|
2017-01-19 13:00:24, csütörtök
|
| |
| |
JÓKAI MÓR MUNKÁSSÁGA 
Jókai Mór (Komárom, 1825. Február 18.- Budapest, 1904. Május 5.), a márciusi ifjak
egyike, regényíró, a ,,nagy magyar mesemondó", országgyűlési képviselő, főrendiházi tag,
a Magyar Tudományos Akadémia igazgató-tanácsának tagja, a Szent István-rend lovagja,
a Kisfaludy Társaság tagja, 1876-től 1903-ig a Petőfi Társaság elnöke, a Dugonics Társaság tiszteletbeli tagja
Jókai mindmáig a legolvasottabb magyar író. Jókaival lett teljessé a magyar romantika.
Életműve a száznál is több kötetben felidézi a nemzeti múlt egészének látomását, és
tanúsítja azt az utat, amelyet a magyar társadalom a nemesi világtól a kibontakozó polgári
világig megtett.
"Adj a népnek szabadságot: mindent adtál neki;
tedd rabszolgává: elvetted mindenét."
Jókai Mór: Vadon virágai
Link
Link
Link
Adj a népnek szabadságot: mindent adtál neki; tedd rabszolgává: elvetted mindenét.
Jókai Mór: Vadon virágai
"Ah, a bor az felvidít,
lelkesít, elméssé tesz,
bátorságra hevít,
szerelmet költ,
kiszínezi, szivárványossá
teszi ezt a szürke világot.
Eltemeti a bút,
feltámasztja a reményt,
demokratává teszi a magyart,
Úrrá teszi a szegényt."
Jókai Mór: A bor
"Amely sebet kard vágott, az begyógyul, de amit éles nyelv vág, holtig elfáj."
Jókai Mór: Naptár 1898 július
Az ambíció igen jótékony indulat. S ezt a kellemes érzést a szegény emberek
monopolizálják. Ha az ambíció a magasabb szférákba kerül, ott már elfajul
nagyravágyássá. Olyan, mint a retek: lapályon termesztve édes ízű, hegyvidéken
elültetve keserű, mint a torma.
Jókai Mór: A gazdag szegények
"Ami bennem lélek, veletek megy; ott fog köztetek lenni mindig.
Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak;
megtalálsz a falevélben, mikor lehull;
meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik;
s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani."
Jókai Mór: És mégis mozog a föld
AMIKOR A MEDVE KIJÖN A BARLANGJÁBÓL
(Jókai Mór: Az új földesúr - részlet)
A medve igen nagy filozóf. Míg derültek az élet napjai, addig élvezi azokat, s ha zordonulni kezdenek, nem keres idegen hazát, mint a gólyák, nem is megy rabolni az erdőre, mint a farkas, nem megszolgálni, mint a kutya, hanem behúzza magát egy csendes, előre kiszemelt odúba, ott összekuporodik, s nagy megnyugvással várja, hogy melyikük unja meg hamarább a passzív ellenállást: ő-e vagy a tél? Rendszerint a tél türelme szokott rövidebb lenni, mert az rendesen elmúlik magától, míg havon megfagyott medvét még senki sem látott.
Néha vannak igen hosszú telek, de az a medvét nem konfundálja; tudja jól, hogy azért mégis csak el kell annak múlni; ha nagyon csípősen fú be odújába a szél, nem ír hozzá szelídítő brochure-öket, hanem betartja a hátával a nyílást, s akkor csak azon az egy helyen fázik.
