Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Helen Bereg
  2017-02-01 13:18:59, szerda
 
  Helen Bereg

Könyörgés...

Tarts szorosan átölelve!
Mámorral, önfeledten,
Szeretettel ölelj át.
Ágyunk legyen nászi ágy.
Ölelj! Kérlek ölelj hát!

Csókolj hévvel reggel, este,
Mámorral, önfeledten,
Tarts szorosan átölelve.
Lelkünk napsugár.
Csókolj kedves! Csókolj már!

Fond körül a testem
Meleg öleléssel.
Szeress! Mert karod tán
Utoljára ölel át.
Szeress, csókolj, ölelj hát!
 
 
0 komment , kategória:  Helen Bereg  
Szent-Gály Kata
  2017-02-01 12:42:00, szerda
 
  Szent-Gály Kata

Pár év múlva

Van bennünk valami, ami ki nem tárul
soha, de soha.
Olyan, mint a régi, rég halott királyok
mohos csarnoka.
Mi vagyunk az őrök, kezünkben a kulccsal,
s halálig híven
vigyázzuk: ne lássa temető-kriptánkat
soha idegen.
Amikor meghalunk: felpattan az ajtó,
jegyzetek, levél
maradnak utánunk, s egy kis ideig még
susog is a szél,
azután csöndesül, rozsdás lesz a zár is,
és zárva marad.
Kit is érdekelne, hogy mit álmodoztunk
más csillag alatt?



 
 
0 komment , kategória:  Szent-Gály Kata  
Garai Katalin
  2017-02-01 11:42:11, szerda
 
  Garai Katalin

Idő

Idő, idő, könyörgök néked,
ne vedd el tőlem e néhány szép emléket,
ne mosd el őket, mint eső a port,
ne tűnjenek el a végtelenbe,
hadd szorítsam őket a két kezembe.

Idő, idő, könyörgök néked,
a gyönyörű órák, az édes percek,
testünk mint két csepp a végtelenben,
egyek lettünk a hold fényében,
boldogok vagyunk, s szállunk a fénnyel.

Az az édes perc, melyben együtt lehettünk,
had maradjon az a perc szent nekünk,
ne tegyél semmit nyomtalanná,
szomorú szívemet boldogtalanná,
vérző szívemre írt te hozzál,
édes perceiddel vigasztaljál.

Idő, idő, könyörgök néked,
ne engedd, hogy csókjainkat
úgy említsük, mint a múltat,
ne hulljon érte szívem vére,
s ne gondoljak két szemére.

Idő, idő, könyörgök néked...

Engedd, hogy gondoljak a vágyra,
a csókra, az ölelésre,
imádkoztam földhöz és az éghez,
a vigaszt adó szép reményhez,
mindez a múltba ne vesszen,
hogy mindent az idő eltemessen.

Idő, idő, könyörgök néked,
nekem ő az áldott szerelem,
jó lenne hallani szíve dobbanását,
látni a vágytól égő arcát,
de jó lenne, ha mindezt visszaadnád.

Ne engedd, hogy bármi eltakarja mosolyát,
ne hagyd, hogy kialudjon a gyertyaláng,
ne engedd közé és közém a feledés fátylát,
úgy hagyd itt őt nálam, mint életem lángját
idő, idő, könyörgök néked...

Idő, idő, könyörgök néked,
ne vedd el tőlem e szép emléket,
vidítsd fel szívemet, ne hagyj feledni,
jobb néha nevetni, mint mindig sírni,
engedd Őt nékem örökké szeretni.

Ajánlom örök szerelmem jeléűl neked Kedvesem...
 
 
0 komment , kategória:  Garai Katalin  
Bella István
  2017-02-01 11:35:53, szerda
 
  Bella István:

Szebbnek szültél

Együtt születhetett szívem
szíveddel, ezért vagy ilyen,

mint én, mert ugyanaz a fa
ágán sarjadtunk valaha.

Ugyanaz, ugyanaz a vér
vert arcodért, vert arcomért.

Ugyanaz, ugyanaz a tej
delelt melleden, mellemen,

s az a kéz, ugyanaz a jobb
etetett meg és mosdatott.

