|
2017-02-02 09:15:10, csütörtök
|
| |
| |
Imádság
Istenünk, segíts, hogy örömhíredet hirdethessük! Add, hogy hívásodra mindig figyelni tudjunk! Te azt kívánod, hogy az emberek szabadon kövessenek Téged. Nyisd meg, kérünk, az emberek szemét, hogy meglássák az evangélium fényét. Nyisd meg az emberek szívét, hogy befogadják a Te igéd igazságát, és boldogok legyenek, mert az örömhírben életet találnak.
Horváth István Sándor atya elmélkedése
A mai ünnep hivatalos elnevezése: Urunk bemutatása. A név arra utal, hogy negyven nappal Jézus születése, azaz karácsony után a mózesi törvények szerint Mária és József elvitték az újszülöttet a jeruzsálemi templomba, hogy ott bemutassák Istennek, hálát adjanak születéséért és egyúttal bemutassák az ilyenkor szokásos áldozatot. Az ünnep sajátos magyar elnevezése: Gyertyaszentelő Boldogasszony, amely név inkább azt sugallja, hogy Mária-ünnepről van szó. Természetesen értelmetlen volna vitát kezdeni arról, hogy akkor most valójában Jézust ünnepeljük vagy Máriát ezen a napon, hiszen vallásos tiszteletünk, imánk és hálaadásunk mindkettőjük felé száll.
Lukács evangélista, aki írását elsősorban nem a zsidóságból, hanem a pogányságból a krisztusi hitre térteknek szánja, részletesen leírja a bemutatás okát és megmagyarázza a zsidó törvényeket, hiszen művének címzettjei nem ismerhették ezeket. Ezt követően tér rá Simeon és Anna prófétanő jelenlétére. Mindketten azokat a nemzedékeket képviselik, akik az ószövetségi időkben a megváltó jövetelére vártak. Hálaadásuk most azért szól a mindenható Isten felé, mert nem csupán várhatták, hanem meg is pillanthatták a megváltót, ezért is örvendeznek nagy örömmel az isteni ígéret beteljesedésén.
A mai ünnep erősíti bennünk a hitet, hogy Isten ígéretei mindig valóra válnak a történelemben és a személyek életében. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: vallás |
|
|
|
|
|
Offline
