Regisztráció  Belépés
szabomihalyf.blog.xfree.hu
"Minden ember élete egy regény, de erre csak akkor döbbenünk rá, amikor életünk eseményei már múlttá, emlékké váltak. S ezek a regények mindig tanulságosa... Szabó Mihály
1928.12.27
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
F. Szabó Mihály: CSILLAGOK KÖZÖTT...
  2016-08-25 11:38:44, csütörtök
 
  F. Szabó Mihály:

Ajánlás: A verset elhunyt barátom Feleségének, Karolának ajánlom.

CSILLAGOK KÖZÖTT...

Csillaghullásos szép augusztusi estén
Kisfiú üldögél a tornác küszöbén.
Csodálkozva nézi a csillagos eget
És a csillagokból választ egy fényeset.
Egyetlenegyet csak, de azt önmagának,
Amit, amíg csak él, mindig megcsodálhat.
Esedezve kéri, hogy az le ne hulljon,
És az mindörökre az övé maradjon.

Édesanyja jön, és halkan megszólítja,
Úgy, hogy ábrándozásában ne zavarja.
Feküdj le kisfiam, nagyon későre jár.
Hagyd a csillagokat, aludni kéne már.
Jól van Édesanyám, megyek és lefekszem,
De előbb még a szokott esti áldást kérem.
Lefekszik, és máris mosolyogva alszik.
Talán, a választott csillagról álmodik.

Évek múltak gyorsan egymás után,
Nem ül már a fiú a házuk tornácán.
Nem onnan nézi már a csillagos eget,
Hogy a csillagokból kiválasszon egyet,
Mer egy rügyfakasztó tavasz egyik napján,
Már estébe hajló késő délutánján
Egy angyalarcú lány szemében meglátott
Két fényes csillagot, s minden megváltozott.

Csak egymásra néztek egy Sors-szabta percben,
S addig ismeretlen érzés kelt szívükben.
Egyikük sem gördített elé akadályt,
Mindketten érezték, megszerették egymást.
Nem vártak sokáig, esküvel fogadták,
Hogy amíg csak élnek, egymást el nem hagyják.
Akkor még nem tudták,k hogy mit hoz az élet,
Mennyi jót, örömet, mennyi bajt, küzdelmet.

Öröm és bánat, ünneplés és küzdelem
Váltogatta egymást egész életükben.
De az esküjüket soha meg nem szegték
És egymás kezét soha el nem engedték.
Akkor sem, amikor olykor elindultak,
Hogy együtt csodálják meg a csillagokat.
Saját csillagukat boldogan mutatták,
A csillaglest mindig forró csókkal zárták.

Egy csillaghullásos augusztusi estén,
Fáradt asszony ül egy kórházi ágy szélén,
Amiben az egyetlen szerelme fekszik,
Kinek életéért nagy küzdelem folyik.
Egymás kezét fogva, néma csendben ülnek,
Csak szemükkel, s mosolyukkal beszélgetnek.
Így is nagyon sokat mondanak egymásnak,
Jelentősége van minden mozdulatnak,

Hosszúra nyúlik a néma beszélgetés,
Mindketten érzik már, hogy erejük kevés.
Szól az asszony: Szerelmem! Későre jár,
Fáradt lehetsz nagyon, aludni kéne már!
A válasz csak egy erőtlen, gyenge mosoly,
Amit az asszony még lecsókol.
Utolsó csókra nyílt remegő ajakkal,
Hogy örök emlékül elvigye magával.

Másnap, a legkeserűbb hírre ébred,
Amin változtatni többé már nem lehet.
Szerelmének halhatatlan, tiszta lelke
Örökre elment a csillagos égbe.
Ő mégis azt érzi, nincs mindennek vége.
Csak egy pillantással fel tekint az égre,
Ahová egyetlen szerelme költözött,
S együtt vannak újra a csillagok között.

Kerkakutas, 2016 aug. 16





 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2016.07 2016. Augusztus 2016.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 30 db bejegyzés
Összes: 286 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 35
  • e Hét: 103
  • e Hónap: 694
  • e Év: 11772
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.