Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 72 
Semmi más...
  2016-09-26 06:14:49, hétfő
 
  Tandari Éva
Semmi más...

Csendes, lágy szókat írnék
de tollam nem fog hamis szót:
így azt tárom elétek mindig
mi hang Lét-éjemben szólt

Nem tárok elétek mosolyt
ha szívemben könny remeg
ha már Költőnek rendelt a Sorsom
legalább papíron, ki vagyok:
igazán az legyek! Sors-űzött
nem kért, kitett gyerek, kit
egyként bánt nap és a szél
s ki mosolytól, fals szótól
egyként remeg, nem tudva
mosolyok, s szép szavak álarca
miféle csapdákat rejt
Édes, tündöklő mosolyról írnék:
de tollam nem ír hamis vallomást
így el kell viselje lelketek
ha a papíron csak könny pereg
.. semmi más...
 
 
0 komment , kategória:  Tandari Éva  
Partra vetve
  2016-09-25 07:44:26, vasárnap
 
  Kamarás Klára
Partra vetve

Ezer véletlen összecsengett,
hogy éppen Te és éppen Én...
Hány kavics fekszik együtt
mégis árván a tenger fenekén?
...és melyiket sodorja ki egy hullám
eléd a partra,
s ha arra jársz, a napfény csalfa fénye
épp akkor megcsillan-e rajta?

Tengernyi víz és homoktenger
és kavicstenger...
jaj, miért tűnik el az ember
ebben a szédítő tömegben
árván, magányosan és megtaláltan,
és újra, mindig újra elveszetten...
 
 
0 komment , kategória:  Kamarás Klára  
Jó reggelt!
  2016-09-25 07:20:56, vasárnap
 
  Link






Link





 
 
0 komment , kategória:  Jó reggelt!  
Aranyos...
  2016-09-25 07:14:53, vasárnap
 
  Link


 
 
0 komment , kategória:  Gyermekek...  
Szép gondolatok...
  2016-09-21 15:15:40, szerda
 
  Vannak emberek, akiket egy időre ajándékba kapunk, hogy elkísérjük élete egy szakaszán.
Nem igazán azért, hogy birtokoljuk vagy uralkodjunk felette.
Meg azért sem, hogy tanácsainkkal megfojtsuk. Néha csak azért, hogy menjünk mellette.
Átláthatóan.Az igazi találkozások pillanatában belopakodunk egymás életébe, és a lelkünk jót ücsörög egymásnál. Ugyanarra a dalra rezdülünk.Érezzük egymást.Az emberek azt mondják, hogy nem szeretnek szenvedni. Én mégis szeretek.Szeretem, ha valaki eszeveszetten hiányzik. Ha ott lappang az a torokszorító érzés minden porcikámban, hogy mindent odaadnék abban a pillanatban, hogy újra találkozzak vele.Érezzem újra ugyanazt a dallamot a lelkemben. Az ő dallamát és az ő rezdülését.
Van ezekben a találkozásokban is valami nagyszerű és megdöbbentően furcsa.
Az élet összehoz két embert itt vagy amott, mintha a véletlen játéka volna csupán, aztán összeköti őket egy láthatatlan szövedékkel.Hogy aztán sohase felejtsük el azt a dallamot, azt az illatot, azt a hangulatot, amit elénk terelt, és azokat az érzéseket, amiket a lelkünkbe csempészett.
(fenyorveny)



Link


 
 
0 komment , kategória:  Idézetek__SZÉP GONDOLATOK  
Gondolatok
  2016-09-21 15:12:08, szerda
 
  Megtanultam megelégedni azzal, amit a sors számomra juttatott: az egészséget, a családomat és az Úristennek azt a sok-sok szépségét, amit az emberek nem tudnak elrontani és megcsúfolni, s ami ingyen ajándékként jut minden embernek, csak a szemét kell kinyitni a látásra, fülét a hallásra és lelkét a befogadásra.
[Kós Károly]



Link


 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Egy csipet hit
  2016-09-21 06:49:51, szerda
 
  Schrenk Éva
Egy csipet hit

Valahol mélyen a szívemben
tudom, hogy oly gyakran vétettem.
Előjönnek az emlékeim,
s hozzájuk fűződő képeim.

Bárcsak elfelejthetném őket!
A csapzott, átkozott időket...
Amikor bűnre bűnt halmoztam,
s nem is tudtam, hogy jártam rosszban.

