Regisztráció  Belépés
sacimama.blog.xfree.hu
Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd!" Zsolt 33,15 Németh Jenőné Saci
1952.06.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 24 
Erő a Szentírásban
  2016-09-27 20:28:19, kedd
 
  'A Szentírás a szentek kifogyhatatlan tápláléka, és szent éhsége'

Nagyon kevesen tudják, sőt talán senki sem tudja egészen felfogni, hogy mekkora erő van a Szentírásban.

Nézzétek, kedves testvéreim, milyen csodálatosak és milyen drágák a Szentírás sorai, és mindig szent vágyat ébresztenek. A szentek kifogyhatatlan tápláléka és szent éhsége ez. E kimeríthetetlen bőség nem hagy maga után semmi kívánnivalót, de még inkább értékesebb gyakori határozottsága.

Méltán, mert egyrészt a Szentírásból szerzi meg az ember az üdvösség ismeretét, másrészt pedig maga a Szentírás mindazokat, akik hisznek, és hitük szerint cselekednek, el is vezeti az örök életre. A Szentírás a múltat változtatás nélkül írja le, a jelent meg jobban megmutatja, mint ahogy azt látni lehet, a jövőt pedig már mintegy megtörténtet mondja el. A Szentírás minden lapjáról az igazság szól, minden lapján az isteni erő tündöklik, és minden lapja a jövőt tárja fel az emberi nem előtt.

Mint ahogy az a földön is szokott lenni, a mi meglevő felfogásunknak megfelelően példabeszédekben és elrejtve közli velünk az isteni igazságokat, amint azt a 77. zsoltár is mondja : Példabeszédre nyitom ajkamat: Hirdetem, ami rejtve volt a világ teremtésétől fogva (vö. Zsolt 77,2).

Hogy elénk tárjon minden isteni ajándékot, a Szentírás megtanít bennünket a Szentháromság hódolatteljes ismeretére is, amelyet - a bálványok tiszteletére fordított annyi évszázadon át - nem ismert meg ez a szomorú sorsú, elvakult emberiség; tudniillik az Atyát, a Fiút és a Szentlelket, mint egy Istent és minden teremtmény Alkotóját és Kormányzóját, aki képes volt megteremteni mindazt, amit csak akart, és ami csak látszik az égen és a földön.

Ha azt kérdezed, hogy ő milyen jó, halld meg ilyen röviden összefoglalva: Menedék a nyomorúság válságos napjaiban (Zsolt 9, 10). Ha a hatalmát kérdezed, halld: Ki állhat ellen a te hatalmadnak? (Vö. Zsolt 75,8) Ha igazságát kérdezed, halld: Igazságosan megítéli a földkerekséget (Zsolt 95,13).

A Szentírás egészen világosan tanítja, hogy Isten mindenütt jelen van. Így mondja a Zsoltáros: Lelked elől ugyan hova mehetnék? Színed elől hová futhatnék? Ha fölhágok az égbe, odafönn vagy, ha leszállok az alvilágba, odalenn talállak (Zsolt 138,7-8), és így tovább, amint a Szentírás az ő nagyságáról szól.

Ezeket a szent iratokat, amint jól tudod, nem emberi értelem találta ki, hanem isteni erő íratta le szent emberek által. Ezt akkor lehet igazán megérteni, amikor egy hívő lélek megbizonyosul arról, hogy a Szentírást mint igazságot és mint a lélekre nézve hasznosat lehet hirdetni. Mi az, ami lelkileg hasznos és drága, amit meg nem találsz a Szentírásban, ha a tiszta lélek értelmével figyelsz rá?

A Szentírás minden egyes felolvasása nem üresen elhangzó szó, és nem is késlekedik annak a megvalósításában, amit ígér, mert akik engedelmeskednek neki, azoknak meghozza az örök üdvösséget, a gőgösöket pedig, akik ellene mondanak, örök büntetéssel sújtja.

Ezért is kapjuk azt a figyelmeztetést, hogy a Szentírás szavait nemcsak meghallgatni kell, hanem üdvös cselekedetekkel az embernek teljesítenie is kell azokat. Egyszer ugyanis az Isten és az embertárs iránti szeretetre figyelmeztet bennünket, máskor meg arra, hogy a világ mulandó dolgait túl ne értékeljük, ismét máskor meg azt csöpögteti beléd, hogy meg ne feledkezzél arról a hazádról, amely majd örök lakóhelyed lesz. Türelemre int, reményt nyújt, dicséri az üdvös alázatosságot, és mindig elítéli a romlásba döntő gőgösséget, de gyakran ajánlja a jámbor alamizsnálkodást.

