Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.12.31
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/30 oldal   Bejegyzések száma: 295 
Hepp Béla
  2016-08-31 19:38:58, szerda
 
  Hepp Béla

Az vagy...

Nézlek. Kinn a csend alá szalad az est,
úgy remeg a fény az ablakon, ahogy
ujj varázsol húrra könnyű dallamot.
Régi sor kel dalra így: kenyér, s a test.

Ős szonett, ,,Az vagy nekem...", bíborba fest
ágyamon egy csöppnyi láng, és hallgatod
ezt a sort, az vagy nekem... és az vagyok,
mondanám, amit kerestél, hogy szeresd.

Mégis hallgatok, talán a szó se kell,
most a csend, vörösben ingó gyertyafény
pillanatnyi bája köt, nem érdekel
vallomásom, vak sorokba font remény.

Nem tudom, szíved mi módon értem el,
vagy nekem, s maradj örökre az enyém.
 
 
0 komment , kategória:  Hepp Béla  
Federico Garsia Lorca
  2016-08-31 19:37:57, szerda
 
  Federico García Lorca

Zorongo

Gyöngéd két kezemmel, édes,
gyöngyszín köpenyt varrtam néked,
violát hímeztem rája,
sujtást kék vizekből éknek.
Éj volt, kedvesemmé lettél,
hold járt tavaszi fehéren,
lovad négy lábán a patkó
ezüst könnyet sírt az éjben.
Nem kell nékem szegfű, rózsa,
kicsi kút a hold az égen,
nekem csak a két karod kell,
mikor megölelget éjjel,
nekem csak a két karod kell,
mikor megölelget éjjel!
 
 
0 komment , kategória:  Federico Garsia Lorca  
Kovács Erika
  2016-08-31 19:36:26, szerda
 
 
Kovács Erika /Málna/

Csobbanás

ismerem zúgását a viharnak
kopogását forró betonon
a nyári zápornak
gyertya sercegését mielőtt ellobban
könyvlapok halk suhogását az éjszakában
és a sóhajod
halvány bőrömön mielőtt világraszakad
( ha itt lennél most kinevetnél
és finoman lelken harapnál)

olyan szép vagy
megint
és kedves

és tudnék is
békésen ringatózni
lenni könnyebb
apró ajándékot bontani
megszökni fejemből
paplan alól kikukucskálni
belemotyogni a melegünkbe
hogy jó veled

de mi
mégis mi ez a
(torkot is bizsergető)
szorítás a mellkasomban

ugye te tudod
ugye elmerészkedsz idáig

ugye ezt akkor teszed
míg fejed az ölemben

ugye ?
 
 
0 komment , kategória:  Kovács Erika  
William Shakespeare
  2016-08-31 19:33:40, szerda
 
  William Shakespear

CXVI Szonett

Nem igaz: hű lelkek násza nem ismer
akadályt! Szerelem a szerelem,
amely hőfokot más hőfok szerint nyer
vagy ár-apályt játszik készségesen?
Ó, nem; az örök fárosz maga ő,
nézi a vihart, s nem ing semmi vészben;
minden vándor hajók csillaga ő,
magasságát mérhetik, erejét nem.
A szerelem nem az Idő bolondja,
bár romlás rabja arc és rózsa-ajk,
szerelmet nem merít ki hét vagy óra,
ítéletnapig szilárdan kitart.
Ha tévedek, s én is hűtlen leszek,
sose írtam s szív sose szeretett.

(Ford: Szabó Lőrinc)
 
 
0 komment , kategória:  William Shakespeare  
Dsida Jenő
  2016-08-31 19:31:10, szerda
 
  Dsida Jenő

Dal az elmaradt vallomásról

Úgy vágyna hozzád
ezer puha szó,
ezer csudaszó,
színes, szomorú
szerelemmel lázadozó.
Úgy beborítna,
mint földet az ég,
mint fénnyel az ég
a remegő rózsát,
mely lengve, lobogva ég.
S meghal mind, mire
kinyíló ajkamhoz ér,
mosolygó ajkamhoz ér,
csomóba alvad,
mint fagyban a földön a vér.
S megkopva lassan
megyek egy hűs gödörig,
megyek a sírgödörig
s a vallomás is
fakul és üszkösödik,
csak mélyül a csend
s őszibb lesz mind a vidék,
november lesz a vidék
s az egyetlen szép szerelemre
késik a bizonyíték.
...Míg aztán én leszek
fölötted a reggeli fény,
fürtödön alkonyi fény.
szó, ami néma
és mégis költemény,
minden magam leszek,
emlék és friss levegő,
szentség és tág levegő
s az édesbús öröm,
a testeden átremegő,
házad fölött a csillag,
mely álmaidba rezeg,
csillog és szívedbe rezeg,
szerelem, szerelem,
karácsonyfádon gyertya leszek.
Viharban dörgés,
mely lángoló csodákra hív,
háborgó csodákra hív
s egy világnak zengi, mire
kicsi volt s gyönge a szív.
Karom a földre cikázik
haragos villám gyanánt,
csattanó villám gyanánt
s lesújt körülötted
mindenkit, aki bánt...
 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő  
Árvai Attila
  2016-08-31 19:04:14, szerda
 
  Árvai Attila

Ki vagy?

Ki érti, mit érteni nem lehet?
Mit nem képes látni a képzelet?
Ki kéri, mit kérni nem kérhetek?
Milyen út, mi könyörgésig vezet?

Honnan jön, mi máshonnan nem jöhet?
Mi csak benned s bennem nyer életet?
Merről jössz, Te tündérarcú kenet?
Ki hoztad, mit rebegni sem merek?!

Hogy adtad, mi sehogy sem adható?
Mit nem ért az ész, s nem fejez ki szó?
Mondd, szelídségem miért ily lázadó?
Ha szemeidben vár az önvaló?

