|
2017-01-30 05:54:30, hétfő
|
| |
| |
12. R.: VÁLASZOK BMI- (Bóna Mária Ilona) -tól
És akkor elkezdtem nyomozni...
Először a Történeti Hivatalban szerettem volna kutakodni. F. tudta, hogy oda készülök és legnagyobb meglepetésemre, amikor én beléptem az épületbe, ő szembe jött velem már kifelé...
De még csak meg sem akart ismerni! Olyannyira, hogy nem is köszöntünk egymásnak!
Nagyon feszült volt és ellenségesség áradt belőle. Úgy elment mellettem, mintha nem is a gyermekeim apja lett volna! (Ma már tudom, hogy ő akkor azért ment oda én előttem, hogy minden iratot biztonságba helyeztessen. Természetesen úgy, hogy én azokba soha ne tudjak betekinteni.)
De én akkor még csak sejtések szintjén éreztem, hogy F.-nak köze van ahhoz, hogy ne tudjak meg semmit a valódi szüleimről, rokonaimról.
*
Ez engem még eltökéltebbé tett és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának címezve is írtam egy beadványt, amit leadtam szabályosan az ügyfélszolgálati irodán. Beadványomra hosszú ideig nem jött válasz.
Majd bementem érdeklődni és akkor ismét nem találták még azt a beadványt sem, amit pár hónappal korábban személyesen adtam le! Ott helyben ismét megírattak velem egyet kézzel és ismét hosszas várakozás következett. Megint bementem személyesen érdeklődni és akkor leültettek azzal, hogy várjam meg az eredményt. Kaptam egy rövid tájékoztatást arról, hogy nem találtak rólam semmilyen adatot!
*
Ezek után el lehet képzelni, hogy meglepődtem, amikor 2002. március 21-i keltezéssel, ,,Az egyes fontos, valamint közbizalmi és közvéleményt formáló tisztségeket betöltő személyek ellenőrzésére létrehozott nevében, ,,Dr. Cseicsner Éva bíró a III. Bizottság soros elnöke, a sokadik számú III. sz. Bizottság" ügyiratban közli,hogy ellenőrizni fogja a tevékenységemet.
Az ellenőrzést úgy kérték, mint a ...Színes Iránytű Főszerkesztőjétől...
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=503936&aid=268641
Azt sem tudtam, hogy én lettem bejegyezve, mint főszerkesztő!
Honnan is tudhattam volna, amikor soha semmilyen kérdésemre nem kaptam sehonnan választ és engem soha semmiről nem tájékoztatott senki. Eredetileg, amikor bejegyeztettünk egy alapítványt a bíróságon, akkor én is aláírtam, mint az alapítvány egyik alapító tagja. Nem is értem, hogyan lettem én annak az alapítványi újságjának a "főszerkesztője"! ?
*
További képek itt láthatók: http://furaila.xfree.hu/268641
*
Visszatérve oknyomozásomhoz, végső elkeseredésemben írtam egy levelet az akkori adatvédelmi biztosnak, aki nagyon részletes válaszában felvázolta a törvényes lehetőségeimet. Ez alapján fordultam a bírósághoz.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=503974&aid=268641
(A borítékon a golyóstollal megjelölt X jelent valamit? Miért van minden fellelhető borítékon rajta ez a titokzatos X jel? Az F. nevére jövő egyetlen levél-borítékon sem volt soha rajta ez a jel...)
Ebben a válaszban látható, hogy az adatvédelmi biztos 2000. augusztus 8-án kelt levelemre válaszol... Nem én tehetek arról, hogy 1999 októberétől ennyi időbe került mire végre valaki érdemben szóba állt velem. Ezt is meg tudtam volna mutatni a bíróságon, ha érdekelt volna valakit.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=503975&aid=268641
A bírósági keresetet még szeptember 7-én megfogalmaztam (a levél második oldalán zölddel kiemelt szövegrész alapján) és az azt követő napokban elmentem a bíróság ügyfélszolgálati irodájába és benyújtottam a Bíróságra.
Kb. fél évet kellett várnom arra is, hogy egyáltalán kitűzzék az első tárgyalási időpontot. Erre kaptam azt a bizonyos ,,Idéző végzés"-t...
Egyenlőre, most még maradjunk Majtényinál, aki volt olyan alapos, hogy még azt is elmagyarázta, hogy a Bp. VIII. kerületi Anyakönyvi Hivatalban miért jártak el velem szemben olyan kíméletlenül, amikor előzőekben odamentem kutakodni...