Eddigi minden jótéteményét felülmúlva a Szentírás akkor a legirgalmasabb, amikor tanúsítja, hogy a mi ítélő Bíránk elfogadja a bűnbánatot, és tanítja, hogy a mi jóságos Megváltónk megbocsát; sőt a Szentírás elriaszt a bűntől, hogy megjavítson bennünket, ítélettel fenyeget, hogy irgalmazhasson, és megparancsolja: úgy éljünk, hogy méltók legyünk az angyalok társaságára, és legyen meg bennünk az, ami a legdrágább és örök értékű, hogy Isten legyen minden mindenben (1 Kor 15,28), továbbá hogy meglássuk őt színről színre, és töltekezzünk dicsőségének bőségéből, és ne legyen már többé semmi kielégítetlen vágyunk.

Ki lenne az, aki nem akarna az ilyen parancsoknak szót fogadni, hacsak nem az, aki mindenáron az örök kárhozatba akar rohanni? Minden esztelenséget és minden butaságot felülmúl az, ha valaki saját Megváltója parancsait semmibe veszi, és ugyanakkor legkegyetlenebb ellensége csábításait követi.

Ahány szó, annyi jutalom; ahány ítélet, annyi büntetés. A Szentírás nem szűnik meg hasznos tanításokat adni, csak akkor, ha kivágják a nyelvet, és az hallgat.

Mindezeket nagyon kell tudniuk azoknak, akik követni akarják Krisztust, és győzelmet akarnak aratni testük felett, amelyben nem uralkodik a Szentlélek. Végül is azt akarja a Szentlélek, hogy övéi fel legyenek fegyverezve a láthatatlan támadások ellen is, hogy legyőzzék azt a gonosz szellemet, amely Sault gyötörte. Ennek a gonosz szellemnek az elűzéséhez, mint már mondottam, főként Dávid lantjára van szükség, azaz Krisztus drága tanítására és ennek a megvalósítására. Ez teszi az Istenben hívőket jólelkűekké.

Szent Gellért csanádi püspöknek és vértanúnak a három ifjú himnuszáról szóló elmélkedéséből
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Szentírás vasárnapjára
  2016-09-25 00:49:06, vasárnap
 
  A Szentírás a szentek kifogyhatatlan tápláléka, és szent éhsége
Nagyon kevesen tudják, sőt talán senki sem tudja egészen felfogni, hogy mekkora erő van a Szentírásban.

Nézzétek, kedves testvéreim, milyen csodálatosak és milyen drágák a Szentírás sorai, és mindig szent vágyat ébresztenek. A szentek kifogyhatatlan tápláléka és szent éhsége ez. E kimeríthetetlen bőség nem hagy maga után semmi kívánnivalót, de még inkább értékesebb gyakori határozottsága.

Méltán, mert egyrészt a Szentírásból szerzi meg az ember az üdvösség ismeretét, másrészt pedig maga a Szentírás mindazokat, akik hisznek, és hitük szerint cselekednek, el is vezeti az örök életre. A Szentírás a múltat változtatás nélkül írja le, a jelent meg jobban megmutatja, mint ahogy azt látni lehet, a jövőt pedig már mintegy megtörténtet mondja el. A Szentírás minden lapjáról az igazság szól, minden lapján az isteni erő tündöklik, és minden lapja a jövőt tárja fel az emberi nem előtt.

Mint ahogy az a földön is szokott lenni, a mi meglevő felfogásunknak megfelelően példabeszédekben és elrejtve közli velünk az isteni igazságokat, amint azt a 77. zsoltár is mondja : Példabeszédre nyitom ajkamat: Hirdetem, ami rejtve volt a világ teremtésétől fogva (vö. Zsolt 77, 2).

