A Nő és a Férfi,Horváth-Varga Sándor, - menusgabor Blogja - Ábrányi Emil,Adamis Anna,Ady Endre,Ágai Ágnes ,Agytorna,Albert Einstein,Albert Einstein,Alföldi Géza ,Alhana,Ambrus Magdolna,Andók Veronika (,Andróczky Lászlóné ,Antoine de Saint-Exupery,Anyák napja - gyermeknap,Áprily Lajos,Arany János,Arany Viktor,Arany-Tóth Katalin ,Aranyosi Ervin,Artai Zsuzsanna,Árvai Attila & Emil,Átyim Lászlóné ,B. B. Nala,B. Huszta Irén,B. Radó Lili,Babits Mihály,Bagi Tibor,Bajza József ,Baktai Faragó Aranka ,Balassi Bálint,Balázs Béla,Balázs Sándor Turza /B.A.S.A.,Bálintffy Etelka,,

Továbbiak »

Belépés

			menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac /			Menus Gábor 1940.08.11 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom

Blogom,

Képtáram

Képtáram,

Videótáram

Videótáram,

Ismerőseim

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Fecsegj

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 2

A Nő és a Férfi

2017-02-15 21:32:31, szerda

	A NŐ és A FÉRFI Mire vágynak a nők? és Mire vágynak a férfiak? Mire vágynak a nők? A nők férfiakra vágynak Mire vágynak a nők? és Mire vágynak a férfiak? A nők azt szeretnék, ha kényeztetnék, babusgatnák őket a kapcsolatukban, mert ha nem ez történik, akkor elfásulnak, és úgy érzik, túl sokat nyújtanak a párjuknak. Úgy érzik, hogy csak adnak és adnak, míg egyszer csak már nem lesz mit adniuk. Ha azt érzik a nők, hogy törődnek velük és tisztelik, szeretik őket, egyre jobban kivirulnak és minden eddiginél többet és szívesebben tudnak adni önmagukból. Amikor egy nő beleszeret egy férfiba, akkor azt reméli, hogy erős, gondoskodó társra lelt. Ha egy nő hosszabb ideig csak ad, de nem kap viszonzásul törődést, szeretgetést, akkor magányossá válik. Megéli az elszigeteltséget. A legtöbb férfi alig érti, hogy milyen fontos a nő számára, hogy érezze a társa támogatását. A férfiak néha jól látják, hogy a nő egyedül is megbirkózik a feladattal, ezért nem támogatják. Hiszen a férfiak úgy működnek, hogy ha egyedül is meg tudnak oldani egy problémát, akkor nem beszélnek róla senkivel. Ezért nyugodtan hallgatnak, amikor látják, hogy a nő képes megbirkózni a feladataival. A nő viszont - bár az eszével tudja, hogy megoldja a problémáit, de az érzései mégis igénylik a figyelmet, kényeztetést, a szeretet megnyilvánulását. Amikor egy nő zaklatott, kimerült vagy kétségbeesett, akkor fokozottabban vágyik arra, hogy érezze, nincs egyedül. Vágyik a férfi közelségére, a bensőségesség érzésére, egy kis beszélgetésre. Ilyenkor a legfontosabb bizonyítéka a szerelemnek, ha a férfi meghallgatja. Ha ugyanis a nő megoszthatja valakivel az érzéseit, akkor megerősödik abban a hitében, hogy érdemes a szeretetre. Már nem kételkedik, és eltűnik a bizalmatlansága. Segítünk Neked Szeretnéd megosztani valakivel gondjaidat? Tanácsot is szeretnél kapni? Szakértőnk készséggel válaszol, ha aktuális családi problémáiddal, kapcsolataiddal, lelki gondjaiddal keresed fel őt. Sok férfitől hallottam már azt a mondatot: minek mondjam minden nap, hogy szeretem, mikor úgyis tudja. Ha nem szeretném, nem élnék vele. Ez óriási tévedés. A nők minden nap igénylik a szeretet megnyilvánulását. Ha sokáig nem kapnak ,,bizonyítékot" a szeretetről, akkor elbizonytalanodnak, úgy érzik, nem érdemlik meg a szeretetet, és gyakran megfogalmazzák, hogy ,,őket talán nem is lehet szeretni". Ez természetesen szélsőséges