Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Komáromi János
  2017-02-17 09:24:10, péntek
 
  Komáromi János:

Vágyam a Vágyad

hajadba túrok és keményen markolom
szemeidben a Vágy tüzeit lobbantom

érzed ahogy perzsel?
kipirul tőle a bőröd
duzzad az ajkad...
füledbe súgom a vágyam
hogy a testedben "halljad"

csókolsz mert a csókodat kívánom
ível a tested mert én csodálom

érzed a kezem?
beleborzong a bőröd
nyílik a szád...
engedelmes tested játék karjaimban
égő-vörös vágyat rajzolok Rád

már nem a gyengéd érintést kívánod
a vad és kegyetlen szenvedélyt várod

érzed ahogy semmivé válsz?
elszakadsz önmagadtól...
könnyű felhőként lebeg a tested
most megérted végre
hogy ezt az érzést kerested

nincs már akaratod
ahogy én akarom Te is úgy akarod

nincs más vágyad mint engem szolgálni
nincs más boldogság mint boldognak látni

bármit tehetek már
hiszen most Veled vagyok
bármit kívánhatok
Te meg nem tagadod

bennem élsz csupán
csak velem létezel
nem fájdalom
és nem alázat amit élvezel

nem értheti más
csak mi és a Létezés maga
ha van Lélek
ez az együttlét a hajnala
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
Sylvester Anita
  2017-02-17 09:20:04, péntek
 
  Sylvester Anita

Szeretlek

Tudod, hogy szeretlek, és a lelkem szabad,
Sebeim általad már mind összeforrtak,
Mosolyog az arcom, hitem benne gazdag,
Veled nyílt ki szívem, beléd zár a holnap.

Nem számít az idő, nincs benne elmúlás,
Sosem köthet gúzsba a néma fájdalom,
Varázs dalok zengnek a léleknek húrján,
Mit magamba hívtam, örökre vállalom.

Szelíd szívvel hordom, lázadások nélkül,
Megbocsátó, komoly, édes türelemmel,
Mint ki most életből szép halálra készül,
Esendő ember, ha szembe nézni nem mer.

Bizonyosság csordul, tiszta hegyi patak,
Zúgó habjaiban arcomat megmosom,
Tegyen oly tisztává, mint téged láttalak,
Ahogy feltűntél rég gyönyörű álmokon.

Mint őrzőangyalom velem a szerelem,
Ereje oly kemény, síromon a márvány,
Súlyát a szívemről többé le nem teszem,
Mert lélek lélektől nem maradhat árván.

Tudod, hogy szeretlek, bennem ez az igaz,
Sivatagban kutam most csengve énekel,
Kacag szemeimben százezernyi csillag,
Mély titkát viszem át a falakon neked.
 
 
0 komment , kategória:  Sylvester Anita  
Devecseri Gábor
  2017-02-17 09:15:06, péntek
 
  Devecseri Gábor

Itthon vagy-e, kedves

Itthon vagy-e, kedves, itthon-e?
Szíved a szívemhez hajlik-e?
Kezed a kezembe simul-e?
Ha simul, ha hajlik, tekints le.

Magas hegy tetején sziklaszál
sziklaszál tetején cifra vár.
Cifra vár, sziklaszál, meddig áll?
Tovább él náluk e madrigál.

Mint a zúgó erdő, a szívem,
nem csendesül el, csak szíveden.
Fentcikázó sólyom a szemem,
szemed sugarában megpihen
 
 
0 komment , kategória:  Devecseri Gábor  
Reviczky Gyula
  2017-02-17 09:10:25, péntek
 
  Reviczky Gyula

Élet

Minő egyoldalú az élet!
Milyen kicsinyke töredék! -
Amit mulandó vágy elérhet -
Akármilyen sok:
nem elég.

Adassék bár száz évig élned,
Csikarj ki minden perctül élvet:
Amit bírtál: parányiság,
S mit nélkülöztél:
egy világ.
 
