Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Pásztor Piroska
  2017-02-11 20:41:09, szombat
 
  Pásztor Piroska

Aki szeret

Aki szeret, rám talál
tudni fogja, hol vagyok.

Eljöhet még
pár jobb év,
s az is lehet,
nyugton alhatok.
Senki tárgya
többé nem leszek.
Bábu,
mit megunva félredob.
Csalódni csak az
csalódhat bennem,
ki valómban látni
sosem fog.

Aki szeret, rám talál,
tudni fogja, hol vagyok.
 
 
0 komment , kategória:  Pásztor Piroska  
Szuhanics Albert
  2017-02-11 14:33:53, szombat
 
 
Szuhanics Albert

Hangtalan szenvedéllyel

Tenyeredbe simul a csönd,
téged hangok nélkül köszönt,
bársony szárnya szellőt libbent,
béke ajka mosolyt hint bent.

Déltengerek víztükrére
vásznat feszít égre nézve,
nem zizzen a pálma ága,
csókot hint hold lábnyomára.

Az én csendem a te csended,
belső hangod szólni enged,
meghallod -e álombárkán,
ringatózva csillag-árván?

Mint északnak sarki fénye,
táncra perdülsz fényzenére,
varázslatos a te táncod,
hűs lépteid lepkeálmok.

A te csended, a mi csendünk,
évek szállanak felettünk,
s én hangtalan szenvedéllyel
átölellek minden éjjel...
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert  
Kormányos Sándor
  2017-02-11 11:24:13, szombat
 
  Kormányos Sándor

Mozdulat

Téged kér a mozdulat
mely szégyenlős lett bennem,
fogd ügyetlen két kezem:
Simíts magadra engem...
 
 
0 komment , kategória:  Kormányos Sándor  
Móricz Eszter
  2017-02-11 11:21:33, szombat
 
  Móricz Eszter

Oszd meg velem

Oszd meg velem
a csöndet,
a nyugalmat,
nézz szemembe
és hallgasd
velem a percet.
Hallgasd, ahogy
muzsikál a szél,
ahogy sír a nyár,
ha elköszön,
és jön az ősz.

És nézd ahogy
remegve elfut a
nap, lombokra
száll az alkonyat
 
 
0 komment , kategória:  Móricz Eszter  
Raffai Sarolta
  2017-02-11 11:13:30, szombat
 
  Raffai Sarolta

Fénylő csöndben

Mindent elmondunk volna már?
Egymást kutatni szavunk nincsen,
hang, hogy magához menekítsen -
nézlek. Hallgat a szád, s a szám.

Számolgatsz kurta éveket.
Voltál barátom, ellenségem.
Szivárványhíd támad az égen
bámulni tündöklésedet -

bámulni tündöklésemet
szívben, szavakban, kézmelegben.
A csoda-híd fent rezzenetlen -
s a csönd itt egyre fényesebb
 
 
0 komment , kategória:  Raffai Sarolta  
Tornay András
  2017-02-11 11:11:35, szombat
 
 
Tornay András

Tudom, hogy mindig velem vagy

A legnagyobb titkod, hogy
rejtőzködsz, s mégis itt vagy
tüzed lángol, s mégsem ég el soha
kezeid csillagokat óvnak pusztuló zuhanástól
csonkaságod megmutatva hívsz teljességedbe
néma minden hangszer, s
mégis szimfóniák születnek színeidből

A hajnal hallgatagságában
Az éjszaka nyugalmában
A múlt idő hibáiban
A jövendő álmaiban
A völgyben, a kanyarban
A földben, a magasban
Közelben és távolban
Könnyben és mosolyban
Tudom, hogy mindig velem vagy.
 
 
0 komment , kategória:  Tornai András  
Fövényi Sándor
  2017-02-11 11:09:35, szombat
 
  Fövényi Sándor

Esténként

Este, mikor itthon minden fény elül
A magányom titkon hozzád menekül.
Oson.
Tudja, hogy lopni megy,
nesztelenül.
Nem csap zajt.
Nem akar bajt,
Csak szerelmet, esztelenül.

Később, mikor visszatér hozzám,
tépve, elesve:
Mi újra összebújunk, tovább keresve.
 
 
0 komment , kategória:  Fövényi Sándor  
Lakatos István
  2017-02-11 11:08:05, szombat
 
  Lakatos István

Kék pille

A nyári égbolt fölénk feszülő
kék ejtőernyője alatt
- sugarai kötélzetén -
mozdulatlanul függ a nap.