viselkedésmód, de a nők hajlamosak a szélsőségekre, amikor a szerelemről van szó. Munkám során azt tapasztalom, hogy a legtöbb nő belefáradt abba, hogy mindig csak adjon. Időt szeretne arra, hogy magával foglalkozzon, hogy felfedezze önmagát. Vágyik valakire, akiről nem kell gondoskodnia, aki érzelmi támaszt nyújt neki. Mikor egy nő rájön, hogy túl sokat adott, általában a férfit hibáztatja mindkettőjük boldogtalanságáért. Igazságtalannak érzi, hogy ő lényegesen többet adott, mint amennyit kapott a kapcsolatban. Bár a legtöbb esetben igaz, hogy nem kapta meg azt a figyelmet, törődést és szeretetet, amit megérdemelt volna, mégsem szabad a társát hibáztatni ezért. Be kell látnia, hogy ő is felelős azért, hogy így alakult. Túl sokáig tűrte azt, ami kellemetlen volt a számára, nem húzta meg időben a határokat. Az egyik nagyon fontos tudás egy nő számára, hogy felismerje azt a határt, amelyen túl már nem adhat a párjának anélkül, hogy ő maga ne károsodna. Ha felismeri ezt a határt, nem válik mártírrá, aki bűnbakot keres elrontott életéért, hanem felelősséget vállaló emberként kicsit visszavonul, kevesebbet ad. Megszabja a határait. Lássunk erre egy példát. Harmincas éveinek közepén járó, csinos, ápolt, intelligens hölgy keresett fel, nevezzük Áginak. Elmondta, hogy 7 évvel ezelőtt ,,szerződést kötöttek" a férjével, hogy a férj a munkája mellett főiskolát fog végezni. 3 gyermekük van, és a megállapodás úgy szólt, hogy ő otthon marad főállású anyaként, hogy a család semmiben ne szenvedjen hiányt, amíg az apuka tanul. Az otthonuk legyen a béke és a nyugalom szigete, az anya fogja biztosítani ehhez az érzelmi hátteret. Ettől kezdve a család nem járt kirándulni, fokozatosan elmaradtak a közös programok, a férj eredményesen tanult, a család csendesen alkalmazkodott. A családfő egy idő után elvárta a teljes csendet és a tökéletes kiszolgálást. Vizsgaidőszakban inkább elment otthonról egy rokonhoz, ahol lábujjhegyen közlekedtek, hogy teljes figyelmével tanulhasson. A feleség egyre alkalmatlanabbnak érezte magát, hiszen még a csendet sem tudta biztosítani élete párjának. Négy év múlva meglett a diploma. A feleség és a gyermekek várták, hogy a család ismét együtt legyen, közös programokat szervezzenek, élhessék azt az életet, amelyet négy éven át nélkülöztek. A férjet előléptették. A következő évben azért nem maradt ideje a családra, mert az új feladat lekötötte a figyelmét. Aztán jött az igény: most egyetemet szeretne végezni. Újra indult a tanulás, a feszültség és a távolság egyre nőtt a házaspár között. A gyermekek kapcsolata az édesapjukkal a minimálisra csökkent. Ez a folyamat 7 éve tart. Ági lassan feladta az összes álmát a szép családi életről. Próbálkozott 4 órás munkával, de a férje lebeszélte, ez az életforma nem szolgálja a család érdekeit. A férj hiába ígérte, hogy még két év, és az életük egy kánaán lesz, Ági úgy érezte, késő lesz. A gyermekek addigra megnőnek, és nem volt részük családi kirándulásokban, nyaralásokban, közös játékokban, ünnepekben. Ági a betegséget választotta, hogy felhívja magára a figyelmet. ,,Pánikbeteg" lett, és rosszulléteivel követelte ki , hogy a férje legalább néha rá figyeljen. A férj azonban csak egyre türelmetlenebb lett, Ági betegsége nem hatotta meg. Közös munkánk során megtanultuk meghúzni a határokat. Ági megtanulta, hogy az igényeit a megfelelő módon kifejezze. Egy alkalommal kérte a