|
2017-01-29 10:50:12, vasárnap
|
| |
| |
13. R.: VÁLASZ BMI- (Bóna Mária Ilona) -tól:
Pánikrohamaim voltak. Ennek ellenére újra és újra megpróbáltam legyőzni a hatalmas ,,közeg"ellenállást a közvetlen környezetemben is. Olyan volt az egész, mint amikor az árral szemben úszva küzdenék az életemért.
Hosszú levelet írtam a kijelölt ügyvédnek, Csongrádi Etelkának, amit személyesen akartam neki elvinni az ügyvédi irodába, de valahogy soha nem volt rá megfelelő alkalom... Végül, bementem a Nyugatinál lévő Főpostára és ott adtam föl ajánlva.
Közben, folyamatosan azt éreztem, hogy célkeresztben vagyok.
Fokozott ellenőrzöttségben éltem attól fogva, hogy megkaptam ezeket a hivatalos leveleket.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=503975&aid=268641
További képek itt láthatók: http://furaila.xfree.hu/268641
Már sejtettem, hogy ismét semmi esélyem semmi jóra, ha F. is tud róla... Ezért, nem beszéltem meg vele azt sem, hogy megkaptam végre azt a bizonyos Idéző végzést,
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=503976&aid=268641
melyben benne volt a tárgyalás időpontja. Ajánlottan jött és én vettem át a postástól személyesen.
*
Csalódott voltam, mert nem a ,,vérségi származásom kiderítése" szerepelt a tárgyalás témájaként - mint ahogy azt én kérvényeztem a keresetlevelemben. Ehelyett, ,,apaság bírói megállapítása (vélelmének megdöntése) és járulékai iránt indított perének tárgyalásra határnapot tűz ki 2001. évi október hó 19. napján 8.30 órakor..."
Mindezt, 2001. július 2.-ai keltezéssel.
Annak ellenére, hogy már emiatt is rosszat sejtettem, 2001. október 19-én korán keltem és igyekeztem feltűnés nélkül összekészülődni.
Nehéz volt, mert nem lehetett kivárni, hogy bejussak a fürdőszobába. Alig vártam, hogy elinduljon végre F a munkahelyére! Azonban, csak húzta az időt...
Végül, nem volt mit tennem, felöltöztem elmenő ruhába és elindultam.
De ott állt a bejárati ajtóban, mint aki csak erre vár!
*
És akkor már tudtam, hogy mindent tud... De úgy tettem, mintha ez nekem eszembe sem jutna, hogy ő nekem árthat, vagy ártani akarna.
Annyira megrendített az az eset, amikor 1998-ban a Történeti Hivatalban úgy elment mellettem, mintha nem is ismert volna!
*
https://www.facebook.com/notes/b%C3%B3nam%C3%A1riailona/sz%C3%
A1mkivetetten/1075313532504642
*
Attól fogva féltem tőle és féltettem mindent és mindenkit, aki kedves, vagy fontos volt nekem! Igen, féltettem tőle a gyerekeinket is!
*
És akkor megszólalt a korábbról jól ismert színlelt segítőkészségével:
- Mész valahova? Nem késel el? Elvigyelek kocsival?
*
,,- naná, hogy elkések, hiszen húztad az időt és nem hagytál bemenni a fürdőszobába! Nem mentél dolgozni sem és ezt nyilván nem reggel döntötted el!"
*
De nem mondhattam el neki mindezt. A korábbi tapasztalataim alapján nem lehetett tisztázni vele soha semmit, mert soha nem válaszolt egyenesen a feltett kérdéseimre. Helyette minden alkalommal elkezdett vádaskodni, amivel véget nem érő magyarázkodásba és veszekedésbe hajszolt.
*
Annyira nyilvánvaló volt ez a 2001. október 19-i helyzet is és ezért, higgadtan próbáltam neki válaszolni.
- Igen, amint látod...
- Nem fogsz elkésni? - kérdezte és én megadón elfogadtam, hogy elfuvarozzon a bíróságra.
Annyira elkelt volna egy igazi segítség!
De nekem be kellett érnem ezzel az álságossal is. Beültem a kocsijába, mint már oly sokszor előzőleg, ha mentem valahova és hagytam, hogy kikérdezzen én meg válaszolgattam a kérdéseire, mint aki nem is sejti, hogy akkor, abban a pillanatban közvetett informátorként használ engem!
