Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Tornay András
  2017-02-16 12:33:49, csütörtök
 
  Tornay András

Megalkuvás nélkül

Teljesen
Csak előre nézve
Tisztán
Emberfeletti gyöngédséggel
Őszintén
Megbocsájtásba takarva
Győztesen
Mindent átadva
Türelmesen
Önmagam nélkül
Örökre
Melletted maradva
Szelíden

akarok szeretni.
 
 
0 komment , kategória:  Tornay András  
Márai Sándor
  2017-02-16 10:00:22, csütörtök
 
  Élni egy titokkal

Élni, egy titokkal, mint a régi emberek, akik mindent elmondtak, leírtak vagy bevallottak, csak azt az egyet nem, ami a szívükben égett. Élni, mint a régi költők vagy gárdatisztek, akik párbajra mentek meghalni egy félreértés miatt, de kínpadon sem vallották be azt az egy nevet (sokféle kínpad van). Élni, pecséttel a szívünkön és ajkunkon, az égre nézni, mindenről beszélni, de arról az egyről hallgatni, halálig.



Márai Sándor
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Bartalis János
  2017-02-16 07:07:10, csütörtök
 
 
Bartalis János

Az éjjel

Az éjjel párnám alatt tartottam neved,
mint gyermek a száraz kenyeret,
ma este a te neveddel aludtam el.

Baloldalamra fordultam, ahol a szívem dobogott,
és egész éjjel hallottam szívem ritmusát,
a boldog, meg nem szűnő dalt,
amint halkan zengett az éjben.

Valami mézillat,
erdei hűs illat
csorgott a szívemre-nyelvemre,
és én egész éjszaka ettelek-ittalak
- gyönyörű gyöngyalak -
néztem az arcodat, nyeltem a szemedet-hangodat,
és nem tudtam
betelni, jóllakni
veled.

Az éjjel párnám alatt tartottam neved.
 
 
0 komment , kategória:  Bartalis János  
Sylvester Anita
  2017-02-16 06:31:40, csütörtök
 
  Sylvester Anita

Őrizni a fényt

,,Leszel-e különb,
megállsz-e felettem,
hogy maradj örökké
fényem és reményem?"
- Komjáti Péter
Úton vagyunk mindannyian:
megélni a jót, a csodákat,
vándorlunk nappal és éjjel,
keresni, mit csak szívünk láthat.
A küldetés a boldogság:
hosszú az utunk, nem egyszerű,
szívünkben megmérettetik
a fény, a remény és a derű.
Kecses léghajó az élet:
szállni, repülni egyre feljebb,
lent marad mind, ami elmúlt,
kincsként hordozzuk a szerelmet.
Ami volt, az csak torz tükör:
lehet Lucifer vagy Messiás,
lelkünkbe beárad a fény,
eltűnik hirtelen, ami fájt.
Csillag vagy, üdvöm felettem:
sugaraidban fürdik a nap,
te vagy nekem menny és pokol,
de én téged választottalak.
Már nincs más, utam bezárult:
benned lelt végső kikötőre.
Felgyújtva hamvassz engem el,
és maradj itt fényként örökre...
 
 
0 komment , kategória:  Sylvester Anita  
Koszpek Ferenc
  2017-02-16 06:27:28, csütörtök
 
 
Koszpek Ferenc

Veled

Veled találkoznom kellett!
Nap vagy a csillagok mellett,
Éltető fény éltem egén,
Melegítesz, s élvezem én.

Veled én csak jót tehetnék,
Ha hagynád azt, mit szeretnék!
Te meg én, az legyen csak mi,
Soha nem foglak becsapni!

Veled minden jobb, mint mással,
Veled élhetnék, mint társsal!
Veled egyszerűbb a képlet:
Együtt nagyszerű az élet!

Veled végre érzem: ÉLEK,
És testemben él egy lélek!
Szívemben csepp bánat sincsen!
Te űzted el, Drága Kincsem!

Veled! Csak Veled élhetek,
Ebben én már nem kétkedek!
Boldogságom megtalálom,
Életem vagy, s a halálom!
 
 
0 komment , kategória:  Koszpek Ferenc  
Laren Dorr
  2017-02-16 06:21:14, csütörtök
 
  Laren Dorr

Egy szó...