A küszöbünkön őrt fekvő kutya
nedves orrát fölemeli.
A lég esőgyöngyözte fák
illatával teli.

Kék minden. Kék a pille a padon,
kékek a dáliák.
A gyepre kék árny árja csap:
ibolyakék tengervilág.

Ősz jelenléte még nem látható.
Lobog a körtefa.
Ezt vártam, ezt a júliust -
asztalomon sötét tea.

Így volt akkor is... Állt némán a nap
a kéklő kert felett.
Hány éve múlt! És minden év
azóta is veled.

Lüktetések megkövülései,
mozdulatlan fényzuhatag!
Arcom fölé dermedt az ég,
hallok elsüllyedt szavakat.

A nyári égen ugyanaz a nap
tündöklik rezzenetlenül.
Örök jelenidőben a padon
ugyanaz a kék lepke ül.

Egyetlen ágon egyetlen levél,
egyetlen szín se változott.
Elvirulni a dália
azóta sem tudott.

Mert van virág, amely egyszer nyitott,
mégis örökre nyit;
édesség, mely mindig édes marad,
akárhogy mérgezik.

S minden, mi egyszer szép bírt lenni csak
- lényeg, látszat - örökre szép.
A történet írja tovább
saját történetét.

S minden, ami tündöklött valaha,
valamiben továbbragyog;
őrzik a felhők fényei, rigók
énekei s a nappalok - - -

Néma rigó ül a napon, felé
kék kígyó kúszik nesztelen.
Arcnélküli belső dalok
sziszegnek szívemen.
 
 
0 komment , kategória:  Lakatos István  
Barabás Szilvia
  2017-02-11 11:05:08, szombat
 
  Barabás Szilvia

Széllel üzensz

Lampion füzérek fényében
imbolyog a magányos kikötő.
Alkonyat festi újra az eget.
Tegnap mélyvörös volt, ma aranysárga.
A szirten állok, magasan a város felett.
Felkap a szél, és tovalebbent.
Beleszédülök a sirályok röptébe.
Messze fehér vitorlák közelednek.
Déltengerek mézédes borait hozzák,
és hordókba zárt vad méheket.
Hajnalban a part menti fákra
színes madarak ülnek,
dalukkal ébresztik a várost,
és a házmesterek járdáikat
illatos vízzel mossák le.
Új harang készül a tiszteletedre.
Ágyúból öntött, rézszagú, nemes.
Hangja mély, úgy messzire hangzik.
Nevedet zengi majd, mikor megérkezel.
 
 
0 komment , kategória:  Barabás Szilvia  
Kovács László
  2017-02-11 11:02:14, szombat
 
  Kovács László

Kemény és lágy

Lehet a szavakkal játszani,
tudnak szépen dalt zengeni.
Zengik a teliholdat. Mily szép!
Aztán szétnéznek idelent,
rájönnek, ez bizony álomkép.
Nincstelenség és szegénység.
Munkást, ki kergeti az álmot,
keresi azt, hogy jobb legyen.
Az álom szép, ki munkából él,
az itt lent mindig csak remél.
Az ásót diplomával nyomja,
megmarad bizony a nyoma.
Megmarad szívében és kezén,
kérdi ezért tanultam én?
Kinek otthona sincs, mit is mond.
Nincs gond. Így fűteni sem kell.
Kérdés, nem lesz megfagyva reggel?
Gondolkoztál-e már Ember?
Szépen ragyognak a csillagok,
Hold kíséri, egy az útjuk.
Milyen szép e kép, csak egy a baj,
e kép alatt nincstelenek
élik kegyetlen rideg sorsuk.
Kemény, de jobb ha kimondjuk.
Erről is írni kellene társ,
hiszen fegyvered a tollad,
karcoljon ott ahol kellene,
ott ahol kemény nyomot hagy!
Vagy dicsőség legyen a tegnap?
Akkor csak jót és szépet hagyj!
Szeretni fog érte a holnap...
 
 
0 komment , kategória:  Kovács László  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.01 2017. Február 2017.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 8 db bejegyzés
e hónap: 303 db bejegyzés
e év: 841 db bejegyzés
Összes: 3976 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 982
  • e Hét: 982
  • e Hónap: 45085
  • e Év: 109429
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.