*
,,De, könyörgöm, miért nekem kell félnem ebben az országban? Nekem, aki soha senkinek nem akartam rosszat még gondolatban sem! Most, hogy meg akarom tudni mi lehet annak az oka, hogy a puszta létezésem is sérti mások érdekeit - és, hogy miért? - nem én követek el bűncselekményt, hanem azok, akik engem ilyen élethelyzetbe hoztak! Majtényi világosan megírta, hogy jogom van az emberi méltósághoz és ezen belül a vérségi származásom ismeretéhez is!"
*
Ezek a gondolatok kavarogtak bennem, miközben próbáltam higgadtságot színlelni. Azonban, amikor rájöttem, hogy mekkora kerülőket tesz F. a kocsival - azt magyarázva, hogy:
- ,,... ez az út gyorsabb, mert kikerüljük a lámpákat..."
már kezdtem aggódni, hogy nem fogok időben odaérni!
*
Végre megérkeztünk a bíróság épülete elé, de nem talált parkolóhelyet. Kértem engedjen kiszállni és akkor oda parkol utána ahova akar!
De nem és nem!
Már azon voltam, hogy kiszállok menet közben a mozgó kocsiból!
Ekkor hirtelen beállt egy helyre és én otthagytam őt szó nélkül, mert már csak öt perc volt a tárgyalás megkezdéséig!
*
A bejáratnál, az átvilágításon átjutva, kezemben az Idéző végzéssel, elindultam föl az emeleti tárgyalóba. Ekkor megszólalt a portán a telefon. Az a biztonsági őr, aki elkérte az Idéző végzést, és útba igazított hol találom a jelzett tárgyalót - otthagyott, hogy fölvegye a telefont. Csakhogy, amint kerestem a szememmel F.-ot: - utánam jött-e, vagy sem - látom, hogy az épület bejárata előtti üvegajtó mögött- kívül telefonál éppen a mobilján.
*
Azt hittem, hogy a munkahelyét hívta, amiatt, hogy nem megy be és inkább mellettem van ezen a nehéz napon... Mi-tagadás, pont erre vágytam, de nem tőle, aki nekem már annyi csalódást és keserűséget okozott!
*
Sietve folytattam az utat a lépcsőn fölfelé, amikor valaki mellém érve, megfogta a karomat és megfordított visszafelé.
*
Akkor felnéztem a magas férfira és láttam, hogy a BIZTONSÁGI ŐR!
*
Döbbenten néztem rá és akkor már nyeltem a könnyeimet befelé...
Minden porcikámban remegve megkérdeztem, hogy:
- miért nem mehetek föl a tárgyalóba? Lekésem a kezdést.
*
Ismételten megmutattam neki az Idéző végzést, de őt akkor már nem érdekelte semmi, csakhogy engem lekísérjen az ügyfélszolgálati iroda elé...
*
- Én felelek a bíróság biztonságáért! - válaszolta közben.
Ekkor már mindent értettem. Sírva kérdeztem:
- Tőlem félti? Tőlem? Nézzen végig rajtam! Mindössze 156 cm-es idősödő nő vagyok. Úgy nézek én ki, mint aki bárkinek is árthatna, vagy ártani akarna?
*
Nem válaszolt, mert ekkor már lent voltunk a földszinten, ahol F. már várt rám. Szemével intett a férfinak. Nekem, pedig azt mondta:
- Tudtam, hogy el fogsz késni! Soha sehova nem tudsz időben elindulni!
*
Már nem magyarázkodtam. Mindent értettem. Leültem az ügyfélszolgálati iroda előtti váróban az egyik székre és egy perújrafelvételi beadvány szövegén gondolkodtam. Közben úgy zakatolt a szívem, mint egy űzött vadé...
*
A bírósági pereskedésem azzal a 3 oldalas ítélettel ért véget, amit 2002. február 6-i keltezéssel kaptam meg postán.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=503978&aid=268641
Ezen az oldalon olvasható az ÍTÉLET, hogy:
,,A bíróság a felperes" (ez én vagyok) ,,keresetét elutasítja."