Ki vagy Te, ki űzöd a könnyeket?
Amit mások szavai ejtenek?
Ki vagy Te, kit ennyire nem hiszek?!
Ki engem így!!! - nincstelenül szeret?
 
 
0 komment , kategória:  Árvai Attila  
Tamás István
  2016-08-31 19:02:47, szerda
 
  Tamás Istvá

: Angyalként

Csillagösvényen érkezett az este,
szeme ragyogott, remegett a teste.
Színes leveleket hullajtottak elé a fák,
szívében éreztem vadul, ott dobog a vágy.

Szikrázott hajában a későesti fény
ott állt előttem, mint égi tünemény.
Csodás keblére ráragyogott a hold,
gyengéden angyalként, többször megcsókolt.

Éreztem a vér, mint szökik fejembe,
sebes pataként fut végig testemben.
Szívem vadult dobogott, a csodálatos éjben.
vágyam toronyként állt, gyengéd kezében.

S lefeküdtünk puha, zöld mohaágyra,
rátapadt ajkam mézédes ajkára.
Bontogatni kezdtem teste rózsaszirmát,
hagytam legyőzni érzéki vágyát.

Szemem a ragyogó csillagokat leste.
Testem,
finom hálóként, szőtte be a teste.
 
 
0 komment , kategória:  Tamás István  
Ady Endre
  2016-08-31 19:00:15, szerda
 
  Ady Endre

A DUNA VALLOMÁSA

Megtudtam, hogy titkokat rejteget
A mi Dunánk, ez a vén róka,
Mikről talán sohase álmodott
Az ősi barlang-tüzek óta
Ez a közönyös Európa.

Megloptam a vén Iszter titkait,
Titkait az árnyas Dunának.
Magyar földön ravasz a vén kujon,
Hisz látott ő búsabb csodákat.
De akkor pletyka-kedve támadt.


Vallott nekem, nem is tudom, mikor:
Tavasz volt és ő csacska-részeg.
Táncolt, dalolt, kurjongatott, mesélt,
Budapestre fitymálva nézett
S gúnyos nótákat fütyörészett.

Talán Szent Margit híres szigetén
Állott velem részegen szóba.
(Ma is félve kalimpál a szivem
S hajh, már régen késik e nóta.
Ugye, Iszter, vén folyam-róka?)

Nagy-komoly lett akkor a vén Duna.
Torkán hűlt vad, tavaszi kedve.
Olyan volt, mint egy iszákos zseni.
Alig mert nézni a szemembe
S én vallattam keményen, egyre.

»No, vén korhely, láttál egy-két csodát,
Mióta ezt a tájat mossa
Sápadt vized, árnyas, szörnyű vized,
Mely az öreg árnyakat hozza.
Gyónjál nekem, vén falurossza.«

»Mindig ilyen bal volt itt a világ?
Eredendő bűn, lanyha vétek,
Hideglelés, vergődés, könny, aszály?
A Duna-parton sohse éltek
Boldog, erős, kacagó népek?«

S halk mormolással kezdte a mesét
A vén Duna. Igaz az átok,
Mit már sokan sejtünk, óh, mind igaz:
Mióta ő zúgva kivágott,
Boldog népet itt sohse látott.

A Duna-táj bús villámháritó,
Fél-emberek, fél-nemzetecskék
Számára készült szégyen-kaloda.
Ahol a szárnyakat lenyesték
S ahol halottasak az esték.

»Sohse lesz másként, így rendeltetett«,
Mormolta a vén Duna habja.
S boldogtalan kis országok között
Kinyujtózott a vén mihaszna
És elrohant tőlem kacagva.

 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Szabó Magda
  2016-08-30 10:20:19, kedd
 
  Szabó Magda

Szonett

Ha eljössz, összezúgnak a komoly fák,
és felrettentik lombjukon a csöndet,
a síró felhők rád köszönnek,
fürge csikók zablájuk kioldják.

Piros gyertyáit lobbantja az ünnep,
a lepkék szomjas csápjuk mézbe tolják,
minden vízen feszülnének a vitorlák,
torony körül vad csillagok keringnek.

Ha jössz, villámmal gyúlnak messzi fáklyák,
álmos virágok kelyhüket kitárják,
az érhetetlen égből gyöngy pereg,

a napraforgók szirmuk fényre tárják,
az Óra összecsukja csöndbe szárnyát,
lábadhoz ejti arcát és s szendereg.
 
 
0 komment , kategória:  Szabó Magda  
Tamás István
  2016-08-30 10:09:30, kedd
 
  Tamás István

Remegés

Puha párnádra rátelepszik az éj.
Szíved dobbanása a csend remegése.
Aranycsillag játszik arcodon
lelkedben felcseng kettőnk zenéje.

Aludnál! - de a zene egyre szebb lesz,
annyira szép, hogy megremegtet.
Te meg Én,
táncolunk az éjben
Akár szerelmes angyalok
remegünk a fényben.

Álmodj csak kedvesem,
ablakod alatt virágok ölelkeznek,
egy furcsa érzés ringatja tested,
s kicsordul aranyló, mézédes könnyed.

Ébredezik a hajnal kibontott fátylában,
szendergésed eltűnik a Hold ragyogásában.
Hogy vigyáztam rád, megtudhatod könnyen,
szívedben remegve dobogtam,
s párnádon ott maradt a könnyem...
 
 
0 komment , kategória:  Tamás István  
     1/30 oldal   Bejegyzések száma: 295 
2016.07 2016. Augusztus 2016.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 295 db bejegyzés
e év: 3135 db bejegyzés
Összes: 5348 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2172
  • e Hét: 5987
  • e Hónap: 59146
  • e Év: 435644
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.