férjét, hogy hét végén menjenek el kirándulni. A férj azt válaszolta, tanulnia kell, nemsokára kezdődik a vizsgaidőszak. Ági akkor elmondta a ,,varázsmondatot": - Nagyon sajnálom, hogy nem tudsz velünk jönni, de mi a gyermekekkel reggel 8-kor indulunk. A férj megpróbálta lebeszélni, de Ági hajthatatlan maradt. Bár tele volt kétségekkel, félt a rosszulléttől, a férje haragjától, de felszabadult, boldog napot töltöttek el a gyermekeivel együtt. Ági belátta, hogy a férje folyamatosan megsértette az ő határait, tiszteletlenül viselkedett vele, kiabált, morgott, visszautasította a kéréseit, és nevetségesnek minősítette az érzéseit. Igaz, hogy ő meg ott hibázott, hogy nem jelölte ki előre ezeket a határokat, és csak sajnálgatta magát. Ági azóta megtanulta, hogy hol húzza meg a határait. A pánikrohamai egyre ritkábbak. Megtanulta a felelősségvállalást a saját döntéseiért, egyre több önálló döntést hoz, és ezzel kivívta a férje tiszteletét, és megbecsülését. Mire vágynak a férfiak? A férfiak nőkre vágynak A férfiak azt szeretnék, ha folyamatosan érezhetnék, hogy szükség van rájuk. Ha azt tapasztalják, hogy a társuk bízik bennük, és méltányolja az igyekezetüket amely arra irányul, hogy a párjuk kívánságait teljesítsék, egyre erősebbek lesznek, és többet tudnak a másiknak nyújtani. A férfiakat úgy lehet ösztönözni, ha elismerik az erőfeszítéseiket. A férfiak megoldásokat akarnak. Azért akarnak megoldásokat, mert ezzel bizonyítani tudják a hozzáértésüket. Ha egy nő nem fogadja el a férfi megoldási javaslatát, akkor a férfi úgy érzi, megkérdőjelezték a hozzáértését, nem tisztelik eléggé. Ezért tovább már nem is foglalkozik a nő problémájával. A férfiak, ha zaklatottak, akkor egyedül akarnak lenni. Visszavonulnak, magukba fordulnak, és a gondjaik megoldására koncentrálnak. A problémákat osztályozzák súlyosságuk és sürgősségük szerint. A megoldás sorrendje: először a legsúlyosabb vagy legsürgősebb problémával foglalkoznak. A férfiak nyerni akarnak, mégpedig nem csak simán nyerni, hanem azt is akarják, hogy a másik veszítsen. Nézzük például a teniszt. Ha egy férfi meccset játszik, nem elegendő, hogy csak úgy nyerjen. Az ügyességét, rátermettségét, a jobb felkészültségét bravúros labdapörgetéssel, cseles ütésekkel igyekszik bizonyítani. Legalább annyira élvezi azt, hogy a társa veszít, mint a saját nyereségét. Akkor teljes a győzelem érzése, ha fölényes győzelemnek lehet elkönyvelni. Ha egy férfira nagy nyomás nehezedik, akkor feledékenyebb, megbízhatatlanabb, elérhetetlenebb lesz a társa számára. Kapcsolataiból távolodik. Ha ilyenkor próbálunk beszélgetni vele, úgy tűnik, mintha alig lenne jelen. Természetesen azért nem figyel ránk, mert a problémáján rágódik, megoldást keres. Érdemes ilyenkor békén hagyni, és kivárni, míg megoldja a problémát, mert utána megújult érdeklődéssel és nagyobb törődéssel fordul majd a társa felé. Mi történik akkor, ha a férfi nem találja meg rövid idő alatt a megoldást a problémájára? Ilyenkor keres kisebb célokat, amelyeket megvalósíthat. Például újságot olvas, tévét néz, autót vezet, de egy biztos: nem beszélget az őt nyomasztó gondokról. Kicsit felejtenie kell, hogy a kikapcsolódás után újult erővel dolgozzon a problémája megoldásán. Óriási hibát követ el az a nő, aki ilyenkor szóra akarja bírni a férfit. Visszautasítás, ideges szóváltás lesz a vége, és mindkettőjükben a meg nem értettség érzése