Van aztán egy napja a télnek, aminek ,,gyertyaszentelő" a neve. Miről tudja meg a medve e nap feltűnését a naptárban, az még a természetbúvárok fölfedezésére váró titok. Elég az hozzá, hogy gyertyaszentelő napján a medve elhagyja odúját, kijön széttekinteni a világban. Azt nézi, milyen idő van! Ha azt látja, hogy szép napfényes idő van, a hó olvad, az ég tavasz kék, ostoba cinkék elhamarkodott himnuszokat cincognak a képzelt tavasznak, s lombnak nézik a fán a fagyöngyöt, pedig lép lesz abból, melyen ők megulgulnak; ha lágy, hízelgő szellők lengedeznek, akkor a medve - visszamegy odújába, pihent oldalára fekszik; talpa közé dugja az orrát, s még negyven napot aluszik tovább; - mert ez még csak a tél kacérkodása; mint a régi rendszer minisztériuma szabadelvű program mellett.
Ha azonban gyertyaszentelő napján azt látja a medve, hogy rút, zimankós förmeteg van; hordja a szél a hópelyhet, csikorognak a fák sudarai, s a lóbált száraz ágon ugyancsak károg a fekete varjúsereg, mintha mondaná: reszkessetek, sohasem lesz többet nyár; a tél megígérte nekünk, hogy mármost örökké fog tartani; mi kivettük árendába a szelet, fújatjuk, amíg nekünk tetszik; a nap megvénült, nincs többé semmi ereje, elfelejtkezett rólatok! Kár várnotok! - Ha jégcsap hull a fenyők zúzmarázos szakálláról; ha a farkas ordít az erdő mélyén: akkor a medve megrázza bundáját, megtörli szemeit és kinn marad; nem megy vissza többet odújába, hanem nekiindul elszánt jókedvvel az erdőnek. Mert a medve tudja azt jól, hogy a tél most adja ki utolsó mérgét. Csak hadd fújjon, hadd havazzon, hadd dörömböljön: minél jobban erőlteti haragját, annál hamarább vége lesz. S a medvének mindig igaza van.
Honnan vette a medve e természettudományi bölcsészeti kontemplatív irányeszméket, azt nem tudjuk megmondani, hanem hogy a magyar időjárási észleletek között az rég fel van jegyezve, az bizonyos.
"Azt mondják, "hazug kutya"! Pedig a kutya nem hazudik. Másképp ugat,
ha tolvaj jár a tanyán, másképpen, ha a gazdája jött meg, vonít, ha
veszedelmet érez: de soha meg nem téveszti a maga ugatását.
A kutyában van becsület. Csak az ember tud hazudni. Az az igazi ugatás
Jókai Mór: Sárga rózsa
"Bölcs embernek ló való, mert lóvá tesz az ember, és emberré a ló."
Jókai Mór
Bölcs ember volt, aki feltalálta a sört, még bölcsebb aki legurít belőle napi pár korsóval... Én személy szerint kivülálló vagyok a témában, mert pálinkát iszom!
Jókai Mór
"Csak az tudja, hogy meddig mentünk, aki azt látta,
hogy honnan indultunk el."
Jókai Mór: És mégis mozog a föld
CSAK EGY DÉLUTÁN 
"Ülj ide mellém, fogd meg a kezem,
Hagyd, hogy behunyva maradjon szemem.
Nem kérdezek, és most te se beszélj,
Hallgasd, ahogy a csend nekünk mesél.
A hétköznapok kínjai után,
Legyen szép ünnep ez a délután.
Nem kell ígéret, nagy fogadkozás,
Csak ez a csendes, néma kézfogás. 
Úgy menj el majd, hogy észre ne vegyem,
Milyen gyorsan múlt az én ünnepem.
Valóság volt? Lehet, álom csupán,
Hogy a miénk volt egy egész délután."
Jókai Mór: CSAK EGY DÉLUTÁN
"Csodálatos az, amit egy nő megbír!
- Egy nő, aki anya; - egy anya, aki szeret."
Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
"Egyetlen jótettnek emléke jobban világít miutánunk, mint ezer fáklyának lobogása."
Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
"Egy kincs van minden nemzetnek adva,
Míg azt megőrzi híven, addig él.
E kincs neve: az édes anyanyelv."
Jókai Mór
"Az egymásra néző szemek beszédében megértett kérdések és feleletek
cserélődnek: vers az; a legszebb költemény: rím nélkül, asszonánc nélkül,
metrum nélkül."