Hogy elénk tárjon minden isteni ajándékot, a Szentírás megtanít bennünket a Szentháromság hódolatteljes ismeretére is, amelyet - a bálványok tiszteletére fordított annyi évszázadon át - nem ismert meg ez a szomorú sorsú, elvakult emberiség; tudniillik az Atyát, a Fiút és a Szentlelket, mint egy Istent és minden teremtmény Alkotóját és Kormányzóját, aki képes volt megteremteni mindazt, amit csak akart, és ami csak látszik az égen és a földön.
Ha azt kérdezed, hogy ő milyen jó, halld meg ilyen röviden összefoglalva: Menedék a nyomorúság válságos napjaiban (Zsolt 9, 10). Ha a hatalmát kérdezed, halld: Ki állhat ellen a te hatalmadnak? (Vö. Zsolt 75, 8). Ha igazságát kérdezed, halld: Igazságosan megítéli a földkerekséget (Zsolt 95, 13).

A Szentírás egészen világosan tanítja, hogy Isten mindenütt jelen van. Így mondja a Zsoltáros: Lelked elől ugyan hova mehetnék? Színed elől hová futhatnék? Ha fölhágok az égbe, odafönn vagy, ha leszállok az alvilágba, odalenn talállak (Zsolt 138, 7-8), és így tovább, amint a Szentírás az ő nagyságáról szól.

Ezeket a szent iratokat, amint jól tudod, nem emberi értelem találta ki, hanem isteni erő íratta le szent emberek által. Ezt akkor lehet igazán megérteni, amikor egy hívő lélek megbizonyosul arról, hogy a Szentírást mint igazságot és mint a lélekre nézve hasznosat lehet hirdetni. Mi az, ami lelkileg hasznos és drága, amit meg nem találsz a Szentírásban, ha a tiszta lélek értelmével figyelsz rá?
A Szentírás minden egyes felolvasása nem üresen elhangzó szó, és nem is késlekedik annak a megvalósításában, amit ígér, mert akik engedelmeskednek neki, azoknak meghozza az örök üdvösséget, a gőgösöket pedig, akik ellene mondanak, örök büntetéssel sújtja.
Ezért is kapjuk azt a figyelmeztetést, hogy a Szentírás szavait nemcsak meghallgatni kell, hanem üdvös cselekedetekkel az embernek teljesítenie is kell azokat. Egyszer ugyanis az Isten és az embertárs iránti szeretetre figyelmeztet bennünket, máskor meg arra, hogy a világ mulandó dolgait túl ne értékeljük, ismét máskor meg azt csöpögteti beléd, hogy meg ne feledkezzél arról a hazádról, amely majd örök lakóhelyed lesz. Türelemre int, reményt nyújt, dicséri az üdvös alázatosságot, és mindig elítéli a romlásba döntő gőgösséget, de gyakran ajánlja a jámbor alamizsnálkodást.

Eddigi minden jótéteményét felülmúlva a Szentírás akkor a legirgalmasabb, amikor tanúsítja, hogy a mi ítélő Bíránk elfogadja a bűnbánatot, és tanítja, hogy a mi jóságos Megváltónk megbocsát; sőt a Szentírás elriaszt a bűntől, hogy megjavítson bennünket, ítélettel fenyeget, hogy irgalmazhasson, és megparancsolja: úgy éljünk, hogy méltók legyünk az angyalok társaságára, és legyen meg bennünk az, ami a legdrágább és örök értékű, hogy Isten legyen minden mindenben (1 Kor 15, 28), továbbá hogy meglássuk őt színről színre, és töltekezzünk dicsőségének bőségéből, és ne legyen már többé semmi kielégítetlen vágyunk.
Ki lenne az, aki nem akarna az ilyen parancsoknak szót fogadni, hacsak nem az, aki mindenáron az örök kárhozatba akar rohanni? Minden esztelenséget és minden butaságot felülmúl az, ha valaki saját Megváltója parancsait semmibe veszi, és ugyanakkor legkegyetlenebb ellensége csábításait követi.

Ahány szó, annyi jutalom; ahány ítélet, annyi büntetés. A Szentírás nem szűnik meg hasznos tanításokat adni, csak akkor, ha kivágják a nyelvet, és az hallgat.

Mindezeket nagyon kell tudniuk azoknak, akik követni akarják Krisztust, és győzelmet akarnak aratni testük felett, amelyben nem uralkodik a Szentlélek. Végül is azt akarja a Szentlélek, hogy övéi fel legyenek fegyverezve a láthatatlan támadások ellen is, hogy legyőzzék azt a gonosz szellemet, amely Sault gyötörte. Ennek a gonosz szellemnek az elűzéséhez, mint már mondottam, főként Dávid lantjára van szükség, azaz Krisztus drága tanítására és ennek a megvalósítására. Ez teszi az Istenben hívőket jólelkűekké.