marad. Még nagyobb melléfogás, ha a nő ilyen esetben tanácsot próbál adni. A kéretlenül adott ,,segítség" megalázó a férfi számára. Azt jelenti neki, hogy nem bíznak benne annyira sem, hogy egészen apró dolgokat meg tudna oldani egyedül is. Ha a nő rámutat arra, hogy párja mit tett rosszul, ezt a férfi súlyos kritikának értékeli. A nőt a segítségadásban a szeretet kimutatásának vágya vezérli, a férfi, pedig támadásnak, fájó kritizálásnak éli meg. Nem szabad megfeledkezni róla, hogy a férfi vágya az, hogy csak akkor kapjon segítséget és tanácsot, ha kér. Sok férfi számára fontos, hogy bebizonyítsa: el tudja érni a céljait. Gyakran tapasztalható, hogy az apró kudarcok jobban bántják a férfiakat, mint a súlyosabbak. Néha a férfiak azt kifogásolják, hogy szívesen segítenének a párjuknak, de nem tudják, mikor tesznek jót, mikor várnak a nők valódi segítséget, és mikor panaszkodnak csak úgy... Valóban csak kevés nő tudja a segítségkérésnek azt a módját, amit úgy neveznek: egyenesen segítséget kérni. Ez így hangzik: Légy szíves tedd meg ezt és ezt. Vagy: Szeretném, ha ezt meg ezt megtennéd nekem. A férfiak a segítségkérés ezen eseteiben hálásak, mert nem kell találgatniuk, mit is akarhat valójában a társuk. Amikor egy férfinak problémája támad, feltámad benne egy ősi ösztön, amely még a magányos vadászatok emlékét hordozza a sejtjeiben. Ez azt sugallja, hogy az embernek vészhelyzetben először magával kell foglalkoznia, és csak utána mással. Érdekes megfigyelés, hogy amikor a repülőgépen a kapitány bemondja, hogy: ,,Hölgyeim és uraim, kérem, tegyék fel az oxigénmaszkot", a férfiak gondolkodás nélkül felteszik magukra, utána, pedig a társaságukban lévő másik személyek segítségére sietnek. A hölgyek ugyanerre a felszólításra először a társaságukban lévő gyermekre teszik fel az oxigénmaszkot, és csak utána magukra. Azt gondolnánk, hogy ez a férfiaktól önzés, pedig csak a logikus, előrelátó, ösztönös gondoskodás. Gondoljunk bele, ha a férfi magára vette az oxigénmaszkot, akkor bárkinek biztonsággal nyújthat segítséget a továbbiakban. Ha azonban először a többiekkel törődik, elveszítheti az eszméletét, és akkor ahelyett, hogy másokon segíthetne, ő szorul segítségre. Ha egy párkapcsolat boldogtalan, egészen biztos, hogy mindkét fél felelős a boldogtalanságért. Ha egy nő túl sokat ad, ezért nem a partnerét kell hibáztatnia. Ugyanez a helyzet, ha a férfi ad túl keveset. A végső tanulság az, hogy hiábavaló dolog mindenért a másikat hibáztatni. Megváltoztatni mindenki csak a saját hozzáállását tudja. A NŐ DICSÉRETE Ragyogj! Ragyogj, mert szeretetre születtél, mert az élet hordozója lettél, Ragyogj, mert érzelmek élnek benned, értelmet adva az életednek. Ragyogj, hogy erőt sugárzó lényed szülője lehessen a reménynek. Ragyogj, mert a közöny sivársága nem vethet árnyat a napsugárra. Ragyogj, mert szép vagy és ragyognod kell! Mert lelkedben rejtett csillag tüzel, Ragyogj, mert Isten üzenete vagy! Szebb lesz tőled a világ, s boldogabb! A FÉRFI DICSÉRETE Szeretünk! Mert nélküled nincs igazi nő! És nincs életre keltő erő, nincsenek rózsák és illatok, szépség és szerelem nem ragyog! Mert nélküled nincs gondoskodó békés otthon és vigasztaló szívderítő, meleg szeretet. Nincs haza! Nincsenek gyerekek! Mert nélküled céltalan az út, minden vágy és ölelés hazug, hontalan vándor a boldogság, nélküled a lét, csak pusztaság Csábítás 50-en túl Link