Most kibányászom kincseim.

Bár a bűn befedte azokat,
mégis gyémántként ragyognak.
Isteni adományok ezek:
egy csipet hit, remény és szeretet.

2016. szeptember 1.





Link


 
 
0 komment , kategória:  Poet.huról gyöngyszemek....2*  
Falevelek...
  2016-09-21 06:48:48, szerda
 
  Garai Katalin
Falevelek...

Kicsi levél, sárga levél,
merre kerget, sodor a szél,
de jó lenne veled menni,
s ott, ahol te,
csendes völgyek rőt avarján,
mindörökre megpihenni...
kicsi levél, sárga levél,
neked a szél miről mesél,
hogy oly könnyen szállsz szárnyára,
rohansz vele... messze-messze,
lassú, csöndes elmúlásba,
más a sorsom, mint a tied,
nem kelhetek útra veled...
ha jön a szél,
nekem egyre arról beszél,
hogy a fák bús kopár ágán
tavaszra újra lesz levél...

2014. november 3.
 
 
0 komment , kategória:  Poet.huról gyöngyszemek....2*  
Szép gondolatok...
  2016-09-21 06:41:44, szerda
 
 

A virág is mind a föld szülötte, de ezernyi virág között is mily más a kis alázatos gyöngyvirág! Csupa finomság, csupa titok! Illata semmi más virágéhoz nem hasonlít, sem a formája. A föld szülötte. De mintha valami ismeretlen világból került volna a földre..."
Gárdonyi Géza





Micsoda gondolatból alkothatta Isten a virágot? Hiszen ha csak bezöldíteni akarta a földet, csupa fűvel is bezöldíthette volna. De mennyi szép virágot vegyített a fű közé! A pirinkó nefelejcstől mind a rózsáig mennyi ezer és ezerféle alakú és színű virág nyílik mindenütt, ahol emberi láb nem tapossa el! A rózsa talán mégis a legszebb. De a liliom meg csupa rejtelem. Honnan veszi a liliom azt a csodás tisztaságú fehérségét? A földből? A föld fekete. És miért szeret elrejtőzötten élni? Ha útfélre ültetik, soványka marad, fejletlen. Ha félreültetik a kert zugába, nemes, szép formában magasra növekedik. Levele szélesebb, zöldebb, virága nagyobb. Miért? És nappal zárva van az illata. Mintha titkolná a keble kincseit. Közel kell hajolni hozzá, közeles-közel, hogy valamit érezhessünk a leheletéből. Ám éjjel, sötétben, a csillagok csöndességében ébren van az az egy virág. A fehérsége szinte fénylik a sötétben, és édes-finom illattal árasztja el a kertet. Mért titkolódzik nappal? Miért illatozik éjjelen? Mért fehérebb? illatosabb más virágoknál?
Gárdonyi Géza




A rosszkedvű ember megmérgezi a levegőt jelenlétével. Fuss tőle. S minden olyan helyről, ahol rosszkedvűek élnek. Minek lakjunk siralomházban, ha nem vagyunk elítéltek?"
(Gárdonyi Géza)










Link


 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza  
Az utolsó álom
  2016-09-21 06:37:06, szerda
 
  Gárdonyi Géza - Az utolsó álom

Az Isten művész-keze évről-évre
virágot sző a mezők szőnyegébe:
s minden fűszálnak szép virága nő.
Az ember: fűszál. A virág: nő.

Oh csak én éltem hosszú bőnyaramban
virágtalanul árva-egymagamban.
Körülöttem boldog madárkák daloltak:
virágok, füvek egymáshoz hajoltak.

S ím ősz jöttével mikor már a nap
nem küld virág-nyitó sugarakat,
mikor már a dér fehérlik a fákon,
megjelenik az én rég várt virágom!

Egy fehér szegfű: egy fehér leány.
És égi szemmel, némán néz reám.
És én is nézem mély szívdobogással,
álmot gyanító szent csodálkozással.

- Nekem nyíltál-e?
Felelj: - Neked:
az Isten megszánt, - melléd ültetett.
 
 
0 komment , kategória:  Gárdonyi Géza  
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 72 
2016.08 2016. Szeptember 2016.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 72 db bejegyzés
e év: 837 db bejegyzés
Összes: 9209 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1075
  • e Hét: 5866
  • e Hónap: 43016
  • e Év: 603243
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.