Regisztráció  Belépés
illike.blog.xfree.hu
Az ember minden jel szerint arra lett teremtve, hogy gondolkodjék. Ebben rejlik minden méltósága és minden érdeme. Egyetlen kötelessége, hogy helyesen gondolkod... K. I.
1960.08.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Az ég, és föld elmúlik, de
  2016-09-27 22:45:15, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Mert, az Istennél semmi sem
  2016-09-27 22:42:59, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Az élet játéka
  2016-09-26 19:11:54, hétfő
 
  Pollyanna


Az Elenor H. Porter klasszikus regényéből készült történet 1913-ban kezdődik. A kis Pollyannának, szeretett édesapja halála után gazdag ám megkeseredett nagynénje házába kell költöznie. Pollyanna felrázza az álmos kis falu életét, kiváltképp akkor, amikor kitalálja, hogy a lakók is játsszák el az édesapjával kitalált "Boldogság játékot". Kis árva barátjával Jimmy Beannel együtt mosolyra késztetik az ágyhoz kötött Mrs. Snow-t, a morózus Mr. Pendletont, felvirágoztatják Nancy és Tim boldogságát. Csak Polly nénje, aki egy szerelmi csalódás miatt tölti bánatban életét, áll ellen Polyanna mesterkedéseinek. Akkor történik valami rettenetes, amiben még Pollyanna sem talál semmi örömet: egy baleset következtében megbénul. Ettől kezdve a nagynénje lesz az, aki megpróbál örömet csalni a kislány arcára, visszaadni neki valamit a sok jóból. Vajon sikerül-e Polly néninek megbékülnie múltjával, felfedeznie az elvesztett szerelmet, s megtalálni boldogságát a kislánnyal, aki visszahozta őt az életbe?

Link



 
 
0 komment , kategória:  Az élet játéka  
Akkor vagy szép
  2016-09-26 17:39:16, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Aki megvall engem az emberek előtt
  2016-09-23 21:00:48, péntek
 
 
,,Aki megvall engem az emberek előtt, azt én is megvallom mennyei Atyám előtt."
(Lk 12, 8 - 12) Mondta Jézus Krisztus

Jézus arra buzdít bennünket, hogy következetesen éljük meg a belé vetett hitünket, mert örök életünk attól függ, hogy milyen magatartást tanúsítottunk iránta földi létünk idején. Ha megvalljuk őt az emberek előtt - mondja Jézus -, az elegendő lesz arra, hogy Ő is megvalljon bennünket Atyja előtt. Ha azonban megtagadjuk őt az emberek előtt, akkor Ő is meg fog minket tagadni az Atya előtt.

Jézus azért figyelmeztet a jutalomra vagy büntetésre, amely földi életünk után vár ránk, mert szeret minket. Ő tudja, amit az egyik egyházatya is mond, hogy a büntetéstől való félelem néha hatékonyabb egy szép ígéretnél. Ezért egyrészről táplálja bennünk a végtelen boldogság reményét, másrészről pedig, hogy megmentsen, felébreszti bennünk a félelmet a kárhozattól.

Földi életünk végén Jézus nem fog mást tenni, minthogy az Atya előtt megerősíti mindegyikünk választását, amit itt a földön meghoztunk, annak minden következményével együtt. Az utolsó ítéletre utalva ennek a döntésünknek az egész jelentőségét és komolyságát mutatja itt meg: az örök életünk forog ugyanis kockán.

Határozzuk el tehát, hogy egyszerűen és őszintén megvalljuk őt az emberek előtt! Lépjünk túl minden hamis tiszteleten! Hagyjunk fel a középszerűséggel és a megalkuvással, a kétszínűséggel, mely megfosztja keresztény életünket a hitelességtől!
Jusson eszünkbe: a mi hivatásunk az, hogy tanúságot kell tennünk Krisztusról. Ő éppen rajtunk keresztül akar békét, igazságot és szeretetet hirdetni minden embernek. Tegyünk róla tanúságot mindenütt: a családban, a munkahelyünkön, barátaink között, az iskolában vagy bármilyen élethelyzetben!
Elsősorban a magatartásunk tanúskodjon mellette: a becsületes életvitelünk, a tiszta szokásaink. Mutassuk meg, hogy nem ragaszkodunk mindenáron az anyagiakhoz, hogy részt veszünk mások örömeiben és szenvedéseiben! Különösen a kölcsönös szeretetünkkel és az egységünkkel tegyünk tanúságot, hogy az a béke és az a tiszta öröm, amit Jézus azoknak ígért, akik egységben élnek, már itt a földön eláraszthasson minket, és átáradjon a többiekre is!