*
Az volt életem egyik legmegrendítőbb hivatali ügyintézése.
Az történt, hogy 1997-ben - amint aznap is - átmentem anyát rendbe tenni, nekiszegeztem a nagy kérdést:.
- Emlékszel-e a megkeresztelésemre?
Vállrándítás volt a válasz. Elővettem a megkeresztelésemről szóló, 1997.08.28.-i keltezésű írást.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=268641&kid=570079&sort=
Fölolvastam neki - különös nyomatékkal a keresztszüleim nevét.
- Pusztai Ilona a te mostohatestvéred volt?
Erre is csak jobbra-balra ingatta a fejét, miközben egyre csak csúszott lefelé a fotelből.
- Kettler Győző, pedig később elvette feleségül. Mit szólsz ahhoz, hogy ők vannak a templomi anyakönyvbe beírva keresztszülőknek?
Ismét tovább csúszott a fotelből.
- Miért nem ismerhettem meg őket, ha egyszer a keresztszüleim? Miért nem tudhatok róluk semmit?
- Meghaltak! - Kiabálta sírva.
Ekkor már a hóna alá nyúltam, hogy visszahúzzam a fotelba. Attól féltem, hogy a térdére rogyva összetöri magát. Majd megszakadtam, mert olyan erővel feszült meg a teste. Olyan lett, mint egy kifeszített íj.
Közben, emelt hangon folytattam a megkezdett témát.
- Te vagy beírva anyámnak a templomi anyakönyvbe és semmit nem tudsz mondani, csakhogy ,,meghaltak"? Te még élsz. Elmondhatnád, hogy milyen kisbaba voltam!
- Aranyos. Fodros, kis ruhácskában ültél körösztanyád karján. - Nyöszörögte, sírósan.
Éreztem, hogy már megint a te megkereszteléséről mesél. Te április végén születtél és lehet, hogy már meleg, kora-nyári volt az idő. Mert az én megkeresztelésem huszonhárom napos koromban történt, március végén. Szinte, még újszülött voltam és - lévén március, fodros, kis ruhácskában sem ülhettem a keresztanyám karján.
- De, anyu! Az a kisbaba Gabi volt. Én, akkor még újszülött voltam, amikor megkereszteltek! Miért nem emlékszel rám? Miért nem tudsz kisbaba koromról semmit?
Sírva kérlelve, kissé emelt hangon beszéltem hozzá. Ekkor már alig tudtam türtőztetni magamat. Már nem is számítottam rá, hogy bármit is fog mondani, amikor a könyörgésem mégis megmozdított benne valamit.
- Nem én szültelek! Nagyot vétettem ellened!
- Tudom. Pontosabban: éreztem egész életemben. De, ha nem te, akkor ki?
- Mit akarsz még tudni, hiszen a föld alól is előkapartad?
Ezt már úgy kiabálta, jajveszékelve, hogy apa berontott a szobába. Anyát szépen átcipelte az ágyára. Miközben a sérve szemlátomást kitüremkedett a hasán. A fájdalomtól, pedig verejtékes lett a homloka, majd az egész arca.
- Ennek már soha nem lesz vége!
Kiabálta anya zokogva, miközben apa megpróbálta betakargatni.
Utána - nagy, férfi-kezét ökölbe szorítva a sérve fölött - kissé meggörnyedve, egy szó nélkül kiment a szobából.
Annyira megszántam a két, beteg öreget, hogy nem kérdeztem tőlük többé semmit.
Ezen a napon is még sokáig imádkoztam sírva, és csak hajnaltájban jött álom a szememre.
Előzőleg, hallottam a rádióban a zsidó-kárpótlásról szóló híreket. Arra gondoltam: ,,"lehet, hogy zsidó-menekült árva vagyok?".
Annyira vágytam tudni az igazat, hogy ebédet sem főztem aznap, hanem beutaztam abba a kerületi Anyakönyvi Hivatalba, ahol születtem.
Sokan voltak, ezért sorba kellett állni a pultnál. Sok, nálamnál idősebb érdeklődő állt előttem. Mindenki másolatot kért a megtalált adatokról... ,,Biztos, kellett a kárpótlási igényük benyújtásához." - gondoltam.
Végre, rám került a sor. Előadtam:
- Van egy gyerekkoromban, itt a VIII. kerületben kiállított anyakönyvi kivonat-
másolatom.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=504007&aid=268641
Ezzel élek, éltem mostanáig. Anyám - pontosabban: akit anyámnak hittem - tegnap közölte velem, hogy azért nem tud rólam mondani semmit, mert nem ő szült engem. Megkeresné nekem, az anyakönyvben az adataimat?
