Regisztráció  Belépés
babi610805.blog.xfree.hu
Ki viszi át a szerelmet.... Dezső Andrea
1961.08.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Szeptember hava
  2016-09-29 11:26:31, csütörtök
 
 
Ó, Szeptembernek hava
jöttél, láttál s győztél,
kapukat nyitottál
s puttonyt töltöttél,
jó meleg ruhába öltöztettél.
Vadító színed megkopott
fák ölelő karjai elfáradtak,
levelek sem susognak már
aláhullnak mind, Ó, be kár.
Virágok sem nyílnak többé
csak a temetők illatoznak,
reszket állat s reszket ember
egy csepp melegért imádkoznak.
Ó, földanya, ajándékozz meg
gazdag terméssel, ne búsuljon
a szorgos ember tiszta szeme,
az utca népe vigadjon, szeretet
szórjon a lankadó nap fénye.
Gyertyát gyújt kinek nem telik többre
sötétbe hajlik a ragyogó nappal,
hosszú az éjszaka, az álom elhagy
hát repülnék csak a madarakkal.
De most ütött a te utolsó órád
már nem zengsz nekünk ódát,
az erőlködő nappal végleg távozol
vissza várunk majd, és szépséged
újra elhozod.
 
 
0 komment , kategória:  saját verseim  
Remény
  2016-09-26 15:40:10, hétfő
 
 

Nem kértem semmit, életet kaptam
Apám tanítását nem feledem,
Megtanultam a leckét örökre
Mindenhol embernek megmaradjak.

Nem kértem semmit, szerelmet kaptam
Tengernyi könnycseppel szemeimben,
Öröm s bánat akár a testvérek
Választok majd egyszer hűen, s halkan.

Nem kértem semmit, hát reményt kaptam
A legszebb ódát zengte mellkasom,
Glória lebegett fejem felett
Mert embernek mindig megmaradtam.

Nem kértem semmit, szavakat kaptam
Tollforgató lettem, jó talán rossz?
Az idő mellém állt és simogat
Mert a tanítást veszni nem hagytam.
 
 
0 komment , kategória:  saját verseim  
Csendesedj gyűrött lelkem
  2016-09-24 11:18:02, szombat
 
 

Valami szédület, valami bódulat
Eszeveszett, duhaj csőcselék tizedel,
Hiába tekintek Keletre, Nyugatra
Jövőm szabdalják, békém vajon meglelem?

Pislákol szívemben a halovány remény
Kapaszkodik mint csillag a Hold udvarán,
S ha megtépázva aláhullok részegen
A bódulatból ocsúdjak e Föld hátán.

Csendesedj gyűrött lelkem, üdvözöld a fényt
Hűs, hófehér lepelként libbenj a szélben,
Tisztán simulj testemhez, halld hát szívemet
Dagadjon keblem, mondd, nem hiába éltem.

A csődület alábbhagy, oszlik már a füst
Békeszagú felhők vonulnak most párban,
Visszatérek akár a vándormadarak
Hogy tavaszt hirdessek a jéghideg mában.
 
 
0 komment , kategória:  saját verseim  
A láng
  2016-09-23 08:10:44, péntek
 
 

Oly simogató e gyertya lángja
Mit érted gyújtottam édesanyám,
Melege mint egykor ölelésed
Miről álmodom minden éjszakán.

Átsuhan lelkemen, akár az Ősz
Felidézem arcod, már fénytelen,
Farkasordító hidegben s nyárban
Hát mondd, miért lettél hozzám hűtlen?

Világra hoztál s gyönyörben égtél
Fájdalom s mosoly volt szép arcodon,
S most e gyertya ég, emléked őrzi
Fáj, nem látom árnyékod falamon.

Fuldoklom, szorítja szívem a múlt
Édes véred nem csobog érettem,
Örök emléked versbe foglalom
Vissza nem kaphatlak, megértettem.
 
 
0 komment , kategória:  saját verseim  
Bódító nyugalom
  2016-09-18 13:22:29, vasárnap
 
 

Kopasz fák félik a téli hideget
Szakadt ruhájuk már rég puha pamlag,
Alatta apró lélek álmot alszik
Csend honol s madarak szállnak alakban.

Testemben is megszűnt az üdvrivalgás
Nyugodt mederben folyik gondolatom,
A közelgő tél hűti le szívemet
Megadta magát e fázós napokon.