Szent Gellért csanádi püspöknek és vértanúnak a három ifjú himnuszáról szóló elmélkedéséből

(Corp. Christ. Cont. Mediaev., vol. 49, Turnholti, 1978. CC MC, vol. 49, lin. 519-521. 526-591)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Az erények „rövid útja”
  2016-09-24 23:35:16, szombat
 
  Az erények ,,rövid útja"

(1Jn 2.15-16) Ne szeressétek a világot, sem azt, ami a világban van! Ha valaki szereti a világot, nincs meg benne az Atya szeretete, mivel minden, ami a világban van: a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától van, hanem a világból.

A világias lelkület három fő dologból áll: a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége. Ezeknek ellenszere a Szent Benedek ,,rövid útja", amelyet szerzetesi fogadalomként írt elő. Ez a ,,rövid út" három erényből áll: a tisztaság, a szegénység és az engedelmesség.

1. A tisztaság: a világinak: Minden tisztátalan vágyat és kívánságot, melyek a szemérmet sértik, meg kell zabolázni. Gondolatainkban, pillantásunkban, beszédünkben és cselekedeteinkben tisztesek, szemérmesek és erkölcsösek legyünk. Nemi életünket, rendezetten, csakis az Úrban, a házasság szentségében éljük ( 1 Kor 7:9). A tiszta ember nem paráználkodik, nem tör házasságot, nem él vadházasságban.

2. A szegénység: a világinak az evangéliumi szegénység, azaz nem gyűjteni vagyont (Mt 6:24-34);

3. Az engedelmesség: a világinak azt jelenti, hogy engedelmeskedik egyházi és világi előljáróinak, sőt a vele egyenlő testvéreinek, embertársainak is, kivéve a bűnt ( Zsd 13:17; 1 Pét 2:13; stb.).

A felsorolt erények, sarkalatos erények, isteni erények, az erények ,,rövid útja", mind-mind a nagy parancsolat, az egyetlen parancsolat felé vezérelnek, amely a szeretet parancsolata. Az erények summája a szeretet nagy parancsolata és végső célja Isten, akivel egyesülni kívánunk.

Ima: Uram Jézus! A gazdag emberrel együtt, mélyen átérzem hiányosságaimat. Kérlek segíts, hogy követni tudjalak az erények útján. Ámen.

Link
 
 
0 komment , kategória:  Erények  
Az Istennel rendezett élet erényei
  2016-09-24 23:25:10, szombat
 
 
Link



Az Istennel rendezett élet erényei

Megmondta neked, ember, hogy mi a jó, és mit kíván tőled az Úr:
Semmi mást, mint hogy
váltsd tettekre az igazságot,
szeresd az irgalmasságot,
és járj alázatosan a te Isteneddel.


(Mikeás 6:8)


Az Istennel rendezett, békében és az ő kegyelmében élő ember élete, három erényen nyugszik: az igazság, az irgalmasság és az alázatosság.

1. Az igazság: Az ember, az Isten és felebarátja iránti szeretetben rendezi be saját életét. Megtartja a Tízparancsolatot, tiszteli a jogot és teljes őszinteségben, igazságosságban végzi dolgait;

2. Az irgalmasság: Az ember csakis önmagától követeli meg szigorúan az igazságot, másoktól viszont türelemmel elviseli az igazság megsértését. Megbocsájt mások bűneiért, imádkozik értük és bízik abban, hogy a megváltás által, mások is elnyerik Isten bocsánatát;

3. Az alázatosság: Az ember folyamatosan tudatában van kicsinységének, gyarlóságának és gyengeségének. Tudja, hogy porból lettünk és porrá válunk, tudja, hogy csakis Isten irgalma tarthat meg. Az ilyen ember nem helyezi magát senki fölé, tudván, hogy Isten az ítélőbíró és neki van egyedül hatalma az embert felmagasztalni vagy megalázni.

 
 
0 komment , kategória:  Erények  
A négy sarkalatos erény - Mértékletesség
  2016-09-24 22:53:28, szombat
 
  A négy sarkalatos erény:

1. Okosság. (Sapientia)
2. Igazságosság. (Justitia)
3. Lelki erősség. (Fortitudo)
4. Mértékletesség. (Temperancia)

A Bölcs 8,7: ,,ha valaki az igazságot kedveli, fáradozásának gyümölcsei az erények. Mert az igazságosság tanít mértékletességre, okosságra, igazságosságra és erősségre"

Mértékletesség

Latinul temperantia

Erkölcsi erény, mellyel az ember a maga testi és lelki erőit, s a rendelkezésére álló más javakat a természet és az igazságosság rendje szerint használja és adja tovább.