0 komment , kategória: Életmód

Horváth-Varga Sándor

2017-02-15 20:00:14, szerda

	HORVÁTH-VARGA SÁNDOR Tűzzel fest és kiállítaná Link Link Link AMIT AZ ÉLETTŐL AKAROK Remélni jót és alkotni szépet Boldognak látni minden népet. Megetetni az összes éhezőt Virággal ültetni be a tar mezőt. És meglocsolni a sivatagot Ez-mit az élettől akarok. Békében nevelni sok gyermeket S ne legyen rémísztő a rengeteg. Fény gyúljon fel az agyakban S az ember ne éljen akaratlan. Csak az örömök legyenek nagyok Ez- mit az élettől akarok. Emlékezni arra mi régen volt Becsülve tisztelni az öregkort. Mert tapasztalás tanít jövőt És erős oltalmazhat serdülőt. Hogy városokat ne fedjen el homok Ez- mit az élettől akarok. A vérnek legyen végre értéke S nem kérdezve, hogy kérték-e. Csak adni magadból őszintén Hogy kísérjen a tudás, a fény. S a gyermekek legyenek boldogok Ez- mit az élettől akarok. Kérem, legyen mindennap ünnep Hol könnyet nem a fájdalmak szülnek. Legyen hit,megértés, szeretet, béke Hisz az életnek van valódi értéke. Így büszke lehetek, hogy ember vagyok Ez- mit az élettől akarok. Horváth-Varga Sándor:Amit az élettől Link AZ ALKOTÓ DICSÉRETE Ajánlás: Gaudi Évinek, ki a barátom, és szobrokat készít. A tehetség bennünk rejlik Csak vannak, akik nem is sejtik Pedig az ember ajándékul kapta Hogy világát formálhatja - Akkor, rég, mikor kiűzetett - És felszabadult a képzelet Azóta is él a kényszer Teremteni aggyal és kézzel Mert alkotni, muszáj, kell Tudva - érezve, ezért létezel S most a szobrokat látva Gondolj a teremtés folyamatára Ez az, amit ő ért el A sáros, agyagos kezével Mikor abból gyúrva képet Megmutat valami szépet S íme, a műveket körül járva Érzed, a lelked is átformálta. ÁLDJA ISTEN Áldja Isten azt, Ki már arcokba verte öklét. Áldja Isten azt, Ki szívekbe szúrta tőrét. Áldja Isten azt, Ki megcsalta az igaz szerelmet. Áldja Isten azt, Ki már összetört sok szívet. Áldja Isten azt, Ki kihasználta a gyengét. Áldja Isten azt, Kinek fájdalmas meglét. Áldja Isten azt, Ki másokat meglopott. Áldja Isten azt, Ki sokakat elátkozott. Áldja Isten azt, Ki valótlant mondott már. Áldja Isten azt, Ki a sült galambra vár. Áldja Isten őket, Mert miattuk lesznek a nagyok. Kiben a hit és szeretet ragyog. Áldja, mert Miattuk tisztul meg a szó. Tőlük tanulva mi helyénvaló. Áldja, mert Csak erénnyel élni nem lehet. Vizsgáljuk meg magunkat emberek! BOCSÁNAT SZERETLEK Elnézést azoktól, akiknek vétettem Nem ellened, hanem érted tettem Szerettem volna segíteni néked, Gondolom indokom megérted Ártottam. Pedig a szándékom jó volt Mégis mindenki csak korholt, Szeretek mindenkit, kicsit és felnőttet Hibámmá az nőtt hogy imádom őket. Akartam neves könnyed ne csorogjon Boldogság csillaga kötényedbe, hulljon Félre értett szándék ez oka mindennek HIBÁM ennyi volt csak bocsánat, szeretlek! EZ VAGY TE ŐSZ A fények már kissé tompák Öreg fák lombjaikat szórják Más arcot mutat minden És néha dér van a kilincsen. Nem, nyargal a fürge szellő Szél fúj, hideg s dermesztő Bár a nap még mosolyát szórja Mikor világítva az útját, rója. Csicsergése nem hallik madaraknak Már itt csak kevesen maradtak És nekik is a tolluk szürke Jó időt várnak eleségért repülve. Vedlik, bundát dúsít a macska Gondolva várva az új tavaszra Ez vagy te ősz. Szomorúnak látszó Dolgos napokat pihenésre váltó. GONDOLATAIM DELELŐN A jó könnyesen