Jókai Mór: A lélekidomár
.jpg)
"Elfelejtheti valaki szerelmét, el bosszúját, elvesztett gazdagságát;
de múzsáját soha! Visszatér az hozzá, akárhányszor elűzi s gyönyörökkel
árasztja el szívét."
Jókai Mór: És mégis mozog a föld
"Esni csak lefelé lehet, felfelé soha."
Jókai Mór
"Az ég nem a csillagoknál kezdődik,
hanem a fűszálak hegyénél."
Jókai Mór:A kőszívű ember fiai
"A férfi sorsa a nő."
Jókai Mór: Enyém, tied, övé
A gyermekévek benyomásait tartsd emlékedben, mert azok tiszteletre
méltók. Egyenes úton járj, igaz légy, mert az a legkönnyebb és a
legboldogítóbb szerep. Érzéseiddel ne légy pazar, de akinek odaadtad,
ahhoz légy hű! S hogyha olykor keresztutakra vezet az élet, kérj tanácsot
tenszívedtől, gondolj azokra, kik onnan felülről néznek le rád, atyád és
anyád szellemére, s úgy cselekedjél, hogy ők boldognak lássanak téged.
Jókai Mór: Kárpáthy Zoltán
"Ha tudnád, hogy milyen szép a világ; dehogy hagynád azt magadtól elzárva
tartani! Ha tudnád, hogy milyen édes a szerelem, dehogy ismernél törvényt,
mely azt megtiltja tőled! Ha tudnád, hogy mennyire bűnös minden ember;
dehogy szégyenlenéd magadat előttük."
Jókai Mór: Egy az Isten
"Ha azt mondjuk valakinek "öreg ember", az szelíd megtisztelés, de ha
azt mondjuk "vén ember", az már ócsárlás; a "vén asszony" pedig
éppen háborús eset."
Jókai Mór: Öregember nem vénember
"A harag rossz tanácsadó, de a büszkeség még rosszabb ..."
Jókai Mór: Petőfi eszmecsírái
"A haza nem oszt ajándékokat, a haza áldozatokat követel."
Jókai Mór: Az élet komédiásai
"A hazugság a gyöngék fegyvere."
Jókai Mór: A jövő század regénye
"Hogy volnánk mi szegény emberek,
mikor nekem itt vagy te;
teneked meg itt vagyok én!"
Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
A jövendő terhe vállaidon fekszik; légy erős, légy törhetetlen, hogy azt diadalmasan elviselhesd. Mi egy szabad hazát adunk nektek örökségbe s a túlvilágról is eljövünk számon kérni, hogy tartottátok fenn a magyarok hazáját. Isten vezéreljen minden pályátokon.
Jókai Mór: Vasárnapi ujság c. folyóirat
,,Kell, hogy történjenek olyan csodák, amiket tíz nemzedék
megemlegessen. Példákat kell adni ennek a nemzetnek, amik a
szíveket megerősíték. Hóhérpallost a futó rab szolgahadnak!
Addig nem fog győzni a szabadság ügye, Amíg a magyar nemzet
saját áruló korcsivadékának hulláiból olyan hegyet nem rak, Mint
a Mátra, s a döghalom tetején az utolsó áruló apát a saját fia le
nem nyakazza!"
Jókai Mór: A lőcsei fehér asszony
"A kihullott könny megbosszulja magát azon, aki okozá."
Jókai Mór:
"A kisgyermeket nem hiába nevezik angyalkának. "Angelosz"
eredetiben azt teszi, hogy "küldött". Egy más világ küldötte az.
Egy más világé, melynek ismeretlen delejes hatása sugárzik a
gyermekarcból, gyermekszemből azokra, akikhez küldve lett.
A gyermekek szemében van néha bizonyos kék sugárzat,
amely bűvölő erővel bír; mely beszélni tud, s azt a színt elveszti
a szem, mikor beszélni megtanul az ajk; ez a sajátszerű kék
szivárvány csak gyermekszemekben észlelhető."