Hát milyen álnokság, mi volt,
mi tőled így elpusztított?!

Mit vétett, mit vétkezhetett
szívem, hogy így száműzetett

tőled, hogy csak találgatom,
ki vagy, honnan vagy rokonom.

A hang, a hangod ismerős,
itt volt a torkomban előbb,

s ahogy beszélsz, a haj, a szem
- jaj istenem, jaj istenem,

testvér, csak testvér szólhat így,
ha tükrével találkozik.

S ahogy lépteid hallani,
bennem lépdel így valaki.

De rád néz és fölujjong kezem:
Te vagy kezem! Te vagy kezem!

Rád néz és fölujjong a szám:
Arcod hazám. Szemed hazám,

és minden szerv: külön-külön
beszél, beszél: öröm, üröm,

fagy, kín, elkezd kiáltani:
Magad magamnak vallani.

Hallgasd csak, milyen hangzavar:
gyöngyzörej, jéghang, csodajajj,

hajnal bánata, születés,
gyöngyvirág-verítékezés.

És mind szólal, és mind beszél,
a sírás, a csukló nevetés.

Tenned kéne már valamit,
el kéne halkulni kicsit,

halkulni, arcvonásnyira,
csupán csak dobbanásnyira,

csak te halld, csak te értheted:
éltem és csak most éledek.

Hát szólj rám: ne mondja ki szám:
Szebbnek szültél, mint az anyám!
 
 
0 komment , kategória:  Bella István  
Cruo e Souza
  2017-02-01 11:33:38, szerda
 
  Cruz e Souza

Lelkek börtöne

Jaj, minden lélek egy börtönben sorvad,
A sötétségben rács mögött zokog
S ablakán túl a mindenség lobog,
Tengerek, éjek, csillagok és holdak.

Mert semmi sem közömbös a fogolynak,
Mit el nem ér, az mind vonzó titok.
Ő rab, de álma felszáll s ott suhog,
Hol a tiszta Tér hullámai folynak.

Ó elnémított, foglyul ejtett árva
Lelkek, kiket a bánat tart bezárva
A magány súlyos lakatja alatt,

Ti nem tudjátok, hol az égi kulcsár,
Csak várjatok, csikorog-e a kulcs már,
Mely megnyitja a titkos kapukat.

Rónai Pál fordítása
...
 
 
0 komment , kategória:  Cruz e Souza  
Helen Bereg
  2017-02-01 07:11:15, szerda
 
  Helen Bereg

Ablak

Állok kint.
Elválaszt a benttől
egy vékony
átlátszó sík.
Nézem,
mily jó lenne,
érezni bent melegét.
Magamhoz ölelni,
hozzásimulni,
hagyni átjárjon.
Nem
kint
állni
rezzenetlen
szemmel
befele
bámulva!
A hideg
még hidegebb
a tudattól,
csak egy üveg választ el
attól,
mire vágyom.
Egy
erőteljes
lépés
széttörni
apró
szilánkokon át
belépni!
Ott lüktet kezemben,
összeszorított öklömben
a suhintás ereje:
odavágni,
széttörni,
apró szilánkokon át
belépni.
Állok kint.
Kezem lóg a semmibe.
Erőtlen, gyáva alak,
fagyj meg ott kint magad!
Ablak.
Kettőnk között csillog.
Te bent, én kint.
Légy te erős és suhints!
Törd szét!
Apró szilánkokon át
lépj ki,
hozd magaddal
a meleget
hozzám.
 
 
0 komment , kategória:  Helen Bereg  
Berzsenyi Dániel
  2017-02-01 07:09:05, szerda
 
  Berzsenyi Dániel

A szerelem

Mi a földi élet s minden ragyogványa
Nélküled, oh boldog Szerelem érzése?
Tenger, melyet ezer szélvész mérge hánya,
Melynek meg nem szűnik háborgó küzdése.

India kincsével légyen tömve tárod,
S Caesar dicsősége ragyogjon fejeden:
Mit ér? vágyásidnak végét nem találod,
S nem lel szíved tárgyat, hol megelégedjen.