Oly bódítóként hat rám a nyugalom
Ó, igen, kellesz őrült vad nap után,
Csobog majd újra a patak és szívem
Ha a fák felöltik a színes ruhát.

Még kopaszak a fák, együtt vacogunk
Testünk emlékszik az ölelésekre,
Ha majd hó takarja be a fákat
Fényt csókolnak az éjszaka leplére.
 
 
0 komment , kategória:  saját verseim  
Ősz
  2016-09-17 16:10:52, szombat
 
  Ősz

Az Ősz, mint testemben a vér
Örök mámort s szerelmet kér,
Színes csobogás, hűs talány
Ragyogj, akár egy szép leány.

Virul a határ, öntözöd
Telik a puttony, köszönöm,
A zöld gyep fáradtan terül
A tücsök rég nem hegedül.

Kémény jelzi már jöttödet
Duruzsol a kályha s éget,
A sötét korán ruhát ölt
Ránk telepszik újra a böjt.

Fénytelen arcok s éjszakák
Fák lombján didergő szarkák,
Galagonya sem izzik már
Búcsút int a ragyogó Nyár.

Ősszel jöttem a világra
Költöző madarak dalára,
Őszbe fordult már a hajam
De Illatod velem maradt.
 
 
0 komment , kategória:  saját verseim  
Már nem kereslek
  2016-09-12 08:30:37, hétfő
 
 

Oly rég keresem azt a szép fiút
Ki a poklot megjárta énértem,
Kinek zsenge lelkében a bánat
Fészket rakott a hasító szélben.

Keresem a fagyos hegytetőkön
Az illatos Havasi Gyopárban,
Szomorú, fénytelen szemeimben
Tömött lombok közt, Nap árnyékában.

Ki ha sétált a macskaköves úton
Lába nyomán virágok nyílottak,
A szív zakatolt akár egy gőzös
Mikor tőle édes csókot loptam.

Keresem a szivárvány színében
e kerek világon csak Őt látom,
Maga volt a remény, a nyitott könyv
Mi végleg bezárult egy szép napon.

A fiút már hiába keresem
Már nem pillanthatom a domb mögül,
A lapok a könyvben megsárgultak
Testét angyalok kérték örökül.
 
 
0 komment , kategória:  saját verseim  
Hívlak
  2016-09-03 12:17:41, szombat
 
 

Hívlak téged, jössz-e már?
a gólya is útra kélt,
boldogan suhan házak tetején,
de én téged várlak, téged hívlak
szelíden, ha közeleg az éj.
Olyan mint te nincs e földön,
fölemelsz, Ó, drága kincs
nekem ragyogsz akár a csillagok,
náladnál szebb sehol sincs.
Hull a sok levél, zizzen lábam alatt,
Hívlak, bárcsak zörrenne már
talpad alatt.
Didereg a lelkem, télbe fordul,
fagyos minden, jaj, ha nem jössz
könnyem csordul.
Itt várlak kicsi házam udvarán,
hol együtt lestük a napfelkeltét
egykor, hajdanán.
Lehullt a rózsa, lehullt a pitypang,
muzsikál az ősz, fázom s hívlak.
Vár az udvar vár a napfelkelte,
jöjj kedves, költözz végre szívembe.
 
 
0 komment , kategória:  saját verseim  
Csonkig égett gyertyák
  2016-09-03 06:45:30, szombat
 
 

Ha imára kondul egy harang
Fellobban a láng és az emlék,
Kiket elragadott a halál
Üdvözli őket a fényesség.

A láng meleg s léleknyugtató
A szívekben vérfagyasztó csend,
Kiállt a szenvedés nyomora
Csonkig égett gyertyaillat leng.

Lomhán ébredező tűzgolyó
Testet cserélnek a Nap s a csonk,
Fekete fejkendők reszketnek
Fejekre simuló gyász tolong.

A harang szelíd akarattal
Hívja elveszett gyermekeit,
S ha az égen a Hold felragyog
Párnák úsznak könnyben reggelig.
 
 
0 komment , kategória:  saját verseim  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2016.08 2016. Szeptember 2016.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 9 db bejegyzés
e év: 175 db bejegyzés
Összes: 694 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 21
  • e Hét: 621
  • e Hónap: 2459
  • e Év: 15283
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.