Arisztotelész erénytanában az ember cselekedeteit meghatározó etikai erény, mely biztosítja az akarat uralmát az ösztönök fölött.

Társerénye az igazságosság, mely erőssé és állhatatossá teszi az akaratot abban, hogy megadja Istennek, a felebarátnak és önmagának azt, amivel tartozik nekik (az arisztotelészi meghatározás szerint ,,megadja mindenkinek azt, ami megilleti őt").

A természeti népeknél a mértékletesség megfelelője az életbölcsesség, mely férfiaknál az erő értelmes használatában és a tökéletes fegyelemben mutatkozott meg. A középkorban lovagi erénynek tartották, mely gátak közé fogja, s ezzel megsokszorozza és megfelelő cél szolgálatába állítja a testi-lelki képességeket.

A mértékletesség a helyes arány megnyilvánulása egymást kiegészítő dolgok (jogok és kötelességek) között: így a beszéd és hallgatás, tevékenység és pihenés, munka és imádság, a táplálkozás és annak kihagyása között. A helyes arány a kiegyensúlyozottság és a nyugalom alapja. - Mivel az ember leginkább a belső világán tud úrrá lenni, a mértékletesség megszerzése a gondolatok, ötletek, vélemények, kívánságok, vágyak, indulatok fékezésével kezdődik. Az értelemben megmutatkozó mértékletesség a józanság. Amilyen mértékben birtokolja a mértékletesség et a belső világában, annyira fogja azt birtokolni a test és lélek egészséges harmóniájában; tehát annyira tud mértéktartó lenni a külső dolgokban (munkában, szórakozásban, evésben-ivásban stb.). A belső mértékletességet segíti a külső dolgok kötött rendje, ritmusa: a (családi és munkahelyi) napirend, az étkezések, imádságok, lefekvés, fölkelés lehetőleg azonos időpontjai, a vasárnap megszentelése stb. A liberális szemlélet e ,,kötöttségeket" folyamatosan rombolja, s velük az ember belső, vegetatív (ún. bio-) ritmusát is, ami súlyosan visszahat az emberre.

A mértékletesség az emberi kapcsolatokban önuralmat és a türelmet ad az emberi gyöngeségek viselésére, megakadályozza a szélsőséges megnyilvánulásokat, a természet és környezet megbecsülésére, takarékosságra nevel.

A Szentírás szerint a mértékletesség adja az embernek a józanságot, éberséget, megfontoltságot (Első levél a tesszalonikieknek 5,6-8; Levél Títusznak 2,2.12.22; Péter első levele 1,13; 5,8).

Jelképe a korsó, melyet az erények allegóriái között női alak tart a kezében (pl. Mariazell).
 
 
0 komment , kategória:  Erények  
A négy sarkalatos erény - Lelki erősség
  2016-09-24 22:50:14, szombat
 
  A négy sarkalatos erény:

1. Okosság. (Sapientia)
2. Igazságosság. (Justitia)
3. Lelki erősség. (Fortitudo)
4. Mértékletesség. (Temperancia)

A Bölcs 8,7: ,,ha valaki az igazságot kedveli, fáradozásának gyümölcsei az erények. Mert az igazságosság tanít mértékletességre, okosságra, igazságosságra és erősségre"

Lelki erősség

Latinul: fortitudo, virtus

Erkölcsi erény, mely kitartóvá teszi az embert a jóért folytatott küzdelemben és a szenvedés viselésében (bátorság).

A Szentírásban a lelki erősség az Isten erejébe és segítségébe vetett hit és remény gyümölcse.

Az Ószövetség gondolatvilágában minden, ami a testhez tartozik, gyengeség, ha nem részesedik Isten erejéből, akié ,,minden bölcsesség és erő" (Dán 2,20); Ő Izrael sziklája (vö. 2Sám 22,2), népe tőle kapja erejét. A bölcsességi könyvekben a lelki erősség nem fizikai erő, hanem az értelem és a bölcsesség szeretetének ereje (Péld 16,32; 24,5).