És, hogy dr. Csongrádi Etelka - a bíróság által - alperesek képviseletére kijelölt ,,ügygondnok" mindezért 10.000,- Ft díjat kap.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=503979&aid=268641
Ebben az INDOKLÁSban olvasható az elutasítás magyarázata. Az ugyanis, hogy az ,,ügygondnok a kereset elutasítását kérte." Arra való hivatkozással, hogy ,,a felperes az egy év perindítási határidőt lekéste..."
*
Hát ezért nem akarta F. sem, hogy odaérjek időben arra a sorsdöntő tárgyalásra! Az időhúzásra játszott mindenki, hogy legyen végre valamilyen törvényes indok az én származási múltammal kapcsolatos per ejtésére!
Ez a törvényi hivatkozás a következő volt:
,,Csjt. 43. § (5) bekezdése szerint az apaság vélelmét a gyermek nagykorúsága elérése utáni egy évig támadhatja meg." Vagy: ,,...az értesüléstől számított egy év alatt támadhatja meg az apaság vélelmét."
,,A felperesnek tehát 1999. októberétől 2000. októberéig kellett volna megindítani az apaság vélelmének megdöntése iránti pert, nem pedig 2001. október 30-án. Mivel a felperes a perindítási határidőt lekéste, a bíróság a keresetet elutasította."
És, még azt is hozzáfűzik, hogy: ezen mulasztás ,,igazolásának nincs helye".
*
Vagyis, egyértelműsítették számomra, hogy a törvények adta jogommal én nem élhetek Magyarországon, mert azt a jogot olyan bírák és ügyvédek gyakorolják, akik dönthetnek ebben is.
Teljesen hiába volt minden, hiszen egyértelműen a tudtomra adták, hogy engem - már kisbaba koromban - végérvényesen TÖRVÉNYEN KÍVÜL HELYEZTEK...
*
Hiába nyújtottam be azt a bizonyos keresetlevelet még 2000 őszén, ha van mellettem egy F., akit rá lehetett arra az ,,akcióra" venni, amitől én ,,lekéstem" az egy éves határidős intervallumot...és a bíróság imígyen hivatkozhatott arra a bizonyos késedelemre. Pedig, a perújrafelvételi ,,Fellebezést" 2001. október 19-én írtam meg. (Sőt, az egész bírósági inzultus kivizsgálását is kértem a 2001. október 31-én kelt ,,Fellebbezés"-ben.)
*
Aztán, itt van a következő indoklás, mint olyan, amiről szintén nem tehettem:
,,A felperes ,,keresetlevélben előadta - majd a tárgyaláson személyesen is - hogy néhai I. rendű vádlott alperes 1997-ben közölte, hogy nem ő az anyja. 1999. októberében a felperes Bóna Gabriella nevű testvére egy levélben azt írta, hogy ,,nem hogy örültél volna, hogy valaki a nevére vett és felnevelt..." Az iratokhoz fénymásolatban csatolt levélben dátum, aláírás nincsen."
*
Ezzel kapcsolatban például, be tudtam volna a borítékot mutatni, amiben feladtad azt a levelet.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=503977&aid=268641
De nem kérte tőlem senki a bíróságon! Pedig, ott volt nálam és érdekes, hogy szóba sem került! Megmutathattam volna! De, talán jobb is, mert most akkor ott lenne valahol a többi bizonyíték között a bírósági süllyesztőben...
Mint pl. az a születési anyakönyvi kivonat (másolat) is, amit csatolnom kellett, mint bizonyítékot... Bizony, most az is elveszett számomra - mint annyi minden - mert nem adták vissza!
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=504007&aid=268641
Ezzel az anyakönyvi kivonattal kapcsolatban azt nyilatkozták az ,,INDOKLÁS"-ban, hogy:
,,A felperes csatolta a ... mely szerint ő 1946 március 8-án született. Anyja neve Bálint Zsófia." ,,A születési anyakönyvi kivonat közokirat, amely az anya személyét hitelesen tanúsíthatja, ugyanis általános elv, hogy anyaság - ellentétben az apasággal - nem vélelem, hanem tény."
Így maradt számomra az a nehezen elviselhető élethelyzet, hogy személyi okmányaimban az első számú azonosítóm, életem legnagyobb ELLENSÉGE maradt!
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=504005&aid=268641
És NEKED, akit TESTVÉREMNEK hittem ez volt a világon a legtermészetesebb!