De te, édes érzés, egek szent magzatja!
Az emberi lelket bétöltöd egészen,
Bájodnak ereje az égbe ragadja:
S a halandó porból egy félisten lészen.

Te a szerencsének játékát neveted,
Mert hatalma néked semmit nem ád s nem árt;
A nagyság álképét mint bábot elveted,
S nem szab semmi földi erő néked határt.

Mosolyogva rohansz te habnak és lángnak:
Meg nem rémít ég, föld reád rohanása.
Te a bús koporsót menyasszonyi ágynak
Nézed, s elenyészik rettenetes váza.

Te a szegénységnek mohos kalyibáját
Márványpalotává tudod változtatni,
S mezei gyümölccsel rakott asztalkáját
A mennyei nektárillatban usztatni.

Tegyen mást boldoggá a sors csalfa kénye:
Nékem te légy dajkám s ápolóm, Szerelem!
Zöld myrtuskoszorúd pályám szép reménye,
S könnyel ázott kendőd légyen szemfödelem.

 
 
0 komment , kategória:  Berzsenyi Dániel  
Pásztor Piroska
  2017-02-01 07:06:03, szerda
 
  Pásztor Piroska

Visszajövök

Ha véget ér a földi lét,
és mennem kell, szólít a hang,
nem harcolok, követem én,
nem félek, nincs bennem harag.

Ha sötét lesz és túl hideg,
visszajövök ide néhanap,
nem látjátok, ki ténfereg,
lélek leszek csak, nem anyag.

Ellebegek és megnézem,
tavamnak hogy fénylik vize,
elmerengve idézem fel,
milyen volt az élet íze.

Régi fűzfa hűs rejtekén
megbújik még egy kedves pad,
dús lombok közt a kósza szél,
enyhet ugyan most kinek ad?

Észrevétlen újra látom
gyermekem és kis unokám,
szeretettel simogatom
göndör fürtű szőke haját.

És bizton, hogy ők boldogok,
szépen élik a napjaik,
már nem bánom, hogy nem vagyok
húsvér ember, ki könnyezik.
 
 
0 komment , kategória:  Pásztor Piroska  
Szigeti György
  2017-02-01 07:03:47, szerda
 
 
Szigeti György

Téged szeretlek

Téged szeretlek ujjongva, nagyon.
Ha egyszer mégis rávisz a lélek,
s hálátlanul szerelmet cserélek,
elcsendesülhet örökre dalom.

S dal nélkül én nem tudok már élni,
hát lemondani rólad nem lehet.
Hiába élek át még tíz telet,
ki lesz, aki ezt majd mind megérti?

A tűzben égő lelkem sikolyát
meghallani úgyse fogja senki,
a halál is épp, hogy meglebbenti
az életem, és kidőlnek a fák.

Azért szeretlek, mert a föld forog,
elkülönít napokat, éveket,
időt teremt, hogy élhessek neked,
mint a hunyorgó, halvány csillagok.
 
 
0 komment , kategória:  Szigeti György  
imre Flóra
  2017-02-01 07:02:10, szerda
 
 
Imre Flóra:

Lassan megöregszik..

Az ember lassan megöregszik,
A jövőnél már fontosabb a múlt.
Nem jön felénk, ami előttünk fekszik,
Csak könyörtelen elmarad az út.

Ha sötét is, nem félünk a jövőtől.
Nem is sötét, üres. A szerelem
Többé már nem követelőző,
Gyöngéd csupán. Fut velünk a jelen.

Vagyunk, nézünk, de minket nem lát senki.
A szerelem is néz csak, nem remél.
Az úton egyedül kell végigmenni.
Visszahúzódik minden, ami él.

A szerelem komor, kék mélyút.
Nem lángol már. De fájni még tud.
 
 
0 komment , kategória:  Imre Flóra  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2017.01 2017. Február 2017.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 12 db bejegyzés
e hónap: 303 db bejegyzés
e év: 1137 db bejegyzés
Összes: 4272 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 621
  • e Hét: 8015
  • e Hónap: 46417
  • e Év: 167153
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.