Jókai Mór: Az arany ember
"Koldusok nemzete vagyunk, kik magokat uraknak álmodják."
Jókai Mór:
LEGYEN ÚGY, MINT MÉG NEM VOLT
Adja Isten, hogy a miről
Apáink csak álmot láttak,
Megérhessük a kezdetét
Egy jövendő jobb világnak:
A hol ember el nem rontja,
A mit az ég szánt javunkra,
Közös oltár építésre
Indul hiven minden munka;
Viruló föld fel az égre
S viszsza a derült égbolt,
Egymással átölelkezve,
Vált gyönyörteljes mosolyt, -
- - Legyen úgy, mint még nem volt.
Adja Isten: a jutalom
Érje eztán a híveket;
Veritéktől ázott földön
Arassanak, a kik vetnek;
Nem ingyen, nem alamizsnát
Kér e nemzet! A jobb létért
Adja vérét, veritékét,
Adja, ha kell, lelkét, éltét!
Nem kiván mást, csupán azt, hogy
Munkás kezeit feloldd:
S nem irígyel aztán többé
Sem francziát, sem angolt. -
- - Legyen úgy, mint még nem volt.
Adjon Isten egyetértést!
Hadd találjon minden testvér
Édes közös szülőföldén
Tetteinek egy nemes tért;
Se nyelv, se hit különbsége
Szíveink közt gát ne légyen!
Versenyezzünk csak a honnak
Szerelmében, az erényben.
S kiket a mult rémes álma
Oly keserűn széttagolt,
Lássuk meg a megjövendölt
Egy pásztort és egy akolt! -
- - Legyen úgy, mint még nem volt.
Legelső magyar: a király,
A második: a nemzet.
Harmadik - nincs. - E két egység
Több elosztást nem szenved.
Ha fejétől a szivéig
Egy gondolat hatja át,
- Gondolat, mely tetté válik, -
Az eggyé forrott hazát:
Megpróbálta már a fél-föld,
Megpróbálta a fél-hold,
Hogy honáért küzdve, e nép
Megtört, de meg nem hajolt!
Legyen úgy, mint hajdan volt!
Jókai Mór: LEGYEN ÚGY, MINT MÉG NEM VOLT
"Meghalni egy ügyért, melyet imádunk, s melyben hiszünk - emberi
becsvágy; ámde meghalni egy ügyért, melyet imádunk, de melyben
sohasem hittünk - emberfölötti áldozat. Amazok "derék emberek",
de az a "hős"."
Jókai Mór: Az arany ember
"Mikor az éj leszáll s a csillagok feljőnek, mikor a világ szavai elhalnak,
elkezd beszélni a természet, akkor a végtelen mindenség megnyílik
s az ember lelke lát."
Jókai Mór: A magyar előidőkből
"Mikor valaki egy rossz tettet akar elkövetni, akkor gondolja meg jó
hosszasan, hogy mi következése lesz annak; de mikor jót kell tenni,
tegye abban a percben, amikor eszébe jutott, s ne törődjék vele,
hogy mi lesz annak a vége."
Jókai Mór: A gazdag szegények
Milyen különös az, miszerint az emberben két egészen különböző lény
dolgozik: az ész és a szív; s aszerint, amint az egyik vagy másik lesz
túlnyomóvá, változik át az ember jelleme, sorsa, élete, úgy, hogy
mondhatni: ,,Mindenki két különböző embert foglal magában, az egyik
az ész, a másik a szív embere. A szív és az ész két különböző ember..."
Jókai Mór: Kárpáthy Zoltán
"Mindenfelé keressük a magyar nemzetet; kinn Ázsiában, fenn a Jeges-
tengernél, hátul az őshistóriában, magasan a fényes rangúaknál, csak
ott nem keressük, ahol van: körülöttünk és a mai napon."