Az Újszövetségben a lelki erősség a megfeszített Krisztus erejében való részesedés. Az Ige testté lett, megismerte az ember gyengeségét, tehetetlenségét, minden szenvedését. Vállalta egész gyengeségünket, e gyengeség minden megpróbáltatásával együtt, ,,a bűnt kivéve" (Levél a zsidóknak Zsid 4,15). Így tudott együttérezni gyengeségünkkel, és így változtatta azt a lelki erősséggé (vö. Levél a zsidóknak Zsid 5,2; 4,15). ,,Isten fölkente őt Szentlélekkel és erővel" (ApCsel 10,8), hogy emberi gyengeségében megmutatkozzék a lélek erőssége. Valóságos ember létére legyőzte a sátán minden kísértését (vö. Lukács evangélium Lk 4,1-2), az ,,erősnél" erősebb (Lukács evangélium 11,21); diadala a kereszt győzelmében és a föltámadásban vált véglegessé (vö. Levél a kolosszeieknek 2,14-15). Ez a bűn és a halál hatalma fölötti győzelem Jézus Krisztus a lelki erőssége. A Szentlélek által a keresztény lélek minden gyengesége lelki erősséggé válik (Második levél a korintusiaknak 12,9-10).

Ábrázolása a sarkalatos erények között nőalak oszlop attribútummal.
 
 
0 komment , kategória:  Erények  
A négy sarkalatos erény - Igazságosság
  2016-09-24 22:49:01, szombat
 
  A négy sarkalatos erény:

1. Okosság. (Sapientia)
2. Igazságosság. (Justitia)
3. Lelki erősség. (Fortitudo)
4. Mértékletesség. (Temperancia)

A Bölcs 8,7: ,,ha valaki az igazságot kedveli, fáradozásának gyümölcsei az erények. Mert az igazságosság tanít mértékletességre, okosságra, igazságosságra és erősségre"

Igazságosság

Latinul iustitia

Isten tevékeny sajátsága, mellyel minden teremtményének megadja az ontológiai igazsághoz szükséges feltételeket, és az erkölcsi életet élő teremtményeket igaz ítélet alapján jutalmazza és bünteti (Isten tulajdonságai, megfizetés).

Az emberi igazságosság erkölcsi erény, amely erőssé és állhatatossá teszi az akaratot abban, hogy megadja Istennek és a felebarátnak azt, amivel tartozik nekik (az arisztotelészi meghatározás szerint ,,megadja mindenkinek azt, ami őt megilleti"). Az Isten iránti igazságosság a vallásosság, mert az ember tartozik Teremtőjének az imádással és a tisztelettel. Az igazságosság mindenféle emberi közösség létalapja. Készségessé tesz mindenki jogainak tiszteletben tartására, segít annak az összhangnak a megteremtésében, amely előmozdítja a méltányosságot a személyek és a közjó irányában. Az igazságosság föltételezi, hogy a felebarát egyenjogú és szabad partner, alanyi jogok hordozója, akit a személyi méltóság alapján megillet a tisztelet és a védelem.

Az igazságosság teremti meg a társadalom számára az emberhez méltó élet nélkülözhetetlen alapjait: a törvényes igazságosság (iustitia legalis) a polgári és az egyházi közösség iránti kötelességek teljesítésének erénye. A részleges igazságosság (iustitia particularis) a fizikai és jogi személyek iránt nyilvánul meg, mint kölcsönös (commutativa), osztó (distributiva) és megtorló (vindicativa) igazságosság. Az Egyház szociális tanítása feltételezi és megköveteli az igazságosság őszinte és általános érvényesítését.

A Szentírásban a bölcsességi irodalomban az igazságosság királyi erényként szerepel (A példabeszédek könyve 31,8). A gyakran említett igaz ember kitűnik gondolatainak állandó igazsága és a felebaráttal szemben tanúsított egyenes magatartása miatt ( Leviták könyve 19,15). Az Újszövetségben az igazságosságnak is krisztológiai megalapozása van. Jézus Krisztus a hívő igazságossága lesz (A rómaiaknak írt levél 10,3-4; 3,12-22), hogy benne ,,Isten igazságossága legyünk" (Második levél a korintusiaknak 5,30). Az igazságosság szót az életszentség (szentség) értelmében is használják (Evangélium Lukács szerint 1,75), mely a nem képmutató testvéri szeretetben mutatkozik meg (János első levele 3,10): ,,Gazdák, adjátok meg szolgáitoknak, ami jogos és méltányos. Gondoljátok meg, nektek is van Uratok a mennyben" (Levél a kolosszeieknek 4,1). A keresztények új és jobb igazságosságának számolnia kell a szorongattatással és üldöztetéssel (Evangélium Máté szerint 5 ,10), és a győzelem koronáját Isten az utolsó napon adja meg (Második levél Timóteusnak 4,8).