Amit tettél, s amit nem, ne bánd.
Ez életünk: két gyönge fonál
mit keresztbe font a sors, az ég,
s ki tudja még
miképp lesz teljes végzetünk.

Amit adtál, örökké enyém.
Bársony karokkal magadhoz húztál,
ajkad becézte ajkaim s ujjaid hajam,
nem voltam magam
csak Te voltál s görbe tükröd én.

Amit adtam, csak Tiéd.
Tőled mámorosan és telhetetlenül
ittam szomjazón minden rezdülést,
s mégis kevés,
mert a tűz még bennem ég.

Melledre borulva hallgattam szívedet.
Még most is hallom dobbanásait
s fülembe cseng mit véred zenélt,
dalolta énekét:
- imádj, szeress, s ne kérj... -

S nem kértem semmit én,
csak ajkam ízlelte forró bőrödet,
ujjaim reszketve járták testedet,
mit nem feled
soha többé hús-vér börtönöm.

S most kérek, ha engeded:
add a szívedet, add lelkedet
zálogba nálam, míg életünk útja
összefut újra...
s addig is mondd ki: szeretsz
 
 
0 komment , kategória:  Laren Dorr  
Reményik Sándor
  2017-02-16 06:18:44, csütörtök
 
  Reményik Sándor

Egy téli tölgylevélre

E levelet a hegytetőn találtam,
Hóban feküdt, az erdőhöz közel,
Fákról hullt gyémántporral beszitáltan.
Míg zöld volt, írni rá nem lehetett.
De hogy megbarnult, megkeményedett:
Az írás felcsillámlik rajta,
S tűnődvén, lelkem elsóhajtja:
Kellett a dér, a tél, a hóvihar,
S a zuzmara, a zordfényű palást,
Hogy egy Kéz azt írhassa ránk, amit akar.
 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor  
Juhász Magda
  2017-02-16 06:16:54, csütörtök
 
  Juhász Magda

Csak hallgasd

Hallgasd az éj zenéjét, hallgasd az éneket,
a tücsköt amint zenélve, fájón kéreget.
Nem pénzt akar ő, nem is aranyat,
szeretetet koldul, a csillagok alatt.
És zenél, zenél, zeng tőle már a határ,
míg csőrébe nem kapja, egy fekete, zord madár.
 
 
0 komment , kategória:  Juhász Magda  
Wass Albert
  2017-02-16 06:14:27, csütörtök
 
  Wass Albert

Rügyek

Az orgona-bokorra cinke szállt
s a kis rügyeknek halk titkot súgott:
a dombokon látta már a napsugárt,
már jönni fog,
s a lombok börtönére fényt havaz!
Smaragd szívekben felpezsdült az élet.
Csodás remény: valahol újra éled
egy régi álom, csillogó tavasz.

Lelkünkben is
ilyen rügyecske tán a gondolat.
A jég alatt
szellem-páncélzat védi: kőkemény.

Egy forró csókra hirtelen kipattan,
s dalos tavasz lesz: csengő költemény.
 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert  
Somlyó György
  2017-02-16 06:12:37, csütörtök
 
  Somlyó György

Hajnali dal

Érezted, hogy ma nekünk szállt
csak földre a hajnal?
Ránknézett a kivirult ég
hamvas, teli arccal,
ledobva magáról a fancsal
álarcot, a holdat...
Érezted, az első fény a Dunán hogy
nékünk mosolyog csak?

S nékünk rajzoltak az égre
a parti faágak
japános lágy vonalakkal
kis furcsa babákat,
s nékünk eregettek a gyárak
ezüstszinü füstöt.
És nékünk szólt az az árva madár is,
ki zengeni kezdett?...
Érezted? nékünk keltek a csendből
ott lenn, a hidon túl
apró zajok - és álomba merültünk
e nagy nyugalomtul.

De rólunk majd ez a béke lefoszlik,
szívünk fel is ébred!
Ó, érzed, ez álomból minekünk még
mily izgalom éled,
e szélcsendből még micsoda vágyak
szélvésze szakad ránk!
E hajnal még mily nappalokat gyújt
s mily éjeket ad ránk!

1941
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó györgy  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.01 2017. Február 2017.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 9 db bejegyzés
e hónap: 303 db bejegyzés
e év: 1989 db bejegyzés
Összes: 5124 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1126
  • e Hét: 6817
  • e Hónap: 56962
  • e Év: 362866
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.