Jókai Mór: És mégis mozog a föld
"Mindig emlékezz arra, hogy a szép szavak nem mindig igazak,
s az igaz szavak nem mindig szépek."
Jókai Mór
"Nézd el ezt a rózsát a kezedben, még most alig fakadt ki, de ha ráfújom
a forró leheletem, egyik levele a másik után kifeslik. Légy te nekem ilyen
sárga rózsám, nyisd ki a lelkedet, nyisd ki a szívedet előttem, akármit vallasz
meg, nem haragszom érte, megbocsátok érte, akárhogy összetöröd vele
a szívemet."
Jókai Mór: Sárga rózsa
A nép sokféle nyelven beszél, de egyforma szívvel szeret.
Jókai Mór: Jókai Mór: Szeretve mind a vérpadig
AZ ORSZÁGOS ÖSSZEVESZÉS
Hát csakugyan elátkozott
Nép vagyunk, az már igaz!
Két felűl az ellenségünk
Annyi, mint az útféli gaz,
De az mind nem elég nekünk:
Egymás között is kell vetekednünk.
Hogyha minden magyar ember,
Kicsiny és nagy, egy hős lenne,
Hős is, bölcs is, egyként jeles,
Mind erőre, mind szellemre,
S egyesülne minden magyar,
Még is csoda lenne a diadal.
Ha volna min osztozkodnunk,
Prédálnók ellenség kincsét,
Vagy ha volna res nullius
A mi mostan közös inség,
S ember ember ellen kelne
Harczra e miatt: - volna értelme.
De a kinek a háza ég,
Hajója zátonyon akadt,
Mért tépi a közös bajjal
Együtt küzködő társakat?
Segítségét kitől várja,
Ha saját felét maga rongálja?
A tegnapi jó barátok
Ma ellenként találkoznak,
Kik tegnap egymást becsülték,
Ma egymásra rágalmaznak,
Jár a szitok, költött gyanú,
Álhír, undok gúnydal, hamis tanú.
A becsületes jó népet,
Mely igazságért sovárog,
Forrás helyett a csap alá
Viszik a lélekkufárok:
Ráuszítják önfelére,
S a kocsmában foly a magyar vére!
S mintha égből hullna a pénz,
Úgy pazalják; nincs szük idő!
Mi vagyunk most a bankárok,
Fizethet a párttéritő.
S hiusága az apáknak
Koldúsbot lesz majd az unokáknak!
Dicső nemzet! Kiről közmondás volt,
Hogy a magyar vigad mindig sírva,
Ez a te mostani mulatásod
Nem könnybe, de vegyül szégyenpírba,
Sírva kiált hozzád a dal:
"Békülj ki legelébb önmagaddal!"
"Ostoba piktor az idő, mentől tovább dolgozik az arcképünkön,
annál jobban elrontja azt."
Jókai Mór: Ötven év visszhangja
"Óh, mennyivel nehezebb teher a szerelem, mint a gyűlölet, mennyivel
nehezebb eltitkolni azt, mint emezt."
Jókai Mór: Egy magyar nábob
"Pedig hiszen a pénz mindenható. Mennyi szerelmet lehetne kapni
érte! Hamis, hazudott szerelmet, mosolygó arcok ragyogását, kik azt
nem érzik; tiltott, bűnös szerelmet, kik azt titkolják; csak ennek az
egynek a szerelmét nem, aki igazán, híven, boldogan szerethet.
Jókai Mór: Az arany ember (1873)
"Semmit sem utálok úgy, mint a hazugságot. Azt mondják, "hazug
kutya"! Pedig a kutya nem hazudik. Másképp ugat, ha tolvaj jár a
tanyán, másképpen, ha a gazdája jött meg, vonít, ha veszedelmet
érez: de soha meg nem téveszti a maga ugatását. A kutyában van
becsület. Csak az ember tud hazudni. Az az igazi ugatás."
Jókai Mór: Sárga rózsa
A szerelemnek még bolondsága is nagyobb bölcsesség,
mint a filozófusok minden tudománya...