Az igazságosság társerénye az irgalmasság. A kettő együtt, tehát az igazságosság és az irgalmasság tesz képessé az igazság és a szeretet rendjében élt életre. A puszta igazságosságot ugyanis mindig kísérnie kell a megfontolásnak, hogy a személy üdvössége szempontjából az igazságosság és irgalmasság milyen módon és szinten való egysége szükséges. Ezért a keresztény igazságosság társad. és anyagi javak vonatkozásában nem azonos az egyenlőséggel, aminek alapja az istengyermekség.

Leggyakrabban ülő vagy álló, gyakran koronás nőalak, melynek több attribútuma van:

mérleg, ami a görögöknél a sorsmeghatározó Nemeszisz, Themisz, Kairosz, a rómaiaknál a méltányosság attribútuma volt. Az igazságosság kezében tányérjai üresek és egyensúlyban vannak, vagy a mérlegelendő cselekedetek-erények, erények-víciumok, angyal-ördög, jog-irgalmasság van egy-egy tányérban. A mérleg a jog és jogtalanság, az igazság és igazságtalanság közötti határ keresését jelzi. Olykor más mérőeszköz helyettesíti: derékszög, függőón vagy vízszintező.

kard, amely rendszerint a mérleg mellett az igazságosság büntető jellegét jelzi

bekötött szem - eleinte az igazságosságot csukott szemmel ábrázolták. A 15. században a bekötött szem valójában az igazságosság vakságát gúnyolta, később a pártatlanság jele lett.

strucc - egyforma hosszú tollaival az igazságosság méltányosságára, a holló az éberségére utal.

oroszlán és a vesszőnyaláb az igazságosság szigorára, a földgolyó a hatalmára utal.

Az igazságosság különleges ábrázolásai:

az isteni igazságosság képe Krisztus vagy Isten keze vagy nyitott szemű nőalak mérleggel; emblémája a szárnyas szem.

A földi és isteni igazságosság összetartozásának érzékeltetésére mindig nyitott szemű nőalak szerepel mérleggel.

A sol iustitiae ('az igazságosság napja') Dürer rézmetszetén oroszlánon trónoló Krisztus mint apokaliptikus bíró mérleggel és karddal.

Az igazságosság és a béke egymás mellett trónol vagy megcsókolja egymást A Zsoltárok könyve 84,11 szerint.

Az osztó igazságosság kincseket és okmányokat osztogat, a kölcsönös igazságosság az adásvételnél felügyel, a törvényes igazságosság jutalmaz és büntet.

Szent Mihály főangyal a mérleggel s a karddal az isteni igazságosságot érvényesíti.
 
 
0 komment , kategória:  Erények  
A négy sarkalatos erény - Okosság
  2016-09-24 22:47:22, szombat
 
  A négy sarkalatos erény:

1. Okosság. (Sapientia)
2. Igazságosság. (Justitia)
3. Lelki erősség. (Fortitudo)
4. Mértékletesség. (Temperancia)

A Bölcs 8,7: ,,ha valaki az igazságot kedveli, fáradozásának gyümölcsei az erények. Mert az igazságosság tanít mértékletességre, okosságra, igazságosságra és erősségre"

Okosság

Latinul: prudentia

A sarkalatos erények sorában az első, mely az értelmet képessé teszi arra, hogy konkrét esetben ki tudja választani a lehetséges cselekvések közül a célra (jó) vezető helyes cselekvést.

Az okosság tehát értelmi erény, az értelem jó készsége a cselekvés irányítására (latinul: recta ratio agibilium). Alapvetően függ a lelkiismeret tisztaságától. A bölcsességtől a konkrétság különbözteti meg. Ellentétes víciuma: oktalanság, esztelenség. A Szentírásban főként a bölcsességi könyvekben szerepel, mint az istenfélelem társerénye (vö. A példabeszédek könyve 14,15; 16,21; 17,10.24; 18,15 ; A zsoltárok könyve 48,29; Királyok első könyve 18,14). Az Újszövetségben a gondos előrelátás erénye (vö. Máté evangéliuma 10,16; 24,45; 25,4; okos és balga szüzek). Ha az ember célja rossz, okossága is rosszá válik, s vesztét okozza; ez a test okosság a (vö. A rómaiaknak írt levél 8,6).