és szenvedve A rossz gazdagon, nevetve Éli át létének első részét És ugyanott találnak békét. Az egyik útja simán fut A másiké göröngyös út Mégis egyszer fordul minden S kapnak megváltást ingyen. Tudom eredeti bűn nincsen Az életem az egyedüli kincse Megpróbáltam mindkét utat Az életem fogy nő a tudat. Jártam könnyű sima úton Véreztem lábam a másikon Simán hazudtam nőknek Mondtam igazat szeretőknek. És mindig szeretetre vágytam Csalódtam gyermekben, barátban Ami mindvégig ki tartott hitem Hogy velem van, segít az Isten. Nem hiábavaló a negyven évem, S az utam melyre régen léptem. Meg kell járnom vérző lábbal is, Mert ez az út, ami nem hamis. Mit én szenvedek, a semmi Ahhoz mit viselt fiú, az isteni Panaszra, ha nyílna a szám Mit mondhatna a ,,szűzanyám". Bocsánatot e szenvedés hozott Ám a világ meg nem változott. Elveszni nem hagyom az igét Lelkemben őrzöm uram hitét. Gyermekeim szeretetre neveltem Hogy higgyenek magukban, és istenben Mert a helyes utat az tudja Kit kézen fogva vezet hite, ura. Istenem, mint már annyiszor Kérem fiaimról, lányaimról Meg ne feledkezz soha Hisz hitet sugároz arcuk mosolya. A HÁROM DIÓFA Kézen fogva szépen lassan mennek, S közben csendesen beszélgetnek. Hasonlítanak nagyon egymásra, Ki rájuk néz, ezt azonnal látja. Nem csoda. Hisz apa s gyermeke Erősen mégis óvón fogja keze. A hangok is komolyak ám lágyak, Mint az erős madár szárnyak. Melyek felemelnek a magasba, Mélységes nyugalmat árasztva. Fájdalom és erőlködés nélkül, Miközben lent minden megszépül. Közöttük szinte él a szeretet, Nem játszik egyik sem szerepet. Míg megbeszélnek sorra mindent, Apa gyermeket csendre intett. Figyelj, most elmondom azt neked, Mit majd tőled tanul meg gyermeked. Látod ott az a három fa terem diót, Egy keveset, másik többet, harmadik milliót. Én ezeket apámmal ültettem el, Hogy miért azt most mesélem el. Kell gondolni jövőre és a múltra, Ezt az érző ember mind megtanulja. Az öregebb fából készül neked asztal. Egy életen át együtt leszel azzal. Őrajta fogyasztod megszolgált ételed, És nem esik földre fehérkenyered. Mulatozás bánat körülötte zajlik, Keményfa, ő soha meg nem hajlik. Másikból készül bölcső gyermekednek. S körülötte olyan vidámak lesztek. Látva, ahogy erősödik szépen, Megörökíted néhány kis fényképen. Talán nem is gondolsz arra, Hogy a bölcső volt egyszer diófa. A harmadiknak, nem vidám a sorsa. Ő kísér majd el az utolsó útra. És eltakarva, háláját lerója, Hogy ne legyen nehéz a föld súlya. Itt hirtelen, sokatmondó csend lett, S az apa arcán, legördült egy könnycsepp. Látod fiam, egyszer úgy gondolsz apádra, Mint most én, drága nagyapádra. Ezért most mi is ültetünk hát, Nem egy, de három diófát. És terem, azaz ültetett sok fa, Hagyományként szállva apáról, fiúra. Apa, kisgyermek gödröket ásott, Belekerült csemete, még vásott. Ám mire feladata eljő, Ez a fa is, hatalmassá megnő. És amíg beteljesül a sorsa, Négy szorgos kéz mindentől megóvja. Leültek, nézték. Hogy dolguk elfogyott, És érezték, mindketten boldogok. S az a négy szem, pont úgy csillogott, Mint, éjszakában a tiszta csillagok. Este lett. Hazafelé lassan mennek. Az apa és a kisgyermek. Csendesen beszélgetnek. MAGÁNYOS FARKAS Egyedül él az erdő mélyében Erős, nincs benne félelem Teszi, azt, mit azért kell tenni Hogy mindennap tudjon enni Társa nincs csak vágya néha Szanaszét sok