Regisztráció  Belépés
pircsi09.blog.xfree.hu
"Érkezz sírva, majd gyakorold a nevetést s mosollyal távozz" /Fodor Ákos/ Papp Irén
1936.09.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 36 
Omlásban
  2016-08-30 16:02:07, kedd
 
 
Kamarás Klára:
Omlásban



Parafrázis Serif Irginbay Fogy a fény című versét olvasva*

Nem látlak többé, asszonyom,
mert fogy a fény... a fény...
Holt barátok vesznek körül...
Nem lesz több illatos kenyér,
amit adott a szén.
Bizony, fiam, búcsúzni kell.
Anyám, apám... a bűneim,
mik voltak, felejtsétek el...
mert fogy a fény... a fény...

Ne engem szánjatok, szegényt,
majd rám köszönt a csend...
Minden barátom lenn maradt,
itt látom halott arcukat,
s hangjuk fülembe cseng...

Rohanni kéne... Nem lehet.
Bedőlt vágat, kijárat,
fogy levegőm, szívemre most
jól tudom, itt mi várhat...

Már kialudt a fény... a fény...
...nem látok több felhőt, eget...
Halott barátok, várjatok...
...most már én is megyek...

*Bányásznap: minden év szeptemberének első vasárnapja
 
 
0 komment , kategória:  Kamarás Klára  
Vágyaim szárnyán
  2016-08-30 11:41:30, kedd
 
 
Szőcs Sarolta:
Vágyaim szárnyán




Csak álmaimban járhatom be a nagyvilágot,
Rám bízott a sors, ápoljak egy hervadó virágot,
Gondozom anyai, kitartó munkával,
Szívvel, lélekkel, s madár bús dalával.

Tudják, a csillagok mindig hazajárok,
Vágyaim szárnyán én hazatalálok.
Hegyeken túllátok, várnak a szép Kárpátok,
S a völgyekben csilingelő harangvirágok.

Álmatlan éjszakákon, mikor hívogat a fenyő,
Gondolatban csendben van egy kis kimenő,
Hegyet mászni még egyszer fáradhatatlanul
Friss patakban pancsolni lankadatlanul.

Ott repül a gondolat, hol száll a Turulmadár,
A Szentszikla tetején, ahol nincsen határ,
Ott szabad a gondolat, fájók az emlékek,
Székelyek, olyan jó járni tifelétek!

Én lennék a pajkos, langyos esti szellő,
Felszárítok mindent, ha esett az eső.
Lennék minden jóság e gyarló világon,
Természeti szépség, bohó tarka álom.

Nyáron illatárban úszik a szép fenyves,
Mit susog Ő nékem? - minden szava kedves.
Verssorokat fagyaszt hegycsúcson a hideg,
Hol ezüst színű havasi-gyopár integet.

Lassan hajnalodik, elszállt már az éj,
Nyugovóra siet az álmos holdkaréj,
Elbúcsúzom Erdélytől, fogom hátizsákom,
Elhagyom a Hargitát s gyerekkori álmom.

Hegyek, völgyek, folyók, velem jöttök, érzem,
A Ti szépségetek erőt adnak nékem,
Nyújtózom, ébredek, álom volt, semmi más,
Véget ért a szabad, szép kirándulás.

Székesfehérvár, 2015. június 23. (fotóra írt vers)
 
 
0 komment , kategória:  Szőcs Sarolta  
Szavak
  2016-08-30 08:36:37, kedd
 
 
Hepp Béla
...... .........Szavak

Szeretnék átbeszélni hosszú éjszakákat,
hallgatni csak repkedő mondatod,
nézni, hogy hangra formálod a szádat,
s hajadba túrni, hallak, itt vagyok,

szeretném, ahogy ölemben fejeddel
mesélnél új és új történetet,
szeretném, hogy egy percre se feledd el,
én hallgatlak, és itt vagyok veled,

szeretnék aztán hallgatásba bújni
hogy képpé váljon minden gondolat,
színnel teljen minden, minden új, mi
rakoncátlan szavakban szalad,

aztán majd én is hosszasan mesélek,
a múlt időkben mi történt velem,
beszélnék arról, hogy sodort az élet,
mint épült bennem fáradó jelen,

beszélnék arról, a hétköznapok csendjén
hogy vált ünneppé az, hogy létezel,
és a napjaimat élni hogy szeretném,
hogy kérdésemre lényed mit felel...