- Mikor született? Hogy hívják?
Miután válaszoltam a kérdésre, hamarosan megtalálta a keresett anyakönyvet és készségesen lapozgatni kezdte. Majd, amikor megtalálta az adataimat, egy gyakorlott mozdulattal megfordította, hogy elém tolja. Azonban, fél úton megállt a keze a levegőben, benne a nagy könyv és összecsapva becsukta.
- Nem mondhatok semmit! Csak bírósági végzés ellenében szolgáltathatok ki adatokat!
- Ha kérek egy új anyakönyvi kivonat másolatot, akkor minden adat benne lesz, ami az anyakönyvben van?
- Igen!
- Mennyibe kerül a másolat?
- Ezer forint.
Erre nem számítottam. Amiért már hosszú sor állt a hátam mögött, kiálltam. Elmentem ki, a körfolyosóra, hogy megnézzem mennyi pénz van a pénztárcámban.
Minden porcikámban remegtem.
Kiesett a kezemből a táska, miközben megpróbáltam kinyitni, mert kikapcsolódott a füle. Éreztem: taknyom-nyálam egybefolyik, annyira nem tudok uralkodni magamon. Nem is tudtam hirtelen, hogy előbb a táskám fülét csináljam-e meg, vagy egy zsebkendőt szedjek elő?
Annyira beszűkült a tudatom, hogy csak akkor fújtam ki az orromat és töröltem meg a szememet, amikor nem láttam a könnytől megszámolni a pénzt... Akkor meg, kiszóródott- szanaszét gurulva az apró...
Szóval, bajban voltam.
Azt hiszem elájulok, ha nem ölel át egy női kéz és nem ültet le oda, ahova ő ült előzőleg. Nem szólt egy szót sem, de éreztem: megért engem.
Az ölembe tettem a táskámat. Kerestem egy zsebkendőt és rendbe tettem az arcomat. Közben elfojtottam magamban a kitörni készülő zokogást.
Megnéztem a pénzemet is. Kilencszáz hatvan forint volt benne, az apróval együtt...
Reményvesztetten elsírtam magam.
Már nem is akartam azt a másolatot. Csak azt akartam, hogy vége legyen végre ennek a lelki gyötrelemnek!
- Mennyi hiányzik? - hallatszott a kérdés a közelemben. Fel sem néztem, úgy válaszoltam:
- Negyven forint.
És már nyújtotta is felém a női kéz a két darab húsz forintost.
Ekkor néztem először fel rá. Szép, ápolt, (festett?) barna hajú nő volt. Nálamnál csak pár évvel lehetett idősebb. Nagy, barna, szomorú tekintetű szemét soha nem fogom elfelejteni.
- Köszönöm szépen!
- Ugyan, nincs mit! Ez csak egy kis csepp a tengerben...
Befizettem a pénzt a pénztárban és a számlával újra sorba álltam a pultnál. Sorra kerülve, az ügyintéző elkérte a személyi igazolványomat és a számlát. Amikor ezeket megkapta és megnézte, elment szólni az egyik irodába, hogy váltsa le valaki.
Legnagyobb meglepetésemre nem onnan vette elő az anyakönyvet, ahonnan előzőleg, hanem elment érte egy irodai helyiségbe. Amint visszajött vele: kinyitotta, majd ismét megkérdezte:
- Mikor született és hol?
Miután válaszoltam a kérdésre, hozzátettem:
- Anyámat nem tudom, hogy hívják, mert nem az, aki a személyimbe be van írva.
- Várjon egy kicsit. - mondta, majd eltűnt az anyakönyvvel együtt egy folyósón,
ami abból az előtérből nyílt, ahol a tömeg várakozott.
Nagyon sokára jött vissza. Már elfogyott a sor is. Nem bírtam tovább állni. Leültem az egyik székre, ami a fal mellett volt már üresen.
Végre, visszajött. Nagyon ünnepélyes arccal átadta az új anyakönyvi kivonatomat és visszaadta a személyi igazolványomat is. Miután átvettem az okmányt, meg sem nézve, betettem a táskámba. Ugyanúgy, mint a templomban a megkeresztelésemről szóló dokumentumot. Majd, hátat fordítva az ügyintézőnek, elindultam a kijárat felé.