ivadéka De meg nem ismerné őket A sajáterőből felnövőket Este a holdfénybe vonyítja Ő ezt nem így akarta Tanítaná a farkas népet Mondva ősi falka meséket Arra vonul, hol véreit hallja Vonzza társainak hangja De a területet védő hímek Nem örülnek a jövevénynek Visszavonul bár nem gyáva Csak véreit miért bántsa Elfut mélyen a rengetegbe Hogy magányát megkeresse S éli életét mi még hátra van És talán nem is boldogtalan Mert a véréből való gyermekek Lehet, egy szebb jövőt, teremtenek. NOVEMBER 1 Miért gyullad a sok láng ma Mit jelent a halottak napja Nem értettem, s féltem a halált Mely majd értem is jő, és kiált Gyere velem, letelt már az idő Mit számodra engedett a teremtő Kicsi voltam, úgy öt, hat éves Számomra a gondolat is rémes Hogy majd egyszer én nem leszek És elfelejtenek, kiket ma szeretek Mára túl a negyedik x-en Ilyen félelmem már nincsen Van egypár kedves halottam Kikkel ettem, ittam és játszottam Akik neveltek, és fagyizni vittek Elvtársak voltak, vagy éppen hittek Itt vannak ma is, és sok napon Jönnek velem az utamon. Vigyáznak rám. Tanácsot adnak Nem félek, hogy magamra hagynak S amikor értem is jő a kaszás Megkezdődik egy új varázs Együtt leszünk, mint voltunk rég És a gyertya értem is ég Közösen vigyázunk majd arra Ki emlékszik egy távoli arcra Aki valamikor én voltam Mikor az élő embert játszottam Így ma már pontosan tudom A gyertyát magamért is gyújtom AZ ŐSZ A nap csak fényével van jelen A mai fagyos reggelen. Levelek hullanak a fákról Kopasz ágak között, szél táncol. Elmúlt. Pihen minden növény, Barna a szép erdei ösvény. Varjak szállnak, mondják ,,kár" Hogy elmúlt az idei nyár. A dér reggelre mindent átfest, Fehér a fa és az úttest. Melyen én is haladok előre Gondolva a rohanó időre. Nem fáj csak olyan szomorú, Hogy derűre midig jön ború. Sok a gond. Kevés az öröm. Mégis szép vagy ősz. Köszönöm! PARADOXON Szerettem és megcsaltak Csaltam mikor akartak Szerencsémben, reménykedtem Reményemben, szerencsétlen Fájdalomban erősödtem Erőmön az élet túltett Nevetéstől meg könnyezve A könnyektől újra élve Életemtől jót remélve Vágyaimtól felajzódva Feszülésnek van-e haszna Ha az erkölcs nagyon laza Igazságom fájdalmat szült Ma született sírba került Egészséges sosem éhes Éhségétől, nevetséges Örömkönnytől megszeppenve Félelemből elfelejtve Munkájából túl szegényen Koldulásból királyképpen Uralkodva megtaposva Megtaposva aranyozva Nemesfémből piedeszta Emelvényből akasztófa Negyven éve átkos kornak Átkos évek most is forrnak Forró nyáron hűs éjszaka Éjszakának gondolata Gondolatnak szabadsága Szabadságnak nincs hazája Igazságom én kimondtam Mondtam, alszom hát nyugodtan Nyugodtságom elvesztettem Elvesztettem, nem találom, Találj reám édes álom Édes álom van-e otthon Otthonom a paradoxon.

0 komment , kategória: Szép versek és idézetek

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 2

2017.01

2017. Február

2017.03

Hét	Ked	Sze	Csü	Pén	Szo	Vas


		1	2	3	4	5

6	7	8	9	10	11	12

13	14	15	16	17	18	19

20	21	22	23	24	25	26

27	28

Blog kereső

Bejegyzések
ma:	0 db bejegyzés
e hónap:	38 db bejegyzés
e év:	360 db bejegyzés
Összes:	4843 db bejegyzés

Kategóriák

Keresés

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum

Látogatók száma

Ma: 500
e Hét: 5722
e Hónap: 45543
e Év: 223418

Szótár

Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.