te válaszolsz ha nem is kérdezek,
egyszerre érzem minden rezdülésed
ahogy nyakamra ráfonod kezed,
és csendbe fúl egy megfogant ígéret

ahogy összebújik ajkad és az ajkam,
így, sóhajommal hagynám, hogy mesélj...
lépteid mellettem hallom gondolatban
s látom, ahogy továbbsodor az éj.
 
 
0 komment , kategória:  Hepp Béla  
Öszi csokor
  2016-08-30 07:09:48, kedd
 
 


Wass Albert
ŐSZI CSOKOR

Annak, aki velem volt akkor is.
Amikor már mindenki elhagyott.
ŐSZI AJÁNDÉK

Könny-lepte őszi rónán
zokogva zeng az ének.
Könny-lepte őszi rónán
már hervadást mesélnek
sóhajtozó szelek,
novemberi szelek.
A lelkemet kitárom,
s amit szívembe zártál:
van még egy nyári álmom,
egy utolsó virágszál,
egy gyönge liliom,
egy árva liliom.
Tudom, ha ezt letépem,
itt vége lesz a nyárnak,
s a virágtalan réten
majd őszi szelek járnak,
és őszi bánatok,
fekete bánatok.


A nyár már messze szállott...
de szép nyarad fejében
az utolsó virágot
ím emlékül letépem,
fogadd el álmomat,
szelíd virágomat.
S ha őszi bánat éget,
és könnyedet felissza,
hadd varázsoljon téged
a régi nyárba vissza
 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert  
Ősz jön
  2016-08-30 07:05:37, kedd
 
 
Fazekas Ágnes Ágica
Ősz jön

Mikor vitorlát bont a nyár,
és őszi széllel tovaszáll,
sárga színt ölt magára a táj,
búcsút int sok ezernyi vágy.

Bús napok jönnek, avarba lépnek,
elmúlás szele leveleket tépdes.
Borongós hajnalok, ködös nappalok,
hosszúra nyúló, didergős alkonyok.

Mikor vitorlát bont a nyár,
s ősz lépdel a virágok nyomán,
bús szelek járnak a fák között,
minden szép álom a nyárral elköszön.
 
 
0 komment , kategória:  Fazekas Ágnes Ágica  
Kereszt alatt
  2016-08-30 06:48:59, kedd
 
 
Wass Albert:
...... .......Kereszt alatt

Uram, én jó akartam lenni,
de imádkozva rosszat tettem.
Uram, a szemem jobbra nézett,
de akaratlan balra mentem.
Sírást indultam vigasztalni,
de jaj, a szám szitokra állott,
a karom ölelésre lendült,
de csattanva az arcba vágott.
Uram: én mindig rosszat tettem,
valahányszor csak jót akartam!
Uram: ha én gyémánt vagyok,
csiszolatlan miért maradtam
 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert  
Hív a csengő
  2016-08-30 06:44:45, kedd
 
 


Mentovics Éva
...... ........... Hív a csengő

Három éves múltam éppen
Eleinte sírtam, féltem.
Eltelt egy év, kettő, három,
hat gyertya ég a tortámon.
Gyorsan szálltak el az évek.
Már nem sírok, nem is félek.
Sőt, hogyha még engednétek,
itt töltenék néhány évet.


