szavától.
De ma még mosolygok, vágyom az
életet, borítsa rám békés takaróját,
óvjon, ahogy én is óvom az esendőt,
csak akkor hulljon könnyed, ha már
szeretni nem lesz erőm.
Csak egy kőhajításnyira volt a szerelem
csobogó patak partján ült reszketeg,
Oly hívogató pillantása rabul ejtett
kérte, nálam szárnyalhasson idebenn.
Heves vágyat éreztem, annyira akartam
de félelem lett úrrá, s úgy nyomta vállam,
bízni benne mint egy szép szál virágban?
s ha megéget,csalódnék az egész világban.
Már az én kezem s lelkem is reszketett
szerelem nélkül élni, jaj, hogy lehetett?
Elfogadtam testét, boldogságra vágyva
beköltözött végleg hófehér szobámba.
A patak partján ím már kart- karba öltve
magányos éjszakák tűnjenek örökre,
e találkozás minden fájó sebre gyógyír
ha mozdul egy kő a patak partján, jó hír.
Oly szelíd az ember, szíve érte dobog
csobog a vérem, a láng csak úgy ragyog,
egyedül ágyat bonthat a csúf magány
de párban az élet, a legszebb hozomány.
xMagazin
Offline