 
0 komment , kategória:  Reviczky Gyula  
Jószay Magdolna
  2017-02-17 09:08:00, péntek
 
  Jószay Magdolna

Reggel

hajnalban felkelünk
szürke a reggelünk
hideg rutinnal
zavarjuk életünk

vannak rossz napjaink
árnyékot hozók
zajlanak küzdelmek
ráncokat lopók

megvívjuk harcaink
túlélők vagyunk
kergetjük álmaink
semmit nem hagyunk
veszni, hisz álmaink
rabjai vagyunk

a lélek virágai
álmainkban nyílnak
feledve gondjaink
egymás felé húznak

rád bíztam a szívem
kedvesem, vigyázz rá
nálad van a lelkem
érintsd meg, figyelj rá
 
 
0 komment , kategória:  Jószay Magdolna  
Bognár Barnabás
  2017-02-17 09:06:21, péntek
 
  Bognár Barnabás

Szívből-szívbe

"Minden féltett dolognál
jobban őrizd meg szívedet,
mert abból indul ki minden élet."
(Példabeszédek 4,23)


Minden szó, ami még kimondható,
most minden szó már mást jelent...
és szívből-szívbe adni volna jó
szépet, nagyot és végtelent;
boldog mosolyt, mely mindent elárul.

Megérezni s elmondani végre,
hogy mi vagyunk - hogy én és te -
a világ, s ha felnézünk az égre,
minden ott van egy lépésre
s szemünk nemcsak a felhőkig lát.

Szemünkkel szemekbe látni újra
s nem elfutni minden csoda
mellett, megállni és lelassulva
várni; s egy szó, egy kép hova
tűnik el, azt már érzi minden szív.

A szív tudja, a szív igazán lát,
tudja, milyen volt s mivé lett
az értelem, ki csak sejti a lét
igazát, mert minden élet
a szívből indul, s oda érkezik.
 
 
0 komment , kategória:  Bognár Barnabás  
Gyurkovics Tibor
  2017-02-17 09:03:59, péntek
 
  Gyurkovics Tibor

Péntek

Elvétem már a tárgyakat. A lényeg
elsikkad már a télből és a nyárból,
az azelőtt okosra nézett képek
hada most semlegesen vádol.

Az azelőtt fölépített varázshegy
most egycsapásra össze-vissza omlik,
s én így maradok véglegesen már egy
betört világban és sorsom csomóit

ki nem bogozva, ostobán, hanyatt,
csak azt érzem, arcomra folyik lényed,
akár a nap, a viasz és a lényeg,
a csak bámulom az üres tárgyakat.

A látványt ölte meg bennem szemed.
Nem tudok látni, mióta rám néztél,
csak azt, ami testedből föllebeg,
izgalmas fákkal lett tele a légtér,

de belső fákkal, mik úgy nőnek egy
hatalmas tájon, hogy az meg se látszik,
zsúfolásig tele vagyok veled
és nézlek, nézlek a megvakulásig.

Tapogatom az arcod. Ez az arc.
A végtelen. A minden arcok arca.
Nem látom már, csak amit te akarsz,
az ölelés zsákjába vagyok varrva,

ezer öltéssel a húsomba szúr
minden kis izmod, mint a tű.
Mi szorít össze veled ily vadul?
Szeretlek. Olyan egyszerű.

Olyan közel vagy, hogy tested szöge
egész a szemgolyómat éri,
fordulnék, törnék kifelé,
de arcod elől nem tudok kitérni,

el nem fordíthatom a fejem,
a szemben-lét fáj, kínzó, gyáva helyzet,
az arcomat szorítja a kezed,
hogy ordítani tudnék - s csak szeretlek.

Üvölt a táj. Mert elhagytam teérted,
elhagytam árnyait és szögeit.
A boldogság. Holnap jön péntek
és testemet testedre szögezik.

Már lélegezni sem tudok. Merev
pupillámat az egekre szögeztem,
belém fúródtál, mint hegyes üveg,
s én csüngök csak ezen az egy kereszten.

Következik a végső Golgota.
A kicsike, a helyi, az egyéni,
mert kinek-kinek meg kell halnia
ahhoz, hogy e világon tudjon élni.

Következik az önfeláldozás.
A látványtalan és őrült alázat,
míg fölhasítja bőrödet a nyárs,
a test pedig vergődik, mint az állat.

És megreped a hegy. Csorog a vérünk,
az üres éjben elhasad karunk.
Csak az válthat meg, aki meghal értünk,
s csak azt válthatjuk meg, kiért meghalunk.
 
 
0 komment , kategória:  Gyurkovics Tibor  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2017.01 2017. Február 2017.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 303 db bejegyzés
e év: 1730 db bejegyzés
Összes: 4865 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1989
  • e Hét: 9450
  • e Hónap: 75122
  • e Év: 301187
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.