... De az is előfordulhat, hogy félreértenek, hogy ellentmondanak, hogy kinevetnek; elutasításban, sőt üldözésben lehet részünk. Jézus erre is figyelmeztetett: ,,Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak." (Jn 15,20)
Ez csupán annyit jelent, hogy helyes úton járunk. Tegyünk tanúságot továbbra is bátran, a megpróbáltatások közepette is, az életünk árán is! Mindent megér a ránk váró cél: a menny, ahol Jézus, akit szeretünk, örökre megvall bennünket az Atya előtt.

Ebben a sötét világban egy gyertyafény is tud tájékoztatást nyújtani. Ne tegyük véka alá sem hitünket, sem reményünket!

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Hogyan segítünk?
  2016-09-10 16:45:23, szombat
 
  ,,Mert éheztem, és ennem adtatok, ..." (Mt 25:35 ) - avagy: Hogyan segítünk?

Belvárosi étkezde, délidő. Zsibongás, tömeg,.... Mindenki éhes és siet,....
Egy asztalnál két fiatalember ül, előttük ennivaló, üdítő,.... Lassan eszegetnek, s közben elmélyülten beszélgetnek. Egyszer csak megáll mellettük egy kócos, tíz éves forma, rosszul öltözött kisfiú, s alázatos hangon megszólal:
- Tessenek adni öt forintot kenyérre!
Az egyikük már nyúl is zakója belső zsebébe, s előveszi pénztárcáját,.... amikor a másik - ránézve a gyermekre - azt mondja:
- Tudod, én nem adok neked öt forintot kenyérre! - s nézi a gyermek szomorú, már-már fásult arcát. Azonnal kérdez is:
- Éhes vagy? Kérsz valamit enni?
A kisfiú arca pillanatra mintha reményt mutatna, de azt is félelemmel - ,,lehet, csak viccelődik?" -, mégis rögtön rábólint.
- Igen!
- Gyere, veszek neked, amit csak szeretnél.
A gyermek láthatóan nem hisz a fülének,.... de a férfi feláll, s elindul a kiszolgáló pult felé.
- Kérj valamit. - mondja.
A fiú nagy adag milánói makarónit kér.
- Mit szeretnél inni?
- Kólát. - mondja bizonytalan, szinte hitetlenkedő hangon.
Amikor mindent megkaptak, a gyermek a fal melletti étkező pult egyik székére ül, és mohón tömni kezdi magába az ételt. A férfi visszaül barátjához.
- Most nagyon szégyellem magam. - mondja a barát. Én elintéztem volna azzal, hogy adok neki egy százast, de ez eszembe sem jutott volna.
- Nekem is hirtelen támadt a gondolat, de azt éreztem, hogy a pénzt bizonyára elvették volna tőle. Hallottam már, hogy kis gyerekeket koldulni küldenek. Öt forint egyébként is kevés a kenyérre. És láttam, hogy nagyon szomorú az arca. Ekkor jutott az eszembe, hogy ételt veszek neki.
Napirendre tértek a dolog fölött. Tovább eszegetnek, beszélgetnek. Még félig sem ették meg ételüket, amikor megint odajön a kisfiú. Kíváncsian néznek rá, s az csak annyit mond: ,,Köszönöm szépen." - s ezzel elment. Rövid csend. Majd megszólal az, aki az ételt fizette.
- Nagy hibát követtem el!
- Ugyan, mit?
- Nem beszéltem neki Jézusról! Nem mondtam, hogy van valaki, aki őt is nagyon szereti, s én is csak azért tudtam rajta segíteni, mert valamikor engem is megmentett.
Nem mondtam el neki az evangéliumot!
,,Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt." (Mt. 10:32-33)
- De Jézus ezt is mondta - jegyzi meg a barát:
,,Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám...Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg." (Mt. 25:34-36, 40)
- Minden esetre figyelmeztető számomra:
,,Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak." (Ef. 5:15-16)
Bárcsak soha ne mulasztanánk el egyetlen lehetőséget sem. Mindig készek lennénk a jó cselekedetre éppen úgy, mint az örömhír elmondására, Jézus Krisztusról való bizonyságtételre.
(A történet és a párbeszéd valós, megtörtént eseményen alapul!)
Czakó István
 
 
0 komment , kategória:  Hogyan segítünk?  
Ne reméld… Döntsd el!
  2016-09-02 19:03:13, péntek
 