Tudom, tudom, ezt nem lehet.
Meg is értem, és elmegyek.
Vágyom is a sok tudásra.
Vár a tankönyv, irka, táska.
Csengő hív a tantermekbe.
Vár a betű, számok, lecke
Óvó nénik, kispajtások
néha azért visszajárok.
 
 
0 komment , kategória:  Mentovics Éva  
A kecskekörmök regéje
  2016-08-30 06:30:51, kedd
 
 
Baranyi Ferenc
...... ......A kecskekörmök regéje


Szép és gőgös volt a királylány,
rettegték és csodálták,
Balaton-parton, Tihanynak táján
őrizte mindig a nyáját.
Kecskéinek sugarat felidéző
aranyból volt a gyapja,
ám ő rideg volt, mint az ékkő
s hold hűse terült el rajta.
Nem bírta szóra sem ember, se kecske,
hallgatott éjszaka s nappal,
nem méltatott senkit feleletre -
fukarkodott a szavakkal.
Hullámkirályfi lelke morajlott
érte a kín-teli vágytól,
egyre fülelte a partról a hangot,
bízva, hogy egyszer a lány szól.
Ám a lány ajka néma maradt,
szorosra zárta a gőgje,
a Hullámkirályfinak szíve szakadt,
bánata lassan megölte.
Haragra lobbant Hullámkirály
s fiáért bosszút állott,
vad áradatát nyögte a táj,
dúlta a parti világot.
Mélybe ragadta a nyájat a víz,
eltűnt, el a sok csudakecske,
ámde a körmüket azóta is
kiszórja a tó a fövenyre.
S a gőg-teli pásztor sorsa se másabb:
magába zárta egy sziklaüreg
s szajkózza azt, amit rákiabálnak
azok, akiknek egy szót sem vetett.
Szép és gőgös volt a királylány:
nagy nyája adta a rangját,
Balaton-parton, Tihanynak táján
hallani most is a hangját.
 
 
0 komment , kategória:  Baranyi Ferenc  
Búcsúzás
  2016-08-29 17:53:47, hétfő
 
 
Babity Mária:
Búcsúzás

Halk zsongás búg, ébred a tábor
Nektár csöppen az éji virágból,
Pirkad az égbolt, zendül a rét,
Messzire tűnik az éji sötét.
Fátyol lebben, felfut a Naphoz,
Felhő képében új zivatart hoz,
Száll, tova, lassan, mosolyra vár -
Halkan felnyög az tűzszavú Nyár.
Dallam csendül, halk-szomorúan,
Búcsúszóval a hajnali tájban,
Elhal a térben - elhal a Nyár,
Gyorsvonaton jön az ősz szele már.
 
 
0 komment , kategória:  Babity Mária  
A por
  2016-08-29 17:48:07, hétfő
 
 
Mándy Gábor:
...... ...........A por


A por, mely a levegőben száll,
melyet beszív az orr, s kiköp a száj,
amely bepiszkítja szemüveged,
ugyanaz a por, mely eltemet.
Eltemet városokat,
földbe süllyednek a falak.
Minél régebbi, annál mélyebbre,
új réteg kerül régi rétegre.
Küzdhetsz ellene, de hasztalan,
a por mindig nyerésben van.
Amit ma leporolnak,
újra poros lesz holnap.
Porral lesz teli a szemed, tüdőd.
A por, jaj, a por, mindenkit legyőz.
Pereg a nagy homokóra,
tegnappá válik a ma.

S aztán eljön a régész,
aki a terepen szétnéz,
mindent kiás, közszemlére tesz:
Lám, ilyenek voltak, így éltek.

De egy nap a régész is belesimul
a porba, amelyből vétetett,
s amely csak hull, hull, egyre hull.
 
 
0 komment , kategória:  Mándy Gábor  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 36 
2016.07 2016. Augusztus 2016.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 36 db bejegyzés
e év: 693 db bejegyzés
Összes: 5134 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1093
  • e Hét: 3496
  • e Hónap: 25305
  • e Év: 391886
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.