Az okosságot nem szabad összetéveszteni sem a félénkséggel (habozás), sem a ravaszsággal (kétszínűséggel).

Az ókorban az okosságot Auriga virtutum, 'az erények kocsisa' névvel illették: szabályt és mértéket szabva nekik irányítja a többi erényeket. Az okosság vezérli közvetlenül a lelkiismeret ítéletét. Az okos ember ezt az ítéletet követve dönt és rendezi el magatartását. Allegóriája a három arc (pl. Tiziánnál a kutya-, oroszlán- és farkasfej), mely az emlékezettel, az értelemmel és az előrelátással uralja a teljes időt, a múltat, a jelent és a jövőt.

 
 
0 komment , kategória:  Erények  
Derűs bölcsességek
  2016-09-22 17:07:25, csütörtök
 
 

Link



Derűs bölcsességek

Tizenkét egysoros:

Sokan akarnak Istennek szolgálni, de csak mint tanácsadók.

Könnyebb tíz szentbeszédet elmondani, mint egyet megvalósítani.

Isten semmit sem teremtett értelmes cél nélkül, de azért a szúnyog határeset...

Furcsák az emberek: a buszban elöl akarnak ülni, a moziban középen, a templomban hátul.

Ne szidd az egyházat: ha tökéletes volna, nem lehetnél tagja.

Isten senkit sem ítél meg a halála előtt. Te miért tennéd?

Ha a hívek jobb papot szeretnének, csak imádkozniuk kell a papjukért.

A béke sokszor egy mosollyal kezdődik.

Isten tanúnak hívott meg, nem ügyvédnek vagy bírónak.

Ne tegyél kérdőjelet oda, ahová Isten pontot tett!

Isten nem a tökéleteseket hívja meg, hanem a meghívottakat tökéletesíti.

Isten nem zavartalan utazást, hanem biztos célba érést ígér.


Link


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A belső párbeszéd fontossága
  2016-09-20 22:48:01, kedd
 
  A belső párbeszéd fontossága

,,De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek" (Jeremiás siralmai 3:21)

A Siralmak harmadik fejezete leírja, hogyan borít el minket a reménytelenség - és hogyan győzhetünk fölötte. Jeremiásnál a lefelé húzó örvény az első verssel kezdődik:
,,Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott..." (JerSir 3:1), és aztán betegesen belefeledkezik gondjaiba.

Valóban, amikor a körülményeink romlanak, az önmagunkkal folytatott párbeszéd nagyon is hasonlít Jeremiás szavaira. Ő Istent hibáztatta testi betegségéért, érzelmi gyötrelmeiért, és azért mert úgy érezte, csapdába esett. Felemlegette, hogy Isten nem válaszolt az imáira, és attól való félelmét, hogy kipécézik, és nevetség tárgyává teszik: mindezek a depresszió klasszikus elemei. Nem csoda, hogy tehetetlennek és reménytelennek érezte magát (ld. 18. vers)! Az ilyen fajta belső hangok kétségbeesést szülnek vagy felerősítik a már meglévő csüggedést és depressziót, és negatív szemléletünket táplálják. A fordulópont akkor jött el, amikor Jeremiás változtatott a belső párbeszéden: ,,de ha újra meggondolom, reménykedni kezdek."

Változtatott a gondolkodásmódján azzal, hogy visszaemlékezett Isten jóságára és irgalmára: ,,Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!" (JerSir 3:22-23).

Ha meggondolod magad, a hangulatod is megváltozik! Persze ez nem történik meg magától, neked kell szándékosan újrafókuszálni gondolataidat éppen akkor, amikor ehhez a legkevésbé érzel kedvet.

Figyeld meg, Jeremiás körülményei nem változtak - a szemléletmódja változott! A biztató gondolatok árama változást idézett elő önmagával folytatott párbeszédében, és búskomorsága elmúlt: ,,az Úr az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért benne bízom" (24. vers). Ennyire fontos a belső párbeszéd!

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 24 
2016.08 2016. Szeptember 2016.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 24 db bejegyzés
e év: 711 db bejegyzés
Összes: 3945 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 182
  • e Hét: 5773
  • e Hónap: 36988
  • e Év: 167187
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.