  Túl sokszor hallom ezt a szót másoktól: remélem. Amíg nem nézel szembe a halállal, addig könnyen megelégedsz annyival, hogy reméled... De ahogy korábban már írtam erről, amikor az élet a tét, akkor megérted, hogy a remény már kevés. És utána rájössz, hogy a ,,remélem" szónak sokkal kevesebbszer van létjogosultsága, mint ahányszor a legtöbb ember használja azt.
A napokban olvastam Michael D. Hargrove történetét, mely mindazoknak szól, akik még szeretik használni ezt a szót.
*****
Ne reméld... Döntsd el!
Míg egy barátomat vártam a portlandi repülőtéren, egy olyan élményben volt részem, mely megváltoztatta az életemet. Ahogy a csomagfelvételtől érkező utasok között kerestem a barátomat, észrevettem egy férfit, aki kezében két könnyű táskával, arcán széles mosollyal felém közeledett. Pont mellettem állt meg, hogy üdvözölje a családját.
Letette a csomagjait, majd először megölelte a kisebbik fiát (úgy 6 éves lehetett), és így szólt hozzá: ,,Nagyon örülök, hogy látlak, annyira hiányoztál!" A kisfiú félénken elmosolyodott, majd így szólt: ,,Te is nekem, apu!"
Ezután a férfi felállt, a 9-10 éves nagyobb fia szemébe nézett, és ahogy megsimogatta az arcát, így szólt: ,,Nagyon szeretlek, nagyfiú!" Megölelték egymást, majd a férfi odalépett feleségéhez, aki karjaiban egy-másfél éves kislányukat tartotta. A kislány mosolygott és egy pillanatra sem vette le szemét édesapjáról, mialatt két bátyját üdvözölte. ,,Szia egyetlenem!" - szólt kislányához a férfi, majd megpuszilta az arcát, mosolyogva karjaiba vette és ringatta egy kicsit. A kislány csendben édesapja vállára hajtotta fejét.
A férfi most kislányát nagyobb fia karjaiba adta, majd odalépett feleségéhez. Egy hosszú, szeretettel teli csókot adott neki, majd szemébe nézett és így szólt: ,,El sem tudom mondani, mennyire szeretlek!" Még sokáig álltak így egymás kezét fogva, mosolyogva, én pedig arra gondoltam, hogy olyanok, mintha friss házasok lennének. A gyerekek korából azonban látszott, hogy nem erről van szó. Talán nagyon régen láthatták egymást utoljára.





Ahogy ez járt a fejemben, és ilyen közelről tanúja lehettem a feltétel nélküli szeretet csodálatos megnyilvánulásának, egyszer csak azon kaptam magam, hogy akaratlanul is hangosan kimondom a gondolatomat.
,,Ez igen! Mennyi ideje házasok?" - szólítottam meg a férfit.
,,14 éve vagyunk együtt, 12 éve házasodtunk össze." - válaszolt a férfi anélkül, hogy levette volna szemét feleségéről.
,,Ó, akkor mennyi időt töltöttek egymástól távol?" - kérdeztem.
A férfi ekkor végre rám nézett, de arcán még mindig ott volt az örömteli mosoly. ,,Két teljes napot!" - mondta.
Két napot?! Teljesen megdöbbentem. Ahogy egymást üdvözölték, meg voltam róla győződve, hogy nagyon hosszú időt töltöttek külön. Nem akartam tovább zavarni, és a barátomat is meg kellett keresnem, ezért elismerően mosolyogva így szóltam: ,,Remélem, az én kapcsolatom is ilyen lesz majd 12 év után is."
A férfi ekkor hirtelen abbahagyta a mosolygást, mélyen a szemembe nézett, és amit mondott, egy pillanat alatt megváltoztatta az életemet. A lelkembe égtek szavai: ,,Ne reméld, barátom... Döntsd el!"
Ezután ismét elmosolyodott, megrázta a kezemet és így szólt: ,,A legjobbakat kívánom!" Majd elköszönt és elindult családjával a kijárat felé. Én pedig csak bámultam őket, és a férfi szavai visszhangoztak a fülemben. Ekkor érkezett meg a barátom, aki odalépve hozzám így szólt: ,,Mit bámulsz annyira?"
,,A jövőmet." - válaszoltam neki habozás nélkül.
*****
Én már egy jó ideje nagyon ritkán használom a ,,remélem" szót. Önmagammal, a terveimmel, a céljaimmal és az életemmel kapcsolatban soha. A fenti történet remélem Téged is erre fog ösztönözni. És igen, ezt csak remélem, mert innentől kezdve Rajtad múlik.
 
 
0 komment , kategória:  Ne reméld… Döntsd el!  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2016.08 2016. Szeptember 2016.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 7 db bejegyzés
e év: 48 db bejegyzés
Összes: 1825 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 499
  • e Hét: 499
  • e Hónap: 8838
  • e Év: 123078
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.