Jókai Mór: A szerelem bolondjai
"A szív minden kebelben egyaránt dobog, s van az életnek oly boldog
kora, melyben minden szívdobbanás azt mondja: szeretni kell. Feltűnik
a vágyó érzelem előtt egy-egy rokonszenvű arc, az érzelem lágy viasza
elfogadja annak benyomatát, s viseli, míg egy másik el nem törli onnan,
vagy pedig viseli örökké; annak csak erényeit ismeri, annak bűneit
megbocsátja, azért tűr, azért szenved, azért csalatkozik, és mégis hisz,
mégis szeret; és ez a szenvedés, csalódás, ez a hit és szeretet - az
ifjúkor bohósága."
Jókai Mór:
A SZÓZAT
leforditva gyászmagyarra.
Jobb pártnak rendületlenül
Légy hive gyászmagyar!
Bölcsed itt, majdan zsirod is,
S a "fátyol", mely takar!
Te kivüled itt senkinek
Nincsen számára hely,
Alkotmány, provisorium:
Ott élned, laknod kell.
Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid bora folyt,
Hol minden restóráczió
Egy ezrest elpakolt.
Itt küzdtenek borért a hős
Kortesek hadai,
Itt törtek össze poharat
Tyukodnak botjai,
Ittasság! Itten hordozák
Sáros zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
Hosszú asztal alatt.
És annyi köpeny-forgatás
S szinváltozás után
Ha senki meg nem élhet is,
Mink élünk a hazán.
S népek hazája, egységes
Osztrák birodalom,
Husz évi hizelgés kiált:
"Tányérod hadd nyalom!"
Az nem lehet, hogy annyi toll
Hiába annyit irt,
Hogy stempli, accis és trafik,
Ne legyen approbirt.
Az nem lehet, hogy ispán, pap,
Gróf, főtiszt, pressbüró,
Hiába korteskedjenek, -
S hát a sok főbiró?
Még jönni kell, még jőni fog
A muszka, ki után
Vezetni egykor küldeténk,
Vezetjük ujra tán.
Vagy menni fog, ha menni kell
A miniszterium,
S utána jön vagy Tiszapárt,
Vagy provisorium.
Már így is, úgy is penziót
Nekünk adni muszáj.
Bár kigyót-békát kiabál
Ránk sok nagy torku száj.
Légy hive rendületlenül
A jobbnak gyászmagyar!
Ez osztja most a hivatalt
S nyugdíjba ez takar.
Rajtad kívül itt senkinek
Nincsen számára hely,
Légy nagy szamár, vagy kis szamár,
Hivatalt kapnod kell."
Jókai Mór
"Titkos írás az arc, de annak, aki a kulcsát bírja, nyitott könyv."
Jókai Mór: Szeretve mind a vérpadig
"Többet ér baráttal a szegénység porában feküdni,
mint ellenséggel együtt a hatalom trónján fényleni."
Jókai Mór: És mégis mozog a föld - A Rákóczi harangja c. rész
Ülj ide mellém, fogd meg a kezem,
Hagyd, hogy behunyva maradjon szemem.
Nem kérdezek, és most te se beszélj,
Hallgasd, ahogy a csend nekünk mesél.
"Ültess fát!
Hogyha másért nem, lombot ád.
Árnyékában megpihenhetsz,
Gondot ő visel reád.
Jó tavasszal nyit virágot:
Messze érzed illatát,
Kis madárka száll reája:
Ingyen hallhatod dalát."
Jókai Mór: Ültess fát.
"Valakinek a becsületét ellopni nemcsak azért legsúlyosabb, mert a
becsület a legdrágább kincse mindenkinek, hanem azért is, mert azt
legnehezebb visszaadni."
Jókai Mór: Azokról a ,,spiclik"-ről
,,A zseni nem tanul, hanem tud.“
Jókai Mór: Az utókor igazságos
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Jókai Mór |
|
|
|
|
|
Offline