Hogyan nem emlékszel már arra, hogy: mihelyt NEM-et mondtam valamire, azonnal bosszúhadjáratot indítottatok ellenem?! Ennek része volt a házatokból való kizárás (kétszer!) is korábban...
*
Mindenek ellenére, amikor anya és apa is betegek lettek, elfelejtettem minden rosszat, mert csak két szerencsétlen- idős- elesett öregembert láttam bennük. Nem tehettem mást, minthogy megpróbáltam gondoskodni róluk.
*
Ha idegenek lettek volna, akkor is ezt tettem volna!
*
Te meg akkor láttad elérkezettnek az idejét annak, hogy bosszút állj rajtuk!!!
*
Már elfelejtetted, hogy mit mondtál, amikor kijöttél egy-egy alkalommal a szüleidhez meglátogatni őket?
- ,,"Ne menj át ápolni őket, mert ,,BŰNHŐDNIÜK" kell! És, ha átmész, velük ,,bűnhődsz" te is!""
Betegesnek tartottam és tartom ma is azt az egész élethelyzetet és hozzáállást.
Nagyon betegesnek...
Ennek ellenére, mindenki neked adott igazat és velem szóba sem állt senki!
Akárhova mentem, akárkit is kérdezgettem a miértekről, mindenki azonnal elhatárolódott tőlem, mondván: ,,Milyen egy utolsó ember az, aki megtagadja a saját szüleit?!".
Azóta is hiába írom, hiába mondom, hogy ŐK TAGADTAK MEG ENGEM!
És azóta sem teszek mást, mint megpróbálom az okát, a MIÉRT-et kideríteni!
*
Egyedül anya réges-régi barátnője: Mami néni hitt nekem, és amikor őt is kérdőre vontam, azt mondta könnyes szemmel:
- ,,Nagyon szép kis családod van és ne törődj senki és semmi mással!".
(Majd másnap szívrohamot kapott és intenzíven ápolták sokáig.)
Pedig meg sem mondtam neki az igazat, hogy az a ,,szép kis család" is HAZUGSÁG-ra lett építve! Mert engem ANYÁÉK ODALÖKTEK a MINDENKORI HATALOM KINYÚJTOTT KARJAKÉNT működő személynek...
*
MIÉRT?
*
Igen, felvehettem volna egy fantázia-nevet is túl az ötvenen. Csakhogy, nem vagyok egy talált kutya, vagy macska, akit csak úgy elneveznek találomra!
*
Valóban, egy időben terhemre volt a Bóna családnév, főleg az 1956-os forradalom miatt. És nem tagadom, azért kerestem a valódi szüleimet, mert az ő nevüket szerettem volna fölvenni. Nem én tehetek arról, hogy ettől a lehetőségtől is elzártak - legfőképpen titkos szolgálati módszerekkel és a törvény erejével!
*
Amikor 2015. január 24-ét követő napokban megkaptam ezt a rettenetes leveledet, azon nyomban megírtam az Adjátok vissza a gyökereimet! c. sorozatot, amit Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet! c. műve ihletett! https://www.youtube.com/watch?v=AyForoF8ong
http://blog.poet.hu/Magyar/wass-albert:-adjatok--vissza--a--hegyeimet-
*
Azért is írtam újra a tanyán töltött időt, mert bizonyítani akartam neked (is) hogy milyen sokat voltam a tanyán még kicsi koromban és mennyi életbölcsességet tanultam 6 éves koromig - egy életre szólón! No, meg azért is, mert a gyökerek fontossága, megléte életrevalóságot is jelent. Ezt az életrevalóságot vitatod el tőlem te is ebben a leveledben. Naná, hogy nem hagyhatom annyiban!
Adjátok vissza a gyökereimet!
1. rész: A palántázás:
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=135606&n=furaila&blog_
2. rész: A tyúkok elültetése
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=135609&n=furaila&blog_
3. rész: Az állatok gondozása és őrzése
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=135610&n=furaila&blog_
4. rész: Mindent hasznosítottunk, amit lehetett
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=135633&n=furaila&blog_
5. rész: Találkozhattam egyfajta szépséggel...
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=135665&n=furaila&blog_
6. rész: Az aratás
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=135720&n=furaila&blog_
*
Sajnos, nem csak 6 éves koromig voltam a tanyán, hanem 1956 nyarán is... Amikor olyant láttam, amit nagyon nem kellett volna!