- Az apja neve Gábor, ugye? - szólt utánam köszönés helyett
- Igen - válaszoltam bizonytalanul, mert
én abban sem voltam soha biztos, hogy ő az apám?
,,Otthon" lerogytam egy székre és elővettem az új anyakönyvi kivonatomat.
,,Anyja neve: Bálint Zsófia, apja neve: Bóna Gábor."
- ,,Istenem! Milyen gonosz tréfát űzött velem az az ember, aki rávett arra, hogy csináltassak egy újat, mert abban ,,minden" benne lesz! Erre költöttem ezer forintot?! Most megint mehetek F.-hoz pénzt kunyerálni...!" -
gondoltam magamban, miközben előtörő búvópatakként eleredt a könnyem.
-.-.-
Ezt a történetet alaposan lerövidítve az adatvédelmi biztosnak is leírtam és azért tért ki a válaszában arra, hogy az ,,anyakönyvi hivatalnok a törvényt betartva járt el".
Nem volt mit tenni, megírtam azt a bizonyos keresetet, melyben hivatkoztam Dr. Majtényi László adatvédelmi biztos által adott tanácsokra. Melyszerint:
,,az 1952. évi IV. törvény 44. § (1) bekezdése alapján, hivatkozva az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében megfogalmazott emberi méltósághoz való jogra, amit az Alkotmánybíróság 8/1990. (IV.23) AB határozatában, a III. indoklásban kifejti, hogy az: az általános személyiségi jog gyakorlására, az egyén autonómiájának védelmére szolgál, és részét képezi az önazonossághoz és önrendelkezéshez való jog is, mely szerint jogom van a vérségi származás megismeréséhez."
Szövegszerkesztőn megszerkesztettem, kinyomtattam és elvittem a lakóhelyem szerinti illetékes bíróság ügyfélszolgálati irodájába, hogy benyújtsam, mint ,,keresetet". Csakhogy, amiért nem kézzel írtam, kellett volna hozzá két tanú, akivel bizonyíthattam volna: mindent én írtam... Ott, azon nyomban lemásoltam az egészet egy golyóstollal és úgy adtam be. Papír szerinti szüleimet, mint alpereseket kellett megnevezni. Nehéz szívvel tettem, de éreztem, hogy meg kell tennem ahhoz, hogy megtudjam végre az igazat!.
Hosszasan vártam, hogyan is fog majd dönteni a bíróság.
Fél év múlva: júliusban megérkezett az ,,IDÉZŐ VÉGZÉS", melyben kitűzték az első tárgyalás időpontját 2001. október 19-re.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=503976&aid=268641
Ebből az Idéző végzésből megtudtam, hogy kit jelölt ki a bíróság az ,,alperesek" képviseletére bírósági ügygondnoknak.
Nagyon szerettem volna személyesen is találkozni vele. Szerettem volna végre valakivel őszintén beszélni, de nem lehetett.
Féltem mindentől, de legfőképpen a hajléktalanságtól... Nekem még most is nagyon fáj, hogy én csak egy útszéli- ,,vad-árvácska" vagyok, akinek se apja, se anyja, se otthona, se hazája.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=221609&kid=131247&sort=
Mert ma már tudom, hogy otthon igazán csak abban az országban érezheti magát az ember, ha van benne legalább egyetlen-egy ember, akinek otthon lehet a szívében-lelkében.
Amiért nekem nincs ilyen, mert soha nem is lehetett, mert azonnal erőszakkal elszakítottak tőle, ezért én valójában (ott)hontalan vagyok.
Ilyenkor szokták nekem azt mondani, hogy, csak te tehetsz róla!".
Erre mit is mondhatnék röviden? Nem tudom rá a választ. Csak a tényeket sorolhatom, hogy mi mindent TETTEM, azért, hogy engem is szeressenek és én is szerethessek legalább olyan ,,szabadon", mint ahogy bárki más ezen a világon!
*
(Folyt. köv.)
*
Bóna Mária Ilona
*
*
*
12. LEVÉL-RÉSZLET BG- (Bóna Gabriella) -től, melyre az előző válaszokat írtam:
,,Sajnálom, hogy nem váltál meg a családom vezeték nevétől, pedig a törvény lehetővé teszi, hogy felvegyél egy hozzád illő vezetéknevet, ha annyira szégyelled.
Felszólítalak, fejezd be a családom meghurcolását, mocskolását, semmi közöd hozzánk!
Te számunkra egy idegen vagy, ne foglalkozz velünk, mi nagyon jól elvagyunk nélküled.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