*
https://www.facebook.com/notes/bóna-mária-ilona/az-én-56-om-2-rész/11425360991157 18
*
Talán ezért az élethosszig tartó negatív megkülönböztetés, a társadalom peremére taszítottság... a te gyalázkodó leveled... minden, minden...?
*
(Vége.)
*
Bóna Mária Ilona
*
13. LEVÉL BG- (Bóna Gabriella) -től:
,,Keresd a gyökereidet, de ne a mi családunkba !
Ha az internetre felkerül Rólam, vagy a családomat érintő iromány, megteszem a kellő lépéseket!
Soha többet nem akarok hallani felőled, számomra nem létezel!
Tudod, a BÓNA latinul JÓT jelent, ezért sem illik hozzád.
A nevem nem írhatom alá, mert számodra egy gonosz ember vagyok,
Te viszont a jó tündér! Röhögnöm kell!
De tud, én emelt fővel vállalom Bóna Gabriella"
*
*
*
Bóna Gabriella!
*
2015 januárjának utolsó napjaiban egy feladó nélküli levelet kaptam tőled. Ez a levél volt az.
Megpróbáltam elolvasni.
Nem sikerült elsőre. Sőt, sokadszorra sem jutottam a végére. Minden egyes mondattal egy behegedtnek hitt régi sebemről szakadt föl a vastag var, ami alatt az évek- évtizedek során csak gyülemlett a sok rossz, és amit ki kellett volna már régen tisztítani, hogy végre be tudjon gyógyulni!
*
Olvasás és visszaemlékezés közben olyan elviselhetetlen fájdalmat éreztem, amit nem lehet megállni ordítás nélkül! Én azonban soha nem engedhettem (volna) meg magamnak, hogy ordítsak. Pedig nem lehet jajgatás nélkül elviselni az ilyen sebszaggató veszekedéseket!
Azért fáj nagyon ennek a levélnek minden egyes szava, mert legfőbb vágyam volt mindig: szeretni és szeretve lenni. Ezt azonban nem lehet erőltetni, mert vagy szeretnek, vagy nem...
*
Ez azért téma, mert olyan embereknek lettem a testi-lelki kiszolgáltatottja, akik elfoglalták azoknak a helyét, és egyben elszigeteltek azoktól, akik szerettek...
*
Sőt, mint ahogy a mellékelt levél tartalma is bizonyítja - mindez elvitatható tőlem. Pedig, az élet legfőbb értelme a szeretés. E-nélkül hajléktalan lélekkel botladozunk végig életidőnkön.
Ilyen lelki hajléktalanságra kényszerültem egész életemben. Csak az anyasággal tudtam ettől megszabadulni. Mert, igaza volt Mami néninek: ,,Nagyon szép kis családot" sikerült nekem összehoznom - minden ellenséges ármánykodásotok ellenére!
Ezt nem hagyhatom tönkretenni!
Nem hagyhatom, hogy gyerekeimnek és szeretteiknek ne én jelentsem azt a lelki OTTHONT, amit nekem nélkülöznöm kellett!
*
Éppen ezért, meg kell kérdeznem:
1. honnan veszed, hogy nekem NINCS JOGOM a szülőanyámhoz és a vér szerinti apámhoz?
2. Miből gondolod, hogy nekem ,,választanom kell egy nevet", mint egy talált KUTYÁNAK?
*
Ti vagytok a felelősök azért, amiért úgy kellett leélnem egy életöltőt, hogy CSALÁSSAL, OKÍRATHAMISÍTÁSSAL ANYAKÖNYVEZTEK Bóna Gábor és Bálint Zsófia nevére!!! Ennek lettem az áldozata és most neked ez ellen nem lenne semminemű kifogásod, ha szép csendben BELETÖRŐDNÉK MINDEBBE A MÉLTATLANSÁGBA!!!
ERRE NE IS SZÁMÍTS, MERT NEM ÉN VOLTAM AZ, AKI MINDEZT AKARTA!
Én ennek a sok törvénytelenségnek és negatív diszkriminációnak az ELSZENVEDŐ ÁLDOZATA vagyok!
És, ha ebben a történetben járna valakinek - kárpótlás-gyanánt - az IGAZSÁG az én vagyok!
*
Bp. 2015. december 1.
*
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
